Délamerikai Magyarság, 1932. október-december (4. évfolyam, 425-467. szám)

1932-10-01 / 425. szám

üélamerikai „Magyarság (932. október hó 1. Urusuayban is átszervezik a diplomáciai szolgálatot Uj hűtőkocsik az argentínai vasutakon II londoni vasutdirektóriumok szilárd bizalma Argentína gazdasági jövőjében Buenos Aires, szcpt. 28 Közgazdasági szempontból rendkivü­Jiplomaták helyett Montevideo, ezept. 29 Többször felmerült az a terv Urugu­ayiján, hogy a diplomáciai szolgála­tot át kell szervezni. A diplomácia még mindig a légi rendszer szerint dolgo­zik, a régi keretek között mozog s olyan megterhelést jelent az országra, amit semmi sem indokol. Uruguay kis ország, lakosai szám­arányát tekintv#, költségvetése elég tekintélyes, de még ebben is százalé­kos arányban sok jut a külügyi kép­viseletek fenntartása. A parlamentben nem egyszer szó­laltak fel amiatt, hogy a köztársaság valamelyik meghatalmazott miniszte­re nagy estélyt adott egyik vagy má­sik diplomatakollégájának tiszteletére. Kinek a számlájára? Reprezentációs költségnek számit-e ez, vagy pedig az illető meghatalmazott miniszter saját zsebéből fedezi a kiadásokat? Egy másik meghatalmazott uruguayi miniszter, — név szerint felemlítet­ték — évente kétszer jön szabadságra Európából, nagy családjával és négy­tagú személyzettel. Ki fizeti a hajójegyeket, a minisz­ter, a családja és a személyzet számá­ra évenként kétszer? A felszólalás után, amely néhány hónappal ezelőtt hangzott el, korlátoz­ták a hajójegyeknek a számát, amelye­ket a szabadságidőre hazaérkező dip­lomata az állam terhére igénybevehet s néhány tételt töröltek a külügyi ki­adások rubrikáiból. A diplomáciai szolgálat átszervezé­se ismét aktuális. A külügyminisztert bizonyára erős támadások érik miatta a parlament legközelebbi ülésén. Az történt ugyanis, hogy Cuba, a- mely mindig nagyon jó piaca volt az uruguay húsnak, olyan magas vámot vetett ki, amely behozatali tilalommal volt egyeu !ö. Azonnal megindultak a diplomáciai tárgyalásoyk egy kereskedelmi szerzö­kereskedelmi attasék dés megkötésére vonatkozóan. Hóna­pokig folytak a tárgyalások, vagyonok úsztak el táviratokban és kábelekben, az ügy nem haladt előre, a tárgyalá­sok végül is a legteljesebb eredmény­telenséggel — félbeszakadtak. Két hónappal ezelőtt a szeszmonopo- lium igazgatósága két millió liter ká­nya szállításra irt alá versenytárgya­lást; öt cubai cég jelentkezett. Mind az öt cég ajánlatát elfogadták és a szállítandó mennyiséget felosztották közöttük. Ellenben az üzlet lebonyolí­tását attól tették függővé, hogy a tu­bái kormány hajlandó-e az uruguayi húsra kivetett vámot nemcsak meg­szüntetni, hanem annak kivételes ked­vezményeket biztosítani. A monopoligazgatóság erről az elha­tározásáról minden diplomáciai eljá­rás mellőzésével értesítette a cubai ke reskcdelmi minisztériumot, amely tá­viratilag közölte, hogy a kormány a feltételeket elfogadja, csakhogy a ká­nya kivitelét biztosítva lássa. A cubai cukornád ipar éppen olyan válsággal küzd, mint az uruguayi hús­ipar és semmi feltétel nem teljesíthe­tetlen, ha arról van szó, hogy kányát exportálni lehet. Az uruguayi parlamentben most fe­szegetni kezdik a kérdést, nem volna-e jobb, olcsóbb és célravezetőbb a költ­séges és lassú diplomáciai kar helyett a külföldön konzulátusokat és keres­kedelmi attasékat tartani? Ezek még eddig minden ügyet gyor­sabban, könnyebben intéztek el, mint a diplomaták, akik ma különben is oly luxust jelentenek, amit az ország nem bír el. A Milliók Könyve nem járul díszes köntösben az olvasó elé, Csak ízléses hétköznapi ruhában, hogy így olcsó árun lehessen a „milliók" könyve. Egy ; egy kötet .'170 centavosért kapható a ¡ Magyarság-u^l. ' li jelentőséget tanúsítanak a Central- Argentino vasúttársaság londoni di­rektóriuma elnökének legutóbbi argén tinai látogatásának, amelynek alkal­mával részt vett a Córdoba—Villa del Rosario közötti, 523 kilométer hosz- , szuságu uj vasútvonal megnyitásá­nál. Ezen uj vonal lehetővé teszi a köz­lekedés gyors lebonyolítását Tucuman provincia belső vidékei és Mendoza provincia között. Az angol kiküldött, Vemet igazgató a többek között rámutatott arra, hogy ilyen hatalmas tőkebefektetés a mai rendkívüli viszonyok között, a legrke­Prágából jelentik: A Prágai Magyar Hírlap a tót auto­nomista lapok jelentése alapján azt Írja, hogy a felvidéki tót iskolákban (571 cselt tanár van és ezek mellett csak 284 tót tanár tanít. Ez a cselt értelmezésű tanügyi cent­ralizmus abszolút, diadala a kuitúrre- gionaiizmus gondolata, felett. A tótság huszonliétszerte több lelket számlál a Felvidéken, mint a cseh ko­lónia, a cseh tanárok mégis több mint kétszer annyian vannak, mint a tót tanárok. A Felvidék vezető népének, a tót naiv számaránya az összes lakosság sebb bizonyíték Argentina gazdasági erejébe és jövőjébe vetett szilárd hit mellett. Az argentínai teherforgalom megol­dandó problémái között a legnagyobb fontosságú jelenleg a hűtő transzport kérdése. A modern, és minden szem­pontból megfelelő fagyasztó, illetve hü- to-kocsik bevezetése, illetőleg megeza- poritása a legfőbb gondja ma a vasút­társaságnak. E célból a legutóbb megnyitott fa­gyasztó technikái kiállításon a Paci- fico-vasuttársaság különböző típusa hütökocsikat s egy speciális tejszállitó termál-kocsit mutatott be, amelyeknek bevezetésével lényegesebb mértékben javulni fog az argentínai vasutak hü­tött-áru forgalma. 05.1 százalékát teszi ki.— Ebben az arányban kellene képviselve lenni a középiskolai katedrákon is, de 65.1 százalék helyett itt csak 25.1 százalék i a tót elem. Kérdi a lap, hogy például miféle tót nyelvet fog beszélni a fiatalság, mely kétharmadrészben cseh tanárok keze alól kerül ki? “Csehszlovák” nyelvet fog beszélni I és itt van a dolog magyarázata: — * ! nyelvkeveredésnek minél hamarabb j meg kell történnie a csehek szerintés > csakis azért volt ilyen hallatlan tanár f invázió a Morván túlról a Felvidékre Cseh tanár-invázió a felvidéki tót iskolákban A magyar királyi ész Irta: Pohárnok Jenő Mikor a nagy hó leesett, úgy tetszett, örökre elszakadt Kishegy a világtól. Hiszen eddig se sokat tudott róla a vi­lág, mert minden, ami a világot je­lenti: pap, jegyző, országút, csendőr, minden a nagyhegyieknek jutott. De most aztán igazán Isten veled, világ! A kis falut úgy betemette, úgy kö­rülfogta a hó, hogy oda lélek se be, se ki, hogy az Isten akárhová tegye azt a rosszhozó rádiót. Mert azt mond­ják róla, azóta fordult el a födtengöl, amióta ezt kitalálták. De hát a hó közt is van elet. A kis­hegyiek lapátot, csákányt fogtak és mindenki megásta a járóidat a kocs­máig. A jobbmóduak a hízót is le­szúrták, mint rendesei) és ették a tüle- valót, a szegényebbje meg krumplin telelt ki a Uótalan világba. Hanem hat szörnyen unalmas volt ez a nagy fehérség. Pláne, mikor meg­jött a zengő hideg, akkor meg a ház­ból se volt tanácsos kilépni. A gyerek nép is bemiszorult és unalmában min­dég csak ennivalóért nyögdéeselt. Keszeg Péter kisbiró már szájoiikap- dosni is elunta a sok éhes gyereket, - hát fölöstököm után csak menekült hazulról a bíróhoz. Melegedni. Egyik reggel .amint kilép kerités- telen udvarára, hát uramfia, ugrik ám .vissza: — Anyjukéin hé! — No, mi az? — Megyütt a pecsenyénk. — Vagy elment a kend esze? De a kisbiró csak nem szólt, hanem lázasan kutatni kezdett a fiókokban és hamarjában valauii hurokkal óvaker- dik ki a házvégbe. Egy óra se telt bele, nagyszülő nya­lat nyúztak Keszegeknél. A sovány testet a kisbabával csak elfelezi a kis- biró és kosárba rakva indul vele. Há prédájja kend azt a drága luist? Visszasuny it Keszeg Péter:-.- Semmit se láttál; érted? ...A biró belepillantott a kosárba, aztán egyet hunyorított a kisbiró .-ze­niébe; állta a kisbiró. Este nyulpeesenyét ettek a két bíró­nál. Harmadnap százával állt a tör a ker­tekben és a hóval borított határban. A hideg csak zengett, a nyulak meg a kishegyiek jóvoltából megszabadultak a zordon tél szomorúságától... De minden farsangnak megjön a böjtje. Egy hideg reggelen két csen­dőr jelent meg a biró házánál és vairy kétszáz tört dobtak a biró taba elé. — Tudja, mik ezek? — kérdezte a köpcös tiszthelyettes. — Tudom. — Ki rakta ki? — Hát tiszthelyettes ur, nem vagyok én mezőőr. A csendőrök összcdoboltatták a falut Nem volt csak két ucca, hamarosan ott volt mindenki. De hiába volt a szép szó, lilába, a fenyegetés, gazdája nem akadt a török­nek. A csendőrök komoran ballagtak el a fölharapó hidegben.. Másnap reggel újra ott voltak. A házakat kutatták, de törnek, nvulbörnek nyomát sem lel­ték. Amint visszaindulnak Nagyhegyiíek, megszólítja őket Kiss Pál esküdt: — Hát ha már kifáradtak, megval­lom, ettek itt nvulat némely háznál. - De most a magyar királyi ész nem fogott ki a paraszt észen. A tiszthelyettesnek vér futott a ké­pébe, de hideg volt nagyon, nem lát- j szott. Csak annyit morgott a foga kö- ! zött, hogy majd elválik. A esendörjárás után egyik napon megjött a szolgain ró parancsa: ki kell rendelni a közmunkát és takarítani a havat. Még aznap ásót, csákányt fogott a nép és a biró felügyelete alatt — be- beruecaava a kocsmába - megindult a munka. Harmadnapon, éppen a papot régen látott kistemplom környékén piszkál­gatják a havat, mikor a felvégen kü­lönös hang kezd énekelni. eFlfii lelnek. Hé, a hürös-zsidő! Kigyütt a nyúl j szagra. S valóban. A hőbuckákon egy len- I göszakáltu, rongyos zsidó közelgőt!, - ! nagy neki kese redőssel énekelve az i ezeréves áriát:- Mi-van-eladul való—ó-ó... Alig óit oda, köréje tódult a paraszt- | ság és mikor megtudták, hogy való- i gatás nélkül két pengőt ád a nyúl bor- ] ért, abbamaradt a közmunka, minden- j ki sietett haza. A rezgöszakállu zsidó betelepedett a kocsmába, hogy ott. szedje össze a nyulbört. Félóra múlva ott tolongott minden férfinép: ötével, hatóval hozták a nyúl bőrt. Megtelt a kocsma, mindenki azon módon markába akarta érezni a pénzt, míg a zsidó meg nem bánja, hogy ily sokat igéit. (Bolond, hiszen a faluban egy pengőért egész nyalat lehetett hét- szám kapni). —- Ajvé, nem tulakodhatjanak kö- nyörgött a zsidó. — Hanem tegyék szé­pen a pallóla a bürökét és diktálják, ki mennyit hozott, aztán a végin ki­fizetem mindenkinek. Ceruzát, rongyos noteszt kotort elő fagpes ujjaival a zsidó és írni kezdte--------------■ . — Nagy Pál bíró ur kilenc biir, — Kása Ferenc esküdt hat, Pillái János négy... A kisbiró az öt darab kifagyott nyul- börével ott szorongott a tömeg végé­ben. Nézegette, mustrálgatta a zsidót. Rossz prémes sapkája alól szőke haja látszott, szakálla meg hófehér volt. — Szóiké zsidó? — Nem ment ez a kisbiró fejébe. Megorrontotta, hogy itt valami nincs rendjén és lassan farolui kezdett a kocsmaajtó felé; észrevétlenül jutott el és óvatosan nyitva az ajtót, behú­zott nyakkal hátrált ki az uceara. Hej, de amint behúzza az ajtót, valami erős marok fogja galléron. Ijedten nágrti hátra. — Jaj! A cscndörörniester áll elötie. —- Oda álljon kend, a falhoz. Olyan kicsi lett a kisbiró, mint egy csecsszopó gyerek. A kezében halkan remegett a fagyott nyulbör. A csendőr meg állt némán és sötéten Pár perc múlva fanyar mosollyal megszólalt a kisbiró :- Tudtam én rögvest, őrmester ur, hogy nem zsidó ez a szölke zsidó? Ha­nem azért fenemód kimakszirozta ma­gát a tiszthelyettes ur. Ebben a pillanatban nyílt a kocsma ajtó és egy erélyes hang zengett ki: — Hozd be azt, a huncutot is, őrmes­ter. Lógó orral lépett a halálosan elcsen­desült kocsmába a kisbusz. * Fizettek a kishegyiek, mint a köles. S ha valaki megunta az életét, csak menjen el Kishegyesre és kiáltsa d magát: — Hogy fülünk a magyar királyi ésszel? De aztán fusson is!

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents