Csíksomlyó Magazin 9. (2013)

Paramos Papim Mindnyájunkat meglepett a hír, amikor a XVI. Benedek pápa 2013. február 11-én bejelentette a lemondását: Róma városán és a Rómára figyelő világon a zavart döbbenet lett úrrá, hiszen valami olyasvalami történt, amire 1415 óta nem volt példa. A Szentatya ezzel a tet­­tével példátlan alázatról tett tanúságot. Február 27-én így búcsúzott el az általános kihallgatáson részt vevő tömegtől:’’ Szeretni az Egyházat azt jelenti, hogy ne­héz, fájdalmas döntéseket is bátorsággal hozunk meg”. Másnap megürült Szent Péter széke, a bíborosok pe­dig - ahogy az ilyenkor szokásos - hamarosan ösz­­szeültek a Vatikánban, hogy a még konklávé kezdete előtt együtt gondolkodjanak a jövő Egyházáról. Az újságírók pedig egyre nagyobb számban gyülekeztek és találgattak. De nemcsak ők jöttek: a pápaválasz­tásra zarándokok is érkeztek a világ különböző tájai­ról, hogy imádkozzanak a pápaválasztókért és kérjék rájuk a Szentlélek erejét. A konklávé kezdete előtt egyes újságok már azt is tudni vélték, hogy kinek hány szavazata van, mintha ők már el is döntötték volna, ki legyen a pápa. Amikor azonban március 13-án este végre felszállt a fehér füst, és a protodiakónus bíboros kihirdette az örömhírt, „habemus Pápám”, vagyis „van Pápánk", akkor olyan valaki nevét hallotta a Szent Péter téren várakozó, százezernél is több ember, akiről addig nagyon kevés szó esett: a jezsuita Jorge Mario Bergoglio bíborosét, a Buenos Aires-i érsekét. Az új pápa ugyanolyan szerényen érkezett, mint ami­lyen szerényen védőszentje, Assisi Szent Ferenc is úgy nyolcszáz évvel ezelőtt élt. Pontosan olyan sze­rények voltak az első szavai, mint amilyen ő maga is. A téren várakozók hatalmas ovációval fogadták őt, és rögtön a szívükbe zárták egyszerű szavait, mégis a legfelemelőbb gesztus az volt, amikor egyetlen mon­datára a hatalmas tömeg egy csapásra elhallgatott és imádkozott érte, az egész Egyház új főpásztoráért.

Next