Cukoripar, 1999 (52. évfolyam, 1-4. szám)
1999-01-01 / 1. szám
Köszöntjük az 50 éves Cukoripari Kutató Intézetet Nagy tisztelettel és őszinte elismeréssel köszöntjük az 50 éves Cukoripari Kutató Intézetet. Köszöntjük az alapítókat, akik közül Gryllus Éva és Tegze Miklós mind a mai napig aktívan és tanácsaival segíti az Intézet munkáját. Emlékezünk azokra az alapítókra akiknek neve, munkássága összeforrott az Intézet nevével, munkásságával, akiknek szellemisége mai napig hat, bár már nincsenek közöttünk. Dr. Oplatka György, id. dr. Zsigmond András, dr. Vukov Konstantin, Sipos Antal, Zana János, Jermi Sándor és a későbbiek közül dr. Hangyái Károly neve a szakma fiatal generációja által is ismert. Köszöntjük azokat, akiknek pályája az Intézetben teljesedett be, akiknek szakmai sikerei az Intézethez kötődnek. Köszöntjük az Intézet mai munkatársait, akik őrzik a hagyományokat, de túl tudják lépni a korszerűtlent és a mában a jövőért dolgoznak minden feladatmegoldásukban. Az Intézet mai kutatóinak elődeik nyújtják a példát, akik az 1949. évi alapítás igen nehéz gazdasági körülményei között szinte naponta nyújtottak helyszíni segítséget a cukorgyárakban felmerülő technológiai és műszaki problémák megoldásában. Emellett végezték tudományos kutatómunkájukat a jobbítás, korszerűsítés szándékával. Publikáltak itthon és külföldön. Az olyan nagy jelentőségű kutatás-fejlesztések, mint az Oplatka-Tegze elméleti kutatásain alapuló, az Intézet által létrehozott folytonos J- diffúzió, a Gryllus Éva által kifejelsztett ioncserélő technológiák és a hozzájuk id. Zsigmond András által illesztett műszaki berendezések, vagy a Zsigmond féle gyorsáramú bepárlók és a levek és szörpök tisztaságának gyors meghatározására szolgáló Tegze féle nemcukorszám-mérő komoly nemzetközi sikereket hoztak az Intézetnek és a kutatóknak személyesen is. Az Intézet nemzetközi hírnevét öregbítette dr. Vukov Konstantin, aki intézeti kutatásainak eredményeit több nyelven publikálta nem csak cikkek, hanem könyvek formájában is. Ő, aki az Intézet legnagyobb nemzetközi tekintélyű kutatója volt, olyan, a cukortechnológiában páratlan értékű alapműveket hozott létre, mint a „Cukorrépa fizikai és kémiai tulajdonságai" amelyben a hazai és nemzetközi szakirodalomban fellelhető valamennyi adatot feldolgozott, vagy a „Szacharóz hidrolízise és a hidrolízis-termékek bomlása, különös tekintettel a répacukorgyártás műveleteire". Ezek a munkák idegen nyelvű hozzáférhetőségük révén nemzetközileg ismertek és még ma is idézettek. A matematikai statisztika módszereinek alkalmazásával, a vizsgálati célokat pontosan meghatározva folytak az Intézetben a cukorrépára vonatkozó kutatások már akkor, amikor a nemesítési kutatások Sopronhorpácson voltak. Zana János vezetésével több évtizeden át végeztek fajtakísérleteket hazai és külföldi répamagok felhasználásával. Ezek a vizsgálatok a gazdasági és technológiai szempontokból egyaránt optimális répafajták kiválasztását szolgálták. Nagy fontosságot tulajdonított az Intézet az érési kísérleteknek. Ezek alapján az Oplatka által felállított matematikai összefüggés segítségével meg lehetett határozni a kampány kezdésének optimális időpontját. Ugyancsak az érési kísérletek analízisadataiból következtetett Vukov a répa várható viselkedésére a feldolgozás során. Az Intézetben folyó rendkívül magas szintű automatizálási kutató és gyakorlati munka nélkül elképzelhetetlen lett volna az ipar automatizálásának megkezdése a tervgazdálkodás körülményei között rendelkezésre álló, mindig erősen