Criticai Lapok, 2014 (23. évfolyam, 1-15. szám)
2014 / 1-2. szám
vallató, mások szemében szószék. Valójában sok éve az egyik legfontosabb közéleti fórum, ahonnan - bármilyen megszokhatatlanul furcsán hangzik - hetenként ötször „élőben jelentkezik” Kálmán Olga, sokunk kedves ismerőse, aki talpraesett riporterből az elmúlt két évtizedben felkészült, nagyra becsült médiaszemélyiséggé nőtte ki magát. Nem merem, nem akarom azt állítani, hogy kérdezőként vált politikacsinálóvá. De a lelkem mélyén sejtem, tudom, hogy - ha tagadja is - így van. Nem akárki, Esterházy Péter állítja, hogy „vele beszélgetni megtiszteltetés, őt kérdezni kihívás”. De ez a megtiszteltetés, és különösen a kihívás azzal a következménnyel is jár, hogy az Egyenes beszéd főszerkesztője ezen túl a média egyik legmegosztóbb személyisége is. Hívei közt akadnak, akik a Librinél megjelent kötetet olvasva még azt is megkockáztatják, hogy ők akár miniszterelnöknek is javasolnák Kálmán Olgát, mások viszont szélsőségesen sértő jelzőkkel leparancsolnák őt a képernyőről. Persze nem annyira a nyomtatott önarckép, inkább a rendszeres képernyős találkozás, a hírek hátterének boncolgatása, a kötet hősének elkötelezett közszereplése alapján. A szerző-főszereplő nevét csupa nagybetűvel cégérként vállaló kötet, sokak várakozásával szemben, nem önéletrajz - ehhez a főszereplő még túl fiatalnak érzi magát -, és nem Kálmán Olga privát életét közszemlére tevő krónika. De persze ez is, az is. Megfogalmazhatatlan - vegyes - műfaját leginkább úgy határoznám meg, hogy a kálmánolgaság lényegét kutató, a tévériporter és hírigazgató szakmai tapasztalatait adásidőn innen és túl összegző számadás. Amibe legalább a történet margóján azért beletartozik a magánember, a feleség, a két gyerekét élete értelmének tartó anya portréja is. De talán még egyszerűbb, ha az „adásidőn innen és túl” eligazító nyomtatott kalauzt a szerzőhöz az elmúlt húsz év alatt intézett kérdésekre adott válaszok (többé-kevésbé rendszerezett) gyűjteményeként olvassuk. Persze, aki olyan hűséges nézője, hallgatója Kálmán Olga műsorának, mint e sorok írója, az elsősorban nem a riporter válaszaira, hanem kérdéseire emlékszik. És arra a jóleső érzésre, amikor a képernyőn folytatott párbeszédeket követve sokadszorra is felfedezi, hogy Kálmán Olga folyamatosan helyette kérdez. Rendszerint azt és akkor, amire én, a néző éppen kíváncsi vagyok. Kitartását sokan rámenősségnek érzik, pedig csak következetesség: Kálmán Olgát nem lehet lerázni, hallgatással, mellébeszéléssel kielégíteni. Az interjú megtiszteltetésében részesülő partnerek között van aki tűri, van aki élvezi a faggatózást, és olyan is, aki legfeljebb állja. De Kálmán Olga szakmai krónikája nem lenne teljes, ha szerkesztőként, szerzőként kihagyná a számadásból azokat a kivételes helyzeteket, amikor a kérdezett politikus zavarában, taktikai meggondolásból vagy a leleplezéstől tartva, esetleg a riporteri „túlerő” tudatában látványosan feladta. Az ilyen történetek megörökítése során általában maradéktalanul érvényesül a szerző humora és iróniája. Olykor-olykor jobban, mint arányérzéke... De ennek megítélése alighanem ízlés dolga. Biztos vagyunk páran, akik beértük volna L. Simon László erotikus verseinek vagy Friderikusz Sándor munkahelyi igényeinek valamivel szűkszavúbb kommentálásával, viszont alighanem valamennyien egyetértünk abban, hogy a tehetségekben nem igazán bővelkedő hazai média szerencséje, hogy Kálmán Olgából nem lett sem színésznő, sem kormányszóvivő. Az lett, amivé lennie kellett: napjaink valóságának fáradhatatlan kutatója, hiteles közvetítője. Az ATV stábjának és nézőinek egyetlen pályatársához sem hasonlítható Kálmánolgája. Színház az egész közélet Az Aczél-történeteknek látszólag - vagy valójában? - semmi közük a színházhoz. Varga Ágota Balázs Béla- és Tolerancia díjas dokumentumfilm-rendező beszélgetései, rendeltetésük és műfajuk szerint sokkal közelebb állnak a filmművészethez. A filmrendező beszélgetőpartnerei között sincs, aki elsősorban a színház területén, témájában lenne otthon. Családtagok, barátok, filmrendezők, tudósok, írók és kultúrpolitikusok vallanak arról, mit jelentett - számukra és az ország számára - az aczéli politika tiltott, tűrt és támogatott szereplőiként élni, vitázni és alkotni. Emlékeket idéző beszélgetéseket olvashatunk, javarészt múlt időben, és mégis azt érezzük, mintha a magyar szellemi élet kortársi színpadán hallgatóznánk. A főszerep természetesen Aczél Györgyé, a hajdani árvaházi gyereké, bujkáló zsidók és ellenállók bátor életmentőjéé, aki előbb a rendszer kegyeltje volt, aztán kegyetlen megpróbáltatásoknak kitett foglya, és csak élete második felében kapta meg főszerepét, akkor lett a Kádár-rendszer értéktudatos kulturális vezénylő tábornoka. Ezt a szerepét - akárcsak a férjét, a családapáét, a barátét - mindvégig kitűnően, belső meggyőződéssel és utánozhatatlan taktikával játszotta. A kötetbe gyűjtött beszélgetésekben a főszereplő mindvégig a már évek óta halott Aczél György marad, de annak, hogy a gyűjteményt merészen és szabálytalanul a színházi könyvek között prezentálom, legfőbb oka, hogy a szerző a kérdezettek szerepét, helyzetét, világnézetét, politikai álláspontját és esztétikai hitvallását is megvilágítja, stílusát is érzékelteti. Ebből következik, hogy nem minden beszélgetés egyformán érdekes. Akadnak fontos és lényeglátó partnerek, mint például Heller Ágnes, a családtagoknál is érzékelhetőbben elfogultak, mint Koltai Dénes, és nem mindig érvényesül kellőképpen a szerkesztő arányérzéke. A témából és a beszélgetések jellegéből következik, hogy a laikus olvasó sokallja az Aczél-hagyaték sorsára vonatkozó közléseket, és kevesli a kultúrpolitikus személyes ízléséből és majdnem következetesen érvényesített értéktudatából következő megnyilatkozásokat. De el kell fogadnunk, hogy az Aczél-történetek nem kritikai monográfia, hanem hiteles vélemények és sztorik olvasmányként is lebilincselő gyűjteménye. Amiből sok más egyéb mellett azt is megtudhatjuk, ki hogyan játszotta közéleti szerepét nemegyszer gúzsba kötve, másszor lenyűgöző tehetséggel a közelmúltban. Aczél Györgynek a kötetből kirajzolódó, ellentmondásos alakítására mind a két meghatározás érvényes. KALMAN OLGA ADÁSIDŐN INNEN ÉS TÚL kibri MMB *■ MM * wrmmmm TorTeneTek FÖLDES ANNA