Független Magyarország, 1958 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1958-01-01 / 1. szám

A NATO Ahogy George Kennan, a tru­­mani külpolitika kidolgozója e­­gyik minapi rádióbeszédében ki­fejtette, az orosz rakéta­fölény voltaképpen nem jelent lényeges változást katonai síkon. A hidro­génbomba óta a háború mind­két fél kölcsönös pusztulását je­lenti; ahogy egy embernek mind­egy lehet, vájjon puskagolyóval vagy gránáttal lövik-e tarkón úgy Amerikának és Oroszország­nak is nagyjából mindegy, hogy repülőgépekről ejtik, tengeralatt­járóból lövik, vagy a világűrből dobják-e egymásra a hidrogén­bombát. A kölcsönös öngyilkos­ságnak nincsenek felsőbb fokoza­tai; a feladatot egy repülőgép csaknem oly hatékonyan tudja elvégezni, mint a rakéta-lövő ka­­tapultok ütegei. Ezért tehát a NATO-nak nem lehet az a feladata, hogy minden figyelmét és erejét a még na­gyobb hidrogénbombák és az o­­roszokét legalább megközelítő rakéták gyártására fordítsa. A­­míg elég katonai ereje van ah­hoz, hogy egy Amerikát ért megsemmisítő hidrogén-találat u­­tán is meg bírja semmisíteni a szovjet ipar és közigazgatás köz­pontjait grönlandi, izlandi, ang­liai, marokkói, líbiai, arábiai és távolkeleti repülőterekről felszál­ló bombázóival, a szovjet veze­tők csak a Hitler utolsó napjai­ra emlékeztető nagyszabású tö­meg-öngyilkossági szellemtől in­díttatva kezdhetnek háborút. Ezt eddig is megtehették volna, és semmiféle nyugati katonai ké­szültség nem akadályozhat­ja meg őket abban, hogy a jövőben e­­setleg megtegyék. A Szovjetéhez hasonló amerikai rakéták ezen már mit sem változtathatnak, s ha a NATO, a sputnikok bűvö­lete alatt, minden mást elfelejtve csak saját rakétafegyvereinek ki­dolgozásával foglalkoznék, akkor a közeljövő nem sok előnyös vál­tozással bíztatna. A londoni Economist szerint a NATO gyűlés két vezéralakja Macmillan és Adenauer, és más forrásból eredő hírek szerint Ade­nauer világpolitikai elképzelései a választások óta jelentősen meg­változtak. Azelőtt ő volt a Ma­­ginot-vonalas, merev szilárdság­gal védekező nyugati külpolitika fő képviselője, Dulles barátja és sugalmazója, a megfagyott hi­degháborús helyzetnek az oro­szokkal kötött kompromisszum árán való fellazításának fő ellen­zője. A nyugati fővárosokban ke­ringő legendák szerint ő vétózta meg annak idején az oroszokkal való tárgyalás tervét az európai kontinens közepéből, Németor­szágból és egyes szovjet csatlós­államokból való kölcsönös kivo­nulásra vonatkozóan. Németor­szág semlegesítését (amely akkor, egy évvel ezelőtt, talán még meg­vásárolhatta volna az orosz visz­­szavonulást) azzal vetette el, hogy a leendő egységes német állam abbeli jogát, hogy csatla­kozzék-e a NATO-hoz, nem le­het előre korlátozni. Ma ezzel szemben éppen Ade­nauer az, aki eddigi, a szovjetel­­lenesség katonai síkjára összpon­tosított védekező álláspont med­dő voltát a legélesebben felismer­te. Ez az álláspont szemmel lát­­hatólag sehova sem vezet; a mai konferencia kérdéses “papírforma” szerint Németor­szág így is még emberöltőkig maradhat kettéosztva, s Európa feje felett a két nagyhatalom, A­­merika és a Szovjet az idők vé­gezetéig nézhet farkasszemet egy­mással a kölcsönös öngyilkossá­got biztosító amerikai párbajt el­kerülendő. A NATO-nak valami új, po­litikai síkon mozgó kezdeménye­zésre van szüksége, s a hírek sze­rint ma már Adenauer is erre hajlik, a frontok fellazítására, részleges megegyezésekre való készenlétre. Németországnak eh­hez különös érdekei fűződnek az újraegyesítés miatt, de egyben különleges eszközei is állnak ren­­delkzésre. A szláv csatlósállamok hűsége a Szovjetunióhoz nem kis részben a német erőtől és a né­met területi igényektől való mély félelemben gyökerezik. Különö­sen igaz ez Lengyelországra, a­­hol a német megszállás a legvé­resebb volt, és ahol nem ok nél­kül aggódnak az Oder és Neisse mögötti volt német területek el­­csatolása miatti esetleges bosszú­tól. A keleti blokk fellazulásához nagyban hozzájárulhatna, ha a bonni kormány eloszlatná a len­gyel aggodalmakat az Oder-Ne­­isse határ elismerésével. Brenta­no külügyminiszter hajlott is er­re, de idevonatkozó célzásait ép­pen rosszkor, a választási kam­pány alatt ejtette el. A CDU vá­lasztási esélyeit biztosítandó, Ade­nauer kancellár emiatt súlyos fejmosásban részesítette külügy­miniszterét és több választási be­szédében hangsúlyozta, hogy a majdani keleti határok megvoná­sa csak egy újra egyesített Né­metországgal kötött békeszerző­désben történhetik. Mióta azon­ban a választási veszélyek elmúl­tak, a német külpolitika újra tapogatózik a lengyelekkel való kibékülés és az Oder-Neisse ha­tár elismerése felé. Ez a tapogatózás, melynek végeredménye Varsó és Bonn közeledése és Varsó és Moszkva távolodása lehetne, sajnos ideig­lenesen kisiklott a jugoszláv kor­mány rosszul időzített beavatko­zása miatt. Tito, feltehetőleg az­ért, hogy a frontok fellazítását meggyorsítsa, elismerte a kelet­német kormányt és egyben az Oder-Neisse határ véglegessége mellett tört pálcát. Az Ulbricht­­féle bábkormány elismerése mi­att Bonn az Oder-Neisse vonal elfogadására irányuló felhívást is ellenséges gesztusnak kellett, hogy értelmezze. A német-szláv kapcsolatok további kiépülése helyett az eredmény a Bonn és Belgrád közti diplomáciai vi­szony megszakadása lett, s­ u­­gyanakkor Belgrád legalábbis fél­lábbal újra beállt a szovjet blokk­ba. Azóta azonban, a Kominform újraélesztését célzó balsikerű moszkvai kísérlet miatt, Jugosz­lávia újra kifelé táncol a szovjet “táborból”. Míg e sorokat írjuk, Riddleberger amerikai nagykö­vet Titót gyóntatja Brioni szige­tén. Washington attól teszi füg­gővé a Belgrádnak nyújtott fegy­verkezési és gazdasági segély új­­rafelvételét, hogy mennyire akar Tito a szovjet táboron kívül ma­­radni. Egy legalábbis külpoliti­kailag semleges Jugoszlávia fenn­tartása a Kelet és Nyugat közti szóértés előfeltétele, s a NATO részéről indítandó politikai moz­góháború első győzelme lehetne. . (jgy) PALLAVICHINI VAGY PÁLINKÁS? Az újság dec. 15.-i számában megje­lent cikkre az alábbi levelet kaptuk, melynek természetesen helyt adunk: “T. Szerkesztőség! A “Független Magyarország” decem­ber 15.-i számának 2. oldalán: .‘Kivégez­ték Mindszenty kiszabadítóját’ című közleményhez szükségesnek tartom a kö­vetkező kiegészítést fűzni: a kivégzett Pálinkás Antal őrnagy valóban azonos Pallavichini Alfons őrgróffal. Ezt onnan tudom, mert vele egyidőben végeztem a Ludovika Akadémiát, együtt avattak vele hadnaggyá. Pallavichini 1945 után, miután testvérbátyja németellenes tevé­kenysége miatt (a németek fogságba is ejtették s ott eltűnt) őt főnemesi szár­mazása ellenére igazolták, tovább szol­gált az új honvédségben. Még odahaza voltam, amikor vele egy ízben — én már mint civil — találkoztam, s többek kö­zött közölte velem, hogy őrgrófi címét és ominózus nevét elhagyta s a Pálinkás Antal nevet vette fel belügyminiszteri engedéllyel. Tizenegy év alatt főhad­nagyból őrnagyi rangig jutott el — mint arról tavaly, a hazai hírekből én is érte­sültem. A sors úgy hozta, hogy ő sza­badította ki Mindszenty bíborost, holott — őszintén bevallom — amikor névvál­toztatását újságolta nekem, mindent gondoltam róla, csak ezt nem. Azt hi­szem, hogy ez a részlet nem érdektelen, és helyreigazítja a megjelent híradást. Ez esetben a budapesti jelentésnek volt igaza. Mert Pálinkás azonos volt Palla­­vichinivel. Hogy azonban a lapot idéz­zem: ‘csak’ itt is van egy ‘csak’... Pá­linkás nevét hivatalos engedéllyel vette fel, mindenki tudtával, tehát nem az­zal a céllal, hogy rejtse magát, vagy letagadja, hogy ki volt. Természetesen utólag ezt ugyanúgy bűnévé rótták fel, mint Maléter Pálnak azt, hogy ‘esküsze­gő volt’, amikor Horthynak tett eskü­jét megszegte. Dehát ez a dialektika, és a cél szerint változó szocialista erkölcs. Amennyiben soraimat közlésre érde­mesnek tartják, stb. stb. (Aláírás és pontos cím, régi katonai rendfokozat.)” MELBOURNEI CÍMEKRE LAPUNK MAI SZÁMÁT KÜLDJÜK KI UTOLJÁRA MUTATVÁNYPÉL­DÁNYKÉNT. KÉRJÜK AZOKAT, A­­KIK AZ ELMÚLT HETEKBEN MU­TATVÁNYSZÁMOT KAPTAK, ÉS A LAPRA TOVÁBBRA IS IGÉNYT TARTANAK, HOGY AZ ALÁBBI SZELVÉNYT SZÍVESKEDJENEK KI­TÖLTENI ÉS AZ ELŐFIZETÉSI DÍJ­JAL EGYÜTT LAPUNK CÍMÉRE BEKÜLDENI. Hóna JANUÁR Az Eden kormány lemond, Macmil­lan alakítja meg az új angol kormányt. Az angol-francia egységeket kivonják a Szuezi Csatorna vidékéről. A­z ENSZ nemzetközi hadereje veszi át a csatorna védelmét.­­ Véres tüntetések a Hong-Konghoz tartozó Kowloonban. Guatemala a hitleri Németországgal még fennálló hadiállapotot megszűntnek nyilvánítja. Heves francia-ellenes tüntetések Ma­rokkóban és Tuniszban. A melbournei “Argus” c. napilap 110 éves fennállása után megszűnik. Kínai csapatok benyomulása Észak- Burmába. Kínai-burmai megállapodás, Chu En-lai kínai miniszterelnök látoga­tása Burmában. Az 1956. nov. 6.-i amerikai elnök- -1957- választás végeredménye: a Republikánus párt a szavazatok 57.28, a Demokrata párt a szavazatok 41.90, a kisebb pár­tok a szavazatok 0.82 százalékát kap­ták. Haile Selassie Etiópia (Abesszínia) császára Indiába, Japánba és Burmába látogat. Az Északatlanti Védelmi Szövetség (NATO) legfőbb parancsnokává Nor­­stad amerikai tábornokot nevezik ki a nyugdíjba vonuló Gruenther amerikai tá­bornok után. Speidel német tábornokot a NATO szárazföldi erőinek főparancs­nokává nevezik ki. P. Fryer angol újságírót a magyar forradalomról írt könyve miatt az angol kommunista párt kizárja tagjai sorából. Teljes erővel folytatják a Szuezi csa­torna megtisztítását a hajóroncsoktól. Körner osztrák köztársasági elnök el­hunyt. Keletnémetország és a Szovjetunió szorosabb politikai és gazdasági együtt­működésről szóló egyezményt köt. Három B-52-es amerikai léglökéses bombázó megállás nélkül 45 óra alatt körberepüli a Földet. Izrael csapatai kiürítik a Sinai félszi­getet. Az USA legfelsőbb bírósága kimond­ja a fehérek és négerek közös iskoláz­tatásának jogosultságát. A déli államok­ban tüntetnek a határozat ellen. Az olasz kormány után a francia kor­mány is elfogadja a közösen építendő 11,9 km. hosszú Mt. Blanc alatt húzódó alagút tervét. A két államot összekötő alagút három év alatt készül el. Angol-amerikai, illetve angol-kana­dai védelmi konferencia Washingtonban (Folytatás a 2. oldalon.) pról­­ hónapra Registered at the G.P.O., Sydney, fór trSriJmisslon by post ii i newspaper Független Magyarország 1. 1. 1958. — Vol. II. (VIII.) No. 1. "FREE HUNGARY" 1958. I. 1. — II. (VIII.) évf. 1. szám. OLVASÓINKHOZ! A Kiadóhivatal azt kéri az újság T. Olvasóitól, hogy az 1958. évre, a II. (VIII.) évfolyamra szóló előfizetésüket minden külön költséget okozó felhívás (számla­­kivonat) bevárása nélkül szíveskedjenek befizetni. Azok, akik az elmúlt hat hónapban, mint újonnan érkezettek ingyen kapták a lapot, 1958. január 1 -től szintén szíveskedjenek elő­fizetni az újságra. Az előfizetés a lap nevére kiállított csekkel, postai pénzes­­utalvánnyal (Money Order vagy Postal Note), vagy ajánlott levél­be zárt készpénzzel küldhető be. Kérjük minden Olvasónkat, hogy ügykezelésünk tehermen­tesítése céljából az éves előfizetést egyösszegűen, tehát ne féléven­ként fizessék ki. A lap előfizetési ára Ausztráliában változatlanul £2.0.0 egy évre, Újzélandban pedig £2.0.0 újzélandi font, tekintettel arra, hogy a lapot légipostán küldjük Wellingtonig. Tengerentúlról hajó­postával 5­00 dollár az évi előfizetés, illetve a terjesztőink által kö­zölt, öt dollárnak megfelelő pénznem és pénzösszeg. Emlékeztetni szeretnénk előfizetőinket: az előfizetés előre­fizetést jelent, miután a lapnak is azon nyomban kell kifizetnie a lap előállítási, postai, stb. költségeket. Nyugdíjasoknak, munkanél­külieknek, betegeknek, természetesen az általuk kért időpontig in­gyen küldjük jövőre is a lapot. Viszont úgynevezett “tiszteletpél­­dányt” változatlanul senkinek sem küldünk. KIADÓHIVATAL. Díjmentesen küldjük 1958-ban is az újságot mindazoknak, akik az alábbi feltételek egyi­kének megfelelnek: 1. Munkanélküliek, súlyos betegek, csak öregségi nyugdíjra utaltak, vagy akik 2. Ausztráliába 1958. január 1. után léptek partra. A díjmentes küldés a kölcsönös jóhiszeműségen alapszik, te­hát lapunk kiadóhivatala minden további nélkül, egyszerű kérésre — a fenti indokok alapján — ingyen küldi a lapot. A kedvezményt igénybevevőktől viszont azt kérjük, hogy ha ismét munkához jut­nak, felgyógyulnak ,a kezdeti nehézségeken túlesnek, szintén min­den további nélkül újítsák meg előfizetésüket. Tehát ne járjon el senki sem úgy, mint egyik család, ahol újonnan érkezett rokonuk nevére megrendelték “6 hónapra ingyen” a lapot, a sajátjukat pedig lemondták. Természetesen egy házban laknak. A félév leteltére a család további tagjai is befutottak Európából. Erre a korábban érkezett mondta le a lapot és az ugyanabba a házba érkezett leg­újabb névre rendelték meg. Mi küldtük, mert formailag minden tökéletesen volt lebonyolítva. De nemcsak formák vannak az élet­ben, hanem többek között a jóhiszeműség is, mellyel visszaélni nem illik. Különösen külföldön megjelenő magyar lappal szemben nem, melynek kizárólagos fenntartója az olvasó, az előfizető és a hirdető. 1956-57-ben érkezetteknek a féléves díjmentes küldés lehető­sége 1958. január 1.-től kezdve természetesen már megszűnik. » ' --------­ “FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG” G.P.O. Box 3933, Sydney. Az 1958. évre előfizetésemet megújítom. Az egy évre szóló £2.0­0 előfizetési díjat mellékelten küldöm: készpénz­ben, csekkel, Money Order-rel, Postai Note-val. Név:.............................................................................................. Postacím: .......................................................................................

Next