Debreczeni Ujság, 1930. december (34. évfolyam, 274-295. szám)

1930-12-02 / 274. szám

Előfizetési ára helyben és vidéken HÁROM PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, egyes szám vásárlásánál ára BÉTKÖZNAP 10 FIL., VASÁRNAP M FILLÉR KIADÓHIVATAL KOSSUTH-U. 3. LE.T 141 mweardB FELELŐS SZERKESZTŐ: VITÉZ KOLOSVÁRY-BORCSA MIHÁLY. 931.DEC.2. XXXIV ÉVFOLYAM 1930. DECEMBER 2. KEDD 274 SZÁM SZERKESZTŐSÉG ÉS NYOMDA: JÓZSEF KIR. HERCEG UTCA 16. SZÁM ALATT. SZERKESZTŐSÉG TELEFONSZÁMA 3441 A NYOMDA TELEFONSZÁMA 347, KIADÓHIVATAL KOSSUTH U. 3, I. E. T 141 MwbBgiBBiiiwiBTfiim A magyar-bolgár testvériség Magyarország a trianoni idők utáni elzárkózottságából végre kezd kikerülni a népek nagy nyilvánossága elé s ma már nem mint az ázsiai álekzotikumok országa, hanem mint nemzetközi politikai tényező is olyan szerephez kezdünk jutni, mely betűjünket szerencsés földrajzi helyzetünknél fogva, de főként a hozzánk fűződő nagy nemzetközi kérdések súlyosságánál fogva megilleti . Elsősorban szükséges, hogy Magyarország olyan külpolitikai orientációt kezdhessen, mely egyesíteni tudja a régi nemzeti tradíciókat a praktikus lehetőségekkel, ilyen szempontból önként kínálkozott a magyar-olasz barátság régi évszázados tradíciója, melyet valamikor az Anjou királyok, kezdeményeztek s folytatódott a torinói nagy halott olaszországi szereplésében. Semmi sincsen, ami bennünket az olasz nemzettől elválaszthatna, sem érdek, sem más és ebben az irányban történt minden közeledő lépés a nemzet osztatlan bizalmára számíthatott. Természetesen a rokonsági kapocs a legközvetlenebb lehetne s nem lehet az ilyen kapcsolatokat eléggé súlyosan értékelni. Kell azonban, hogy az egy származás rokonsági köteléken kívin legyenek olyan kapcsolataink, melyek nemzeteket ma elsősorban érdekelnek. "Csupán egyetlen ilyen rokonnép van Európában, amelynek érdeke, nemzeti léyífüvetsen roncs a mienkkel és azzal nem merőleges, hanem éppen párhuzamos irányú. Talán mondattunk nem kell, hogy ez a nép a bolgár. Bulgáriával mi úgy voltunk valahogy a Trianon utáni időkben, ahogy a szegény rokonok szoktak egymással lenni. „Tartják a rokonságot*, de csak messziről. Mert mindketten ugyanazon kérdésekkel, ugyanazon nyomorúságokkal kellett megbirkóznunk s mindketten túlságosan el voltunk a magunk nyomorúságával foglalva: eszünkbe sem jutott, hogy a közös nyomorúságot, ha egymás mellé tesszük, nem kétszeres szerencsétlenség keletkezik belőle, hanem a közösség és együvétartozás gondolata, mely meg tud birkózni a közös nemzeti szerencsétlenségekkel is és erőt tud produkálni még a mostani látszólagos erőtlenségben is. Mit jelenthet számunkra a bulgár nemzet barátsága? Eltekintve a rokonságtól, — bár talán a rokon népek között a bulgár az, amelyik nyelvében és kultúrájában tőlünk legtávolabb sodródott egy elmúlt ezredév viharaiban. — Bulgária az egyetlen arra hivatott ország, amelyik a Balkán még ma is igen labilis hatalmi elosztódásában a jövő nemzete. Kétségtelen, hogy ma a Balkánon más hatalmak dominálnak s ezek között Jugoszláviáé a legsúlyosabb szó, mert Romániát nem lehet a teljesen balkáni hatalmak közé sorozni. Romániának vannak ugyan elsőrendű érdekei a Balkánon, de problémái nem balkáni problémák. A Balkán sok-sok megoldatlan problémája három balkáni állam, Bulgária, Jugoszlávia és Görögország egymáshoz való viszonyától függ. Görögország egész politikája a Földközi tenger felé irányul s ezért elsősorban a Balkánon két állam és két egymással állandóan rivalizáló szomszéd között kell eldőljön a kérdés, hogy melyik kerü domináló helyzetbe. Nem kétséges, hogy nekünk ehhez elsőrendű érdekeink fűződnek. Jugoszlávia nem az a hatalom, mellyel mi a békeszerződések gyökeres megváltoztatása nélkül valaha is őszinte szomszédi viszonyba kerülhetnénk. De azután sem áll érdekünkben, hogy más államokkal való baráti helyzetünk rovására Jugoszláviával keressünk közvetlenebb kapcsolatokat. Elvégeztetett már, hogy mi Olaszország mellett kell legyünk minden európai vagy kérdésben. Ez olyan törvénye már minden magyar külpolitikai orientációnak, melyen túltenni magunkat nem lehet. Jugoszlávia vadig- nyilván sohasem fog úgy megegyezni Olaszországgal, hogy minden ellentét a két ország érdekei között megszűnjék. Ennek csak egyetlen lehetősége volna, ha Jugoszlávia a jövőben teljesen alávetné magát az Adria feletti olasz hegemóniának, amit feltételezni is lehetetlenség. A mi kereskedelmünknek pedig — ami függvénye a politikai orientációnak — dél felé kell törekedjen, mert a mai keretekhez viszonyítottan túlméretezett gyáriparunk nem a nyugati iparos országok felé, hanem a közel kelet és dél felé kell piacokat és lehetőségeket biztosítson. A mai Jugoszlávia ennek olyan akadálya, melytől egész gazdasági életünk szenved. De politikai célkitűzéseinknek is fontos feltétele, hogy a Balkánon egy velünk rokonszenvező nemzet biztosíthassa a szláv veszedelem ellenében a magyarság biztonságát. Egy erős jugoszláv hatalomi a pánszláv törekvésekelső lehetőségét jelenti. Nagyon jól láttuk , a nyugatmagyarországi kérdés „rendezésénél*, hogy milyen súlyos kimenetelű lehetett volna, ha a nyugati végeken sikerül a déli és északi szlávok egységét megteremteni a nyugatmagyarországi korridorral. Megfulásunkat jelenthete volna. Jugoszlávia és Csehszlovákia még ma sem szűntek meg a szláv korridoralmát táplálni s nyilvánvaló, hogy egy általános európai felfordulás lehetőségét feltétlenül megragadják, ennek a korridornak létesítése céljából. Nekünk ez ellen biztosítékokat kell szereznünk. Itt, Olaszországon kívül elsősorban Bulgária jöhet számba. Meg kell tehát találnunk az utat a bulgár nemzet szivéhez is, ki kell a bulgárokat emelni a szláv közösségből,a melybe ezt a nemzetet csupán,a szláv nyelv vitte s az a körülmény, hogy a török elleni felszabadító harcokat Oroszország igen érthető okok miatt támogatta. Nekünk egész Európával szemben kötelességünk az, hogy a bulgár nemzetet a mi fajtánkkal való rokonságával a nemszláv nemzetek közösségének megnyerjük. Jóllehet, már elmondottam, hogy ennek a rokonságnak a nyelvi különbségek miatt igen lazák a kapcsai, mégis elégségesek ahhoz, hogy egy megfelelően organiizált propaganda öntudatossá tegye, nemcsak a tudósok, hanem a np ‘széles rétegei előtt is a bolgár-magyar rokonság gondolatát. Ma még csak a mi rokont kereső magunkrahagyatottságunk lát ebben a rokonságban eleven valóságot, de el kell jönnie az időnek, amikor ez éppen olyan erős lesz a bulgár nemzet egyetemessége előtt is, mint nálunk. Ezt jelenti nekünk Bulgária! A biztonságot a szláv veszedelem ellen, ha ezt a rokonságot mi igazán bensővé tudnánkelmélyíteni. Bulgária pedig hivatott arra, hogy a Balkán első tényezője legyen. Nemcsak a mai Bulgáriával kell itten számot vetni, hanem azzal a nagy, hatalmas bulgár nemzetel, mely a mai bulgár határokon belül és kívül éppen a Balkán legcentrálisabb fekvésű területeit mindenbékeszerződés dacára is birtokban tartja, s melyeken irt a ténylegesen idegen államok fő- hatalma érvényesül. Ez a ténylegesség azonban igen kis értékű némely helyen. A közelmúlt eseményei, a macedón szervezetek naponként meglepetései ■ is ■ mutatják ezt. A mi közvéleményünk ezekkel a meglepetésekkel szemben teljesen, tájékozatlan A mi közvéleményünk azt sem igen tudja, hogy mi a különbség macedón és bulgár közön, illetve nem tudja, hogy semmi különbség nincsen. Pedig ez a kétmilliós s a balkáni méreteknek megfelelően hatalmas macedón nép legalább is olyan hatalmas erőtartaléka a bulgár nemzetnek, mint a mi megszállott területeink magyarsága. Ha éppen nem erősebb. Ha azt a hatalmas területet, melyet ma Macedóniának neveznek s melynek lakossága csaknem kizárólag bulgár, a bulgár nemzetnek sikerül az idegen hatalom alól felszabadítani, Bulgária területeiben és lakosságában megnövekedve, nemcsak a balkáni politikának, de a, egész európai politikai életnek egyik elsőrangú tényezője lentié, a Balkánt,mi pedig azt . hegemóniát, melya Balkán végleges pacifikálásához is feltétlenül szükséges, az arra egyedül rendeltetett nemzetnek juttatná. Ezzel talán meg is lenne örök időkre gátolva az északi és déli szláv népek egyesülésének veszedelme. Ennek a kérdésnek a fontosságát eléggé hangsúlyozni nem lehet. Magyarországnak tehát ebben a kérdésben sem lehetnek más útjai, mint a bulgár testvériség ideális elgondolását politikai célkitűzéssé realizálni s megtalálni a lehetőséget, hogy együtt dolgozhassunk a békeszerződések megdöntésén, melyek egyenlően állják útját a magyar, mint a bulgár jövencének. Dr. Puskás István Ment ismeri el a szovjetet Magyarország Egy francia lap tendenciózus híre Litvinov népbiztos tárgyalásairól Páris, december 1. A Paris Midi című lap szerrint Litvinov szovjet külügyi népbiztos milánói útjának célja az volt, hogy Magyarországgal ismertesse el a szovjettet. A megerősítés rendkívül megerősítené a szovjet helyzetet a Balkánon. Magyarország elvben elfogadta a szovjet elismerését. Litvinov az elismerés módozatainak rendezése céljából ment Milanóba. Romániát a Balkánon ezekután a bekerítés veszélye fenyegeti. A török külügyminiszter a lap szerint a török-olasz-görög hármas szerződés megkötése céljából járt Rómában. Ennek a szerződésnek tulajdonképeni rendeltetése az, hogy Románia után Jugoszláviát is bekerítsék. A Magyar Távirati Irodát a francia lap cikkével szemben illetékes helyen felhatalmazták annak közlésére, hogy a magyar kormány minden híresztelés ellenére sem változtatta meg Szovjet, Oroszországgal szemben a miniszterelnök által pontosan körülnlt álláspontot. Gyilkos politikai merénylet a szerb-olasz határon Egy olasz vámevaltiszt lélekjelenléte akadályozta meg a tömegmészárlást A római sajtó felháborodással tárgyalja a szerb merénylők gaztettét Róma. december 1. Egész Olaszországban nagy felháborodást keltett az az újabb gyilkos politikai merénylet, amely vasárnap játszódott le a szerb—olasz határon. Milovicza határállomás közelében az Orjuna taeiai meglesték és agyonlőtték az eszvik olasz rendőrtisztet. A merénylet részleteiről a hatósági nyomozás adatai ajápján a következőket jelentik: Tegnap éjszaka ismeretlen szerb komitácsik megtámadták az olasz vámőrség egyik kiránduló csoport-fiát. Az Orinna szervezetbe, tömörült merénylőknek az volt a céljuk, hogy az egész olasz vámőrséget lemészárolják és ez a tervük csak egy Paolino nevű altiszt ügyes fellépése következtében nem sikerült. A vámőr személyzet egyik nagyobb csoportja Canéba rándult ki autón s az országúton a szerb merénylők rejtekhelyükről a csoportra lövöldöztek. A társaság egyik tagja meghalt és a további mészárlást Pao- Zino altiszt lélekjelenléte akadályozta meg, aki bár tudta, hogy embereinél nincsen fegyver, mégy? Narancsot adott a tüzelésre és egy megfutamodásra bírta a támadókat. Hasonló terrorisztikus merényletet kíséreltek meg a szerb határon a drusnai elemi népiskola ellen, en WCftWfWWWiiv uwu nmtwwm 'i»nj iáin nek azonban szerencsére nem voltak következményei. A milovíczai merénylet kommentálása során ? Giornale ditalia ezeket írta: i — Újabb politikai gyilkosság történt Olaszország határán, nem mész sze a jugoszláv terror hazájától. A civilizált Huróya szívébe is át akarja tenni működési színterét. Provokáció ez Olaszországgal szemben, folytatja a lan , amely türelmesen viseli el a merényleteket, de nem fogja elflejteni, hogy a békéről .É?S a nemzetközi barátságról beszélő Európa nem tudja féken tartani az eféle erőszakos támadásokat. Ára 10 ezer.