Debreczeni Ujság, 1929. október (33. évfolyam, 221-247. szám)

1929-10-01 / 221. szám

1929 OKTÓBER 1. KEDD. Előfizetési ára helyben és vidéken 3 P, negyedévre 9 P. Egyes szám ára hétköznap 10 fillér, vasárnap 20 fillér.­ ­ ggnasusmi» **" 1 1,1 "■ ' ni —■ii.■ . ^ FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: THAN GYULA. VITÉZ KOLOSVÁRY-BORCSA MIHÁLY. XXXIII. ÉVFOLYAM, 221. SZÁM. Szerkesztőség és nyomda: József kir. hg. u. 116. Telefon 348 Kiadóhivatal: Kossuth­ utca 3., I. emelet. Telefonszám 141 Szabott árak! A kereskedő társadalom összes érdekképviseletei útján országos mozgalmat indított meg mostanában az iránt, hogy a szabott árak rend­szerét honosítsák meg a detail ke­­res­kedelemben is. A mozgalom vezetői minden jót el tudnak mondani a szabott árak rendszeréről s mi a fogyasztók ne­vében is állíthatjuk, hogy nagy elő­nyei­­­annak a szabott árakkal dol­gozó kereskedelemnek. Az alkudo­zásnál nincs ugyanis kellemetlenebb vásárlási rendszer, ahol pedig nin­csenek komoly és megingathatatlan szabott árak, ott a vevőnek mindig alkudoznia kell s még egy teljes órai alku után is azzal az önváddal távozhatik az üzletből, hogy ha meg jobban alkudott volna,, akkor olcsób­ban kapta volna meg a portékát. Legsúlyosabb az alkudozás lehető­ségének az az igazságtalan követ­kezménye, hogy az alkudni nem tu­dó, szerényebb vevőn bevasalja többszörösen is az élelmes kereske­dő azt az árdifferenciát, amelyet az alkudozásban gyakorlottabb vevőnél el kellett engednie. Mégis féltékenyen s bizonyos hát­­borzongással nézi a kereskedelem fogyasztó közönsége s kivált a föld­műves nép a szabott árak elhatalma­sodását. Amíg ugyanis békevilágban a szabott árak a vevő bizalmát nö­velhették a kereskedő iránt, aki a tisztességes verseny közepette igye­kezett szolidan kalkulálni, addig ma semmi garanciát nem lát a fogyasz­tó arra, hogy ez­„az újabb „szabott ár “-mozgalom valóban az ő érdekét is szolgálná, sőt jogosan tételezheti fel, hogy újabb kartel-szerű­ tömö­rülésről van szó. Szerintünk ez a „szabott ár“ szer­vezkedés nagyon igazságtalan és egyoldalú, amíg a magyar fogyasztás­i tömegek legnagyobb részét, az ag-­­­rár társadalmat is meg nem szer-­­vezték termel­vényeiknek megfelelő­ árakon való értékesítésére. Már most is, egyik legsúlyosabb kórtünete egész közgazdasági éle­tünknek, hogy amíg az ipar és a ke­reskedelem a pénztelen közönség teljesítőképességéhez viszonyítva túl magas szabott árakkal dolgozik, addig az ipar és kereskedelem fo­gyasztóinak legnagyobb része, a mezőgazda társadalom, egyáltalában nem szabhatja meg termelvényeinek árát. Ki vezeti be a szabott árakat a mezőgazdaság termékeire, vagy leg­alább azt ki szabhatja meg, hogy ezeknek a termékeknek az árát végre ne lehessen a termelési" költ­ségeik­ alá taposni? A szabott árak felhőkarcolói tor­nyosulnak már a magyar föld ke­­nyértermelőinek közprédává lett magtárai körül, amelyekből úgy tű­nik el a termés adóra, ruhára, tata­­r­ozásra, mintha varjak serege­s szél hordaná el. Pedig összeomlanak előbb-utóbb ezek a gőgös felhőkarcolók is, mert hiába lesz a sok vastagon számolt szabott ár, ha még a mai vékon­y­­pénzd­,vevők is elmaradnak! A KORMÁNYZÓ BESZÉDE A MAKÓI HŐSI EMLÉKMŰNÉL „Az ország helyzete nem engedi meg, hogy a mai állapoton erőszakosan változtassunk". „Ha a munkásság soraiból kiemelkedik egy magyar Mac­Donald, nyugodt lelki­ismerettel lehet őket is a kormányzás részeseivé tenni“ — mond­­ta a kormányzó Horthy Miklós Kormányzó külön­­vonatán vasárnap Makóra érkezett a hősi halottak emlékművének le­leplezésére. Fogadtatására a várme­gye és a város díszm­agyaros előke­lőségeinek hatalmas küldöttsége vo­nult föl. Az üdvözlések után a Kor­mányzó a városba hajtatott. A me­net előtt festői bandérium lovagolt és a hosszú útvonalon ezrével állt a nép, amely mindvégig lelkien ünne­pelte a kormányzót. A kormányzó beszéde Glattfelder püspök miséje után délben tizenkét órakor leplezték le a Széchenyi-téren a hősi halottak emlékművét. Petrovics képviselő ünnepi beszéde után a Kormányfő a következő beszédet mondotta: — Ez az emlékszobor nemcsak hirdeti nekünk az áldozatos tettek magasztos emlékét, hanem állan­dóan szántónkén tőlünk, hogy mél­tók m­aradtunk-e azokhoz, akik a haza iránti kötelességek önzetlen teljesítésének szent örökségét hagy­ták reánk. Akkor a haza önfeláldo­zást követelt, ma csak áldozatokat, akkor mindent kockáratevő bátor­sággal kellett becsületet szerezni a magyar névnek, ma kitartó, szívós munkával. Csak az közeledhet méltóan, nyu­godt,­­ férfias öntudattal ehhez az emlékszoborhoz, csak az mondhatja el magáról, hogy a hősökkel szem­ben megtette a kötelességét, aki ere­jéhez és tehetségéhez mérten kiveszi részét azokból az áldozatokból és abból a munkából, amely fajunk jövőjének újramegalapozásához ve­zet. Az ország helyzete ma még túlsá­gosan nehéz Hogy e munkában a kezdet mér­hetetlen nehézségeit sikerült leküz­­denünk, azt annak köszönhetjük, hogy egy hatalmas politikai párt lehetővé tette a kormányzat állan­dóságát. Az ország helyzete még ma is túl­­ságosan nehéz ahhoz, hogy a jelen­legi állapoton erőszakosan változ­tatni akarjunk és a sötétbeugrást megkockáztathassuk. „Ha a munkásság soraiból kiemel­kedik a magyar MacDonald Ha a munkásság soraiból­­kiemel­kedik majd egy-egy MacDonald, Henderson és Snowden, akikben meglesz a szükséges képzettség, tehetség, széles látókör és szilárd jellem, akik átérezve fajuk és hazá­juk érdekeit, azok mellett erős nem­zeti érzéssel és elszánt bátorsággal szállnak síkra, mint az angol mun­kásság ■ e nagy vezérei tették azt Hágában, akkor nyugodt lelkiisme­retié lehet őket is a kormányzás aktív részeseivé tenni. A falu népe fogjon kezet a közép­­osztállyal . A falu népe, fajunk gerince, ereje, ősforrása, akikkel egynek ér­zem magam vágyaikban, reményeik­ben, haladásra való törekvéseikben és a magyar föld szeretetében. Re­mélem, hogy sohasem fognak áldo­zatai esni olyan törekvéseknek, amelyek végeredményben arra irá­nyulnak, hogy őket nemzeti mivol­tukból kiforgassák. Maradjanak ők továbbra is: büszkék és magyarok Úgy mint eddig, fogjanak ke­zet ezentúl is azzal a­ történelmi közép­­osztállyal, amely ezer éven keresztül irányította ennek az országnak sor­sát és amely vele együtt van hivat­va ezentúl is a nemzetnek irányt adni. Ha valaha valamely fölforgató irányzatnak sikerülne bennük a ma­gyarság egyetemes érdekeinek át­­érzését megingatni és őket nemzeti érzésükből kivetkőztetni — akkor vége Magyarországnak! Nikelsky Jenő polgármester lépett ezután az emelvényre és a város közönsége nevében átvette gondo­zásra az emlékművet. A kormányzó délután megtekintette a leventever­senyt, majd délután fél 5 órakor visszautazott Budapestre. Gróf Bethlen István nyilatkozott az ország helyzetéről, Baltazár akciójáról és az aktuális politikai kérdésekről .A politikai küzdelmeinkbe ne engedjük beleszólani a külföldi tényezőket Budapest, szeptember 30. Gróf Bethlen István miniszterel­nök vasárnap Inkén fogadta a fővá­rosi lapok munkatársait, akik előtt hosszabb nyilatkozatot tett az or­szág helyzetéről és az aktuális poli­— Baltazár Dezső akciója — né­zetem szerint — egy láncszem ab­ban az akcióban, amely arra irá­nyul, hogy a kormány demokratikus törvényjavaslatok benyújtására és a politikájának demokratikusabb irányba való vezetésére akarja ser­kenteni. De­ ez a törekvés csak lát­szólagos. Hiszen azok, akik a kor­mánynak szemrehányásokat tesznek amiatt, hogy nem halad eléggé de­mokratikus irányban, nem az a cél­juk, hogy a kormány ezt megtegye, hanem az, hogy a kormányt ilyen dszavak segítségével a nyeregből kiemeljék. Aki nyílt szemmel nézi az eseményeket és egyesek morftipládá e­tikai kérdésekről. Legelőször a par­lament munkarendje tekintetében je­lentette ki, hogy azt a miniszter­tanács állapítja meg, majd Baltazár Dezső püspök akciójáról szólva, töb­bek között ezeket mondotta: sőt az országban, az tisztában lehet azzal, hogy a cél nem az első, ha­nem a második. Baltazár püspök ti­zenkét pontjára­­ vonatkozólag kü­lönben a napokban fogom vele kö­zölni — kívánsága szerint — a fel­fogásomat. Ki kell zárni a külföldet a belpoli­tikai harcainkból A sajtó képviselőinek további kér­désére a következőket mondotta a miniszterelnök: Megszégyenítőnek tartom az or­szágra nézve, hogy megszólaltatnak egyes külföldi embereket az ország kürny­otát is­merve, de helybeli politikusok által félrevezetve ítélik meg a helyzetet. Ezáltal nyilatkoznak lekicsinylő mó­don az országról olyan formában, amely talán kultúrában hátramara­dott, önálló politikai irányzattal nem bíró országokban elfogadható, de egy ezeréves történelmi múlttal, po­litikai és parlamentáris tradíciókkal bíró országban, mint Magyarország, nemcsak elfogadhatatlan, de egye­nesen m­egszégyenítő, ha azoknak súlyt, befolyást és értéket tulajdoní­tanak. Mi magunk vagyunk hivatva közállapotainkat megítélni és ezt nem a külföld szemüvegen szabad megtennünk. Harcoljuk ki magunk­nak a magunk céljait egymás között, de belpolitikai harcainkba ne avas­suk bele a külföldet is. Ezt követeli elsősorban a magyar szuverenitás és a magyar önérzet. Javítani kell külpolitikai helyzetűn­­kön _ 1r. A Medis fran« A miniszterelnök a napokban válaszol Baltazárnak

Next