Család és Iskola, 1952 (3. évfolyam, 2-4. szám)

1952-05-01 / 2. szám

I KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUM, I MSZT PED. SZAKOSZTÁLYA ÉS A MNOSZ FOLYÓIRATA III. ÉVFOLYAM 2. SZÁM BUDAPEST, 1952. JÚNIUS Makarenko : cé csialádi nmitis áltist,ános faitidtai A. Sz. Makarenko rádióelőadásából közöljük az elsőt. A híres szovjet peda­gógus nagy jelentőséget tulajdonít a családi nevelésnek. A család és az iskola kiegészítik és segítik egymást nevelési célkitűzéseink megvalósításában. Makarenko olyan általános pedagógiai kérdésekbe avatja be a szülőket, melyeknek ismerete fel­­tétlenül szükséges a gyermek helyes neveléséhez. A gyermeknevelés életünk fontos területe. Gyermekeink, országunk és a világ leendő pol­gárai, a történelem leendő alkotói. Leendő apák és anyák, akik a maguk idején saját gyer­mekeiket fogják nevelni. Ezért úgy kell fel­nőniük, hogy nagyszerű hazafiak, derék apák, anyák váljanak belőlük. De ez még nem min­den. Gyermekeink egyúttal saját öregségünket is jelentik. A helyes nevelés — boldog öregkort, a helytelen nevelés — leendő bánatot, könny­­hullatást jelent, önnön hibánkat, vétkünket honfitársainkkal, az egész országgal szemben. A szülőknek elsősorban át kell érezniük, mi­lyen hallatlanul fontos és felelősségteljes az ő munkájuk ezen a téren. Előadássorozatot kezdünk itt a családi neve­lés kérdéseiről. Külön-külön szándékozunk fog­lalkozni a nevelés főbb részleteivel, a fegye­lemmel és a szülői tekintéllyel, a játékkal, a táplálkozással és a ruházkodással, az udvarias­sággal stb. Megannyi fontos kérdés, amely a nevelőmunka hasznos módszereit világítja meg. De mielőtt ezek részletezésébe fogunk, szeret­­nék felhívni a figyelmet néhány általános je­lentőségű kérdésre, amely a nevelés minden részletére egyaránt érvényes, tehát állandóan szem előtt tartandó. Mindenekelőtt a következőt szeretném leszö­gezni: gyermeket helyesen, normálisan nevelni sokkalta könnyebb, mint átnevelni. Egyálta­lában nem olyan nehéz a gyermeket legkisebb korától fogva helyesen nevelni, mint sokan gondolják. Mindenki, minden apa és minden anya meg tudja oldani ezt a feladatot, helyesen tudja nevelni gyermekét, ha igazán akarja. Azonfelül pedig ez a munka kellemes, örömteli, sok boldogságot ad. Egészen más azonban az átnevelés. Ha gyermekünket helytelenül ne­veltük, ha mulasztást követtünk el, nem fog­lalkoztunk vele eleget, talán lusták voltunk és elhanyagoltuk a gyermeket — akkor már sok a javítani-, átformálnivaló. S ez a javítás, át­nevelés már nem olyan könnyű. Az átnevelés több erőt, több szaktudást, több türelmet igé­nyel, s erre már nemm minden szülő képes. Van­nak esetek, amikor a család már sehogyan sem tud elkészülni az átnevelés nehézségeivel és a fiút vagy kislányt munka­telepre kell küldeni. S még az is előfordul, hogy a telep sem tudja megoldani feladatát, az ifjú kilép az életbe, de nem fejlődik olyan emberré mint kellett volna. De vegyük csak azt az esetet, amikor az átne­velés sikerrel járt, a fiatalember az életben áll és elvégzi munkáját, mindenki megelégedetten szemléli, még szülei is, de senki sem gondol rá, hogy végeredményben mégis mennyit vesztet­tek. Ha az embert kezdettől fogva helyesen nevelték volna, többet tudott volna elérni, erő­sebben, felkészültebben, következésképpen bol­dogabb emberként lépett volna ki az életbe. Ezenfelül pedig az átnevelés nemcsak nehéz munka, hanem szomorú is, még ha végül tel­jes sikerrel jár is, sok bánatot okoz a szülők­nek, sok idegmunkába kerül, gyakran a szülők jellemének rovására is megy. Ezért csak azt ajánlhatjuk a szülőknek, gon­doljanak erre, igyekezzenek úgy nevelni gyer­mekeiket, hogy ne legyen később semmi helyre­­hoznivaló, hanem kezdettől fogva jó irányba terelődjenek a dolgok. A családi nevelés sok hibája onnan ered, hogy a szülők mintegy elfelejtik, milyen korban él-

Next