Család és Iskola, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

A­pa kiszólt a fürdőszobá­ból: — Kérek szépen egy tisz­ta törülközőt! Nagy munkában voltam, a törülköző meg odakészít­ve egy székre, mondom Zsókának, aki öt éves: — Add csak be ezt a tö­rülközőt Apának! Zsóka tapintatosan, éppen csak kicsit nyitja a fürdő­szoba ajtót, benyújtja a tö­rülközőt. — Köszönöm. — Szívesen. S­int az ujjaval nekem Zsóka titkosan. — Anyu... te tudtad hogy Apa fiú? cíf A hét éves Mari és a négy éves Zsuzsi testvérek. Apa születésnapjára mind­ketten egy-egy nagy tábla csokoládét vettek a „meg­takarított” pénzükön és Anya segédletével. Az ünnepélyes átadásnál a nagy Mari igen vidám volt, a kis Zsuzsi viszont sírva fakadt és fejét az ün­nepelt ölébe rejtette. Bizony erre az ünnepelt szeme­ is elhomályosodott, s magához ölelve őt intett Anyának és Marinak. — Meghatódott... Zsuzsi fölemelte már könnyben úszó arcát, kezé­ben az ajándék: — Úgy sajnálom odaad-M­ikor Andrást először megbüntették az óvodában! Rendetlenkedett, az óvónéni rászólt, előbb szelíden, majd emeltebben, hiába, végül is a sarokba állította. És And­rás délután lelkendezve, az örömtől kipirultan, dicső­séggel eltelten rohant any­ja karjába: — Anyu, anyu, kiállítot­tak! Egyedül, engem! Telje­sen egyedül álltam a sarok­ban !... C­sabából már két-három éves korában elkezdtek „talpig férfit” nevelni. Ez időben — a­mikor történe­tünk játszódik — éppen az a kemény intés járta, hogy „­senkit nem szabad meg­verned, de ha valaki meg­támad visszaütheted!” S Csaba jellemes és szó­fogadó. A játszótéren aztán hallja az édesanyja amint fenye­getően könyörög egy kisfiú­nak. — Üssél meg, üssél meg! Odahívja, gyere csak ide! Csaba engedelmesen oda­megy. — Mért bíztatod ezt a kisfiút, hogy megüssön? — Mert nem adja ide a labdáját és én meg akarom verni! P­isti: — hatéves lesz és meglehetősen fölényes mos­tanában — leküldték a ház­ban levő trafikba. Pisti le­tette a pénzt a kis tányérba és a mennyezetre nézett. ■ — Kérek egy... vagyis kérek egy... — elfelejtette, hogy mit. A trafikos megszámolta a pénzt és adott egy doboz Tervet! — Terv, tessék! — s Pisti földerült, ez az! — Na mit szólsz — mondta egy néni — hogy kitalálta a trafikos bácsi, hogy miért küldtek! Pisti, már az ajtóban, vál­lat vont: — A pénzemért!... .­­ ! ■ -i más vidám, lefekvés előtti hancúrozás közben, tréfásan, minden él nélkül — ahogy hallja ezt a szót a pesti utcákon és tereken naponta ki tudja hányszor — azt mondja az apjának: hülye. — Tamáskám — inti rög­tön Anya — ilyent nem mondanak Apának, ez csú­nya! Tamás me­gszeppen s be­leülve, hízelgőn rögtön. — Szép hülye ... E széli mesék nyomán Ta­más napközben szorgalma­san rajzol. Egy rajza saját — egy vendég bácsinak szó­ló — magyarázata szerint ezt ábrázolja: — A rossz hasát fölakasz­tották a fára és a jó embe­rek alul meggyújtották őtet hogy égjen el. A­nya, a csillagok ilyen kicsik? — kérdezte Eszter kissé álmodozó kíváncsiság­gal egy tavaszi estén nem­sokkal lefekvés előtt. — Nem, a csillagok — — mondta Anya — nagyok, nagyon nagyok, csak messze vannak. Eltelt a tavasz, tovafutott a nyár is, nőtt Eszter, eljött az ősz és egy este lefekvés előtt ismét a csillagokat nézték. — Anya — mondta Esz­ter — lehetséges, hogy talán én sem vagyok ilyen kicsi. •Z­suzsi igen szelíd, jó­szívű is, és nagyon szereli az állatokat. Amint egyszer Édesapával kézenfogva sé­tálnak Illát egy csöndes kis mellékutcában, a járda szé­lén ül egy kis cica. Zsuzsi már indul is feléje, de Apa nem engedi: — Hagyd, nagyon piszkos kis cica. De Zsuzsi csak nézeget vissza... megáll. — Apu... — Mondom, hogy csupa piszok, gyere már! Zsuzsi lépeget... vissza­néz ... a macska is nézi őt... — Édesapika, csak egy picikét... — Mondtam, hogy nem. Koszos kis cica, piszkos lesz a kezed, nincs itt hol meg­mosni, betegségeket lehet kapni, nem engedem. Zsiuzsi megadja magát. — Édesapj­a, akkor leg­alább te simogasd meg.Jf A cs­a­k hétéves Panni születés­napjára eljöttek uzsonnára a játszótársai. A másik szo­bában a mamák gyűltek össze. Időnként hol egyik, hol másik be-benézett a gyerekekhez. Amint egyszer éppen a háziasszony néz be, hát Pannit keserves sírás­ban találja: — Mi baj van Pannikám? Panni csak zokog, zokog. Végre nagy keservesen el­­nyögdécseli, hogy utazósdit játszanak és ő nem kapott útlevelet — a Holdba. — De Pannikám, hiszen csak játék az egész! — Tudom — szipogja Panni — ... igaziból nem is mennék! GYÖRGY KÁROLYNÉ gyűjtése HÉBER LÁSZLÓ rajzai "TTTT* M­­yt! ,\ 'V hfr I 0 V ív fii 2

Next