Corvina, 1948 (71. évfolyam, 1-52. szám)

1948-01-02 / 1. szám

4. oldal CORVINA « 1948 Forintmérleg magyarázata című­­könyvet. Írták: Csű­rös Sándor hites könyvvizsgáló, dr. Kuncz Ödön egye­temi ny. r. tanár, dr. Gabányi Bertalan pénzügy­minisztériumi osztálytanácsos, dr. Windisch Ferenc igazságügy m­­i­n­isztér­i­u­m­i miniszteri osztályfőnök — az előszót írta: dr. An­tos István pénzügyi államtitkár, 70. oldal 5. § 8. magyarázó pontja.) f) Felhívjuk t. Kartársain­k figyelmét mellesleg arra is, hogy az irodai berendezések ugyancsak fel­veendők a leltárba. Az irodai berendezéseiknél a hasz­nálati időnek és a használhatósági foknak mérve is tekintetbe vehető. II. A könyvkiadó. A könyvkiadó készlete két részből áll: kész köny­vekből és kiadókból. Az értékelés hasonló rendszer szerint történik, mint a könyvkereskedőknél, csak a köve­t­kező számbeli eltolódással: a) Kész könyvek eladási — nettó — ára 12 forint, de ebből az összegből le kell vonnia a könyv­kiadónak haszon és rezsi címén 33­%-ot, úgyhogy a könyvkiadó 1944. évben megjelent könyveit a 8 forint 40%-ában, az 1943- és 1942-es könyveket a 8 forint 20%-ában, a korábbiakat pedig a 8 forint 5%-ában értékeli. b) A kiadó készlet. Ennek értékelése ugyancsak a 18 forintos bolti árból indul ki. Köztudomású, hogy a kiadói kalkuláció szerint a nyers költség kb. négy­szerese adja a bolti árat, ennek folytán 4­50 forint az 1946-os kiadvány leltári értéke és i­tt is természetesen tekintetbe veendő az évenkénti elértéktelenedés a fen­tebb mondott százalékban. Kivételesen megengedhető (lásd A forintmérleg magyarázatta című könyvet, írták: Csűrös Sándor hites könyvvizsgáló, dr. Kuncz Ödön egyetemi ny. r. tanár, Gabányi Bertalan pénz­ügyminisztériumi miniszteri osztálytanácsos, dr. Win­di­sch Ferenc igazságügyminisz­tériumi miniszteri osz­tályfőnök — az előszót írta: dr. Antos István pénzügyi államtitkár. 70. oldal 5. § 8. magyarázó pontja­, hogy teljesen megbukott és el nem adható kiadványok az évszámtól függetlenül alacsonyabb kategóriába soroz­tassanak. Ez azonban általában kerülendő, de ha mégis sor kerülne rá, úgy külön is részletesen indokolandó. c) A kiadók nem pausailiter — mint a könyvkeres­kedők, — hanem kiadványonként tartoznak a leltárt felvenni és értékelni. d) Egyebekben a szortimentereknél felhozottak al­kalmazandók , kiadóiknál is értelem szerint. e) Társulati adót fizetők kötelesek a leltárt hitel­­könyvvizsgálóval felülvizsgáltatni és záradékoltatni. Megjegyzendő, hogy a leltári alaprendelet, a 24.700/ 1946. M. E. számú rendelet és ennek végrehajtási uta­sítási kormányrendelete: 1790/1947. M. E. (Magyar Köz­löny 36. száma, 1947. február 13.) Az Egyesület vezetősége felhívja a Kartársakat, hogy a saját jól felfogott érdekükben tartsák be pon­tosan a fenti előírásokat, mert a pénzügyi hatósá­gokkal szemben csak az esetben tudja a leltári érté­kelés helyességét igazolni. * Az elkészített leltár és mérleg mikénti beadása te­kintetében még külön instrukciót fogunk adni- Felelős szerkesztőnk dr. Keéri-Szántó Andor az idén egyesületünk tagjaitól pártállásra, felekezetre és üzletük nagyságára való te­kintet nélkül oly nagy számban kapott ünnepi üdvöz­leteket, hogy azokra egyenként nem tud válaszolni. Ezúton mond minden szeretett kartársának hálás kö­szönetet és a jókívánságokat szívből viszonozza. Ipar­kodni fog a jövőben tehetségéhez képest a szakmai érdekeket előmozdítani és minden tagunknak ügyes­bajos dolgában rendelkezésére állni. Még egyszer Dánia . . . A szövetkezetek és könyvek országa Kevés olyan ország van a világon, ahol a könyv olyan nagy szerepet játszana, mint Dániában. A háború előtt éven­te minden ezer lakosra egy új könyvcím esett Ha elgondoljuk, hogy egyes újdonságok 100.000 pél­dányig is kifutnak és a dán nép lélekszáma ma kb. három és félmillió főre rúg, halvány képet kapunk a dán könyvtermelésről. Ugyanakkor az Egyesült Álla­mokban az évi könyvtermelésből 16.000 lakosra esik egy-egy új könyvcím; ha­­a dán könyvsikerek arányát az amerikai bestsellerekre alkalmaznánk, úgy a száz­ezer példányos dán „Auflag"-nak az Egyesült Államok­ban három és félmillió példány felelne meg. Jelenleg Dániában 631 könyvkereskedő működik és ezenkívül egyetlen csoport érdekkörébe még 200 könyv­kereskedés tartozik. A dán könyvkereskedők egyesületébe csak olyan könyvkereskedőt vesznek fel, aki négy évi szakmai elő­képzést és azonfelül legalább még nyolcévi gyakorlatot igazol. Ez az egyesület egyben afelől is dönt, hogy hol állítható fel új könyvkereskedés. Ennek tudha­taln, hogy az ország területén mindenhol szakképzett, kezde­ményezni tudó könyvárusokkal találkozunk. Az álta­lános gazdasági jólét kétségtelenül döntő fontosságú az ottani könyvfogyasztás szempontjából, az eredmény­ben azonban nagy része van a dán könyvkereskedelem és könyvkiadás megfelelő együttműködésének is. Néhány vonás a modern japán könyvkiadásról A japán olvasók óriási számáról és a nagyfokú könyvkultúra méreteiről a múltban tudomásunk volt. A háború után előállott helyzetet most F. G. Melcher a Publishers Weekly hasábjain világítja meg. A japán könyvkiadók egyesületének 2000 tagja van, itt tömörülnek a könyv- és folyóiratkiadók. A jelenlegi papírhiány a kiadók 60 százalékát szünetelésre kénysze­ríti. Japán rendelkezik ugyan a papírgyártáshoz szük­séges fazúzalékkal, de termelésének 40 százalékát a Sah­alin-félszigetnek Oroszországhoz való visszacsato­lása után elvesztette és egyéb körülmények folytán is papírgyártása a háború előtti évi egymillió tonnáról kb 200.000 tonnára esett vissza. Ebből 500 tonna jut havonta a könyv és folyóiratok előállítására, ennek a mennyiségnek nagy részét azonban kiutalás után a feketepiac elnyeli, miután feketén a hivatalos ár ötszö­rösét érik el. Ez a mennyiség látszólag csekély a ter­meléshez képest, nem szabad azonban elfelednünk, hogy Japánban az újságok hihetetlen nagy példányszámban jelennek meg és az Asahi és Mainichi elterjedésben a legnagyobb amerikai napilapokat is túlszárnyalják. Az elmúlt évben a kiadók közül négyszázan adtak ki ötnél több új könyvet, míg ugyanezen idő alatt az Egyesült Államokban csak 266 olyan volt, aki ötnél több új könyvet publikált. Az újdonságok száma természetesen erősen visszaesett, így februárban 308 könyv szerepelt a bibliográfiában. Érdekes, hogy a politikai irodalom erősebben van képviselve, mint a szépirodalom. Az iskolakönyveket a nevelésügyi minisztérium ve­zetése alatt kizárólag a Chorgo szervezet adja ki, az eladás a könyvkereskedelem útján történik. A könyv­kiadók egyesülete szeretné a kormánytól a középiskolai tankönyvek kiadását megkapni. A külföldi könyv­behozatalt 1946-ban egy közös szakmai organizációra, a Nippai-ra bízták, hogy leküzdjék azokat a nehézsé­geket, amelyekkel az egyes importcégek a korlátozások következtében nem tudtak eredményesen megküzdeni. L. O. :

Next