Független Magyarország, 1957 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1957-01-15 / 1-2. szám
1957. január 15. Aki 45 évnél idősebb , jöhet! Decemberben olyan intézkedést adtak ki Budapesten, melynek értelmében minden 45 évnél idősebb nő vagy férfi — kivételes és indokolt esetben 45 évnél fiatalabbak is — kivándorló útlevelet kaphat. Az elmúlt évek gyakorlatától eltérően az útlevélkéréshez három okmányra illetve iratra van csak szükség: 1. a személyazonossági könyvecskére; 2. a permitre illetve vízumra és 3. egy magyarul és angolul kiállított nyilatkozatra, melyben a kivándorló útlevelet kérő személy külföldön élő rokona kijelenti, hogy rokonát el fogja látni. A világ minden részébe érkezett és érkező táviratoknak: “Küldjétek permitet”, ez a rendelkezés az oka. Az innen haza küldendő “Nyilatkozat”-ban ki kell jelenteni, hogy a nyilatkozat aláírója a kivándorló megérkezése után lakást és ellátást, illetve munkát fog biztosítani rokona számára. Az útiköltséget lehet csak forintban — tehát odahaza —, lehet részben forintban részben idegen valutával (külföldről), vagy csak külföldi pénzzel kifizetni. A nemzetközi jellegű segélyszervek (egyházak, stb.) változatlanul folyósítanak több évre szóló kamatmentes kölcsönt hajójegy vétele céljából. Az ausztrál Bevándorlási Minisztérium gyorsított ütemben dönt a permitkérések ügyében. HÍREK A “Szocialista Munkáspárt” névvel újjáalakult kommunista párt ideiglenes központi vezetősége december első napjaiban ülésezett Budapesten. A legfrissebb megállapítás szerint október 23. és ami utána következett teljes egészében “ellenforradalom” volt, melyben a résztvevő néptömegeket az “ellenforradalmárok” félrevezették. A moszkvai angolnyelvű szemle dec. 13.-i száma a deportálások ügyét veti fel. Jellegzetes “double talk”-al azt állítja (és idézi) a moszkvai szemle, hogy az Ausztráliába menekült magyarok nagy része “vissza akar térni Magyarországba”. Viszont — folytatja a lap — a nyugati államok deportálják (!) őket Amerikába, Ausztráliába, Angliába, stb. A “New Times” szerint külön repülőgépjáratokkal deportálják a menekülteket. Természetesen a moszkvai újság nem idézi a visszatérni szándékozók nyilatkozatának második felét, mely így hangzik: “vissza akarunk térni, amint az orosz csapatok is visszatérnek saját hazájukba!” A decemberi statárium első áldozata Soltész János miskolci nehézipari egyetemi hallgató volt. A budapesti iskolák épületkára a “Népakarat” dec. 18.-i híre szerint 60- 70 millió forint Pártházakat és pártiskolák helységeit engedték át pótlásukra. Legnagyobb baj a tüzelőanyag hiánya, a tanulók csak 2-3 órát töltenek naponta az iskolákban. A fővárosban kb. 400 kórházi ágy vált használhatatlanná a harcok folyamán. Itt is a fűtés a legnagyobb probléma. Január 2.-án megnyílt a Párisi Áruház, mely idáig könyvraktár volt. Új neve: Divatcsarnok Áruház. Kb. 40 millió forint értékű áru már van benne. Dr. Sántha Kálmán debreceni orvosprofesszor meghalt. A város díszsírhelyre temettette el. Meghalt Budapesten Galánthay-Grock Tivadar ny. tábornok, festőművész és nyelvtanár, élete 85. évében. A “Népakarat” dec. 20.-i számában megjelent hivatalos hirdetés a következő béreket ajánlja a bányamunkásoknak: vájár 2400 forint, csapatcsillés 2000 frt, szállító csülés 1600 írt, havonta, szakmánybérben, ezenkívül naponta háromszor kedvezményes árú étkezés, ingyenes szállás vagy ingyenes szállítás. Az országban az egész széntermelés a következő volt: dec. 17.-én 23.222 tonna, dec. 18.-án 24.769 tonna, dec. 19.én 26.460 tonna. (Évi termelés utoljára 22 millió tonna volt egy évben.) A “Népakarat” dec. 21.-i cikke szerint “a 12/4-es Épületburkoló Vállalat a szerződésben vállalt munkákat a régi áron számolja el, viszont magasabb béreket fizet. Ráadásul a nagyobb kereset mellett a teljesítmények a felére, harmadára estek. November utolsó harmadában 60—80 forintos szakmánybéreket fizettek ki 5—6 órai munkáért.” (Csalhatatlan inflációs jelenség!) A “Népszabadság” dec. 20.-i cikke szerint “novemberben az ipari termelés a szeptemberinek csak mintegy 25 százaléka volt, a kifizetett bérek és fizetések azonban mintegy 30 százalékkal felülmúlták a szeptemberi szintet. A fogyasztási cikk készleteink erősen megcsappantak, ezzel szemben mintegy 20 százalékkal megnövekedett a pénzforgalom. Mindezek következtében két súlyos veszély fenyegeti hazánk dolgozóit: az infláció és nagyméretű munkanélküliség.” (Utóbbi már be is következett: kb. 200.000 munkást és 38.000 hivatalnokot bocsátanak el januárban.) A “Népszabadság” dec. 13.-i tudósítása szerint “Gyöngyösön Novoszád Já (Folytatás a 2. oldalról.) munkásosztálya meglehetősen kialakulatlan még. Ezekben az országokban azonban igen mély nemzeti érzést találunk a parasztságban, mely jelentős szerepet játszik minden megmozdulásban, amint a folyamat már megindult. Csehszlovákia népes és hagyományokkal rendelkező munkásosztálya viszont eddig nem mozdult meg. De ha, és amikor erre sor kerül, könnyen többre vihetik, mint Magyarország! Nehéz megjósolni, hogy végülis Moszkva mire szánja el magát. Pillanatnyilag kétkulacsos politikát folytat. Egyrészt elismeri még a “nemzeti kommunizmus” létjogosultságát, de egyidejűleg cselekedeteivel aláássa azzal, hogy nem mond le területi imperializmusáról. Beavatkozását és hatalmi nyomását persze a leigázott államok “megsegítése” és a “szocializmus biztosítása” ürügyén gyakorolja. De ez mellékes jelentőségű. A lényeges az ebben a moszkvai politikában, hogy nyíltan elárulja Moszkva szándékát, birodalma szétfoszlásának megakadályozását és ugyanakkor a birodalomban a moszkvai kommunisták vezérszerepét. Ez a politika elárulta magát azzal az erőfeszítéssel is, mellyel Moszkva a “nemzeti kommunizmust” is megkísérelte a saját terjeszkedő politikája álcázásául felhasználni. De ezek a sakkhúzások Moszkvát nemcsak kül-, de belpolitikai konfliktusokba is sodorják. Bizonyított, eldöntött kérdésnek tekinthetjük, hogy a jelenlegi szovjet vezetőség meghasonlott és még az úgynevezett “sztálinista” csoport is bizonytalan, bár pillanatnyilag ennek a csoportnak a befolyása uralkodik, főleg a keleteurópai államokban. Persze ez nem jelenti azt, hogy a “nemsztálinista” moszkvai csoport ezeknek az államoknak jobban akarná és szánná a függetlenséget. A két csoport közti nézeteltérés csupán módszerbeli. A katonairendőri módszerek vagy az inkább gazdasági és politikai jellegű módszerek közti eltérés. Az inkább az utóbbi elemeket alkalmazó módszer vezetett a varsói eseményekhez, a régi “sztálinista” módszerekhez való görcsös ragaszkodás a budapestiekhez. S mindkét módszer hatástalannak bizonyult. Ebből származik a viszály és meghasonlás Moszkvában is. Habozás, kétkulacsosság, tanbéli és politikai herce-hurcák, az ellentétes módszerek alkalmazásában való következetlenség és mindennek visszájára fordítása, s mindezzel egyidejűleg a “mintha mi sem történt volna” kitartó és ideges ragaszkodás saját pozíciójukhoz: ezek a dolgok mind azt árulják el, hogy Moszkvában súlyos ellentétek vannak a legfelsőbb vezetőség soraiban. Az ott folyó változások hatalmas jelentőségűek a Szovjetunió és a világ szempontjából. Kétségtelen, hogy a világ többi része — a bolsevista hatalomátvétel óta talán első ízben — közvetlenül befolyásolhatja a változás irányát. Annak ellenére, hogy a szovjet legázolta Magyarországot, Moszkva csak lassítani képes a megindult változás folyamát, de hosszú távra megállítani már nem tudja. A törés ugyanis nem a Szovjetunió és a többi kommunista uralom alatt álló állam között áll csak fenn, de magában a kommunista rendszerben, mint olyanban is! A “nemzeti kommunizmusok” már ennek a válságnak szüleményei és a kommunizmus elsorvadásának egy szakaszát képezik. A keleteurópai népek függetlenségi harcait megakadályozni többé nem lehet. A teljes választási szabadságért folytatott harcot is csak nagy erőfeszítéssel tudták — egyelőre — elnyomni. A részleges és teljes szabadságért folytatott küzdelem azonban összeolvad, s ha Moszkva imperializmusa végül vereséget szenved és képtelen lesz háborús kalandokra, a Szovjetunió is szükségképpen hatalmas belső változásoknak lesz kitéve. Hiszen ha kénytelen is nemzeti formákat felvenni, a kommunizmus lényegében mindenütt egy és ugyanaz. Azonos történelmi eredettel és a végzettel. Mint egy élőlény szervezetében, oly szükségképpen érezteti az egyik kommunista államban végbement esemény a többi kommunista államban a hatását. Ahogy a jugoszláv kommunizmus elszakadása megindította a szovjet imperializmus válságát és más államokban is nemzeti kommunista mozgalmak kifejlődését, a magyar szabadságharc ugyanígy a kommunizmus általános végének kezdetét indította meg. Mint oly sok nagy és döntő történelmi esemény közepette, az országukért és puszta életükért küzdő magyar szabadságharcosok sem láthatták előre, hogy milyen hatalmas és történelmet formáló vállalkozásba vágtak bele október 23.-án! Ekkora hősiességnek és a néptömegek ilyen példátlan egységének elvétve lehet csak tanúja az emberiség! Az egység oly hatalmas volt, hogy úgy látszott, mintha nem is volna polgárháború, mintha nem is söpörtek volna el nyomtalanul egy uralkodó klikket egyik napról a másikra. Akkora volt a hősies megszállottság, hogy leányok és fiúk puszta kézzel állították meg a beavatkozó szovjet tankokat, melyekkel — mint I. Miklós cár kozákjaival 1849- ben — szabadságukat próbálták elnyomni és hazájukat teljes rabságba vetni. Ezeket a tetteket talán senki sem csinálja többé utánuk. De a magyar szabadságharc tüze olyan nyomot perzselt, melyen előbb-utóbb más kommunista országok is követni fogják. A seb, amit a magyar szabadságharc ütött a kommunizmuson, sohasem fog begyógyulni! A szovjet imperializmus és az elvetemült elnyomó rendszer formájában a kommunizmus minden gonoszsága és gyengesége összegyűlt Magyarország testén s mint egy fekélyt, a magyar nép egyetlen mozdulattal kivágta. Nem hiszem, hogy a magyar szabadságharc tragikus vége a világ és a kommunizmus sorsát döntően befolyásolná. A kommunizmus viharos időknek és leküzdhetetlen nehézségeknek, Keleteurópa pedig a szabadság és függetlenség újra kirobbanó hősi harcainak néz elébe, — fejeződik be M. Djilas cikke, mely után nem az a csodálatos, hogy három évre, hanem az, hogy csak három évre ítélték el. FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 3. oldal KÜLDJÖN IKKA CSOMAGOT vagy VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYT! Bőséges árukészlet! Az átmeneti 25 százalékos árleszállítás továbbra is érvényben van! AZ ÚTON LÉVŐ VAGY MÉG KI NEM KÉZBESÍTETT RENDELÉSEKHEZ A KÜLÖNBÖZETET PÓTOLJÁK. A vásárlási utalvány pénzre is beváltható ! EGYEDÜLI BIZTOS SEGÍTSÉG AZ IKKA CSOMAG LESZÁLLÍTOTT ÁRON! GYARMATÁRU TEXTIL CIPŐ Gyors Pontos Megbízható AZ IKKA HIVATALOS MEGBÍZOTTJA: Z. P. CSÉTI BOX 5270, G.P.O., Sydney, Telefon: XB1745 KÉPVISELETEK: OPT O JOHN MARTIN & CO. LTD. 109 Swanstou Street, Melbourne, Victoria 100 Rundle Street, Adelaide, South Australia — ——» I Mii ■ 111 lill'll imaBBMMi—— nos fegyveres felkelésre hívta fel a lakosságot. A helyi karhatalom letartóztatta. 150 géppisztolyt (!) találtak nála. Novoszád különböző államellenes izgatások miatt már többször volt büntetve.” A “Népszabadság” dec. 14.-i cikke több fizetést követel a kereskedelmi dolgozók számára, miután “a bolti dolgozók átlagos havi keresete csak 900 forint, a közétkeztetési dolgozóké pedig csak 874 forint körül mozog havonta, de utóbbiak 85 százaléka egy hónapban 800 forintnál kevesebbet visz haza.” A paksi rendőrkapitányság fegyverrejtegetés miatt őrizetbe vette Kovács István jánoshalmi és Szili István pappusztai lakosokat.