Criticai Lapok, 2013 (22. évfolyam, 1-13. szám)
2013 / 1-2. szám
& 2 Ux) . , , REIDES ITALA EGYSZEMÉLYES SZÍNHÁZA Szóban, dalban, nyomtatásban Békés Itala nevével is, pályájával is kilóg a sorból. Amikor erről esik szó, visszakérdez: „Mi az, hogy sor? Kik sorakoznak benne? Nem biztos, hogy kilóg a sorból, aki azt mondja, amit gondol. Az is lehet, hogy csak mást, többet kínál, mint amit várnak tőle, másképpen, mint társai és elődei... Vagy éppen csak nem fér bele a neki felkínált skatulyába... Több évtized tapasztalata alapján azt szoktam mondani, hogy nincs rubrikája.” Hogyan lettem valaki? Az alcímet felesleges korrigálni: Békés Itala hívei, nézői és olvasói még véletlenül sem vétik el a sokarcú művész 1993-ban megjelent, kirobbanó sikerű önéletrajzi kötetének frappáns címét, hogy Hogyan lettem senki? Ebből tanultuk meg, no meg Micimackótól: senki nem mondhatja azt, hogy senki, anélkül, hogy valaki lenne. Aki senkit mond, annak valakinek kell lennie. Amikor Békés Itala, a tündérszép olasz színésznő, Rita Furlani s a színházi dramaturgnak és anekdotagyűjtő krónikásnak egyaránt jeles, vérbeli színházi ember, Békés István lánya, a későbbi pantomimpartner és operarendező, Békés András ikertestvére ezt a frappáns identitást vállalta, már nagyon is valaki volt. Szerényen és merészen hivatkozott is Jászai Marira, aki azt vallotta, hogy mivel senki volt, azért tudott a színpadon mindenki lenni. Mindenki azonban akkor lehet Thália szolgálólánya, ha a színházában ráosztják a kamaszlány, a kurtizán és a királynő szerepét is... Italával azonban nem rögtön és nem is folyamatosan volt ennyire kegyes a sors. Főiskolásként kapta meg élete első sikeres kisfiú szerepét, és nyomában sorban a többit. Alakításait túláradóan lelkes kritikák fogadták. Nemecseket és Nyilas Misit is - vesztére? - olyan hitelesen és megrendítően játszotta, hogy az Úttörő, az Ifjúsági, majd a Honvéd Színház tagjaként is sokáig benne maradt - mert benne tartották - a színpadi kamaszok, úttörők skatulyájában. Előfordult, hogy ifjú rajongói levelüket Nemecsek Ernő néninek címezték. Hogy szakmabeliek is szóvá tették, egyáltalában nem volt fiús a hangja. Élete egy kurta, átmeneti periódusában a remekül táncoló, éneklő színésznő a Vidám Színpad rutinos együttesében kiváló mulattatónak bizonyult. Ám az évek teltek, és csak 1958-ban nyitotta meg előtte kapuit az akkor fénykorát élő Madách Színház... Óriási kihívás, kiváló iskola, nagyszerű partnerek. Volt kitől tanulni. Békés Itala egész pályáján jó diák volt, gátlásait akkor küzdötte le, amikor tapasztalt partnerének „elhitte”, hogy a nézőtéren csupa káposztafej figyeli. Apáthi Imrétől megtanulta, hogy a színpadon nem neki kell sírnia, hanem a közönségnek. Uray Tivadartól leste el a szereptanulás azóta is alkalmazott sajátos módszerét, és kitapasztalta, hogy a próbák idején milyen hasznos kézzel leírni a szerep teljes szövegét... De ezúttal mégsem A vihar Arielje, az Ármány és szerelem Millennéje, Italának a színházi adattárban feltüntetett 101 szerepe, külföldi meghívásokban, vendégszereplésekben és díjakban is gazdag pályája, hanem évtizedeken átívelő „specialitása”, máig is kirobbanó sikerű, nyomtatott változatban is népszerű egyszemélyes színháza a témánk. Valahol már olvastam róla, miért született meg évtizedekkel ezelőtt ez a műfaji kategóriába sehogy sem sorolható, egyre népszerűbb vállalkozás... De érdekelne a hogyan is. - Büszke vagyok rá, hogy Kurtág György volt a múzsám. - A zeneszerző? - Jó barátként, személyesen. Amikor már úgy éreztem, hogy hiába tanulmányozom a rám osztott kamaszfigurák modelljét, és hiába veszem a lehető legkomolyabban az ismétlődő - mellesleg nagyon is sikeres - kisfiú szerepeket, némileg belefáradtam, s ő figyelmeztetett, hogy a színésznek soha nem szabad beérni azzal, amit a színháza szerepekben nyújtani tud, magának kell megkeresnie a feladatot. Saját személyes mondanivalójához a megfelelő kifejezési eszközöket. Ez teszi a színészi pályát folyamatos megújulást kínáló és követelő alkotó munkává. De sokat köszönhetek Örkény Istvánnak is, aki a Senkihez végzett kutatómunkám és az elkészült vázlat ismeretében, kételyeim hallatán biztatott, hogy igenis képes vagyok magam megszerkeszteni, megírni a gondolataimat. Az egyszemélyes színháznak ma már története, történelme van. A legelső, a női lét lényegét, sikerét, dilemmáit körüljáró A Nő 1969-ben az A? I .O . * I#CRITICAI LAPOK - JEGYZET