Debreczeni Ujság, 1931. augusztus (35. évfolyam, 170-194. szám)

1931-08-01 / 170. szám

Debrecen, 1931* Előfizetesi ára egy bóra 3 P negyedévre 9 P Egyes szín in hétkóznai 13 fill., vasárnap 20 üll. ill.h­itvatil Kossuth­ utca 3. szám, l. emelet ..kM~*~« ^ ■ ■ . xfr-‘- ^yVmr'W*'-^- - * 4./ 2314A . . . .£/?- Z **-JV/j»** *h„ , XXXv. évfolyam 170. szám. Szombat, augusztus 1. DEBRECZENI ÚJSÁG -Hipufmp Felelős szerkesztő vitéz KOLOSVÁRY-BORCSA MIHÁLY Szerkesztőség Józse kfr herceg- toa 16. szám :­ Felefonszámok filidibWatat -4( Szerkesztőség: 3-48 — 'é 'el 8-37) Nyomda 3-47 Igazmondó elvtársak Az egyetemes szocialista kon­­ciliumról, a II. Internacionale bé­csi kongresszusáról hét külföldi elvtárs átlátogatott Budapestre. Jöttek nyilvánvalóan azzal a bor­­zongó kíváncsisággal, ahogy egy­­egy különleges izgalmakat áhító ny­ugati kultúrember látogat el a szovjet szennyes s véres poklába, jöttek magyarországi elvbarátaik sötét és vérszagú információival, megnézi azt a földet, amelyen a Conti-utcából világgá terjesztet­t­írek szerint éhínség, korbács, börtön és bilincs a munkások osztályrésze, szenvedés és elnyo­­ma­tás a proletársors. » Ez a szemle, mint az egyik libe­rális lap tudósításának minden tendenciózus beállításán is rikí­tóan át­ütközik, igen kellemetle­nül sült el a szociáldemokra­táinkra nézve. A rémségeket váró vörös­ argonauták egyik hollandi vezetője kijelentette, hogy igen jó impressziókat nyert, majd ma­gyarországi elvtársaira tekintet­tel tapintatosan a következőket mondotta: „Azt hiszem, sok min­denféle nem igaz, amit az ember hall."­­Nem kevésbbé érdekes vallomá­sokat tett az utasok másik veze­tője, az amerikai, szociáldemok­rácia egyik vezetőegyénisége. Ki­mondotta, hogy odaát, a demok­rácia tengerentúli honában part­ját mint „politikai felforgatók l­andáját kezelik." Az amerikai nagyüzemek legtöbbje egysze­rűen kirúgja a szervezett mun­kást, akiknek nyomora elképzel­hetetlen s a társadalom nem haj­landó értük semmiféle áldozatra. Végül még azt az indiszkrét le­leplezést is elkövette, hogy ecse­telte az amerikai proletárok gyű­löletét a másfajt, a néger mun­kásokkal szemben (nesze neked zsidókérdés!), ami „bizony sok­szor atrocitásokra ad alkalmat.“ A magyarországi cicerone-elv­­társ, aki ezeket a kellemetlen őszintesésegeket hallgatta, bizo­nyára szívta a fogát bosszúságá­ban és a „Népszava“ is aligha kö­zölte le Ten Mient és Retuart urak megnyilatkozásait. Hogy is tehette volna meg, amikor a két gyanútlan nyugati ember tiszte­letreméltó becsületességgel egy­szerre két kínos igazságot kent oda a magyarországi pártfelek orra elé. Először azt, hogy be­csapták és félrevezették őket a magyar állapotokról terjesztett hazugságaikkal; másodszor, hogy a Duna-parti parlamentben any­­nyit gyalázott „reakciós“, „fehér­­terroros“ országban összehason­líthatatlanul jobban megy a dolga a munkásságnak, hogy a társa­dalom és az állam megértése messze felülhaladja szociális ered­ményeivel a legcivilizáltabb, dús­gazdag nyugati állam által fentar­­tott állapotokat. Ila az ember arra gondol, mint folyik sora a legtöbb európai országban is a munkásosztály­nak: az angol és német proletá­­riátus sokmillió főre rugó mun­kanélküli tömegeinek, ha Ameri­kára néz, ahol egy-egy bánya­vidék, vagy nagyüzem sztrájkját ma is gépfegyverrel és gázgráná­tokkal szokás megoldani és a pro­letár valóban jogtalan pária, ha végigvonultatja lelki szemei előtt a brazíliai erdőirtásoktól a Zsil­­völgyi medencéig mindama terü­leteket, hol a munkás­sorsok le­peregnek, kénytelen újra felvetni a kérdést: miért annyi rágalom, gyűlölet, ferdítés a magyar álla­potokkal szemben, holott a mi munkásainknak életmódja triano­ni elesettségünk idején is messze felülmúlja a legtöbb külföldi or­szág munkásságának élet-stan­dardját. Miért nem lehet a ma­gyar munkást — ahova vére, lel­ke, temperamentuma, gondolko­dásmódja hozza, —­­beolvasztani a nacionalista polgári társadalom nagy egységébe? Vájjon nem hasznosabb volna-e országnak, nemzetnek, polgárnak, munkás­nak egyaránt vállt-vállhoz vetve együtt dolgozni a jobb jövőért? Nem szebb és méltóbb élet lenne a krisztusi hit, a hazafias meg­győződés kettős szent jegyében összefogni? Ki bírna erre becsületes, igaz magyar szívvel nemn­et válaszol­ni? Hol a józan, komoly érv, amely az árva, széttépett, kolerus kis magyar nép osztályok szerint való egymás elleni testvérharcá­nak hasznos voltát meg tudná magyarázni? És mégis, a sír szélén is dula­kodni kell a két egytestvérnek, magyar munkásnak a munkás magyarral, mert emennek sze­génységére a burzsuj gúnynevét ragasztotta a szociáldemokrácia dús jövedelmeken élő vezérkara: a Buchingerek, Büchlerek, Ep­­steinek, Rothensteinek, Mónusok, Peyerek, Propperek, Piklerek, Peidlek, Györkit a magyart ma­gyarra uszító idegen lelkű társa­in­ersze, Galiciából senki sem hozhatja magával az ezeréves haza szeretetét és a Megfeszített elleni gyűlölet is ősi örökség Marx rabbinus fiának követőinél. A higgadt hollandus elvtársnak elég volt egy nap arra, hogy ki­mondja a maga mérsékelt tem­­peramentuma szerint való, de an­nál határozottabb ítéletét fölöt­tük. „Sok mindenféle nem igaz, amit az ember hall." Jó volna ezt a túlontúl tapintatos formában megállapított igazságot megszív­lelnie a magyar munkásságnak is. ■aaawKwwiBÍiag• EGYRE ÉLESEBB HANGON FOLYIK A FELHATALMAZÁSI VITA Komoly tanácskozás helyett botrányok­­ és durva személyeskedések színtere a képviselőház Szilágyi Lajos heves összecsapása Gaál Gaszton­ékkal Szombattól kezdve IS órás ülések lesznek Budapest, Július 31. Almásy László elnök a képviselő­­ház pénteki ülésén bejelentette, hogy Buchinger Manó mandátuma ügyé­ben levél érkezett a képviselőház­­hoz, amelyben bejelentik, hogy Buchinger a választás idején nem volt választható. Miután a bejelen­tés a házszabályoknak megfelel, to­vábbi intézkedés végett a közigazga-Napirend előtt Mojzes János szólal fel, a földreform útján juttatott föl­dek árának leszállítása tárgyában. Mojzes János: A föld jövedelmé­ből nem képesek kifizetni a vállság­­földek árát a földhöz jutatottak. It­t nem gondoskodnak am­­, hogy ezek az emberek alacsonyabb árat fizet­hessenek, m­eg fog hiúsulni a föld­tási bírósághoz teszi át. Ezután az elnök felsorolta, hogy Martonnty Gyula, Schmidt Miklós, Beck Lajos, Szabóky Jenő, Diniek Ödön, Orosdy Fülöpné báróné, Lázár Andor,v­ala­­mint a budapesti harmadik (déli) ke­rület mandátumai ellen panasz ér­kezett a közigazgatási bírósághoz. Éppen azért ezeket a mandátumo­kat a B. jegyzékbe sorozza, reform eredménye, pedig a jobbágy­ság felszabadítása óta soha sem volt még nagyobb szükség a föld igazsá­gos elosztóéra, mint most. Kevés földreform járt olyan megrázkódta­tással, mint éppen a miénk és mégis oly kevés eredményt hozott. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Ismerem a váltságárak fizetésénél fel­­­merült nehézségeket és tudom, hogy a fizetési kötelezettségeknek nem szabad veszélyeztetniük azt a nagy célt, amit a földreform szolgált. A földből való kimozdítás minden egyes esetét végrehajtás előtt elém kell terjeszteni. Nyugodtan bejelenthetem,­ hogy egyetlen ilyen eset sem tör­tént. (Helyeslés) Valamit azonban mindenki képes fizetni, bármily sú­­lyosak is legyenek a viszonyok, csak­ azért, hogy jószándékát, fizetési aka­ratát bizonyítsa Ahol azonban ez az akarat nincs meg, erősebb eszközök­höz­ kell nyúlni. Kun Béla: Az akarat még van,’ csak nénz nincs! Wekerle Sándor: Igen sok esetben: néni annak a kezén van már a föld, akinek a földreform során juttatták.. Az ilyenekkel szemben a szociális Magas a válts­ágföldek ára st 16 oldalas lap ara­tó fillér Mi­rMtSMlMMMMiMM lói szimunku­sú kedvezményes jegyszelvény a Margit-szpanofü­rdőbe és a Városi Uszodába.

Next