Független Magyarország, 1957 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1957-01-15 / 1-2. szám

1957. január 15. Aki 45 évnél idősebb , jöhet! Decemberben olyan intézkedést adtak ki Budapesten, mely­nek értelmében minden 45 évnél idősebb nő vagy férfi — kivételes és indokolt esetben 45 évnél fiatalabbak is — kivándorló útlevelet kaphat. Az elmúlt évek gyakorlatától eltérően az útlevélkéréshez há­rom okmányra illetve iratra van csak szükség: 1. a személyazo­nossági könyvecskére; 2. a permitre illetve vízumra és 3. egy ma­gyarul és angolul kiállított nyilatkozatra, melyben a kivándorló útlevelet kérő személy külföldön élő rokona kijelenti, hogy roko­nát el fogja látni. A világ minden részébe érkezett és érkező táviratoknak: “Küldjétek permitet”, ez a rendelkezés az oka. Az innen haza küldendő “Nyilatkozat”-ban ki kell jelenteni, hogy a nyilatkozat aláírója a kivándorló megérkezése után lakást és ellátást, illetve munkát fog biztosítani rokona számára. Az útiköltséget lehet csak forintban — tehát odahaza —, lehet részben forintban részben idegen valutával (külföldről), vagy csak külföldi pénzzel kifizetni. A nemzetközi jellegű segélyszervek (egyházak, stb.) válto­zatlanul folyósítanak több évre szóló kamatmentes kölcsönt hajó­jegy vétele céljából. Az ausztrál Bevándorlási Minisztérium gyorsí­­tott ütemben dönt a permitkérések ügyében. H­ÍREK A “Szocialista Munkáspárt” névvel újjáalakult kommunista párt ideiglenes központi vezetősége december első nap­jaiban ülésezett Budapesten. A legfris­sebb megállapítás szerint október 23. és ami utána következett teljes egészében “ellenforradalom” volt, melyben a részt­vevő néptömegeket az “ellenforradalmá­rok” félrevezették. A moszkvai angolnyelvű szemle dec. 13.-i száma a deportálások ügyét veti fel. Jellegzetes “double talk”-al azt ál­lítja (és idézi) a moszkvai szemle, hogy az Ausztráliába menekült magyarok nagy része “vissza akar térni Magyar­­országba”. Viszont — folytatja a lap — a nyugati államok deportálják (!) őket Amerikába, Ausztráliába, Angliába, stb. A “New Times” szerint külön repülő­gépjáratokkal deportálják a menekülte­ket. Természetesen a moszkvai újság nem idézi a visszatérni szándékozók nyilatkozatának második felét, mely így hangzik: “vissza akarunk térni, amint az orosz csapatok is visszatérnek saját hazájukba!” A decemberi statárium első áldozata Soltész János miskolci nehézipari egye­temi hallgató volt. A budapesti iskolák épületkára a “Népakarat” dec. 18.-i híre szerint 60- 70 millió forint Pártházakat és pártis­kolák helységeit engedték át pótlásukra. Legnagyobb baj a tüzelőanyag hiánya, a tanulók csak 2-3 órát töltenek napon­ta az iskolákban. A fővárosban kb. 400 kórházi ágy vált használhatatlanná a harcok folyamán. Itt is a fűtés a legna­gyobb probléma. Január 2.-án megnyílt a Párisi Áru­ház, mely idáig könyvraktár volt. Új ne­ve: Divatcsarnok Áruház. Kb. 40 mil­lió forint értékű áru már van benne. Dr. Sántha Kálmán debreceni orvos­­professzor meghalt. A város díszsírhely­re temettette el. Meghalt Budapesten Galánthay-Grock Tivadar ny. tábornok, festőművész és nyelvtanár, élete 85. é­­vében. A “Népakarat” dec. 20.-i számában megjelent hivatalos hirdetés a követke­ző béreket ajánlja a bányamunkások­nak: vájár 2400 forint, csapatcsillés 2000 frt, szállító csülés 1600 írt, havonta, szakmánybérben, ezenkívül naponta há­romszor kedvezményes árú étkezés, in­gyenes szállás vagy ingyenes szállítás. Az országban az egész széntermelés a következő volt: dec. 17.-én 23.222 ton­na, dec. 18.-án 24.769 tonna, dec. 19.­­én 26.460 tonna. (Évi termelés utoljára 22 millió tonna volt egy évben.) A “Népakarat” dec. 21.-i cikke sze­rint “a 12/4-es Épületburkoló Vállalat a szerződésben vállalt munkákat a régi áron számolja el, viszont magasabb bé­reket fizet. Ráadásul a nagyobb kereset mellett a teljesítmények a felére, har­madára estek. November utolsó harma­dában 60—80 forintos szakmánybéreket fizettek ki 5—6 órai munkáért.” (Csal­hatatlan inflációs jelenség!) A “Népszabadság” dec. 20.-i cikke szerint “novemberben az ipari termelés a szeptemberinek csak mintegy 25 szá­zaléka volt, a kifizetett bérek és fizeté­sek azonban mintegy 30 százalékkal fe­lülmúlták a szeptemberi szintet. A fo­gyasztási cikk készleteink erősen meg­csappantak, ezzel szemben mintegy 20 százalékkal megnövekedett a pénzforga­lom. Mindezek következtében két sú­lyos veszély fenyegeti hazánk dolgozó­it: az infláció és nagyméretű munkanél­küliség.” (Utóbbi már be is következett: kb. 200.000 munkást és 38.000 hivatal­nokot bocsátanak el januárban.) A “Népszabadság” dec. 13.-i tudósí­tása szerint “Gyöngyösön Novoszád Já­ (Folytatás a 2. oldalról.) munkásosztálya meglehetősen ki­alakulatlan még. Ezekben az or­szágokban azonban igen mély nemzeti érzést találunk a pa­rasztságban, mely jelentős szere­pet játszik minden megmozdu­lásban, amint a folyamat már megindult. Csehszlovákia népes és hagyományokkal rendelkező munkásosztálya viszont eddig nem mozdult meg. De ha, és amikor erre sor kerül, könnyen többre vihetik, mint Magyaror­szág! Nehéz megjósolni, hogy vé­­gülis Moszkva mire szánja el magát. Pillanatnyilag kétkula­­csos politikát folytat. Egyrészt elismeri még a “nemzeti kommu­nizmus” létjogosultságát, de egy­idejűleg cselekedeteivel aláássa azzal, hogy nem mond le terüle­ti imperializmusáról. Beavatko­zását és hatalmi nyomását persze a leigázott államok “megsegíté­se” és a “szocializmus biztosítá­sa” ürügyén gyakorolja. De ez mellékes jelentőségű. A lényeges az ebben a moszkvai politikában, hogy nyíltan elárulja Moszkva szándékát, birodalma szétfoszlá­­sának megakadályozását és u­­gyanakkor a birodalomban a moszkvai kommunisták vezérsze­repét. Ez a politika elárulta ma­gát azzal az erőfeszítéssel is, mellyel Moszkva a “nemzeti kommunizmust” is megkísérelte a saját terjeszkedő politikája ál­cázásául felhasználni. De ezek a sakkhúzások Moszk­vát nemcsak kül-, de belpolitikai konfliktusokba is sodorják. Bizo­nyított, eldöntött kérdésnek te­kinthetjük, hogy a jelenlegi szov­jet vezetőség meghasonlott és még az úgynevezett “sztálinista” csoport is bizonytalan, bár pilla­natnyilag ennek a csoportnak a befolyása uralkodik, főleg a ke­leteurópai államokban. Persze ez nem jelenti azt, hogy a “nem­­sztálinista” moszkvai csoport e­­zeknek az államoknak jobban a­­karná és szánná a függetlenséget. A két csoport közti nézeteltérés csupán módszerbeli. A katonai­rendőri módszerek vagy az in­kább gazdasági és politikai jel­legű módszerek közti eltérés. Az inkább az utóbbi elemeket alkal­mazó módszer vezetett a varsói eseményekhez, a régi “sztálinis­ta” módszerekhez való görcsös ragaszkodás a budapestiekhez. S mindkét módszer hatástalannak bizonyult. Ebből származik a vi­szály és meghasonlás Moszkvá­ban is. Habozás, kétkulacsosság, tan­béli és politikai herce-hurcák, az ellentétes módszerek alkalmazá­sában való következetlenség és mindennek visszájára fordítása, s mindezzel egyidejűleg a “mint­ha mi sem történt volna” kitartó és ideges ragaszkodás saját pozí­ciójukhoz: ezek a dolgok mind azt árulják el, hogy Moszkvában súlyos ellentétek vannak a leg­felsőbb vezetőség soraiban. Az ott folyó változások hatalmas je­lentőségűek a Szovjetunió és a világ szempontjából. Kétségtelen, hogy a világ töb­bi része — a bolsevista hatalom­­átvétel óta talán első ízben — közvetlenül befolyásolhatja a változás irányát. Annak ellenére, hogy a szovjet legázolta Magyar­­országot, Moszkva csak lassítani képes a megindult változás fo­lyamát, de hosszú távra megál­lítani már nem tudja. A törés ugyanis nem a Szovjetunió és a többi kommunista uralom alatt álló állam között áll csak fenn, de magában a kommunista rend­szerben, mint olyanban is! A “nemzeti kommunizmusok” már ennek a válságnak szüleményei és a kommunizmus elsorvadásá­nak egy szakaszát képezik. A keleteurópai népek függet­lenségi harcait megakadályozni többé nem lehet. A teljes válasz­tási szabadságért folytatott har­cot is csak nagy erőfeszítéssel tudták — egyelőre — elnyomni. A részleges és teljes szabadság­ért folytatott küzdelem azonban összeolvad, s ha Moszkva impe­rializmusa végül vereséget szen­ved és képtelen lesz háborús ka­landokra, a Szovjetunió is szük­ségképpen hatalmas belső válto­zásoknak lesz kitéve. Hiszen ha kénytelen is nemzeti formákat felvenni, a kommunizmus lénye­gében mindenütt egy és ugyan­az. Azonos történelmi eredettel és a végzettel. Mint egy élőlény szervezetében, oly szükségképpen érezteti az egyik kommunista ál­lamban végbement esemény a többi kommunista államban a hatását. Ahogy a jugoszláv kom­munizmus elszakadása megindí­totta a szovjet imperializmus válságát és más államokban is nemzeti kommunista mozgalmak kifejlődését, a magyar szabadság­­harc ugyanígy­­ a kommuniz­mus általános végének kezdetét indította meg. Mint oly sok nagy és döntő történelmi esemény közepette, az országukért és puszta életükért küzdő magyar szabadságharcosok sem láthatták előre, hogy milyen hatalmas és történelmet formáló vállalkozásba vágtak bele októ­ber 23.-án! Ekkora hősiességnek és a néptömegek ilyen példátlan egységének elvétve lehet csak ta­núja az emberiség! Az egység oly hatalmas volt, hogy úgy látszott, mintha nem is volna polgárháború, mintha nem is söpörtek volna el nyom­talanul egy uralkodó klikket e­gyik napról a másikra. Akkora volt a hősies megszállottság, hogy leányok és fiúk puszta kézzel ál­lították meg a beavatkozó szov­jet tankokat, melyekkel — mint I. Miklós cár kozákjaival 1849- ben — szabadságukat próbálták elnyomni és hazájukat teljes rab­ságba vetni. Ezeket a tetteket talán senki sem csinálja többé utánuk. De a magyar szabadságharc tüze o­­lyan nyomot perzselt, melyen e­­lőbb-utóbb más kommunista or­szágok is követni fogják. A seb, amit a magyar szabad­ságharc ütött a kommunizmuson, sohasem fog begyógyulni! A szovjet imperializmus és az elve­temült elnyomó rendszer formá­jában a kommunizmus minden gonoszsága és gyengesége össze­gyűlt Magyarország testén s mint egy fekélyt, a magyar nép egyet­len mozdulattal kivágta. Nem hiszem, hogy a magyar szabadságharc tragikus vége a világ és a kommunizmus sorsát döntően befolyásolná. A kom­munizmus viharos időknek és le­küzdhetetlen nehézségeknek, Ke­­leteurópa pedig a szabadság és függetlenség újra kirobbanó hősi harcainak néz elébe, — fejeződik be M. Djilas cikke, mely után nem az a csodálatos, hogy három évre, hanem az, hogy csak há­rom évre ítélték el. FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 3. oldal KÜLDJÖN IKKA CSOMAGOT vagy VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYT! Bőséges árukészlet! Az átmeneti 25 százalékos ár­leszállítás továbbra is érvényben van! AZ ÚTON LÉVŐ VAGY MÉG KI NEM KÉZBESÍTETT RENDELÉSEKHEZ A KÜLÖNBÖZETET PÓTOLJÁK. A vásárlási utalvány pénzre is beváltható ! EGYEDÜLI BIZTOS SEGÍTSÉG AZ IKKA CSOMAG LESZÁLLÍTOTT ÁRON! GYARMATÁRU TEXTIL CIPŐ Gyors Pontos Megbízható AZ IKK­A HIVATALOS MEGBÍZOTTJA: Z. P. CSÉTI BOX 5270, G.P.O., Sydney, Telefon: XB1745 KÉPVISELETEK: OPT O JOHN MARTIN & CO. LTD. 109 Swanstou Street, Melbourne, Victoria 100 Rundle Street, Adelaide, South Australia — ——» I Mii ■ 111 lill'll imaBBMMi—— nos fegyveres felkelésre hívta fel a la­­kosságot. A helyi karhatalom letartóz­tatta. 150 géppisztolyt (!) találtak nála. Novoszád különböző államellenes izga­tások miatt már többször volt büntetve.” A “Népszabadság” dec. 14.-i cikke több fizetést követel a kereskedelmi dol­gozók számára, miután “a bolti dolgo­zók átlagos havi keresete csak 900 fo­rint, a közétkeztetési dolgozóké pedig csak 874 forint körül mozog havonta, de utóbbiak 85 százaléka egy hónapban 800 forintnál kevesebbet visz haza.” A paksi rendőrkapitányság fegyverrej­­tegetés miatt őrizetbe vette Kovács Ist­ván jánoshalmi és Szili István pappusz­tai lakosokat.

Next