Cukoripar, 1957 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1-3. szám
2 Cukoripar X. évf. (1957), 1—3. sz. Nagy L.: A cukoripar megnövekedett feladatoi szág ellátatlan marad cukor terén. De az egyik legfontosabb feladatát kell, hogy képezze a vállalati szerveknek, így elsősorban a munkástanácsnak is, hogy behatóan foglalkozzék az ipar nyersanyagának biztosításával. Tudni kell, hogy csak akkor tudunk tovább előrelépni a dolgozók jogos igényeinek kielégítése terén, ha a tervünket mind minőségi, mind mennyiségi vonalon teljesítjük. A cukoriparban is, mint minden más területen, tehát a legfontosabb feladat a rend, a fegyelem helyeállítása, további szilárdítása, azaz olyan légkör megteremtése, ahol a dolgozók ismét nyugodtan, lelkiismeretesen végezhetik feladataikat. Az ilyen légkör kialakítása a vállalat vezetőségének, munkástanácsának, pártszervezetének és szakszervezetének közös feladata. Cukorrépatermelésünk néhány időszerű kérdése Komáromi György osztályvezető, Cukoripari Igazgatóság Márciusban még országszerte folyt a cukorrépa szerződtetése. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy miért ilyen elkésetten keresik meg a cukorgyárak répatermelőiket az 1957. évi szerződések ügyében. Március közepe táján már inkább a répa vetéséről kellene a falvakban, termelőszövetkezetekben beszélgetni, nem pedig a szerződésekről. A késedelem ebben az esztendőben kizárólag a termelők érdekeit szolgáló okokból következett be. Az eddigi tapasztalatok, üzemi számítások egybevágóan azt tanúsították, hogy az a répaár, melyet eddig a termelők répájukért kaptak, általánosságban nem volt megfelelő, s csak kivételesen jó adottságok között végzett cukorrépatermesztés esetén hozott jövedelmet a gazdának. Az 1956-ig érvényben lévő répaár, mely-ként 2 kg cukorból, 9,5 Ft készpénzből és a termelők szerint is igazságtalan prémiumból állt, csak 130 q-os holdankénti átlagtermést meghaladó terméseredmények esetén jelentett ráfizetésmentes cukorrépatermesztést. Mivel pedig a kedvező termelési körülmények kialakítása csak részben van a termelők kezében, a legszorgalmasabb és a leghozzáértőbb cukorrépatermelők sem tudták az ország túlnyomó részében jövedelmezővé tenni cukorrépatermesztésüket. Viszonylag kis területen volt csak meg a talaj- és csapadékviszonyok oly kedvező helyzete, ami lehetővé tehette olyan termésátlagok elérését, amelyek alapján a termelő már prémiumhoz juthatott. Ez a helyzet azután oda vezetett, hogy sok termelő igyekezett a szerencséjét, azaz prémiumot is hozó termésátlagait nemcsak jobb, szakszerűbb munkával, hanem egyéb eszközökkel is biztosítani. Sokan azt csinálták, hogy kis területre szerződtek, s ténylegesen jóval nagyobb területen végeztek cukorrépavetést, így a szerződött területre vetített termésátlag megnövekedett és a prémiumot a termelő megkapta. Még nagyobb volt tapasztalataink szerint az olyan termelők száma, akik összeadták egykét termelő nevére azt a répamennyiséget, mely ugyanezen termelők szerződött területe alapján a legmagasabb prémiumot eredményezte. Ily módon mégis sikerült sok termelőnek valamivel magasabb répaárat elérnie. Jogos volt tehát a cukorrépa termelők azon kívánsága, hogy olyan répaár kerüljön végre megállapításra, mely igazságos, egyszerű és a répatermelő nagy fáradtságot igénylő munkáját jövedelmezővé teszi. A cukorgyárak sok termelővel történt beszélgetés után tették meg javaslataikat a répaár rendezésére. Ezekből a cukorgyári javaslatokból az alakult ki, hogy az a répaár, mely a termelési költségek mai alakulása mellett, jövedelmet is eredményez, a becsületes munkát végző termelőnek q-ként: 3 kg cukor természetben, 10,5 Ft készpénz és ingyen, térítés nélkül juttatott 65 kg egyszer préselt friss répaszelet, vagy 3 kg szárított répaszelet és 0,5 kg melasz. Az a korábbi gyakorlat, hogy a termelőnek a répája után járó répaszeletért és melaszért fizetnie kellett, szintén régi sérelme volt a cukorrépatermelőknek. Ugyanígy nem kaptak a cukorrépatermelők magyarázatot arra nézve sem, hogy a természetbeni cukor járandóságukból visszahagyott cukorért miért fizetett a cukorgyár csak 9,30 Ft-ot, amikor a boltban 1 kg cukor ára 10,60 Ft. A javaslatok, s a termelők sokat hangoztatott kívánságai alapján tette meg a Cukoripari Igazgatóság Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányunknak javaslatát a cukorrépa termelői árának módosítására. A munkások és parasztok azonos érdekének szem előtt tartásával, Kormányunk lényegében a fent vázolt cukorrépaár fizetését rendelte el 1957. évre, a szerződött cukorrépatermelők részére, s az árrendelet egyidejűleg kimondotta az igazságtalan és így népszerűtlen prémium-rendszer megszüntetését, valamint azt, hogy a jövőben a termelő által visszahagyott cukorért a cukorgyárak kg-onként 10,60 Ft-ot, tehát ugyanannyit tartoznak a termelőknek kifizetni, mint amennyibe a boltban 1 kg cukor kerül. Az ár rendezésének hatását a jövedelmezőségre az alanti összehasonlító táblázat mutatja a legvilágosabban: CUKORRÉPA