Délamerikai Magyarság, 1932. október-december (4. évfolyam, 425-467. szám)

1932-10-01 / 425. szám

Uruguayban is átszervezik a diplomáciai szolgálatot Diplomaták helyett kereskedelmi attasék Montevideo, szept. 29 Többször felmerült az a terv Urugu­ayiján, hogy a diplomáciai szolgála­tot át kell szervezni. A diplomácia még mindig a légi rendszer szerint dolgo­zik, a régi keretek között mozog s olyan megterhelést jelent az országra, amit semmi sem indokol. Uruguay kis ország, lakosai szám­arányát tekintve, költségvetése elég tekintélyes, de még ebben is százalé­kos arányban sok jut a külügyi kép­viseletek fenntartása. A parlamentben nem egyszer szó­laltak fel amiatt, hogy a köztársaság valamelyik meghatalmazott miniszte­re nagy estélyt adott egyik vagy má­sik diplomatakollégájának tiszteletére. Kinek a számlájára? Reprezentációs költségnek számít-e ez, vagy pedig az illető meghatalmazott miniszter saját zsebéből fedezi a kiadásokat? Egy másik meghatalmazott uruguayi miniszter, — név szerint felemlítet­ték — évente kétszer jön szabadságra Európából, nagy családjával és négy­tagú személyzettel. Ki fizeti a hajójegyeket, a minisz­ter, a családja és a személyzet számá­ra évenként kétszer? A felszólalás után, amely néhány hónappal ezelőtt hangzott el, korlátoz­ták a hajójegyeknek a számát, amelye­ket a szabadságidőre hazaérkező dip­lomata az állam terhére igénybe vehet s néhány tételt töröltek a külügyi ki­adások rubrikáiból. A diplomáciai szolgálat átszervezé­se ismét aktuális. A külügyminisztert bizonyára erős támadások érik miatta a parlament legközelebbi ülésén. Az történt ugyanis, hogy Cuba, a­­mely mindig nagyon jó piaca volt az uruguay húsnak, olyan magas vámot vetett ki, amely behozatali tilalommal volt egyen­lő. Azonnal megindultak a diplomáciai tárgyaláso­k egy kereskedelmi szerző­dés megkötésére vonatkozóan. Hóna­pokig folytak a tárgyalások, vagyonok úsztak el táviratokban és kábelekben, az ügy nem haladt előre, a tárgyalá­sok végül is a legteljesebb eredmény­telenséggel­­ félbeszakadtak. Két hónappal ezelőtt a szeszmonopó­­lium igazgatósága két millió liter bá­nya szállításra írt alá versenytárgya­lást; öt cubai cég jelentkezett. Mind az öt cég ajánlatát elfogadták és a szállítandó mennyiséget felosztották közöttük. Ellenben az üzlet lebonyolí­tását attól tették függővé, hogy a tu­bai kormány hajlandó-e az uruguayi húsra kivetett vámot nemcsak meg­szüntetni, hanem annak kivételes ked­vezményeket biztosítani. A monopoligazgatóság erről az elha­tározásáról minden diplomáciai eljá­rás mellőzésével értesítette a cubai ke­reskedelmi minisztériumot, amely tá­viratilag közölte, hogy a kormány a feltételeket elfogadja, csakhogy a ká­nya kivitelét biztosítva lássa. A cubai cukornád ipar éppen olyan válsággal küzd, mint az uruguayi hús­ipar és semmi feltétel nem teljesíthe­tetlen, ha arról van szó, hogy bányát exportálni lehet. Az uruguayi parlamentben most fe­szegetni kezdik a kérdést, nem volna-e jobb, olcsóbb és célravezetőbb a költ­séges és lassú diplomáciai kar helyett a külföldön konzulátusokat és keres­kedelmi attasékat tartani? Ezek még eddig minden ügyet gyor­sabban, könnyebben intéztek el, mint a diplomaták, akik ma különben is oly luxust jelentenek, amit az ország nem bír el. A Milliók Könyve nem járul díszes köntösben az olvasó elé. Csak ízléses hétköznapi ruhában, hogy így olcsó áron lehessen a „milliók" könyve. Egy - egy kötet ,'170 centavosért kapható a­­ Magyarság-nál. " A magyar királyi ész írta: Pohárnok Jenő Mikor a nagy hó leesett, úgy tetszett, örökre elszakadt Kishegy a világtól. Hiszen eddig se sokat tudott róla a vi­lág, mert minden, ami a világot je­lenti: pap, jegyző, országút, csendőr, minden a nagyhegyieknek jutott. De most aztán igazán Isten veled, világ! A kis falut úgy betemette, úgy kö­rülfogta a hó, hogy oda lélek se be, se ki, hogy az Isten akárhová tegye azt a rosszhozó rádiót. Mert azt mond­ják róla, azóta fordult el a födtenger, amióta ezt kitalálták. De hát a hó közt is van élet. A kis­hegyiek lapátot, csákányt fogtak és mindenki megásta a járóidat a kocs­máig. A jobbmódúak a hízót is le­szúrták, mint rendesei­ és ették a tüle­­valót, a szegényebbje meg krumplin telelt ki a hótalan világba. Hanem hát szörnyen unalmas volt ez a nagy fehérség. Pláne, mikor meg­jött a zengő hideg, akkor meg a ház­ból se volt tanácsos kilépni. A gyerek nép is bemiszorult és unalmában min­dég csak ennivalóért nyögdécsett. Keszeg Péter kisbiró már szájon­kap­­dosni is elunta a sok éhes gyereket,­­ hát fölöstököm után csak menekült hazulról a bíróhoz. Melegedni. Egyik reggel ,amint kilép kerítés­­telen udvarára, hát uramfia, ugrik ám ,vissza: — Anyjukém­ hé! — No, mi az? — Megyütt a pecsenyénk. — Vagy elment a kend esze? De a kisbiró csak nem szólt, hanem lázasan kutatni kezdett a fiókokban és hamarjában valamii hurokkal óvaker­­dik ki a házvégbe. Egy óra se telt bele, nagyszülő nya­lat nyúztak Keszegeknél. A sovány testet a kisbabával csak elfelezi a kis­­biró és kosárba rakva indul vele. Ha prédálja kend azt a drága lusst? Visszasuny­it Keszeg Péter. -.- Semmit se láttál, érted? ...A biró belepillantott a kosárba, aztán egyet hunyorított a kisbiró .-ze­m­ébe­ állta a kisbiró. Este nyúlpecsenyét ettek a két bíró­nál. Harmadnap százával állt a tér a ker­tekben és a hóval borított határban. A hideg csak zengett, a nyulak meg a kishegyiek jóvoltából megszabadultak a zordon tél szomorúságától... De minden farsangnak megjön a böjtje. Egy hideg reggelen két csen­dőr jelent meg a biró házánál és vai­y kétszáz tört dobtak a biró taba elé. — Tudja, mik ezek? — kérdezte a köpcös tiszthelyettes. — Tudom. — Ki rakta ki? — Hát tiszthelyettes úr, nem vagyok én mezőőr. A csendőrök összedoboltatták a falut Nem volt csak két ucca, hamarosan ott volt mindenki. De hiába volt a szép szó, h­iába, a fenyegetés, gazdája nem akadt a török­nek. A csendőrök komoran ballagtak el a fölharapó hidegben.. Másnap reggel újra ott voltak. A házakat kutatták, de törnek, nyálbőrnek nyomát sem lel­ték. Amint visszaindulnak Nagyhegyinek, megszólítja őket Kiss Pál esküdt: — Hát ha már kifáradtak, megval­lom, ettek itt nyulat némely háznál.­­ De most a magyar királyi ész nem fogott ki a paraszt észen. A tiszthelyettesnek vér futott a ké­pébe, de hideg volt nagyon, nem lát­­­­szott. Csak annyit morgott a foga kö­­­­zött, hogy majd elválik. A csendőrjárás után egyik napon megjött a szolgavn­ró parancsa: ki kell rendelni a közmunkát és takarítani a havat. Még aznap ásót, csákányt fogott a nép és a biró felügyelete alatt — be­­leruccanva a kocsmába - megindult a munka. Harmadnapon, éppen a papot régen látott kistemplom környékén piszkál­gatják a havat, mikor a felvégen kü­lönös hang kezd énekelni, e­lfi­­lelnek. Hé, a hüvös­ zsidó! Kigyútt a nyúl­­­szagra. S valóban. A hőbuckákon egy len- i gészakállu, rongyos zsidó közelgőt!, - ! nagy neki kese­redéssel énekelve az­­ ezeréves áriát: - Mi-van-eladul való—ó-ó... Alig árl oda, köréje tódult a paraszt-­­­ság és mikor megtudták, hogy való- i­gatás nélkül két pengőt ad a nyúl bor-­á­ért, abbamaradt a közmunka, minden-­­­ki sietett haza. A rezgőszakállu zsidó betelepedett a kocsmába, hogy ott­ szedje össze a nyúlbőrt. Félóra múlva ott tolongott minden férfinép: ötével, hatóval hozták a nyúl­bőrt. Megtelt a kocsma, mindenki azon módon markába akarta érezni a pénzt, míg a zsidó meg nem bánja, hogy ily sokat igért. (Bolond, hiszen a faluban egy pengőért egész nyulat lehetett hét­­szám kapni). —­ Ajvé, nem tusakodhatjanak kö­­nyörgött a zsidó. — Hanem tegyék szé­pen a pallóra a büröket és diktálják, ki mennyit hozott, aztán a végén ki­fizetem mindenkinek. Ceruzát, rongyos noteszt kotort elő fagyes ujjaival a zsidó és írni kezdte --------------■ . — Nagy Pál bíró ur kilenc biki. — Kása Ferenc esküdt hat, Pillai János négy... A kisbiró az öt darab kifagyott nyál­­bőrével ott szorongott a tömeg végé­ben. Nézegette, mustrálgatta a zsidót. Rossz prémes sapkája alól szőke haja látszott, szakálla meg hófehér volt. — Szerké zsidó? — Nem ment ez a kisbiró fejébe. Megorrontotta, hogy itt valami nincs rendjén és lassan farolni kezdett a kocsmaajtó felé, észrevétlenül jutott el és óvatosan nyitva az ajtót, behú­zott nyakkal hátrált ki az uccara. Hej, de amint behúzza az ajtót, valami erős marok fogja galléron. Ijedten nágítt hátra. — Jaj! A csendőrőrm­ester áll előtte. —­ Oda álljon kend, a falhoz. Olyan kicsi lett a kisbiró, mint egy csecsszopó gyerek. A kezében halkan remegett a fagyott nyúlbór. A csendőr meg­állt némán és sötéten Pár perc múlva fanyar mosollyal megszólalt a kisbiró : - Tudtam én rögvest, őrmester úr, hogy nem zsidó ez a szerke zsidó? Ha­nem azért fenemód kimakszirozta ma­gát a tiszthelyettes úr. Ebben a pillanatban nyílt a kocsma ajtó és egy erélyes hang zengett ki: — Hozd be azt, a huncutot is, őrmes­ter. Lógó orral lépett a halálosan elcsen­desült kocsmába a kisbusz. * Fizettek a kishegyiek, mint a köles. S ha valaki megunta az életét, csak menjen el Kishegyesre és kiáltsa­­ magát: — Hogy fülünk a magyar királyi ésszel? De aztán fusson is! Délamerikai­­Magyarság (932. október hó 1. Új hűtőkocsik az argentínai vasutakon Is londoni vasútdirektóriumok szilárd bizalma Argentína gazdasági jövőjében Buenos Aires, szept. 28 Közgazdasági szempontból rendkívü­li jelentőséget tanúsítanak a Central- Argentino vasúttársaság londoni di­rektóriuma elnökének legutóbbi argen­tinai látogatásának, amelynek alkal­mával részt vett a Córdoba—Villa del Rosario közötti, 523 kilométer hosz­­­­szúságú új vasútvonal megnyitásá­nál. Ezen új vonal lehetővé teszi a köz­lekedés gyors lebonyolítását Tucuman provincia belső vidékei és Mendoza provincia között. Az angol kiküldött, német igazgató a többek között rámutatott arra, hogy ilyen hatalmas tőkebefektetés a mai rendkívüli viszonyok között, a legéke­sebb bizonyíték Argentína gazdasági erejébe és jövőjébe vetett szilárd hit mellett. Az argentínai teherforgalom megol­dandó problémái között a legnagyobb fontosságú jelenleg a hűtő transzport kérdése. A modern, és minden szem­pontból megfelelő fagyasztó, illetve hű­­tő­kocsik bevezetése, illetőleg megsza­­porítása a legfőbb gondja ma a vasút­társaságnak. E célból a legutóbb megnyitott fa­gyasztó technikai kiállításon a Paci­­fico-vasúttársaság különböző típusú hűtőkocsikat s egy speciális tejszállító termál­kocsit mutatott be, amelyeknek bevezetésével lényegesebb mértékben javulni fog az argentínai vasutak hű­tött­áru forgalma. Cseh tanár-invázió a felvidéki tót iskolákban Prágából jelentik: A Prágai Magyar Hírlap a tót auto­nomista lapok jelentése alapján azt írja, hogy a felvidéki tót iskolákban­­571 cseh­ tanár van és ezek mellett csak 284 tót tanár tanít. Ez a cseh­ értelmezésű tanügyi cent­ralizmus abszolút, diadala a kultúrre­­gionalizmus gondolatai felett. A tótság huszonk­étszerte több lelket számlál a Felvidéken, mint a cseh ko­lónia, a cseh tanárok mégis több mint kétszer annyian vannak, mint a tót tanárok. A Felvidék vezető népének, a tót naiv számaránya az összes lakosság 05,1 százalékát teszi ki.­ Ebben az arányban kellene képviselve lenni a középiskolai katedrákon is, de 65,1 százalék helyett itt csak 25,1 százalék­­ a tét­elem. Kérdi a lap, hogy például miféle tót nyelvet fog beszélni a fiatalság, mely kétharmad részben cseh tanárok keze alól kerül ki? “Csehszlovák” nyelvet fog beszélni , és itt van a dolog magyarázata: — * ! nyelvkeveredésnek minél hamarabb­­ meg kell történnie a csehek szerint és­­ csakis azért volt ilyen hallatlan tanár­i invázió a Morván túlról a Felvidékre

Next