Független Magyarország, 1964 (14. évfolyam, 1. szám)
1964-05-31 / 1. szám
nyílt levél a Független Magyarország ELŐFIZETŐIHEZ Mint ismeretes, 1963 szeptemberében jelent meg utoljára a „F. M.”, majd átadta a helyét az 1963. október 1-én indított „Tükör”-nek. A „F. M.” tulajdonosa, kiadója és szerkesztője e nyílt levél írója volt. A „Tükör” tulajdonosa és kiadója egy üzleti vállalkozás, a HANE Pty. Limited, mely engem szerkesztőnek alkalmazott. Az 1964 áprilisi szám megjelenése után, megkérdezésem nélkül, váratlanul, előkészítés és bejelentés enélkül, a HANE Pty. Limited tudomásomra hozta, hogy a „Tükör” kiadását üzleti meggondolások miatt — nem akarják folytatni. A bejelentés — eltekintve annak engem érintő vonatkozásaitól, különös helyzetet teremtett, aminek következménye ez a „Nyílt levél”. Annak ellenére, hogy a „Tükör”-nek csak alkalmazott szerkesztője voltam, a közvélemény a lapot velem azonosította, tehát nem jogi, nem anyagi, hanem morális kötelezettségemnek tartottam gondoskodni arról, amiről a „Tükör” kiadója, a HANE Pty. Limited nem intézkedett. Nevezetesen az 1964 végéig már befizetett előfizetések, illetve előfizetők, valamint hirdetők kárptlásáról. Bármennyire is szerettem voltem volna, a „F. M.” folytatása sajnos lehetetlenség. Talán egyszer sor kerül rá, de jelenleg részben anyai problémák, részben teljes koncentrációt követelő kutató munkám miatt, erről a tervről, a „F. M.” folytatásáról le kellett mondanom. Szerencsére a „F. M.” volt melbournei főmunkatársa, Handi Péter kollégám június 15-én induló folyóirata, a „Szabad Száj” hajlandó volt arra, hogy mindazoknak, akik a „Tükör”re előfizettek, 1964 végéig ingyen küldje a most induló színvonalas folyóiratot. A „Tükör” I. Hirdetőit pontos kimutatással, egyénileg, külön levélben fogom tájékoztatni. Fentiek alapján, azt hiszem, a tőlem telhető és legmesszebbmenő módon sikerült az Előfizetők és Hirdetők érdekét megóvnom. Mindenesetre meszebbmenően, mint ami tőlem, a megszüntetett „Tükör” alkalmazottjától várható volt. Amikor e „Nyílt levél”-lel elbúcsúzom a kiadásomban megjelent „F. M.”, illetve az általam csak szerkesztett „Tükör” olvasóitól, köszönetet mondok évtizedes segítségükért. Kérem, hogy a „F.M.” volt főmunkatársának, Handi Péternek és most induló lapjának pedig adják meg azt a támogatást, amitmegérdemel. DR. NAGY KÁZMÉR FURA, DE TISZTELENDŐ Aki azt hiszi, hogy van elegendő tisztelendő ur, sőt szolga is bőven, s ezért erről nincs mi érdekeset írni, annak fogalma sincsen arról, milyen furcsa tisztelendő urak vannak Ausztrália magyar múltjában, s milyen alázatos szolgára lehet akadni, ha az ember végigbetűzi a sárgult lapokat. A katolikus tisztelendő Mednyánszkyról már egyszer írtam. Akiről most van szó, annak a szolgája névtelen maradt. Kora, sőt megérkezésének ideje is örök titok, még azt sem tudjuk, hogy angol volt-e, mielőtt lecsapott rá a törvény szigora s a börtönhajóról kiszállott Sydneyben a Port Jackson partjára. Egy valamit tudunk róla: azt, hogy szabó volt, aki mint Ausztráliába deportált elitélt, ingyen, büntetésből dolgozott olyan embernek, aki élni tud a szabó szakmájából. Ily módon lett ismeretlen szabónk Friedman Izsák „általános üzér” alázatos szolgája 1833 novemberében, Bourke alkirály akaratából. Azt mondanunk sem kell, hiszen a régi írások pontosan igazolják, hogy a szabó-tudományért lelkesedő Friedman ügyes ember volt, amiből tisztán látható, hogy pesti is volt. Pestről jött bizony a messzi idegenbe, s nem lehetünk távol az igazságtól, ha feltételezzük, hogy az 1831-es hatalmas ázsiai kolerajárvány magyarországi pusztításai ijesztették meg anynyira, hogy Londonba futott. Mire megérkezett Sydneybe, már volt felesége (Rebakka) és egy kisfia, Ferenc. Nem tudjuk, Magyarországon született-e a felesége és a gyermeke, de a törvények szerint magyar állampolgárok voltak, bárhol születtek is. Egymást követve, egy hónapon belül halt meg az asszony és a kisfiú, s így ők voltak az első magyar állampolgárok, akiket valaha is eltemettek Ausztrália kemény földjébe. Sírjuk már eltűnt, a Devonshire Street-i temető zsidó parcellájának egy alaprajza azonban előkerült pár évtizede, innen tudjuk, hogy ebbe a temetőbe (amely a mai sydneyi Central Station környékén volt), temette 1835-ben Friedman a családját. Friedman négy hónapon belül talált új asszonyt. Ezek után levitte az asszonyt Hobartba, maga mögött hagyva George Street-i üzletét, az Appin faluban volt vegyeskereskedését, amelyben puskaportól kezdve konfekciós ruháig mindent vásárolhatott a nemes közönség. S nem vitás, hogy maga mögött kellett hagyja alázatos szolgáját, akinek munkája segített megkeresni a pénzt, amiből aztán Hobartban új üzletet nyithatott. Friedman ezúttal hentes lett, majd zálogházat nyitott. Az VOL. XIV. NO. I. Registered by the G.P.O., Sydney, for transmission 1964. V. 31. by post as a newspaper.