Debreczeni Ujság, 1932. május (36. évfolyam, 98-118. szám)

1932-05-01 / 98. szám

189747 Debrecen, 1932. XXXV1. árfolyam 98. Előfizetési ára: egy hóra 2.40 P. Negyed évre 7 P. Félévre 14 P. Esész évre 26 P. Egyes szám h­* hétköznap 10, vasárnap 20 fillér. felelős szerkesztő: Ti­tér KOLOSVAHT-BORCSA MIHÁLY Szerkesztőség és nyomda József kir. herceg-utca 14 Telefon 23—48. Kiadóhivatal Kossuth-utca 3. szám. Telefon: 21—41. B­a A marxizmus veszte „A marxizmus meghalt, éljen a szo­cializmus!“ — Elmúlt vasárnap a barnaingesek ezzel a jelszóval roha­mozták meg a német földön a szociál­demokrácia utolsó fellevárait. És amit milliók írtak a horogkeresztes zászlókra, úgy látszik nem csak a jel­szó volt, nemcsak puffanó frázis, hanem igazság, amelynek cáfolhatat­lan bizonyságát adta a választás ered­ménye. Azóta eltelt egy hét és a világ még mindig nem tud felocsúdni a meglepetésből. Azon a földön, amely klasszikus­ hazája volt a marxi dog­mának, ahol született Marx Kapital­­a s amelyről világgá indultak Engels ta­nai, ahol egy évtizede még tízmillión akarata rakott alkotmányt ezeknek az eszméknek alapkövére, most egy­szerre összeomlott a dogmák bábeli tornya. Hiába tervezték Talmudon csiszolt fényes elmék, hiába magasí­totta égig generációk vak gyűlölete, hiába támasztotta proletár-milliók vére, válla, a rettentő omlást nem tudja kikerülni ez az építmény. Alap­ját talán nem is egészen a hitleri erők földindulása rázta meg, kapu­ját nekicsak az új idők faltörő kosa repesztette szét. A marxista szociál­demokráciát utolérte saját végzete, amely kikerülhetetlen falumként folytonosan beteljesedik rajta. Vesz­nie kell mindenütt, ahol uralom­ra jut. Angliában, ahol legkevésbbé volt dogma, a nyári választások söpörték el, Franciaországban, hol a kispolgári mentalitással kényszerült paktumra lépni, komoly, friss erők törnek elle­ne, Itáliában a fascista légiók taka­rították el beteg roncsait, Ausztriá­ban egészen­­Bécsig göngyölítették fel a frontját s Németországban bebizo­­nyosult, hogy végleges bukását nem tarthatja fel sem erő, sem terror, sem a vörös proletariátus szervezettsége. Hiszen éppen a német földön verték meg, gázolták tönkre legjobban saját eszközeivel. Nem csendőrszurony, nem szolgabírói terror, nem a sötét reakció, hanem a demokrácia, a tit­kos szavazás, a népmilliók sokat em­legetett akarata verte ki az állam­­hatalom ,,schu­ppe“-ez­redekkel, arany hegyekkel és a hatalom minden esz­közeivel védett sáncaiból. A marxiz­musnak el kellett szenvednie azt a csúfságot, hogy nem ,,erőszakszer­­vek“, nem gyűlölt kapitalisták, vagy pohos burzsujok, hanem egyszerű, nincstelen proletárok marsonak fel ellene elsöprő diadalmenetben, az el­­tiportnak hitt, kigunyolt nacionaliz­mus magasan lengő zászlói alatt. A szociáldemokráciának meg kellett ér­nie a napot, mely megmutatta, hogy elavult, ósdi tan, amelyet túl­hala­dott az’ idő­s országa ma már épp­annyira ’ a múlté mint a sokat szi­dott Hohenzollern birodalom, hiszen éppen a német fiatalság pártolt el tőle, bizonyítván ezzel, hogy a marxista öregek lassú kihalásra ítél­tettek. Utánuk már nem ifjúkommu­­nisták jönnek, hanem az új Német­ország Romulus és Rémusait a hit­leri farkas táplálja fel a nacionaliz­mus örök és kiapadhatatlan anya­tejével. Idehaza magyar földön, azokban az időkben, mikor még felkelőben volt a vörös nap, a mi marxistáink na­gyon szerették hangoztatni, hogy a magyarság egy évszázaddal, vagy jobb esetben egy évtizeddel mögött­e jár a nagy kult­umépeknek. Nem­ ké­pes megérteni az idők szavát, a kor­szellem parancsát, amely Napnyuga­ton már az Internacionálé dallamára zeng. S most velük együtt nekünk k­ell konstatálnunk, hogy a korszelle­met illetőleg valóban igazuk van. Amikor végig a világon mindenütt betört a szocialista front, amikor mindenütt a földön fekszik a marxis­ta bálvány, ez a szerencsétlen ma­gyarság még ma is ott tart, hogy pusztáin éj­ente fel fel lobognak a vörös lidércek, falvaiban vörös jö­vendőt ígérnek nagyszájú agitátorok, marxista világmegváltást hisznek jámbor pusztai népek, s­zabók elv­társhoz járnak kézcsókra a balmaz­újvárosi Messiás-látók. Itt még ma­gyarázni, hirdetni, prédikálni kell, hogy a marxizmus meghalt, mikor a „műveit Nyugaton“ már kinyúlt, élet-télen kadavere láttatja holtát. Bizony, bizony ha a magunk por­táját nézzük, el kell ismerni, hogy elmaradtunk a világtól, csak éppen nem úgy, amint, a szocialisták hiszik. Elmaradtunk korszerű reformokban, de elmardtunk a korszerű eszmék­ben is. Ma, május elsején, amely ma már legfeljebb csak a Conti-utcán ünnep, de mindenütt másutt Európában amo­lyan kegyes emlékezés egy régi ha­lottra, itt magyar földön is rá kell jönni mindenkinek, hogy a vörös nap lebukóban van. Fénj­e nem­ tudott több meleget adni a sázlódó proletár gyermeknek, sugara nem érlelt több búzát az éhezőnek, papjai balgán ígértek világmegváltást, tűzimádó né­pét itt hagyta éhes gyomorral, hideg lélekkel, nyomorúságban. Európa egén­­uj fényességű, mele­gebb napok járnak, uj marsra dong a milliók lába, uj hittel tele a fiata­lok szive s a Holnap ott masíroz már a római légiók vesszőnyalábja, a bar­naingesek horogkeresztes zászlói alatt egy erősebb, tisztább, emberibb szo­cializmus és egy igazságosabb, de­ épp szert megsemmisíthetetlen nacionalis­ta eszme verhetetlen legyőzhetetlen hadseregében. A magyar Holnap sem lehet hát vörös tegnap, a magyar ifjúság sem lehet hát, marxista öregség. A jöven­dő Magyarország a korszerűbb, jobb, szociálisabb elrendezettségű­ ország, több kenyeret adó föld, szélesebb öle­lésül magyar szolidaritás lesz a min­den magyart egybefoglaló nacionaliz­mus gondolatában. S ha mi is végre­hajtjuk a magunk korszerű reform­jait, akkor ma még zendü­lhet a mun­­kás­ Marseillese dallamán, a tegnap da­la a vörös táborban énekelhetik, hogy „miénk lesz a jövő“ mi döntheteten hittel hihetjük, hogy őket már elfelejti a világ, mint egy rossz, lidérces álom sírba bukdácsoló fantomjait s a jö­vendő, csak akarni kell, a magyar jö­vendő nem az övék, de Isten úgy se­­géljen, mégis a miénk lesz. (mars.) a magival? kormány az első évnegyedben jelentékeny Haladási jell az ország pénz­ügyi egyensúlyának helyreállítása terén A népszövetség pénzügyi bizottságának magyarországi képvislője közétette jelentését - A helyhatóságok és a törvényhatóságok kiadásainak csökkentését és a közüzemek leépítését kell sürgősen végrehajtani Budapest, április 30. Royal Tyler, a nemzetek szövet­sége pénzügyi bizottságának képvi­selője, Magyarország pénzügyi helyzetének alakulásáról a nemze­tek szövetségének pénzügyi bizott­ságához negyedévenként jelentést küld. A nemzetek szövetsége most hoz­ta nyilvánosságra az 1932. év első negyedére vonatkozó jelentést. E jelentésben Tyler megállapítja, hogy a szóbanforgó három hónap alatt a magyar kormány az állami pénzügyek egyensúlyának helyreállítása terén további jelentékeny ha­ladást tett a pénzügyi bizottság októberi buda­pesti tárgyalásai alkalmával meg­állapított 565 millió pengős kereten belül tartotta, a kiadásokat pe­dig a folyó bevételekből fedezte. Ez jelentékeny eredmény, különösen ha figyelembe vesszük a kereskedelem stagnálását. Igen jelentékeny ered­mény, hogy a pénzügyminiszter hivatalos­kodásának három első hónapjá­ban képes volt a bevételek és kiadások egyensúlyát biztosítani és olyan költségvetést terjeszteni elő, amelynek színvonala igen közel jár a pénzügyi bizottság által októ­berben javasolt színvonalhoz. Bár körülbelül 45 millió pengő beföldi kölcsönt kell felvenni ebben a költ­ségvetési évben az állami pénz­készlet biztosítására, mégis azt le­het mondani, hogy a pénzügyi egyensúly kilátásban van, kivéve az állami üzemeket és a helyhatóságo­kat. A helyhatóságok tekintetében a helyzet még mindig sötét. Erélyes és objektív vizsgálatra van szükség, amelynek eredményeit minden fenn­tartás nélkül közé kell tenni. Az ed­dig elért megtakarításokat kevés­nek tartja. Tekintettel az adófizetők által az állami költségvetés egyen­súlyozása tekintetében hozott hatá­rozatokra, a jelentés nem tartja megenged­hetőnek, hogy a helyhatóságok továbbra is ugyanolyan szín­vonalon tartsák kiadásaikat, mint a virágzó években. A jelentés megállapítja, hogy a 806,2 millió pengő bevétel kellő elő­vigyázatossággal irányoztatok elő. Hogy azonban az 1932—33. évi ki­adások és bevételek valóban egyen­súlyban maradjanak, több bizonyta­lan tényezőtől függ. Rámutatott arra, hogy a költségvetésben fog­lalt kiadáscsökkentések az 1932—33. év kezdetétől terveztetnek. Meg­­okoltnak látszanék azonnal életbe­léptetni. A jelentése ezután részletesen foglalkozik az állami üzemek kér­désével. Ezek az üzemek sürgős és meg nem oldott kérdések. Tárgyalások folytak, hogy a vas­gyárak magánkézre adassanak, de eredménytelenül. Az államvasutak súlyosan szenvednek Magyarország külkereskedelmének fojtogatása kö­vetkeztében. Mindaddig, amíg a bürokratikus módszerekkel szem­ben nem vezettettek be a vasutak minden ágazataiba a kereskedelmi módszerek, nem lehet azt mondani hogy nincs remény a javulásra. A jelentés ismerteti az önkor­mányzatok költségvetési adatait is megállapítja, hogy az önkormányza­tok 1932. évi költségvetéseiben mu­tatkozó csökkenések összehason­lítva az 1931.­ évvel, körülbelül öt százaléknak, azzal a 17 százalékos megtakarítással szemben, amelyet a mostani költségvetési előirányzat hogy remény van a javulásra. Ezután részletesen közli a Nem­zeti Bank mérlegének legfontosabb adatait. A gazdasági helyzetről szól­va a jelentés kiemeli, hogy a leg­utóbbi hónapban a forgalom tovább, csökkent. Magyarország exportja 1931-ben 38 százalékkal hanyatlott és 1932 január és február hónapjá­ban 42 százalékos csökkenést mu­tat az előző év ugyane hónapjaival összevetve. Miután azok a piacok, amelyek régebben Magyarország A lap ára 20 fillér

Next