Délamerikai Magyarság, 1931. október-december (3. évfolyam, 120-194. szám)

1931-10-04 / 120. szám

9* Buenos Aires, 1931. október 4 ®>m LAMEIS II HAH III. é v£oly am 120. sz. DIARIO HUNGARO — APARECE TODOS LOS DIAS ELŐFIZETÉSI DÍJ: ARGENTÍNÁBAN 1 HÓRA 2 PESO; NEGYEDÉVRE 6 PESO. DELAMERIKA TÖBBI ÁLLAMAIBAN ENNEK MEGFELELŐ ÖSSZEG - EGYES SZÁM ÁRA 10 ARG. CENTA­VOS. EURÓPÁBA: % ÉVRE 1 U. S. A. DOLLÁÉ POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Faragó Rezső BUENOS AIRES - CALLE LAVALLE 365 TELEFON: U. T. 31 RETIRO 2819 - ESTE 9 ÓRA UTÁN (CSAK SZERKESZTŐSÉGI ÜGYBEN) 31 RETIRO 1400 - POSTACÍM: “MAGYARSÁG” CASILLA CORREO 1483 - BUENOS AIRES A magyar miniszterelnök üzenete Délamerika magyarságának! Walkó külügyminiszter üdvözletét küldi Budapesti ti Jó reggelt! Nem ismeretlenül köszöntünk ma tangos jóreggelt a délamerikai ma- lyar portákon. Ismerős a kopogtatásunk, ismerős a lángunk és tudják, hogy mikor igy sürgetnek: jó barát kér bebocsájta- tást. S most mégis elíogódva, meghatva, megilletödve állunk a magyar ajtók előtt. Mert nem a régi harcos, az is­mert, megbecsült bajtárs áll a ház előtt, hanem a — fia. Egy ifjú, akit a délamerikai ma­gyar kolónia hivott életre. Egy ifjú, - aki uj, kissé szűkre szabott ruhában indul el a télig már kitaposott utón, hogy ezentúl minden nap azon járjon. Az iíju félénk és bátortalan. Még nem szokta meg az ismeretlen utak rejtett tüskéit, még nem edződött meg a bozótokban leskelödö ellenséggel való harcra, még nem tud mást, mint azt, hogy elődje, őse bajvívó harcos volt és még nem érez egyebet, mint a szülök — a magyar kolónia — lelkes szeretetét. S az ifjú riadtan néz körül és lél, hogy a szülök nem fognak-e többet, • nagyobbat várni, mint amit adhat? — Vájjon a szülök — végtelen nagy sze­re létükben — nem tulozzák-e el az ö serdülő gyermekük képességeit? Váj­jon lpsz-e türelmük hozzá: nevelni, fejleszteni, megerősödéshez segíteni az ifjút? Vájjon nem gerjednek-e harag­ra, ha az ifjú még hibát vét és nem tudja oly gyorsan valóra váltani az ’-et? Az ifjú fél és az ifjú remél. Fél, hogy a feladat, amely elé if­jonti erejét állítja a mindennapos ro­bot: meghaladja képességeit. Fél hogy a széphez, jóhoz szoktatott közönsúg többet vár tőle, mint amennyit tiszta szívvel és legjobb tudással adhatna neki. Fél, hogy az olcsó gúnyolódások céltáblája lesz, mert szerényen, szegé­nyen áll a nagy nemzetek fiainak ver­senyében. De nincs az ifjú reménység nélkül sem. Reméli a bölcs szülök okos türelmét, segítő jószándékát. Reméli, hogy erős kéz fogja a kezét, ha szakadékok fe­lett visz majd útja; hiszi, hogy hibáit, gyöngéit szerető gondosság takarja és szélben-viharban enyhet adó menedék várja. így áll ma a délamerikai magyar ko­lónia előtt az ifjú, az első magyar na­pilap és biztosan reméli, hogy szives reggeli köszöntését barátságos Adjon Isten! fogadja uqy e mai, mint min­den elkövetkezendő napokon, amikor elődei tanítása, szülei — a kolónia — útmutatása mellett mindenkoron csak azért fog munkálkodni, hogy az ide­genben élő magyaroknak nagyobb be­csületet. nagvobb tisztességet és na­gyobb darab kenveret is segítsen sze­rezni. Éjféli órán érkezett legfrissebb lon­doni távirataink arról adnak számot, hogy MacDonald miniszterelnök — szombatreggeli audienciája után az ál­talános politikai helyzet aggasztóra fordult. Tudni vélik, hogy MacDonald a választások azonnali kiírására tett javaslatot a királynak. A választáso­kat még e hónapban megtartanák. — MacDonald ezirányu javaslatát a kon­zervatívok is támogatják. Ezzel szemben a liberális párt há­rom legerősebb szervezete nyíltan a választások kiírása -ellen való erélyes tiltakozással Macdonaldék ellen for­dult. N A jelek arra mutatnak, hogy az ál­talános választások kiirása esetén a liberálisok nem maradnak bent a vá­lasztási kormányban. A 3 liberál/is pártszervezet együt­tes nagy gyűlése a leghatározottab­ban lekötötte magát a szabadkereske­delmi programm mellett, mig a kon­zervatívak élesen kitartanak a védö- vámos rendszer mellett. MacDonald képtelennek látszik a liberálisok é s konzervatívok között a néhányhetes csend után újból kirob­bant súlyos ellentéteket áthidalni. Ennek következtében a koalíciós kormány belső ereje is megrendült. Leírhatatlan izgalom és bizonyta­lanság uralja az egész közéletet, ami­lyenre Angliában még sohasem volt példa. A választások kiírását elkerülhetet­lennek tartják. A glasgowi eseményekben mindenki egy általános forrongás bevezetését látja. Növeli az izgalmat, hogy a mun- [ kás pártszervezetek a glasgowi ren- dörattakok hatása alatt erősen balra I tolódtak. — David Kirkwood munkás­párti képviselő a nyilvánosság előtt a kormányt tette felelőssé a történtek­ért és kijelentette,, hogy ha a mun­kásság nem kap elégtételt, a munkás­párti képviselők mind Glasgowba ‘ mennek, hogy “mindnyájukat börtön­be csukathassa a kormány.” A minisztertanácsot hétfőn reggel­re összehívták, hogy egy újabb prok- lamációt intézzen a nemzethez, A ki­áltvány utalni fog az angol nemzet hazafiságára és kérni fogja, hogy őrizze meg higgadtságát, hogy a koalí­ciós kormány átvághassa magát a je­lenlegi helyzeten, meghalt. Egy nap és két éjjel folyt a harc Glasgow uccáin Glasgowból táviratozzák: Egy nap és két éjjelen át tartott példátlanul he­ves uccai harcok után a megerősített rendörcsapatoknak ma hajnalban si­került az uccákat megtisztítani. — A munkanélküliek tömegé, — számsze­rűit több, mint 40.000 ember — eddig még soha nem tapasztalt ádáz küzdel­met folytatott a rendőrség ellen. - A zavargások mindenütt fosztogatással párosultak. A hajnalig tartó hatórás végső küz­delemnek, amely a rendőrség győzel­mével végződött, számtalan sebesültje van, ugv a munkásság, mint a rendőr­ség soraiból. A letartóztatott munkásokat — köz­tük több nőt is — nyomban á bíró­ság elé álitották. London, október 3. MacDonald mi­niszterelnök ma reggel újból kihallga­táson jelent meg a király előtt a Bu- chingham-palotában. — A kihallgatás több, mint egy óra hosszáig tartott. A kihallgatásról nem adtak ki jelentést. Tovább zuhan az angol font London, október 3. Az a.yml font a szombati tözsdezár- latnál ismét eY¿s árfolyamveszteséget szenvedett . Zárlatnál a fontot 3.8C—3.89 dollárért jegyeztek. La Colonia húngara yá tiene su diario! NUESTRO SALUDO A LA NOBLE NACION ARGENTINA, CUYO PABELLON COBIJA HOY 35 000 CIUDADANOS DEL MILENARIO REINO HUNGARO Con cierta solemnidad, no excenta de emoción, escribimos estas li­neas. La pequeña Colonia húngara de ayer, ha crecido en forma impresio­nante y forma hoy, con sus miles de seres diseminados por todo el Territo­rio de la Argentina, una muchedumbre laboriosa, que trasplantó su vida y sus afanes, a la hospitalaria República Argentina, cuyas leyes libérrimas, territorio feraz y población generosa, fueron el imán que atrajo a sus tierras ese mundo de gente. Fué en un ayer aun cercano, cuando nació a la vida pública, como modesto periódico semanal, este diario. Desde sus principios, logró a ser el espíritu tutelar de sus connacionales, consejero en sus pequeños y grandes problemas, guía en el difícil camino hacia la ansiada prosperidad. Y desde sus principios, a la par que la simpatía de sus lectores, sintió palpitar en ellos el vehemente deseo, que este su paladín, su único ali­mento espiritual en la lejania, consejero, cicerone y guía, viese la luz del día, sin la interrupción semanal y que también ellos, tuviesen “su diario”. El deseo común, se ha cumplido y hoy, que es día de fiesta para la Colonia húngara, entra en la vida azarosa del periodismo cuotidiano, e] representante más legítimo de la colectividad. En nombre de eil.% como asi en el nuestro, queremos presentar nuestros salúdos, también en el idioma del país, en que convivimos, a sus autoridades, su prensa hermana y población-toda, asegurándole que como elemento de orden y trabajo, respetuoso de las leyes, usos y costumbres de la patria adop­tiva, ha sido, es y será la Colonia Húngara, con sus 35 000 almas disemi­nadas desde Jujuy, hasta la Patagonia, factor destacado en los grandes y gloriosos destinos de su segunda parte. Leírhatatlan izgalom uralkodik Angliában

Next

/
Thumbnails
Contents