Független Magyarország, 1964 (14. évfolyam, 1. szám)

1964-05-31 / 1. szám

ausztrál gazdaságtörténelem őt mint zálogost tartja számon. Az akkori pénzhiányban a ne­vesebb kereskedők pénzt veret­tek, s ezt adták váltópénznek. Aszerint, milyen jó volt a hite­lük, fogadták el pénzüket. Friedman í és 1 pennysein ez állott: „I. FRIEDMAN PAWN­BROKER ARGYLE ST. HO­BART.” Nagy mennyiségben használták ezt a pénzt az ötve­nes években — a sydneyi Dix- son Library-ban a mai napig kilószámra maradtak minták belőle. De hogyan lett Friedman tisztelendő ur? Hobartban kezdődött, amikor is az ő lakásán gyűltek össze a helyi zsidók, s ők határozták el, hogy zsinagógát fognak épite- ni. Friedman alapitó tag lett, ma is ott van neve a zsinagóga falán (a legrégibb, ma is álló ausztrál zsinagógát ő alapítot­ta). Ettől azonban még nem lett tisztelendő ur, csak egy­házközségi tag, s ebből is csak baja lett, mert a zsinagóga re­ánkmaradt jegyzőkönyve sze­rint nagy botrány tört ki, ami­kor egyik társa megvádolta Friedmant, hogy bordélyházat is tart. De tuljuottt ezen is, s mikor 1851-ben ismét átjött Sydneybe, már számos ember akadt, aki szivesen aláírta, hogy Friedman Izsák méltó arra, hogy őfelsége kolóniái alattva­lójává váljék. így irta le az Írás az első, Ausztráliába szár­mazott pesti részére a natura- lizációs papirt, 18 évvel megér­kezése. után. Azért olyan későn, mert előbb nem létezett hono- sulni. Most már két kolóniát meg­járt, világlátott ember volt Friedman Izsák. Volt „general agent” Sydneyben, Appinban, hentes, zálogos Hobartban, kocsmárcs Maitlanban és Qui- rindiben, fel is fedezték az ara­Független Magyarország Megjelenik minden 15-én. Előfizetés egy évre £2. Ausztálián kívül 5 Dollár. Kiadja és szerkeszti: DR. NAGY KÁZMÉR Levelezési cim: G.P.O. Box 3933. SYDNEY. Independent Monthly Review Since 1951. Publisher & Edi­tor: Dr. K. Nagy. All com­munication: G.P.O. Box .3933. SYDNEY. Printed by Forum Printing, 32 Inkerman St., St. Kilda, Vie, nyat mér régen, ideje volt le­telepedni. 1858-ban átköltözött a Victo­ria állambeli aranyvárosba, Sandhurstbe, amelyet később Bendigóként ismert meg min­denki. Ott éppen hogy felépült a zsinagóga. Rabbi nem volt, meghívták hát Friedmant kán­tornak. így lett belőle Reverend, tehát tisztelendő ur. Ennek titulálták az öregurat a városban, s igy van máig feljegyezve neve Ben­digo történetében. Tiz évvel később, amikor 62 éves volt, Melbourneba költözött s élete alkonyát a jeruzsálemi zsidók javára való pénzgyüjtéssel fog­lalta el. 1875 junius 13-án halt meg. 1862-ben ausztráliai körútja során meglátogatta Sandhurs- tot Saphir, a nagytekintélyű jeruzsálemi főrabbi. Jöttek is elé panasszal, kéréssel hívei. ő pedig leirta héberül megirt (azóta angolra lefordított) könyvében, hogy a panaszosok­nak nincs igazuk. „Az éltes és istenfélő” Friedmanról ir nap­lójában. Friedman volt az első magyar állampolgár, aki eddigi kutatá­saim szerint itt telepedett meg. Első volt egyben, aki ide csa­láddal érkezett, első volt azon magyar állampolgárok között, akik itt házasodtak, helyi asz- szonyt véve feleségül. De ő volt az egyetlen magyar állampol­gár, aki angol elitéltet kapott kapott szolgául. De ezen tul- menőleg, ő volt az első, és az egyetlen, aki üzletezéssel kezdte és mint pap végezte. Azóta a visszájára van számos példa. KUNZ EGON LEVÉL AMERIKÁBÓL Az elmúlt hónapokban számos levelet kaptunk a „FM” ba­rátaitól. Helyszűke miatt egy amerikai előfizetőnk nemrég érke­zett sorait közöljük. Dr. Nagy Kázmér urnák. Kedves Barátom! Talán hadd említsek meg néhány tényt bevezetésként. A „Független Magyarország” 1963 eleji számában megjelent „Zsugorodó planétán” és „Hajnali köd” cimü cikkeidben olyan gondolatoknak adtál kifejezést, ami — ha talán homályosabb és tisztázatlan formában is, de sok-sok fejben zsibongott, külö­nösen, ha a fej hordozójának elég bátorsága volt arra, hogy fü­lét a világ minden tájáról érkező hir hallatára használja. Gon­dolom, hogy az ilyen emberek, mint magam is, örömmel olvas­tam fejtegetésedet s annak konklúzióját s valószínűleg folyta­tást vártak. Az is feltételezhető, hogy jó egynéhány ezek közül a mai magyarországi fejlődésnek és az emberiség jövőjének opti­mistább szemlélete után arra is gondoltak, hogy talán érdemes lenne ezzel a megváltozott személettel a jövővel ellenkező irány­ba; a múlt századok fejlődésére is visszatekinteni. Feltehető, hogy talán az emberi társadalom utolsó századainak a vizsgá­lata, a fejlődés irányánakk a kutatása, több világosságot tudna vetni a mi generációnk tragikus bukdácsolására, mint a szűk látókörű 1919—45-ös szemlélet tette. Talán még az is felmerül­hetett néhány koponyában, hogy a jövőben a „Független Ma­gyarország” lapjain többet láthat majd az otthoni érem másik, nem negativ oldalából, hiszen az olyan kijelentések, hogy .az utóbbi években... az 1956-os követelések nagy részének a való- raváltásáról lehet számot adni” (XIII. 3.SZ.J, vagy „...nem túl­zás, ha a kormány népszerű és bíznak benne” (XIII. 15. sz.J — enyhén szólva adatszerű dokumentálása köteleznek egy emig­ráns lapot. Az utóbbi évek tényeit figyelő emberben ez a fejlődés még több bizalmat keltett a „Független Magyarország”-ban, mint egy olyan lapban, amelyik az átlagos emigráns lap struccpoliti­kája helyett a tényekkel való szembenézés egyedül helyes meg­oldását merte vállalni. Mert — mint ezt Magad többször megmutattad történelmi jelentőségű idők hajnalán — a tények világos körvonalakkal rajzolódnak ki a történelmi szemlélet horizontján — csak az a kérdés, hogy tudjuk-e, vagy merjük-e olvasni őket. Csak néhá­nyat akarnék megemlíteni közülök; — Az a remény, ami az emigránsok egy részét 1945-ben vagy azután Nyugatra vezette, a polgári demokrácia megvalósítása

Next

/
Thumbnails
Contents