Corvina, 1948 (71. évfolyam, 1-52. szám)
1948-01-02 / 1. szám
4. oldal CORVINA « 1948 Forintmérleg magyarázata címűkönyvet. Írták: Csűrös Sándor hites könyvvizsgáló, dr. Kuncz Ödön egyetemi ny. r. tanár, dr. Gabányi Bertalan pénzügyminisztériumi osztálytanácsos, dr. Windisch Ferenc igazságügy minisztériumi miniszteri osztályfőnök — az előszót írta: dr. Antos István pénzügyi államtitkár, 70. oldal 5. § 8. magyarázó pontja.) f) Felhívjuk t. Kartársaink figyelmét mellesleg arra is, hogy az irodai berendezések ugyancsak felveendők a leltárba. Az irodai berendezéseiknél a használati időnek és a használhatósági foknak mérve is tekintetbe vehető. II. A könyvkiadó. A könyvkiadó készlete két részből áll: kész könyvekből és kiadókból. Az értékelés hasonló rendszer szerint történik, mint a könyvkereskedőknél, csak a következő számbeli eltolódással: a) Kész könyvek eladási — nettó — ára 12 forint, de ebből az összegből le kell vonnia a könyvkiadónak haszon és rezsi címén 33%-ot, úgyhogy a könyvkiadó 1944. évben megjelent könyveit a 8 forint 40%-ában, az 1943- és 1942-es könyveket a 8 forint 20%-ában, a korábbiakat pedig a 8 forint 5%-ában értékeli. b) A kiadó készlet. Ennek értékelése ugyancsak a 18 forintos bolti árból indul ki. Köztudomású, hogy a kiadói kalkuláció szerint a nyers költség kb. négyszerese adja a bolti árat, ennek folytán 450 forint az 1946-os kiadvány leltári értéke és itt is természetesen tekintetbe veendő az évenkénti elértéktelenedés a fentebb mondott százalékban. Kivételesen megengedhető (lásd A forintmérleg magyarázatta című könyvet, írták: Csűrös Sándor hites könyvvizsgáló, dr. Kuncz Ödön egyetemi ny. r. tanár, Gabányi Bertalan pénzügyminisztériumi miniszteri osztálytanácsos, dr. Windisch Ferenc igazságügyminisztériumi miniszteri osztályfőnök — az előszót írta: dr. Antos István pénzügyi államtitkár. 70. oldal 5. § 8. magyarázó pontja, hogy teljesen megbukott és el nem adható kiadványok az évszámtól függetlenül alacsonyabb kategóriába soroztassanak. Ez azonban általában kerülendő, de ha mégis sor kerülne rá, úgy külön is részletesen indokolandó. c) A kiadók nem pausailiter — mint a könyvkereskedők, — hanem kiadványonként tartoznak a leltárt felvenni és értékelni. d) Egyebekben a szortimentereknél felhozottak alkalmazandók , kiadóiknál is értelem szerint. e) Társulati adót fizetők kötelesek a leltárt hitelkönyvvizsgálóval felülvizsgáltatni és záradékoltatni. Megjegyzendő, hogy a leltári alaprendelet, a 24.700/ 1946. M. E. számú rendelet és ennek végrehajtási utasítási kormányrendelete: 1790/1947. M. E. (Magyar Közlöny 36. száma, 1947. február 13.) Az Egyesület vezetősége felhívja a Kartársakat, hogy a saját jól felfogott érdekükben tartsák be pontosan a fenti előírásokat, mert a pénzügyi hatóságokkal szemben csak az esetben tudja a leltári értékelés helyességét igazolni. * Az elkészített leltár és mérleg mikénti beadása tekintetében még külön instrukciót fogunk adni- Felelős szerkesztőnk dr. Keéri-Szántó Andor az idén egyesületünk tagjaitól pártállásra, felekezetre és üzletük nagyságára való tekintet nélkül oly nagy számban kapott ünnepi üdvözleteket, hogy azokra egyenként nem tud válaszolni. Ezúton mond minden szeretett kartársának hálás köszönetet és a jókívánságokat szívből viszonozza. Iparkodni fog a jövőben tehetségéhez képest a szakmai érdekeket előmozdítani és minden tagunknak ügyesbajos dolgában rendelkezésére állni. Még egyszer Dánia . . . A szövetkezetek és könyvek országa Kevés olyan ország van a világon, ahol a könyv olyan nagy szerepet játszana, mint Dániában. A háború előtt évente minden ezer lakosra egy új könyvcím esett Ha elgondoljuk, hogy egyes újdonságok 100.000 példányig is kifutnak és a dán nép lélekszáma ma kb. három és félmillió főre rúg, halvány képet kapunk a dán könyvtermelésről. Ugyanakkor az Egyesült Államokban az évi könyvtermelésből 16.000 lakosra esik egy-egy új könyvcím; haa dán könyvsikerek arányát az amerikai bestsellerekre alkalmaznánk, úgy a százezer példányos dán „Auflag"-nak az Egyesült Államokban három és félmillió példány felelne meg. Jelenleg Dániában 631 könyvkereskedő működik és ezenkívül egyetlen csoport érdekkörébe még 200 könyvkereskedés tartozik. A dán könyvkereskedők egyesületébe csak olyan könyvkereskedőt vesznek fel, aki négy évi szakmai előképzést és azonfelül legalább még nyolcévi gyakorlatot igazol. Ez az egyesület egyben afelől is dönt, hogy hol állítható fel új könyvkereskedés. Ennek tudhataln, hogy az ország területén mindenhol szakképzett, kezdeményezni tudó könyvárusokkal találkozunk. Az általános gazdasági jólét kétségtelenül döntő fontosságú az ottani könyvfogyasztás szempontjából, az eredményben azonban nagy része van a dán könyvkereskedelem és könyvkiadás megfelelő együttműködésének is. Néhány vonás a modern japán könyvkiadásról A japán olvasók óriási számáról és a nagyfokú könyvkultúra méreteiről a múltban tudomásunk volt. A háború után előállott helyzetet most F. G. Melcher a Publishers Weekly hasábjain világítja meg. A japán könyvkiadók egyesületének 2000 tagja van, itt tömörülnek a könyv- és folyóiratkiadók. A jelenlegi papírhiány a kiadók 60 százalékát szünetelésre kényszeríti. Japán rendelkezik ugyan a papírgyártáshoz szükséges fazúzalékkal, de termelésének 40 százalékát a Sahalin-félszigetnek Oroszországhoz való visszacsatolása után elvesztette és egyéb körülmények folytán is papírgyártása a háború előtti évi egymillió tonnáról kb 200.000 tonnára esett vissza. Ebből 500 tonna jut havonta a könyv és folyóiratok előállítására, ennek a mennyiségnek nagy részét azonban kiutalás után a feketepiac elnyeli, miután feketén a hivatalos ár ötszörösét érik el. Ez a mennyiség látszólag csekély a termeléshez képest, nem szabad azonban elfelednünk, hogy Japánban az újságok hihetetlen nagy példányszámban jelennek meg és az Asahi és Mainichi elterjedésben a legnagyobb amerikai napilapokat is túlszárnyalják. Az elmúlt évben a kiadók közül négyszázan adtak ki ötnél több új könyvet, míg ugyanezen idő alatt az Egyesült Államokban csak 266 olyan volt, aki ötnél több új könyvet publikált. Az újdonságok száma természetesen erősen visszaesett, így februárban 308 könyv szerepelt a bibliográfiában. Érdekes, hogy a politikai irodalom erősebben van képviselve, mint a szépirodalom. Az iskolakönyveket a nevelésügyi minisztérium vezetése alatt kizárólag a Chorgo szervezet adja ki, az eladás a könyvkereskedelem útján történik. A könyvkiadók egyesülete szeretné a kormánytól a középiskolai tankönyvek kiadását megkapni. A külföldi könyvbehozatalt 1946-ban egy közös szakmai organizációra, a Nippai-ra bízták, hogy leküzdjék azokat a nehézségeket, amelyekkel az egyes importcégek a korlátozások következtében nem tudtak eredményesen megküzdeni. L. O. :