Debreczeni Ujság, 1930. szeptember (34. évfolyam, 196-221. szám)

1930-09-02 / 196. szám

­­í­­ 1930 SZEPTEMBER 2. KEDD Clőfizetési ara helyben es vidékén BAROM PENGŐ. NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ. EGYES SZÁM VÁSÁRLÁSÁNÁL ARA HÉTKÖZNAP 10 FIL.. VASÁRNAP 20 FILLÉR KIADÓHIVATAL KOSSUTH-U. 3. I. E. T 141 r r v & 7 THAN GYULA. Ara 10 filler. XXXIV. ÉVFOLYAM. 196. SZÁM. HHfjBMFBN­j SZERKESZTŐSÉG ÉS NYOMDA: JÓZSEF KIR. HERCEG­ UTCA II. SZÁM ALATT. SZERKESZTŐSÉG TELEFONSZÁMA 1—41 A NYOMDA TELEFONSZÁMA 3—47. KIADÓHIVATAL KOSSUTH-U. 3„ I. E. T .«| FELELŐS SZERKESZTŐ* VITÉZ KOLOSVÁRY-BORCSA MIHÁLY. Fellázad­ az utca A szociáldemokrata vezetők lelki­­ismeretlensége és a „Népszava“ uszításai teljes eredménnyel jártak: vér folyt Budapest utcáin s foszto­gató, romboló söpredéket kellett ki­rabolt lakásuk, felvert boltok, ösz­­szetört vendéglők, felgyújtott autók m­ellől a karhatalomnak szétszórnia. A fővárosi rendőrség, amely a maga biztonságának, testi épségének ve­szélyeztetésével a türelem legvégső határáig ment el, csak kötelességét teljesítette, amikor a proletárdikta­túrát éltető, járókelőket bántalma­zó, szettében pusztító csőcseléket szétugrasztotta. De aki látta Debre­cenben az utcára hajtott munkások kényszeredett körsétáját, aki ismeri a dolgozó magyarok pszichéjét, az a munkásságot sem ítélheti el Buda­pest véres szeptember elsejéért. Itt tisztán és pusztán az ismét forradal­mi vezetés alá került szocialista „ve­zérek", —­ e Horoviczokból, Büchle­­rekből Mónusokból, Propperekből és más Manókból álló — társaság a bűnös, amely indokolatlanul és cél­talanul kicsődítette a dolgozni akaró ipari alkalmazottakat, hogy ezzel­­ módot adjon a bolseviki lázadásra s a kötelességszerű karhatalmi rend­csinálás következményeit ismét fel­használja a Magyarország elleni külföldi propaganda anyaganak.­Elvetemült és gonosz praktikával játszott itt ismét néhány bőségben élősködő professzionsta „vezér“ ege­rek és tiz.ezerek életével, vagyoná­val, csak azért, hogy újból sebezzen egyet a gyűlölettel övezett szeren­csétlen magyar hazán, az osztály­­ellentétek véres szenvedéllyé szítá­sival, anyagi javak pusztulásának millió pengőivel. Íme, itt az első gyümölcse annak, hogy a nemzet, a józan­­egészségű­­magyar vidék vehemens tiltkozása dacára újra bebocsá­tották az októ­beri lázadás és bolsevizmus vörös felelőseit a trianoni határokon ke­resztül, azokon a határokon át, ame­lyeket éppen az ő hazaárulásuk, ha­talomra vágyó alantas mohóságuk, gyávaságuk, hitványságuk szántott bele Magyarország eleven testébe.­­A bujtogatásnak, a lázításnak, a for­­radalmasításnak ugyanaz a módsze­re éledt ma fel, amely rombdöntöt­­te az ezeresztendős magyar állam-­ épületet. És ki tudja, mi történik 1930 szeptember elsején Budapes­ten, ha a rendőrség, csendőrsé­g és katonaság éppúgy mételytől át- meg átjárt testület lenne ma is, mint­ volt 7,918 liberális aranykorszakában. Hála és köszönet illeti a magyar karhatalmakat kemény kötelesség­­teljesítésükért. Ismét megmutatták,­ hogy életük kockáztatásával is­ ké­szek szembeszegülni a felbujtott csőcselékkel azoknak a javaknak védelmében, amelyekből az ő szá­mukra csak ideális tulajdonok jut­nak: a nemzethű­ség, hazaszeretet, költsltságtudás. A jóist , kéz­ül­fogható jólét, gazdagság, dús jöve­delem, kényelem azoké, akik biztos fedezékekből lázítják magyar test­véreikre a félrevezetett proletáro­kat. É­s bármennyi részvétet érez­zünk is a rendcsinálás esetleges ,ár­tatlan áldozataival szemben, elvégre a felnőtt emberek maguk választják­­vezetőiket s a józan logika paran­csa az: ők keressék az elégtételt, a­­ felelősséget azokon a Proppereken, Pátereken és Garamiakon, akik a m­aguk drága bőrének gondos bizto­­­sítása mellett lelkiismeretlen ci­nizmussal a lázadó bolseviki cső­­zselék közé keverték a komoly mun­kásokat is: politikai gyújtóanyag, külföldi propagandaanyag szerzése­inek eleve elhatározott célzatossá­gával.­­ Ámde minden jövőnkön aggódó­­testvérünk, középosztálybeli, föld­műves, gazdálkodó, kereskedő, iparos­­és munkás magyar nevében követel­jük a véres szeptember elseje tanul­ságainak irgalmatlan levonását is. Szűnjék meg végre az a kiváltságos helyzet, amelyben néhány nemzet­közi kalandor hatalmaskodik min­den törvény, jog ellenére, a magyar jelet véghetetlen kárára. Ki kell füs­tölni végre a Conti­ utca és­ a szo­cialista pártszervezetek vörös odúit, s kiküszöbölni azokat a többnyire idegen vérű, semmiféle munkát nem ismerő hivatásos bujtogatókat, akik megmérgezik a magyar munkásság lelkét, akik ki akarják szakítani ezt a testvéri szeretettel közénk tartozó magyar réteget a nemzeti szolidari­tásból. Legyen vége már egyszer annak az érthetetlen gyengeségnek, amely békén tűri Moszkva bacillus­­telepeit a véreresztett magyarság roskadt testén, itt az utolsó órája: induljon meg a tisztító folyamat, amely a magyar munkásság­ jogos gazdasági érdekeit megoltalmazva megszabadítja őket kártékony, szervezetüket, lelküket fertőző para­zitáiktól, ezektől a vezérektől, akit miatt vér folyt Budapest utcáin. Ez a kiontott vér a Peidl—Prop* l'perek fejére kiált! VÉRES SZEPTEMBER ELSEJE BUDAPESTEN Két halottja és háromszáz sebesültje van a lázadássá fajult tüntetésnek A rendőrség kénytelen vert fegyverrel szétverni a lázadó tömegeket - Rombolások, fosztogatáso­k a fővárosban - A szociéldemokra­t vezérek lelkiismeretlen hajtogatásának véres eredménye Budapest, szeptember 1. A szociáldemokrata vezérek na­pok óta folyó izgatásai következté­ben véres események történtek hét­főn Budapest utcáin. A pártvezető­­ség által teljesen indokolatlanul tün­tetésbe kergetett budapesti munkás­­tömegek között kommunista csopor­tok borították fel a proletár dikta­túrát éltetve a főváros belső rend­jét s a karhatalomnak csak órákig tartó önfeláldozó küzdelemmel si­került megfékeznie a lázadókat. Az összerombolt kirakatok, kifosztott boltok és lakások, felgyújtott és fel­borított gépkocsik közepette újból és újból megrohanta a gyanútlan polgárokat és a rendőrséget az ordí­tozó, kővel és ólomgolyókkal dobá­­­lódzó, revolverrel lövöldöző csőcse­lék s e pillanatig két halott és sok­száz súlyosan sebesült áldozata van a szocialista pártvezérek lelkiisme­­retlenségének, m­íg az anyagi kár szintén óriási. Budapest véres szeptember else­jéről alábbi jelentéseink számolnak be: tüntető csapatok a főváros köz­­pontja felé, főként a körutakon az Andrássy-útra és a városliget irá­nyába, hogy ott azt a sétát, amely­nek rendjét olyan nagy hangon ga­rantálták Garamiék, megtartsák. Tizenegy óra tájt az összes Város­liget felé vezető útvonalak feketél­­lettek a tömegektől, akiket a ki­váncsiaknak óriási tömege bámult. Egyes csoportok élén a Szakszerve­zeti Tanács vörös kalapácsos jelvé­nyei, bőrsapkás megbízottai vezér­­kedtek, akiknek sípszavára tizenegy órától kezdve mindunt­alan feltört zűrzavaros lármában a tömegből a kiáltás: Munkát! Kenyeret! Rövidesen azonban más kiáltások is­ vegyültek a tüntetés kiadott jel­szavának hangoztatásába, csakha­mar felhangzott a burzsujok szidal­mazása, Moszkva és a proletár­­diktatúra éltetése. A tömegek köz­ben ellepték a gondosan ápolt vá­rosligeti pázsitot és virágágyakat, ahol mindent letapostak, elpusztítot­tak, majd 11 óra után néhány perc­cel ,­ „sétálók“ között cirkáló agitá­torok bujtogatására megkezdődött a rendőrök ellen az offenziva. Hatvanöt karhatalmi csoport biztosí­ja a rendet A hatóságok természetesen tisztá­­ban voltak azzal, mit ér a Szakszer­vezeti Tanács rend garantálása s igy m­ár az éjjeli órákban gondos­kodtak a rend fenntartásáról. Va­sárnap este nagyszámú csendőrség érkezett vidékről a Böszörményi­­úti laktanyába s a kora hajnali órák- il kezdve a honvéd alakulatok is készenlétben állottak. Beavatkozá­sukra azonban nem került sor, mert a rendőrség, amely hatvanöt kar­hatalmi csoportban helyezkedett e, Bezzegh Huszágh Miklós főkapi­tány közvetlen parancsnoksága alatt egymaga féket vetett a forra­dalmi jellegű tüntetéseknek. Gyülekez­ek a tüntetők A hatóságok által közbiztonsági szempontból betiltott felvonulásra a szocialista vezérek tudvalevőleg a pestkörnyéki­ gyárak előtt akar­ták gyülekeztetni a terrorjuk alatt álló munkástömegeket. A legtöbb ipartelep azonban hétfőn munka­szünetet rendelt el s így a gyüleke­zés a­­ külterületekről rendszertelen csoportokban történt. A kora reg­­g­eli,­újár­ól kezd­eni szivi­ogtatk . A Köröndnél történt az első véres­­összeütközés, ahol az összetorlódó tömeg először a közéje került jár­műveket kezdte dobálni és felborita­r­­ni, majd előre elkészített ólom­­■golyókkal, kövekkel és széndara­bokkal valóságos pergőtüzet zúdított­­a rendőrségre.­ A gyalogrendőrök­­közé behatolt tüntetők ütlegelni kezdték­ a­­karhatalom tagjait és­­Miskolczy rendőrkapitányt gummi­­lllattal fejbevágták. Most már a rend­­őrség is kénytelen volt kardot rán­tani életének megvédelmezésére,­­­ azonban az ordítozó tömeget csak egy lovas rendőrosztag kardlapozó attakja tudta visszaszorítani. A mel­lékutcákba terelt csőcselék többíz­­ben megismételte rohamát, azonban a lovasrendőrök a dobálózó, bicská­val és boxerrel verekedő söpredé­­­ket újból és újból szétverték. Eket- kövekkel, széndarabokkal és ólom­golyókkal megtámadják a rendőrséget

Next