Református gimnázium, Csurgó, 1920
? Matolcsy István (1864—1921.) Május hó 1-én, a virágfakasztó kikeletnek verőfényes, lombtermő hónapjában váratlan csapás érte iskolánkat: meghalt Matolcsy István vallástanár, rövid, kínos szenvedéssel fejezve be a földi pályát, melynek örömeiből, fájdalmából egyképen juttatott neki a sors. Kettészakadt munkás élete, melynek kedves, meghitt melegsége annyi gazdag értéket adott családjának, tanártársainak, tanítványainak és a társadalomnak. Matolcsy István 1864. augusztus 31-én Zseliczkisfaludon született református papi családból. Már a szülői hajlékban szívta magába a mély és meggyőződéses vallásosságot, a magyar földnek és kálvinista egyháznak munkás, odaadó szeretetét. A gimnázium I—VI. osztályát főgimnáziumunkban végezte, mindvégig példát adva magaviseletben és tanulmányokban. Innen Debrecenbe került, ahol a főgimnázium VII. és Vili. osztályát, valamint theologiai tanulmányait végezte. 1888-ban tette le a vallástanári képesítő vizsgát, népiskolai tanítói oklevelet szerzett s pappá szenteltetve előbb Nagykanizsán, majd Kaposváron végzett lelkészi funkciót. A belsősomogyi ref. egyházmegye 1892-ben vallástanárnak választotta meg, állását 1892. októberben foglalta el, s ebben a minőségében szolgált mindaddig, mig a halált okozó kór ágyba nem döntötte. Mintaképe volt a lelkiismeretes, buzgó, nevelő és munkás tanárnak. Tanítványainak valláserkölcsi nevelésében főképpen a szeretet és gyöngédség legeredményesebb eszközeivel munkálkodott s mindig nagy súlyt helyezett arra, hogy növendékeinek lelkébe beleöntse az Isten és Haza forró szeretetét. Tanártársait őszinte szeretettel övezte körül, kedves apróságaival.