Család és Iskola, 1952 (3. évfolyam, 2-4. szám)
1952-05-01 / 2. szám
I KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUM, I MSZT PED. SZAKOSZTÁLYA ÉS A MNOSZ FOLYÓIRATA III. ÉVFOLYAM 2. SZÁM BUDAPEST, 1952. JÚNIUS Makarenko : cé csialádi nmitis áltist,ános faitidtai A. Sz. Makarenko rádióelőadásából közöljük az elsőt. A híres szovjet pedagógus nagy jelentőséget tulajdonít a családi nevelésnek. A család és az iskola kiegészítik és segítik egymást nevelési célkitűzéseink megvalósításában. Makarenko olyan általános pedagógiai kérdésekbe avatja be a szülőket, melyeknek ismerete feltétlenül szükséges a gyermek helyes neveléséhez. A gyermeknevelés életünk fontos területe. Gyermekeink, országunk és a világ leendő polgárai, a történelem leendő alkotói. Leendő apák és anyák, akik a maguk idején saját gyermekeiket fogják nevelni. Ezért úgy kell felnőniük, hogy nagyszerű hazafiak, derék apák, anyák váljanak belőlük. De ez még nem minden. Gyermekeink egyúttal saját öregségünket is jelentik. A helyes nevelés — boldog öregkort, a helytelen nevelés — leendő bánatot, könnyhullatást jelent, önnön hibánkat, vétkünket honfitársainkkal, az egész országgal szemben. A szülőknek elsősorban át kell érezniük, milyen hallatlanul fontos és felelősségteljes az ő munkájuk ezen a téren. Előadássorozatot kezdünk itt a családi nevelés kérdéseiről. Külön-külön szándékozunk foglalkozni a nevelés főbb részleteivel, a fegyelemmel és a szülői tekintéllyel, a játékkal, a táplálkozással és a ruházkodással, az udvariassággal stb. Megannyi fontos kérdés, amely a nevelőmunka hasznos módszereit világítja meg. De mielőtt ezek részletezésébe fogunk, szeretnék felhívni a figyelmet néhány általános jelentőségű kérdésre, amely a nevelés minden részletére egyaránt érvényes, tehát állandóan szem előtt tartandó. Mindenekelőtt a következőt szeretném leszögezni: gyermeket helyesen, normálisan nevelni sokkalta könnyebb, mint átnevelni. Egyáltalában nem olyan nehéz a gyermeket legkisebb korától fogva helyesen nevelni, mint sokan gondolják. Mindenki, minden apa és minden anya meg tudja oldani ezt a feladatot, helyesen tudja nevelni gyermekét, ha igazán akarja. Azonfelül pedig ez a munka kellemes, örömteli, sok boldogságot ad. Egészen más azonban az átnevelés. Ha gyermekünket helytelenül neveltük, ha mulasztást követtünk el, nem foglalkoztunk vele eleget, talán lusták voltunk és elhanyagoltuk a gyermeket — akkor már sok a javítani-, átformálnivaló. S ez a javítás, átnevelés már nem olyan könnyű. Az átnevelés több erőt, több szaktudást, több türelmet igényel, s erre már nemm minden szülő képes. Vannak esetek, amikor a család már sehogyan sem tud elkészülni az átnevelés nehézségeivel és a fiút vagy kislányt munkatelepre kell küldeni. S még az is előfordul, hogy a telep sem tudja megoldani feladatát, az ifjú kilép az életbe, de nem fejlődik olyan emberré mint kellett volna. De vegyük csak azt az esetet, amikor az átnevelés sikerrel járt, a fiatalember az életben áll és elvégzi munkáját, mindenki megelégedetten szemléli, még szülei is, de senki sem gondol rá, hogy végeredményben mégis mennyit vesztettek. Ha az embert kezdettől fogva helyesen nevelték volna, többet tudott volna elérni, erősebben, felkészültebben, következésképpen boldogabb emberként lépett volna ki az életbe. Ezenfelül pedig az átnevelés nemcsak nehéz munka, hanem szomorú is, még ha végül teljes sikerrel jár is, sok bánatot okoz a szülőknek, sok idegmunkába kerül, gyakran a szülők jellemének rovására is megy. Ezért csak azt ajánlhatjuk a szülőknek, gondoljanak erre, igyekezzenek úgy nevelni gyermekeiket, hogy ne legyen később semmi helyrehoznivaló, hanem kezdettől fogva jó irányba terelődjenek a dolgok. A családi nevelés sok hibája onnan ered, hogy a szülők mintegy elfelejtik, milyen korban él-