Debreczeni Ujság, 1932. március (36. évfolyam, 49-70. szám)

1932-03-01 / 49. szám

n­ifizetesi ára egy bóra 2­40 P. Negyedévre 7 P kollevre 14 P Eges* erre 28 P. Egyas szim­ ira ■étVSwiao 10, vasírna-» 20 'lllér HHaBUPBtB felelős szerkesztő vitéz KOLOST A R T­ B 0 R C S A MIBÁLT Szerkesztése« és nyomda József tor, neroegutoa IS Telefon 23—48. K^doblv^tal Kossuth utoa 3 ssátr Telefon 21—41 Ma déláru légyszelvény olvasóinknak a Vígszínházban KETTŐS INSTALLÁCIÓS KÖZGYŰLÉS DEBRECENBEN Hiatál fiatan lelkesedéssel iktat­a be főispán­ székébe Hajdú vármegye és Debrecen város törvényhatósága báró Day Lászlót a két törvényhatóság közgyűlési határozatban örökítené meg dr. Hadházy Zsigmond érdemeit Váró Vay László a gazdasági élet minden ágát felölelő programban jelölte meg cél­kitűzésen a válságból való kibontakozás megteremtése érdekében a nemzeti irányzatot jövöm képviselni és erősíteni — mondotta az új főispán hatalmas programbeszédében (A Debreceni Újság tudósítói­tól) Debrecen sz. kir. város és Hajdú vármegye törvényhatósági bizott­sága hétfőn délelőtt iktatta főispáni székébe báró Vay Lászlót, akit dr. Hadházy Zsigmond helyére állított a kormány bizalma és ebből kifolyólag a kormányzó legmaga­sabb elhatározása. Nehéz napokban, fekete gondok között, roppant fel­adatok küszöbén foglalta el báró Vay László a két törvényhatóság főispáni székét s igy érthető, hogy az ő egyenes kívánságára elmaradt az a fény­ pompa amely a boldog Nagy-Magyarország főispánjait kí­sérte a közgyűlési termek elnöki emelvényére. Ehelyett azonban a debreceni installáción egy másik fény ragyogott fel, amely talán szebb, mert őszintébb, értéke­sebb mert a szivek bensejéből jön- A szeretetnek, a bizalomnak és a reménységnek fényes sugára volt az, amely minden külső pompánál éke­sebben övezte báró Vay Lászlót, aki nyitott szívekre, lelkesedésre és megértésre talált ebben a két törvényhatóságban, amelynek min­den rendű­­és rangú tagja az elhi­vatott férfiút, a képességei, tudása által Istenrendelte vezért látja an­nak a nagy harcnak és nagy mun­kának küszöbén, amelyet a válság napjaiban meg kell harcolni és el kell végezni a jobb magyar jövőért és a megmaradásért. Báró Vay László két installációs beszéde azt mutatta, hogy személyé­ben olyan férfi került a két törvény­­hatóság élére, aki nemcsak fényes kvalitásai nemcsak értékes közéleti múltja révén méltó erre a pozícióra, de szíve, magyar lelke szerint is ide tartozik ehez a két törvényhatóság­hoz, melyek egyikében a legnagyobb bihari főispán Bocskay István szel­lemében él a nyakas- hátrálni nem tudó, ha kell, harcra kész magyar honszerelem, m­ásikában pedig a bé­kés, építő és alkotó munka négy ra­gyogó évszázaddal megszentelt tra­díciója. Hajdu vármegye és Debrecen kö­zönsége ugy fogadta az új főispán­ját mint aki hittel hiszi, hogy ennek a szellemnek és ennek a tradíciónak jegyében kapott méltó és hivatott vezérté­kesedéssel és tomboló ovációval fe­jezte ki az eltávozott főispán iránt érzett háláját­ Határozati javaslatban örökítette meg ezek után a közgyű­lés dr. Hadházy Zsigmond főispán elévülhetetlen érdemeit Épp ilyen lelkes ünnepléssel fogad­ták a báró Vay László f­őispáni kine­vezéséről szóló kormányleiratot amelynek egyhangú tudomásul vé­tele után dr- Ludány Miklós felsőházi tag vezetésével deputáció hívta meg a közgyűlésre báró Vay Lászlót. Míg a küldöttség távol volt, lépett a terembe dr­ Hadházy Zsigmond ny. főispán, akit percekig tartó taps­sal köszöntött a közgyűlés. A főispá­n eukintétele Néhány perc múlva a küldöttség élén a terembe lépett báró Vay László, akit leírhatatlan, tomboló ováció köszöntött. Rásó István alis­pán, aki a közgyűlési terem közepén várta az új főispánt, percekig nem tudta megkezdeni beszédét­, úgy zú­gott az éljen-vihar. Ennek lecsilla­pul­tával Rásó István alispán a tör­vényhatóság nevében néhány mireg szóval üdvözölte báró Vay Lászlót, akit felkért, hogy főispáni esküjét tegye le. Az eskütétel után báró Vay László megtartotta székfoglaló beszédét, amelynek értékes gondolatai, magas színvonala, főként határozott és vi­lágos célkitűzései mély benyomást gyakoroltak a jelenlévőkre, akik közben is sűrűn adtak kifejezést tet­szésüknek. Installációs közgyűlés a vármegyeházán Az installációs közgyűlés Hajdú vármegye törvényhatóságánál pont­ban reggel 10 órakor kezdődött.­­ Előzőleg a kisgyűlés tartott ülést s ezalatt kint a folyosókon a közgyű­lési teremben sűrít tömegekben gyü­lekeztek a meghívottak, a vidéki de­­putációk, a törvényhatósági bizott­ság tagjai. Tíz órára megtelt a terem a Tiszántúl előkelőségeivel. A kar­zatokon illusztris hölgykoszorú fog­lalt helyet élén báró Vay László fő­ispán és dr. Hadházy Zsigmau­d nyu­galmazott főispán felségével. A beiktató közgyűlésen, a szociálde­mokratákat kivéve, teljes számban jelentek meg a törvényhatósági ki­­tadial. A vidékről­­érkezett küldöttségek élén ott volt Almássy Pador Szolnok vármegye. Hedry I­őrinc Heves vármegye. Erdőhegyi 1 "*os Sz­abó­cs. Ko’­ossy Ori­igy T­kés várm­egye főapánja. Fráter László bihari Virányi Sándor sza­bolcsi, Okolicsányi Imre hevesi alis­pán, Ruffy-Varga Kálmán, gróf Hal­ler József Kiss Ernő, Miskolczy Pál, Ludány Miklós és Sesztina Jenő felsőházi tagok, dr. Petry Pál kultusz államtitkár, vitéz dr. Hadházy Fe­renc és dr. Uzonyi György ország­gyűlési képviselők. Megjelentek ezenkívül az összes egyházi kato­nai, polgári hatóságok képviselői, az intézmények, egyesületek küldöttsé­gei és a társadalom előkelőségei. Pontban 10 órakor Rásó István al­ispán megnyitotta a közgyűlést, amelynek elején dr. Uzonyi Barna másodfőjegyző mondotta el­ a Nem­zeti Hiszekegyet. Ezután Nábráczky Béla főjegyző felolvasta a dr. Had­­házy Zsigmond főispán felmentésé­ről érkezett kormányleiratot és dr. Hadházy Zsigmond ny. főispánnak a törvényhatósághoz intézett meleg­hangú búcsu­iratot, amelynek felol­vasása után a közgyűlés viharos lel­ !„A nemzet legjobbjai által követett nemzeti iránynak vagyok rendithetetlen hive!“ — Mindenekelőtt is be kell valla­nom, — kezdte szavait — hogy még rövid idővel ezelőtt nem gondoltam arra, hogy ma Hajdú vármegye és Debrecen város főispáni székét fo­gom elfoglalni, mert váratlanul ért a magas kormánynak az a megtisz­telő elhatározása, amellyel engem erre a díszes méltóságra kijelölni kegyeskedett Nem volt könnyű fel­adat részemre ezt a kitüntető fel­szólítást követni és döntő elhatáro­zásra jutni, mert aggályaim merül­tek fel abban a tekintetben, hogy váljon képes leszek-e ezen újabb feladatkörrel rám háramló feladatok­nak kifogástalanul megfelelni? És ha ma mégis itten vagyok az önök bizalmát és támogatását kérve, ez nem a magam túlértékelésének az eredménye- hanem a hazafias köte­­lességteljesítésnek az a záloga, amellyel legjobb tudásomat és mun­kabírásomat felajánlva a számomra kijelölt helyen rendelkezésre állok.­­ Erőt és bátorságot adott ne­kem ez újabb hatáskörben rám há­ruló feladatok elvállalásához az a körülmény, hogy nem idegen és nem ismeretlen előttem az a terület, ame­lyen a kormány képviseletére vál­lalkoztam, mert a Tiszántúli Mező­­gazdasági Kamara elnöki székében — amely méltóságba ezen vármegye agrártársadalmának egyöntetű bi­zalma folytán is emeltettem­ — al­kalmam volt meggyőződni arról, hol a Tiszántúlhoz tartozásnak a közös érzése, ez a sorsközösség egy olyan összek­ötő kapocs, amely mindnyájunkat, akik az országnak ebben a részé­n élünk- szorosan összefűz egymással. Báró Vay László a nacionális irányzatról — Mindenekelőtt is ki kell jelen­tenem, hogy miután a főméltóságú Kormányzó Urunk legfelsőbb elha­tározása folytán és a m. kir. kor­mány bizalmából­ foglalom el ezt a méltóságot, természetes, hogy annak a tiszta nemzeti célok megvalósítá­sáért küzdő és a nemzet legjobbjai által tömör sorokban követett poli­tikai irányzatnak vagyok a rendít-­ hetetlen híve, amelynek előfeltételeit több mint egy évtizeddel ezelőtt a Kormányzó úr Ő főméltósága terem- A lap ára 10 Siller

Next