Csongrád Megyei Hírlap, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

Mai számunk tartalmából: TANÁCSKOZIK AZ SZKP KONGRESSZUSA KÖZEL- KELETI PILLANATKÉPEK NDK•CHILEI DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK JAVULT A VÁLLALATOK ADÓFIZETÉSI KÉSZSÉGE BÍRSÁGOLT AZ AKI mentesítő SZERELVÉNYEKET INDÍT A MÁV SPORTOLDAL Ma szovjet tudós- és űrhajós­­küldöttség érkezik megyénkbe Csütörtökön a déli órákban érkeznek megyénkbe a hazánkban tartózkodó szovjet tudós- és űrhajós küldöttség tagjai - közöttük B. Jegorov, a Szov­jetunió Hőse, űrhajós, az orvostudomá­nyok kandidátusa (lásd: képünkön)-, akiket a megye határán ünnepélyesen fogadnak. Ezután szovjet vendégeink felkeresik a megyei pártbizottságot, délután pedig magyar-szovjet barátsági nagygyűlésen vesznek részt a szegedi kábelgyárban. A szovjet tudós- és űrhajós küldöttség látogatási programjában szerepel a Jó­zsef Attila Tudományegyetem Bolyai intézetének, a Szegedi Orvostudomány­egyetemnek, valamint az MTA Szegedi Biológiai Központjának felkeresése is, ahol a tudományos intézetek vezetői fogadják majd szovjet vendégeinket. A házak rendje (P. Z.) Sokan még ma sem tudják — vagy ha igen, akkor pedig nem törődnek vele —, hogy a lakóházak rendjét pontosan fogalmazott határozatok szabályoz­zák. Jobb helyeken a kemény papírra nyomtatott házi­rend ki is van függesztve a lépcsőházban, másutt nincs. De ahol feltűnő helyen látható, legtöbbször ott se mu­tatnak iránta különösebb érdeklődést azok, akikhez szól: a lakók. Pedig a házirendnek megvan a maga jól felfogott értelme, és ebből következőleg — ha betartják — a haszna is. Részben a szocialista együttélés zavartalan­ságát hivatott elősegíteni, részben pedig a közvagyon vé­delmét kívánja szolgálni. Ha a tényeket tekintjük, lát­hatjuk, bizony erre is, arra is igen nagy szükség van. Aki soklakásos bérházban lakik, tudhatja, milyen sok problémát okoz a honpolgárok olykori fegyelmezet­lensége. S nemcsak kellemetlenséget, kárt, hanem oly­kor lelki sérüléseket, fölösleges összeveszéseket, inzul­tusokat is okoznak azok a kisebb incidensek, amelyek sokszor hetekre-hónapokra felkavarják egy-egy bérház nyugalmát. Példákat említsünk? A második, harmadik, ne­gyedik emeleten lakók minden lelkifurdalás nélkül ráz­zák ki az utcára-udvarra a porrongyot, szőnyeget. Az alattuk lakók egyszer csak azon veszik észre magu­kat, hogy por, toll, morzsa — másról most nem te­szünk említést — repül be lakásuk ablakán, esetleg ép­pen a levesbe, vagy rá a frissen mosott ruhákra. Más: egyesek a túl késői vagy a túl korai órákban is böm­­böltetik zenegépeiket, ezzel zavarják azok nyugalmát, akik pihenni, tanulni, dolgozni szeretnének. Mások a ház tisztaságára sem ügyelnek. Gyufaszálakkal, cigaret­tavégekkel szórják tele a lépcsőházat, fölhordják a sarat ugyanide. Szó, ami szó: mi lakók nem vagyunk mindig an­gyalok. Van viszont a házban az ingatlankezelő vállalat­nak egy embere, aki — hogy úgy mondjam — „hi­vatalból" tart rendet, egyúttal ügyel is arra. Ez a ház­felügyelő. Valamikor házmesternek hívták. S ne is ta­gadjuk, volt a szónak akkoriban némi pejoratív mel­­lékzöngéje. A házfelügyelő nincs könnyű helyzetben. Hiszen nemcsak elég nehéz és sokágú munkáját kell naponta elvégeznie, hanem rá hárul az a feladat is, hogy a lakókat kötelességeikre, netán olykori mulasztásaikra fi­gyelmeztesse. Ami azt illeti, elég hálátlan feladat ez. Még akkor is, ha esetleg a házfelügyelő az átlagot jó­val meghaladó diplomáciai érzékkel rendelkezik. Mert ugye, mindahányan érzékenyek vagyunk, a bírálatot se nagyon szeretjük — meg aztán a korábbi időkben el is szoktunk attól, hogy a házfelügyelő figyelmeztetéseire, kéréseire ügyeljünk. (Lévén, hogy nem mertek vagy nem akartak szólni semmiért sok helyen.) Pedig a la­kóház rendje fontos, nem elhanyagolható dolog. Érzik ezt az ingatlankezelő vállalatoknál is. Mind több helyen alkalmaznak olyan házfelügyelőket, akik munkájukat ki­fogástalanul elvégzik, akiknek tehát­ így megvan az er­kölcsi alapjuk is ahhoz, hogy a lakókat is a házirend betartására kérjék, esetleges mulasztásaikra figyelmez­tessék. Más persze a helyzet akkor, ha a házfelügyelő túllé­pi hatáskörét. Sajnos, erre is van példa. Közöttük is akad olyan ember, akinek basáskodó hajlamai vannak. Aki olyasmibe is bele akar szólni, amihez se mint ház­felügyelőnek, se mint magánembernek semmi köze. Mi, lakók jól is­m­erjük ezt a típust is. Ő az, aki kiáll az udvarra, és figyeli, hogy mit csinálnak a lakók. Lesi, hogy ki kivel beszél, ki mit főz, ki mikor jön haza. Ő az, aki „katonás” rendre akarja szoktatni a gyerekeket — neki ugyanis nincs, vagy már felnőtt —, ezért játé­kaik megtiltásától, üldözésüktől sem riad vissza. Az ingatlankezelő vállalatok feladata tehát kettős Egyrészről el kell érniük, hogy a házakban valóban rend legyen — és ehhez a házmester is, a lakók is a maguk ,,hatáskörében” messzemenően hozzájárulnak. Ugyanakkor gondosan ügyelniük kell arra, hogy egyes, rosszértelmű őrmesterkedésre hajlamos házfelügyelők sehol ne sérthessék meg a lakók állampolgári jogait, ne mérgezzék meg a bérházak légkörét, ne rontsák­­el az emzterek hétköznapján. Célunk: a jogos társadalmi igények mind teljesen kielégítése — mondotta Fock Jenő miniszterelnök a Tatabányán rendezett választási nagygyűlésen Fock Jenő, a kormány elnöke. Komárom megyei országgyűlési képviselője­lölt. szerdán reggel Tata­bányára látogatott, és az­­ egész napot a bányászvá­rosban töltötte. A kedves vendéget a Komárom me­gyei pártbizottság székhá­zában Havasi Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Kreszner László, a megyei tanács vb-elnöke és Izsáki Mihály, a megyei népfrontbi­zottság titkára üdvözölte. Ezután a városi tanácsnál a város vezetői­nek tájékoztatója alapján Tatabánya helyzetével, gondjaival, a fejlesztési tervekkel ismerkedett a kormány elnöke. Ezt köve­tően Fock Jenő vendéglá­tóinak társaságában fel­kereste a tatabányai alu­­miniumkohót. Megtekintet­te a nemrég épült új öntö­dét, és elbeszélgetett a ko­hászokkal. A délutáni programban ismét üzemlátogatás sze­repelt. A város egyik leg­fiatalabb üzemében, a Be­loiannisz Híradástechnikai Gyárat tekintette meg a kormány elnöke. A nap legjelentősebb eseményére került ezután sor, amikor a tatabányai népházban a választópol­gárok nagygyűlésen talál­koztak Fock Jenővel a megye képviselőjelöltjével. A nagygyűlés mintegy két­ezer részvevője hosszan tartó, lelkes tapssal kö­szöntötte Fock Jenőt. A Himnusz elhangzása után Kroszner László kö­szöntötte a választókat és megnyitotta a nagygyűlést. Ezután Fock Jenő mondott választási beszédet. demokra­ti­zmus továbbfej­­­lesztése, kiterjesztése. A szocialista demokrácia fej­lesztése elképzelhetetlen az üzemi, vállalati demokra­tizmus erőteljes fejlődése nélkül. Minden vezető kö­telessége szüntelenül fi­gyelni a dolgozók szavára, véleményére, építeni ja­vaslataikra, cselekvő­kész­ségükre. A demokratizmus továbbfejlesztése, kiterjesztése Bevezetőben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a népköztársaság kormánya nevében üdvözölte a nagy- i gyűlés részvevőit, Tatabá­nya választópolgárait, s hozzátette: nagy öröm és megtiszteltetés számára, hogy Tatabánya-Újváros országyűlési képviselője­löltje lehet; olyan nagy-­­ múltú munkásvárosé, amely város és bányavidék az osztályküzdelem nagy, nyílt összecsapásainak ide­jén, úgyszintén a békés al­kotómunka, az egykori széncsaták ás a későbbi, mindig talpig embert kívá­nó helytállás időszakában is példát mutatott. Érzem a felelősséget, hogy e tör­­­­ténelmi nevezetességű " munkásváros jelölt ország­­­­gyűlési­ képviselőnek — mondotta, majd a közel­gő választásokra utalva ki­fejezte meggyőződésé­t, hogy népünk szavazataival támogatja majd a Hazafi­as Népfront választási fel­hívásában megfogalmazott célkitűzéseket, s bizonyít­ja akaratát, készségét, hogy még következeteseb­ben és magasabb színvo­nalon folytassuk a szocia­lizmus teljes felépítésének munkáját. Hozzáfűzte:­­ hazánkban a belpolitikai helyzet nyugodt, a politikai közhangulat kiegyensúlyo­zott. Társadalmi rendsze­rünk és ezen belül a poli­tikai hatalom az eltelt négy­ esztendő során to­vább erősödött. Országunk­ban szilárd a közrend és a törvényesség, azon le­szünk, hogy államhatalmi szerveink a jövőben még következetesebben védjék a társadalom és az egyes állampolgárok érdekeit. Hazánkban a szocializ­mus teljes felépítésének egyik, központi feladata a ARA? 80 FILLÉR 28. évfolyam, 83. szám 1971. ÁPRILIS 8., CSÜTÖRTÖK Megjelenik hétfő kivéte­lével mindennap, hétköz­nap 8, vasárnap 12 oldalon. Kádár János látogatása a szovjet űrhajósok városában Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára és Rapai Gyula, az MSZMP KB tagja, ha­zánk moszkvai nagykövete, az SZKP XXIV. kong­resszusán részt vevő ma­gyar pártküldöttség tagjai szerdán látogatást tettek a „Csillagvárosban”, ahol a szovjet űrhajósok élnek és dolgoznak. A magyar vendégek megtekintették a ,,Csillag­­város” nevezetességeit, fel­keresték a Jurij Gagarin Múzeumot, s levetítették nekü­k „A mi Gagarinunk" című filmet, amely a vi­lágűr úttörőjéről készült. A múzeum emlékköny­vébe Kádár János a követ­kezőket jegyezte be: „Tisz­ta szívemből minden jót, újabb sikereket kívánok a szovjet űrhajósoknak, ok­tatóiknak és parancsnoka­iknak tevékenységükhöz, amely a szovjet nép, min­den nép, az egész emberi­ség javát szolgálja.” Kádár Jánost és Rapai Gyulát Georgij Beregovoj, Andrijan Nyikolajev és Pavel Popovics űrhajós vezette körül a Csillagvá­rosban. A vendégeket elkísérte Vlagyimir Kirillin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettese és Pavel Kulakov légimar­­sall, a Szovjetunió honvé­delmi miniszterének he­lyettese. A népgazdaság egyensúlya a továbbiakban az el­múlt négy esztendő szocia­lista építőmunkájának eredményeiről szólt. Ezek között említette meg, hogy sikeres volt a gazdaság­irányítás jelenlegi rend­szerére való áttérés a terv­időszak harmadik eszten­dejében. Szólt arról, hogy üzeme­ink az idén első ízben ön­állóan alakítják ki ötéves terveiket. Részletesen kitért Fock Jenő a harmadik ötéves terv időszakában elért eredményekre, s azokra a feladatokra is, amelyeket a következő időszakban kell megoldanunk. Hang­súlyozta: Alapvető céljaink a negyedik ötéves tervben is változatlanok.­­ Egyaránt fejleszteni kívánjuk az ipart és a mezőgazdaságot. Elsősor­ban a szocialista országok­kal, de a tőkés világgal is bővítjük kooperációs kap­csolatainkat. Szükségesnek tartjuk a szocialista in­tegráció magasabb fokára való eljutás módjainak ki­munkálását. A nemzeti jö­vedelmű felosztásában to­vábbra is fenn akarjuk tartani a felhalmozás és a fogyasztás eddigi helyes arányát, s arra törekszünk, hogy ezután is biztosítsuk a gazdaság gyorsuló növe­kedésének és a népgazda­ság tartós egyensúlyának alapvető feltételeit.­­ A népgazdaság tartós egyensúlyának biztosítása érdekében a mostani terv­időszakban a gazdasági növekedés ütemét az egyensúlyi követelmények­nek megfelelően szabá­lyozzuk. Elsősorban a be­ruházások terén mutatko­zó feszültségeket akarjuk végérvényesen megszüntet­ni. Szigorú beruházási fe­gyelmet fogunk meghono­sítani.­­ Alapvető célunk a jogos társadalmi igények mind teljesebb­ kielégítése. Végső fokon mindaz, amit a gazdaságban elérünk, ezt a célt, a szocializmust építő ember boldogulását szolgálja. Ezt olyan mér­tékben tudjuk megvalósíta­ni, amilyen mértékben termelésünk gazdaságos­sága és ennek legfontosabb tényezője, a termelékeny­ség fejlődik. A termelé­kenység ötévi növekedése, az 1970. évi jó eredmény ellenére 20 százalék volt, a tervezett 24—27 száza­lékkal szemben. Bízunk benne, hogy a következő esztendőkben ez a javulás folytatódik. Erre minden lehetőségünk meg is van. A termelékenység emelé­se az egyetlen lehetősége az ismert munkaerő-prob­léma megoldásának is. A termelésbe bevonható új munkaerő létszáma korlá­tozott, s erősítenünk kell tehát azokat, a közgazdasá­gi ösztönzőket, amelyek lendületet adhatnának a gépesítésnek, az automati­zálásnak is. Szerkezeti változtatások gazdálkodásunkban A szövetkező öt-tíz esz­tendő várható fejlődéséről szólva a kormány elnöke említést tett a gazdálko­dásunkban előirányzott (Folytatás, a 2. oldalon)

Next