Szongott Kristóf: Szamosújvár Szabad Királyi Város monográfiája 1700-1900. II. kötet (Szamosújvár, 1901.)
LIV. Czikkely. Magyar nemzeti színház
nemzeti színház biztosítására egy pénzalap alakítását s erre való hazafi adakozások gyűjtését megengedni méltóztatván, e végett ezen országos színházi bizottság az ide rekesztett s csakugyan felsőbbleg helybenhagyott felszólítást bocsátotta ki. Nemzeti mivelődésünk s irodalmunk előmozdítására és felvirágoztatására s átalában nemzetiségünk biztosítására sokkal elismertebb fontosságú ez ügy, mintsem meggyőződve ne volnánk, hogy a hazafi buzgalom, s minden nemesre, jóra és szépre oly lelkesen mutatkozó áldozatkészség, ezen eleink által alapított, de minden biztosíték nélkül álló, s e mellett már csak az elavult színházi épületnek is akár kiigazítására s czélszerűbb elrendezésére, akár újból alakítására tetemes költséget igénylő hazai intézetünket az ügyhöz és kitűzött czélhoz méltólag fel ne karolná s ne állandósítaná. Hogy e nemzeti czélra való járulás megkönynyítve, illetőleg minél előbb eszközlésbe véve legyen, az adakozni kívánók megtalálására, akár készpénzben, akár úrbéri vagy nemzeti kölcsönpapírokban, akár kiállítandó magánkötelezvények által vagy egyéb módon teendő adakozások gyűjtésére s ide beszolgáltatására több buzgó hazafiakat bíztunk meg, s teljes reménynyel vagyunk, hogy a Tekintetes Nemes Város is, midőn az adakozásra ily megbízottunk által megtaláltatik, e nemzeti ügyet buzgó részvétével pártolandja, s hazafias adakozása által annak biztosítására teljes készséggel közrejáruland Fogadja hazafi tiszteletünk kifejezését Kolozsvárit, február 28-kán, 1860. Az erdélyi országos nemzeti színházi bizottság nevében . (Gr. Mikó Imre m. k. elnök. Groisz Ferdinand m. k. jegyző. * I. II. Tekintetes Nemes Szamos-Ujvár Szab. kir. Városának Felszólítás a Kolozsvártt létező erdélyi nemzeti színház jövőjének biztosítása ügyében. Közmiveltség közintézetek nélkül, erős és boldog államiét közfelvilágosodás nélkül nem lehet. Ezek, mint lélek a testre — és viszont — oly kölcsönösen hatnak egymásra. A színházak pedig a közműveltség terjedésének legsikeresb eszközei, de czéljuknak csak úgy felelnek meg, ha létök szilárd alapokon nyugszik, melyek nem egyebek, mint az érdekelt nemzet azok iránti erős és mély rokonszenve, s e mellett elegendő tőkealap. A színházak ez üdvös hatásának élénk érzete kezdeményeztette eleinkkel félszázaddal ezelőtt Kolozsvártt szini előadások rendezését s később állandó színház építését. E felfogás és meggyőződés eredménye volt az, hogy ez ügy honfitársaink keblében a szükség- és körülményekhez