Csongrád Megyei Hirlap, 1957. július (2. évfolyam, 152-176. szám)

1957-07-02 / 152. szám

Jó pihenést! Ismét Itt a nyár — Itt a kánikula. Az iskolaév véget ért s országszerte a nyaraló­helyeken megkezdődött a »nagy szezon«. Megyénkből is ezrek és ezrek készülnek a balatoni fürdésre, a mátrai sétákra, a lillafüredi pihenés­re s várják azt a pillanatot, mikor bőrönddel a kezükben felszállhatnak a vonatra és két hétig megfeledkezhetnek a mindennapi élet, a munka apróbb s nagyobb dolgairól. Egykoriban azzal érvel­tünk, hogy »ez nincs benne a borítékban«, de mégis meg­van; tehát a nyaralási beuta­ló a népnek adott ajándéka államunknak. Sajnos, nagyon sok ember tényleg szó sze­rint vette azt, hogy a kétheti kedvezményes áron való üdülés »nincs benne a borí­tékban« s nem is tekintette ajándéknak, hanem, mintegy természetesnek és magától érthetődőnek vette, hogy min­den évben üdülni mehet. Pe­dig ez nincs így. Az állam súlyos milliókat költ az üdü­lőhelyek és nyaralók fenn­tartására és üzemeltetésére. És az az ember, aki két hétre beutalót kap valamelyik üdülőhelyre, csak azt látja, hogy mindennel ellátják és ki­fizet érte. Arról azonban sokszor megfeledkezik, hogy igaz, fizet, de távolról sem annyit, mint amennyiben a két hét szállása, étkezése ke­rül. Mert a többit az állam pótol­ja Valóban tény az, hogy a Horthy-rendszer sohasem hozott törvényt arra, hogy a dolgozók, a kétkezi munká­sok ne üdülhessenek. Elvben minden munkás és földmű­velő lakhatott két hétig a lil­lafüredi szállóban, üdülhetett a balatonparti szállók, nya­ralók bármelyikében. Csak éppen sohasem tudta volna megfizetni a költségeket, — azokat a költségeket, melyek sokszor egy kétheti nyaralás után felemésztették volna egy mezei munkás egész évi jövedelmét, — nem is első­­osztályú ellátás mellett. Hát erről van szó. És sose feledkezzünk meg erről. Hisz nézzünk csak szét a megyé­ben: vajon két évtizeddel ez­előtt gondolt-e arra valaki, hogy ennyire benépesül majd egykoron a mártélyi tisza­­part, mint most? Aligha. Pe­dig ez a vidék egyre szépül, egyre fejlődik s mind több és több Csongrád megyei dol­gozónak nyújt pihenési al­kalmat szabadsága idején. A mártélyi parton sorra épül­nek a kis nyaralók s már nemcsak a megyei tanács, hanem sok vállalat, sőt a vásárhelyi Művésztelep is építkezik Mártélyon, hogy a kiérkező művészek a szép, egyedülállóan alföldi jelleg­zetességgel bíró tájon alkotó munkával töltsék el idejüket. Ha a pihenésről, a nyara­lásról beszélünk, nem feled­kezhetünk meg az iskolákról sem. Ebben az évben is több megyei középiskola tervez országos kirándulást. S még ennél is örvendetesebb az, hogy a megyében lévő úttö­rőcsapatok közül nagyon sok készül táborozásra. A tanyai úttörőpajtások a mártélyi ti­­szaparton ütötték fel sátrai­kat. A tápéi úttörők viszont szívszorongva várják azt a pillanatot, amikor megkap­ják a Budapesti Hajógyár kiselejtezett s a Tápéi Hajó­javítóban teljesen kijavított kis ajándékhajóját. S csak ezzel együtt teljes, ragyogó ez az idei nyár is — a vidám, pihenni s szórakoz­ni akaró emberek nagy-nagy sokaságával. S mi ezeknek az embereknek, fiataloknak s öregeknek egyaránt kívá­nunk sok-sok kellemes érát, jó pihenést. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ♦ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI LAPJA II évfolyam, 152. szám Ara: 50 fillér Kedd, 1957. július 2. Halad az őszi árpa aratása, a hét végén a búzára is sor kerül Az idő előrehaladtával egyre több termelőszövetkezet, állami gazdaság és egyéni paraszt föld­jén zúg fel a kombájn, kattog az aratógép vagy pendül a ka­sza. Az Ásotthalmi, a G­orvsai, a Barattyási, a Felgyői, a Kutasi úti, a Pankotai, a Székkutasi és az Újvárosi Állami Gazdaság­ban már vágják az őszi és ta­vaszi árpát, illetve a rozsot. A Röszkei, a Sándorfalvi és a Hódmezővásárhelyi Gépállomá­sok is útbaindították kombájn­jaikat a termelőszövetkezetekbe és jelenleg 100 hold őszi árpát vágtak és csépeltek el. A megye területén hozzávetőlegesen mintegy 700 hold őszi árpát arattak le, de ez a mennyiség most már rohamosan növekszik. Előreláthatólag a hét közepére befejeződik megyeszerte az őszi árpa aratása és folyamatosan megkezdik a búza aratását is. Nagytőkén a gabona aratását 8 napon belül be akarják fejez­ni, hogy minél kisebb legyen a szemveszteség. A behordást kö­zösen végzik a dolgozó parasz­tok, majd ezt követően — a csépléssel egy időben — elvégzik a tarlóhántást is. Pénteken reggel a Pankotai Állami Gazdaságban is feldü­börögtek a kombájnok és arató­gépek, kiindultak a 900 hold őszi árpa aratására. Az első napon 2 kombájn állt munkába és estig kb. 15 hold árpát vá­gott le, illetve csépelt el a gaz­daság belsőecseri és központi üzemegységében. A kajáni üzemegységben aratógéppel kezdték az aratást, s amire a csillagok feljöttek az égen, 15 hold árpa már kévébe kötve feküdt a tarlón. A gazdaság többi üzemegységében hétfőn kezdték az árpa vágását. Egyes üzemegységekben a hét végén a búza aratását is megkezdik. A gazdaság terve az, hogy amit csak lehet, kombájnnal és aratógéppel arattat, mert így gazdaságosabb lesz a termelés. A csongrádi Vörös Csillag ter­melőszövetkezet tagjai felaján­lást tettek az országos pártérte­­kezlet tiszteletére. Felajánlásuk­ban vállalták, hogy 30 hold őszi árpájukat június 30-ig le­aratják. Nevezett tsz 29-én je­lentette a megyei tanács mező­­gazdasági osztályának, hogy a felajánlást teljesítették és a 30 hold őszi árpát learatták. Külföldi vendégek részvételével jól sikerült ifjúsági találkozót tartottak Makón­ ­ A VI. Világifjúsági Talál­kozóra való készülés fontos állomása volt a vasárnap Ma­kón megrendezett ifjúsági ta­lálkozó. Ebből az alkalomból hazánkban tartózkodó kül­földi fiatalok látogattak el Makóra. Részükre rendezett fogadást délelőtt Forgó Ist­ván elvtárs, a járási tanács elnöke, amelyen Habib Nade­­ri, a Budapesti Műszaki Egyetemen tanuló iráni és Hasszán Valzeb vegyész hall­gató iráni, valamint Pej-lin kínai ösztöndíjas fiatalok a makói járás legjobb KISZ- fiataljaival beszélgettek el. Habib Naderi az iráni nép és az illegalitásba szorított Tu­­deh párt és Tudeh ifjúsági szervezet hősi harcáról be­szélt. Az ifjúsági nagygyűlés 11 órakor kezdődött a Petőfi­­parkban. Eperjesi László elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsá­ga ifjúsági osztályának ve­zetője tartott rövid be­szédet. Beszélt arról, hogy 1947-ben a DÍVSZ megalakulása fontos mérföldkő volt a világ haladó ifjúságának a fasizmus, a há­ború elleni harcában. Lelke­sítő élményeket sorolt fel az egymást követő világifjúsági találkozók nagyszerű esemé­nyeiből. Utalt arra, hogy min­den valószínűség szerint a moszkvai VIT lesz a legpom­pásabb ifjúsági találkozó a nemzetközi fesztiválok sorá­ban. Beszélt arról az előadó, hogy külföldön jártában lép­­ten-nyomon tapasztalhatta a magyar nép, a magyar ifjú­ság iránti barátságot és ér­deklődést. Mennyire megható volt az számára, hogy Kínában az alig négy milliónyi ujgur nép fiai azt kérdezték, hogy van Kádár elvtárs? A Vietnami Ifjúsági Szövet­ség éppen kongresszust tar­tott a magyarországi ellenfor­radalom idején. A kongresz­­szusi küldöttek egyhangú lel­­kesedéssel fogadták a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány megalakulásáról szóló hírt és teljes támogatásukról biztosították. A Szabad Né­met Ifjúsági Szövetség tag­jai önként jelentkeztek a ma­gyarországi ellenforradalom elleni fegyveres harcra. Végezetül az előadó arról beszélt, hogy a járás fiatal­jai a termelésben való helyt­állással készülhetnek legmél­tóbban a VIT-re. A külföldi fiatalok közül Pej-lin kínai küldött a kínai ösztöndíjasok üdvözletét tol­mácsolta, majd a békeharc fontosságáról beszélt. Azt mondta: »■azért születtünk, azért jöt­tünk a világra, hogy boldo­gok legyünk. Ezért fogjunk össze és járjuk a boldog bé­ke felé vezető utat«. Habib Naderi egy iráni özmondással kezdte beszé­dét: »Kötelek kapcsolják egy­máshoz a szíveket.« »Én most azokat a kötelékeket akarom erősíteni — mondotta —, amelyek a magyar szíveket az iráni szívekhez kapcsol­ják.­ Azután arról beszélt, hogy Iránt régen Perzsiának hív­ták, a perzsa szőnyegről meg már mindenki hallott. Ez a szőnyeg csak a királyok, her­cegek és földesurak palotái­ban található meg. Pedig az óriási kincset jelentő perzsa szőnyeget 6—8—10—14 éves gyerekek szövik igen ügyesen és nagy művészettel. Azért ilyen fiatal gyerekek készítik a szőnyeget, mert ilyen fi­­----------------­s nem szövésre csak a piciny gyermekujjak alkalmasak. Ezek a gyerekek azonban ,nam tágas és világos műhe­lyekben, hanem nedves bar­langokban dolgoznak, hogy a fonál él­v­e veszítse nedves­ségtartalmát. Ezért a kis munkások legtöbbje 20 éves korára megkapja a tüdővészt, ilyen az iráni fiatalok sorsa — mondotta befejezésül Ha­bib Naderi. Az ifjúsági gyűlést a déli, délutáni és esti óráikban igen színvonalas műsor kö­vette. Elsőnek az apátfalvi népi együttes adta elő népi hagyo­mányokban gyökerező tartal­mas és magas művészi szín­vonalat jelentő számait, köz­tük a nagy sikert aratott »Tá­péi üvegestánc«-ot és az »Apátfalvi lakodalmi játék«­­ot. Délután a magyarcsanádi népi együttes tartott elő­adást. Este 8 órai kezdettel pedig a vásárhelyi 100 tagú népi együttes szerepelt. Délután a fiatal sportolók mérték össze erejüket. Az if­júsági találkozót reggelig tartó bál zárta be. Meiktzd­u­l a szentesi szovjet emlékmű negrmattinak pere A megyei bíróság tegnap reggel kezdte meg a szentesi szovjet emlékművek megrongá­lóinak nagyszabású bűnperét, amelynek 13 vádlottja van. Az ügyben 28 tanút idézett meg a bíróság, a vádlottakat pedig nem kevesebb, mint 7 védőügy­véd képviseli. Az elsőrendű vádlottnak, Kardos Istvánnak, volt szentesi lakosnak és 12 társánál, pere előreláthatólag több napig tart, a perbeszédek elhangzására valószínűleg szer­dán kerül sor. Érdekes kurió­zum például, hogy az egyik vádlottat, Horváth Sándor gép­kocsivezető, Szentes, Lenin u. 29 szám alatti lakost nemrégi­ben sikkasztás és lopás bűntet­te miatt 2 és félévi börtönre ítélték nem jogerősen. A tegnapi nap folyamán be­fejeződött valamennyi vádlott bírósági kihallgatása. A tanúk kihallgatására ma kerül sor. Az MSZMP oraságos értekezletének határozata • Orvosokat és gyógyszerészeket tünten­ek ki Milyen munkadíjakat fizethetnek a kisiparosok ? m m Vasárnapi megyei sportesemények Mártélyi KÉPESLAP... A falu szé­lén fehéren szikrázó fejfák­­.­­. . a hőségtől elfulladt déli ha­rangszó ... a verőfény­ben szuny­­nyadó apró házak között szürkén kanyar­gó makadám... Mártélyon vagyunk. AZ ÚJ ISKOLA mellett hatalmas háromágú dívány. 170 ezer forintos költ­séggel kutat fúrnak. Nagy szükség van az új kútra, mert a vakolatlan pirostetős új há­zacskák bizonyítják, Mártély fejlődik és gyarapodik... Az iskola előtt apróságok nézik bizonytalanul a szürkefalú is­kolát. Vannak vagy húszan, ők lesznek a következő tan­év első osztályosai. Mint hall­juk elférne még a tantestület­be­n alsótagozatos nevelő, de arról is értesültünk, hogy ha­marosan megoldódik ez a kér­dés is. Siető ember igyekszik át az út másik oldalára. Kezében táska. Dr. Szerb Györgynek hívják, ő gyógyítja hosszú évek óta Mártély betegeit. Nagyon szeretik és becsülik. Most szabadságon van, azért „kevesebb” a dolga, mert egyébként kétszer ennyi van. Az ilyen emberre mondhatták először: hivatáso­s orvos. Félig épített falak szomor­­kodnak a Felszabadulás út felső részén. Ez lett volna Mártély kultúrháza. Az építés­­­ megszakításának oka: 1956. október 23. A MAKADÁM befut a körtöltés emelke­dőjébe. Tiszaparti füzesek, távolról hűsen csillogó víztü­kör. A strandhoz vezető lejtő­ről, már hallani lehet a für­­dőzők jókedvű kurjantásait. Csónakok ringanak a vízen Gumi matracokon lebegő cso­koládébarna nyaralók. A strand előtt vízijártassági vizsga folyik. A vizsga felté­tele: evezés, kormányozás és úszni tudás. Vízijártassági iga­zolvány nélkül nem adnak bérbe csónakot. Ez helyes! Tekintélyes kis csoport szurkol egy sárga fürdőruhás hölgynek. Na még egy mé­ter... még egy... a csónak orra bizonytalanul imbo­­lyog ... hirtelen irányt változ­tat és fellöki gumimatracával együtt azt a hullámokon hin­tázó éltesebb öregurat... — Tessék kérem még egy kicsit gyakorolni... — szól prüszkölve a felborított. A vizsgabizottságnak is ez a véleménye. TIZENHÉT NYARALÓ épül a holt-Tisza mentén. Legutóbb a Tatarozó Válla­latét avatták. Hamarosan befejeződik a Magasépítő Vállalaté, a Mérleggyáré, Ha­­risnyagyáré... A Nap vörös fénnyel bú­csúzik a fűzfák mögül. A nap legmozgalmasabb része most kezdődik. Hatalmas szúnyog­rajok zümmögve követelik a vacsorát. Mártélyi nyaralók kellemes szórakozást! \ Még nem döntöttek mi lesz a fegyverrejtegetőkkel Vasárnap részletesen közöl­tük olvasóinkkal, hogy Víg­h István szegvári foglalkozásnél­küli III. külterület 11-es számú lakásán dobtáras géppisztolyt talált a rendőrség. A kihallgatá­sok még folytatódnak az ügy­ben. A vizsgálatot néhány na­pon belül fejezik be, s utána a katonai ügyészség dönti el, hogy hatáskörébe tartozik-e az ügy, vagy nem. Akkor döntenek ar­ról is, hogy statáriális vagy gyorsított eljárás alá kerülnek-e a fegyverrej­tegetők. Aki harminc év alatt kétezer új­szülöttet segített a világra. A kis szobában lecsavart, kormosodó üvegű lámpa, vagy letakart égésű villany, a vetett ágyban nehéz sóhajok és az ágy mellett aggód­va virrasztó férj. — Most már indult — hallatszik a kérő pa­rancs a párnák közül — és az élettárs nekivág a fergetegnek. Végigrohanja a kacskaringós ut­cákat, vagy a tanyavilág legelső dűlőútján a lovak nyakába ereszti a gyeplőt. Nem sok idő van, nagyon kell sietni... Kopogtatás a Holló utca 19. számú ház ab­lakán, — ott világosság gyullad és egy izgatott hang besullogja: — Kató néni! Azonnal jöjjön! ... és Kató néni, Szenti Jánosné vásárhelyi szülésznő azonnal megy. Világra segíti az új­szülöttet és egy átvirrasztott éjszaka után fá­radtan hazaérkezik. Olyan fáradtan, amilyennek most mi látjuk. Lassan keresgél harminc szolgálati év távla­tából. Elmosolyodik, valami eszébe jutott. Nem szólunk közbe és ő halkan beszélni kezd. — Ma volt a kétezeregyedik apróság, amit a világra segítettem. Szinte hihetetlen előttem is, hogy ezek a gyerekek teljesen megtöltenék egy nagy mozi nézőterét... Telik az idő. Sokan vannak már olyanok is, akik férjhez mentek, pedig ott voltam az ő világrajövete­lükön is most azoknak a gyerekeit segítem a világra, akiket első vízbe fürösztöttem ... Voltak nehéz esetek is. Farkas Antalékhoz Kopáncsra a nagy árvizek idején kellett ki­menni. Gyalog indultam, azután adtak egy lo­vat az egyik tanyába. A lónak teljesen az ösz­tönére voltam bízva, hogy nem fog belelépni valami nagy gödörbe a hasig érő vízben. A szülésnél komplikáció lépett közbe, orvosért küldtem és hat órán keresztül mindent elkö­vettem egészen primitív eszközökkel, hogy azt az édesanyát megmentsük az életnek. — Sikerült! — ezek a győzelmek teszik az­után széppé az életünket és adnak erőt a to­vábbi nehéz munkánkhoz ... — Népi demokráciánk sokat segített a terhes anyákon. Az előzetes vizsgálatok lassan telje­sen megszüntetik, hogy nehézségek lépjenek fel egy-egy szülés alkalmával. Erre szükség is letz, mert életerős emberekre van szüksége demokratikus hazánknak... — fejezi be a be­szélgetést Szenti Jánosné. Mi is búcsúzunk, nem akarunk zavarni, mert ennél a hiv­atásnál nem lehet megszabni a munkaidőt. Azt kívánjuk, hogy Kató néni legalább még harminc évig és legalább még hétezer apróságot segítsen a világra. (bokor)

Next