Család és Iskola, 1953 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1953-03-01 / 1. szám

Rákosi Mátyás — Sztálinról A magyar dolgozó nép tudja és hálás érte, hogy a vezetője és sokat hányatott hajójának biztoskezű kormánya, a Magyar Dolgozók Pártja, Sztálin nyomdokait követi, hogy a magyar kommunisták Sztálin tanítványai és hogy sikereik úgy nőnek, ahogy elsajátítják és alkalmazni tudják a sztálini tanításokat. S a magyar nép Sztálinban nemcsak a kőszáli sast látja, de a dolgozók mély, egészséges ösztönével megérezte és meglátta a kőszáli sas, a korszakot formáló vezérférfiú alakja mögött a melegszívű, hús és vér embert. Megérezte és szívébe zárta az ezer gonddal küzdő dolgozók megértő barátját, az elnyomott nők felszabadí­tóját, az ifjúság előtt a jövő kapuját szélesre táró, mindannyiunkhoz emberileg is közelálló „Sztálin apánkat“. (A 70 éves Sztálin) Sztálin él, tanít Mért ontod a fényed, rügybontogató Nap? Nem röppent még hozzád fel a hír? Nem önt el a gyász a százmillióknak, a gyász, mire nincs sehol íz? Friss szél, te ragadd el a gyászlobogókat, lengesd meg a földgömb tájain át! Szótalan állunk, nincs szárnya szónak, csak néma szemek tört fényei szólnak: meghalt a gondviselőnk, az apánk! Hol van az emberiség igaz atyja? Szeme zárva, az ágya sötét ravatal. Hány százmillió fia, lánya siratja! Vergődik öreg, fiatal. Megdöbben a gyermek, látva szülőjét, faggatja: „Na, mondd meg, anyácska, mi bánt?" Kirobban a kín, a gond, meg a kétség, négy szó mint dobverés dübörög szét: „Nincs többé Sztálin apánk!" Már jajgat a gyermek is, érzi, mi történt, átfogja zokogva szülője nyakát... Mért is van, hogy az emberi törvényt ember nem lépheti át? Mint értelem fénye lángolt a világon, szívébe az emberiség belefért . Hát lehet az, hogy örökre megálljon az agy, mely győzve a sanda homályon lobogott az emberekért?! Nem, nem lehet az! Nem, az agy, szív, az élet ontja örökre meleg sugarát. Sztálintól most is erőt kap a lélek, hogy terhét hordja tovább. Alkot a nép s győz, mert a szívében az ő nagy bátorsága lakik. Sztálin vezet, ő jár most is az élen, a­kit Ö tanított, az messzire nézzen: fel, fel a csillagokig!... Csak ontsad a fényed, rügybontogató Nap, biztasd a vetést, simogassad a fát. Sztálin él, tanít, ővele épül a Holnap, a szép kommunista világ. S ha gyümölcsöt érlel az almafa ága, s aranyion ring a sokágú kalász, ha turbina búg, fényt hintve hazánkra, s pusztában utat tör egy új folyam árja, s lehull egy nép lábáról a lánc. Sztálin jár köztünk, — Őt említi áldva az élet, a lény, a bő aratás. Képes Géza

Next