Cukoripar, 1957 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1-3. szám
A CUKORIPAR ÉS A MEZŐGAZDASÁGI ÉS CUKORIPARI SZAKOSZTÁLYÁNAK HA ÉLELMISZERIPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET FOLYÓIRATA * 1957. JAN. - MÁRC. A cukoripar megnövekedett feladatai Nagy László, a Cukoripari Igazgatóság vezetője A cukoripar 1956—67. évi kampányát rendkívüli körülmények között bonyolította le. Az ismert nehézségek közepette nyilvánvaló, hogy a feldolgozási eredmények és így a költséggazdálkodás területén is az elmúlt évektől eltérően, rosszabb eredmények adódtak. Ezeknek jelentős részét indokolják az októberi-decemberi nehézségek, azonban egy részük a vállalatoknál kialakult szervezetlenségek, felelőtlenségek, egyszóval a normális rend felbomlása következtében állott elő, így pl. az Ácsi Cukorgyár 2,7%-os gyártási veszteségét semmiképpen nem indokolja a hosszú és rendkívüli kampány, hiszen voltak gyárak, amelyek többször álltak és indultak meg, illetve a feldolgozási időpont is közel egy hónappal tovább tartott, mégis veszteségük 1,5—1,6% körül alakult ki. Nyilvánvaló, hogy Ácson az eredmények ilyen nagymértékű romlásához a nagyfokú műszaki és gazdasági anarchia járult elsősorban hozzá. Új helyzet alakult ki az októberi események után a társadalmi tulajdon szemléletét illetően is. Egyes vállalatoknál a megalakuló munkástanácsok egynémely csoportja túl a dolgozók jogos és kielégíthető követelésein kiosztási, illetve önellátó szemlélet alapján próbálkoztak berendezkedni, ami az egész népgazdaság érdekeit tekintve, megengedhetetlen. Erősen leromlott a fegyelem és meglazult a függőségi viszony is. Ebből adódóan lényegesen csökkent a termelékenység, a munka intenzitása, aminek az a következménye, hogy a nagymértékű termeléskieséssel egyidőben, — miután a darabbérezés megszűnésével az időbér lépett életbe — relatíve magas bérkifizetések történtek. Jellemzőként elmondhatom, hogy ez év januárjában az elmúlt évihez viszonyítva a munka intenzitása kb. 20%-kal csökkent népgazdasági szinten, ami a 10— 15%-os béralapemelést 30—35%-ra növelte. A népgazdaság jelenlegi helyzetében nem engedhető meg az ilyen mérvű intenzitás csökkenése. A fentiek alapján jelentkeznek az ipar 1957. évi megnövekedett feladatai. Legfontosabb feladat a fegyelem, a rend és a vállalati függőségi viszony helyreállítása. Ez előfeltétele a munka jobb megszervezésének, a gazdasági rend konszolidálásának. A fegyelem, a rend helyreállítása érdekében elsősorban nem a fegyelmi eszközök használata a fontos a vállalat vezetősége részéről, hanem a munkástanácsok, üzemi bizottságok, MSZMP szervek és tagjainak egyéni magatartása, határozott állásfoglalása alapján kerülhet erre sor. Természetesen ha notórius fegyelmezetlenekről és rendbontókról van szó, akkor nyugodtan használják, éppen a többi lelkiismeretesen dolgozó munkás érdekében a fegyelmező eszközöket. Munkástanácsaink adjanak messzemenő támogatást a vállalat igazgatójának és főmérnökének a fegyelem megszilárdításához, mert a dolgozók irányítása terén legalább olyan nagy feladataink vannak, mint az érdekeik védelme terén. A kampány befejeztével minden gyárban már elkezdődött a karbantartási munka. Az elmúlt évektől eltérően a munkák egy részét időkérben kívánjuk elvégezni. Itt a vezetőknek, különösen műszaki gárdánknak van nagy feladata, nem is anynyira a merev parancsolási módszereken keresztül, mint inkább az emberekkel való közvetlen foglalkozás útján. A műszakiak ott éljenek a karbantartó dolgozók között, segítsenek nekik a munka közvetlen megszervezése, a jobb minőségi, mennyiségi munka elvégzése terén. Bízzanak abban, hogy az állandó dolgozók a magukénak érzik a gyárat — aminek számtalan tanújelét adták az októberinovemberi események alatt — és zömmel becsületesen akarják szolgálni az üzem érdekeit. Ezentúl persze ellenőrizni is kell a karbantartás ütemét. Gyáraink műszaki állaga erősen leromlott állapotban van, ráfér egy erős minőségi javítás. Erre most lehetőség is van. Vigyázni kell azonban, hogy a minőségi követelmények túlzott kihangsúlyozásával el ne maradjunk a mennyiségi munka elvégzésével. A karbantartási ütemterv elkészítésénél olyan reális arányokat kell a mennyiségi és minőségi munka között megállapítani, amely biztosítja az 1957. évi kampány zavartalan előkészítését. Ezt menetközben is különösen ellenőrizni kell, mert ha kampány előtt közvetlenül derül ki, hogy bár minőségileg jobb munkát végeztünk, mint az elmúlt években, azonban mennyiségileg le vagyunk maradva, súlyos hiba volna. Az előzőeken túl legfontosabb feladata ma az iparnak a szerződtetési tervek teljesítése. Az új termelői ár megállapítása kedvező a cukorrépa termelésre, nyugodtan mondhatjuk, hogy bár van egy csomó külső zavaró körülmény (földmozgás stb.) nagyjából az apparátus jó munkájától függ a tervterület leszerződése. Ezen a téren még nem állanak ott az egyes gyárak, ahol erre az adottság jobb kihasználásával megvolna a lehetőségük. A vállalat igazgatójának, a termeltetés minden dolgozójának minden erőfeszítést meg kell tenni, hogy a tervterületet le tudjuk szerződni, mert különben az ár-