Délamerikai Magyarság, 1933. július-szeptember (5. évfolyam, 544-583. szám)
1933-07-01 / 544. szám
— " " v TM——~ , 7 Délamerikai ’’Magyarság” 1933. július hó ISMERD MEG DÉLAMERIKÁT Szemeilény Katz Rickard Panamától a Tűzföldig” című útikönyvéből Rio de Janeiro asszonyai Rio de Janeiro, 1931, jun; is 19 Villogófogu négernek rikító píros selyemben, mulatt nők, olyanok, mint anőstény párduc, morénák — emántcsontbabák, kicsit felhígított indián vér — francia, szír, lengyelZsidó n.L. nézzetek, portugálok, brit szőkesége... — kiragadó! Micsoda paletta, tejfelfétöl szénfeketéig s a szikek összefolyak a párás melegben. Ahány fajta csat van Fokvárostól H.*»nmerfestig, tisztán. — külön és összekeverve, ahogy teteik — de hiába tetszik. Mert bár a föld legtávolabb s,gleteiről gyűltek ide és szemük ezüsts világoskék és hollótekets közt számtalan árnyalat, erkölcsükett Rio szabja meg. Csodálatos, ez a fajtákat oldó, fajtákat vegyitő város, ahol nincs előítéletahol, a rabszolgák felszabadítása nemzeti ünnep, egyetlen szigorú parancs taskapcsával fogja össze ezerféle aszszonyát. Nincs szerelem házasság nélküli , aki nem akar vagy nem tud férjhez menni, mit csinál az az asszony ? Annak nem marad egyéb, mint kockázatos titkolódzás vagy ami meg veszedelmesebb, az az út, amelyen a férfiak járnak: a “Lapa” elegáns bordélyai, vagy a “Mangue” vásárosa ,oka. A szerelemben nincs középút, mint ahogy nincs középosztály a társaslomban. A parkokban sehol rejtett pad, a parkokat kilenckor bezárják. Ninyenek diszkrét kávéházak és alig van flört. Vagy-vagy. Konvenció, vagy prostitúció. Mindegyik föltétlen és végleges . Nincs válás és nincs visszatérés a '.apa és Mangue tájékáról. Egyiket a törvény tiltja, másikat a lues. A jövevény tanácstalanul áll ezzel a merev föltétlenséggel szemben. A szen más tekintetben olyan szeretetreméltó és megalkuvásra hajló ez a nép- Odaát, Európa hűvös városaiban milyen könnyű lenne bájos barátnőt szerozni. Itt egyetlen, szemrevaló kislány se jár az óceán kísérő nélkül. Itt még bohó farsang idején is halálos vétek megszólítani egy ismeretlen nőt. Gátlásokat lankasztó klíma, százféle kívánatos asszony és Rio íratlan trivérye lebeg fölöttük: Nem lehet! Nem szabad! A jövevény vadászösztöne feltámad, zsákmányt keres, délelőtt az Avena da Rio Branco forgatagában, este a Itaia Flamengo tvlámpái alatt, éjfélkor a mozik forgóajtaja előtt. Micsoda nők! De milyen elutasító pillantások, milyen mesterség körülöttük. — Testvér, apa, férfirokon — Ialyen éber, gyanakvó férfi ábrázatok. "Veszedelmes gárda. Az idegent csak a Lapa kopott kerevetei várják, vagy e. Mangue megazsériája. Ott matrózok tántorognak a rácsos ablakok előtt, barna keblek nyalakodnak a rácshoz, néger vihog és rendőr vigyáz minden tíz lépésre Vigyáz, nehogy szétszedjék a szencsétlen fickót, akinek csak három militóse volt, holott ebben az uccában öt a taksa. Itt balkáni lányok vannak és kövér marseillesiek. Ment volna az öreg néger nőkhöz, akik pipálva ülnek a rács előtt — ha csak három milieise van. Ez a paradicsomi város vissza'*: a Mangue. Pálmák közt büzlő csak;ina, szúnyogok és spirt'.béták tenyésző helye . . . Sok életet megfertőzött a csi írna. Nemcsak mocsári madarak buknak Vele. Európa fiataljai közül is akárhány, v alighogy ideérkezik. Egy német író felháborodva szólt a Manguero! Brazíliai kollégája havsen felelte: Kikötőváros vagyunk, mindenki tudja, mi a Mangue és az aki odamegy, ezt találja, amit keres. De én voltam Berlinben ahol nincs bordélynegyed, — jártam Berlin cityjében és tizennyolc nőszemély szólított meg első nap.. . Bizonyítás nélkül elhiszem neki. Rióban ilyesmi lehetetlen. Se a Lapa erven-" milreises, szépe, se a Mangue ötmileises némbere, de még az utolsó ucc párcája se vét Rio erkölcse ellen. Mihelyt a negyedből kilép, nem szólítja meg a férfit. Itt még erősebb a szabály, mint Limában, vagy Buenos Airesben, aho legalább “családi kávéházak” vannak. — Rio kávéházaiba csak férfi jár s a clubokba is. Még vendéglőkbe se lép ''érje, vagy fivére nélkül. A jövevény itt határosan kénytelen feladni vadászzándékait.. . Az egyetlen terület, ahol kissé szelidibbnek mutatkozik a vad: a strandon s a hotelek körül található golfterep. — Szent János védelme alatt folyik ott a játék és a szomjas fiatalember fényszóró világában, uccai nézők kettős sora között lesi a szerencsés villámtól, amikor annyit mondhat: Pardon, vagy parancsoljon! Mikor megkockáztathat valami szívességet, — hátha nemutasítják vissza, hátha viszonozzák fe pillantását. Irigyelt vadászszerencse az ilyen ismeretség, akár a golftéren, akár irodában, vagy más módon sikerült megszerezni. Ritka és becses, mert ha enynyire hajlandó a leány, minden könynyebbé válik. Akkor már megengedi, hogy telefonon felhívd és ha idáig jutottál, egyszerre megnyílik az út és olyan simán fut a célig, hogy most már megijeszt a siker. Mert a cél — a házasság, persze. Ha az udvarló rém hozza szí a leány veti fel a kérdést, keresetlen közvetlenséget. Első, telefonbeszélgeté : — második, harmadik. ... ! — Ma láthat a Prabán. .. Tess,.k... Nem, dehogy beszélhetünk... Annyi ember előtt, hová gondol? Nem, emberek előtt még nem, emberek előtt majd csak akkor, ha megtörtént az eljegyzés. Hanem este ,a ház kapujában válthatnak néhány szót. A ház kapuja az a hely, ahol a brazíliai leány meg szokta kérdezni: Komoly a szándéka? Igen? Akkor bemutatom a szüleimnek. Jöjjön el holnap uzsonnába, jó ? S másnap vérbizsergető erős fikete Lantoskávé mellett, a vadász any. eszmél, hogy vőlegény, annak rendje és módja szerint. Még nem beszélnek róla de most már kötelező, hogy rövid időn belül — a második, vagy harmadik családi együttlét alkalmával — megkérje a leány kezét. Az első kedves pillantást nehééz elfogni, de azután gyors a tempó és ha valaki a leánynak tetszik, többnyr jó a szüleinek is. E tekintetben Rio roppant szabadelvű. Lehet is, mert hozományról szó sincs. A jómódú szülő nem utasítja el a szegény kérőt, de nem is ad neki semmit. Ha az apa befolyásos ember, elhelyezi a vejét valami hivatalba, az üzletében, vagy legalább az asztalánál. A felső ezernél másként van, azok kialkudják a hozományt, akár Európában. De ilyen csak ezer van kétmillió között. Egyébként gazdag, szegény, össze-vissza házasodik és állítólag Brazíliában több a boldog házasság, mint másfél? Lehet, hogy éppen ezért. Ezt nem tudhatom, de annyit láttam braziliai ismerőseim otthonában, hogy az asszony simulékonyan alárendeli magát és a férfi derűs férfi önérzetet tanúsít. A gyerekeket pedig megható módon kényeztetik mindkettőm. Kissé hasonló házasságokat bírtam Japánban és másrészt még nálunk is itt-ott a vidéken. A brazíliai valahol középen van a kettő között. Elét rokonszenves formája a házasságnak, ha már házasság kell. ■ “szabad”, már nyitotta is az ajtót, bepöndörödött, bátran, mint valami kis áspis és már csípőre is tette a kezét. — Hát te ki vagy, — kérdezte a hadnagy úr. ■—■ Nem tetszik ösmerni ? Ács Terka vagyok és azért jöttem ide, hogy panaszom van. — Ki ellen? Eszem a zúzádat. — A hadnagy úr ellen, amiért úgy ■ ítélt. — Hát hogy ítéltem és kit ítéltem el ? — mosolygott derűsen a hadnagy úr. — Engem ítélt el ma délelőtt. Elmondta nekem Igric Balázs, hogy ma mi történt. Hogy ő ne vehessen el csak azért, mert én nem tudok kenyeret sütni, nem tudok mosni és sulykolni, nem értek a főzéshez se és baromfit hizlalni sem tudok? Kitől is tanulhattam, hadnagy uram, mikor tavaly még oskolába jártam és most sem vagyok több, mint tizenötesztendős. Ezért arra kárhoztat a hadnagy ur, hogy pártában maradjak. . . Igazság ez ? — A hadnagy ur se tanulta ki a hadnagyságot, mégis hadnagy lett és mint moviláják, jól végzi a dolgát. Hát én ne lehessek asszony, csak azért, mert még nem tanultam sütni és főzni? — Nem leszek répafeje, hadnagy uram, majd megtanulom én is, ami egy asszonynak kell. Olyan bátran beszélt a kislány, hogy hadnagy uram legszívesebben megcirógatta és megcsókolta volna. De a hivatali tekintélye ezt nem engedte meg, inkább gondolkodásra és megfontolásra késztette. — Semmi kétség — gondolta a hadnagy úr — özvegy Igricnének igazsága van, de igazsága van ennek a csit-' rínek is. Már most hol van az a középút, amelyre lépnem kell, hogy a kétféle igazságot össze lehessen kovácsolni egy igazsággá? Gyönyörködve nézte a kislányt, aki még mindig csípőre tett kézzel állt, majd egy ötlete támadt és így szólt: — Hány éves is vagy te, kislányom? — Mondtam már, hogy tizenötéves vagyok — hangzott a harcias válasz. — Ilyen fiatalon még nem mehetsz férjhez, még akkor sem, ha Igricné megengedné. Mert a törvény nem engedi meg, érted ? Legalább még egy esztendeig várnod kell. — Várok én szívesen, hadnagy uram, de Igricné még egy esztendő múlva sem fogja megengedni a fiának, hogy engem elvegyen. — Majd meglátjuk, egy év múlva, kis csibém. De addig is, Terka, feleségemnek most szüksége van egy fiatal kisegítő leányra: nem jönnél-e te hozzánk néhány hónapra ? — Nagyon szívesen, hadnagy uram, akár mindjárt is. Vagyunk otthon elegen a ház körül, két leánynéném is van még otthon, én rám nincs szüksége az anyámnak. — Akkor menj be a feleségemhez, Terka és mondd meg neki, hogy én küldtelek. Te leszel mellette a kisegítő leány.. . ...Vagy öt hónappal ezután hadnagyné asszonyom egy kis magyarnak adott életet és amikor a keresztelőn túl voltak, melyben leginkább csak férfiak vettek .Részt, barátságos estebédre hivott meg néhány asszonyt az elsők közül, ezek között özvegy Igric Jánosnét is. S már az első tál ételnél — tejfölös paprikás csirke volt — Igricné felkiáltott: — Ilyen jót én még sohasem ettem Ezt csak maga főzhette, hadnagyné lelkem. — Biz én feléje se néztem a konyhának, mert egész nap a derekam se fájt, a hátam is — felelte hadnagyné asszonyom; — állnivaló erőm se volt ma egész nap. — Akkor hát ki más főzte ezt a paprikást? — Scise kíváncsiskodjék, Igricné lelkem, hanem egyék, — mosolygott rá az asszonyra a hadnagy úr. Hát a kenyerünkhöz vájjon mit szól? Olyan a héja, mint a ropogósra sült malacnak a bőre. — Az ize is olyan ám, mint az édes tejbe főtt manduláé — lelkesedett Lékiné asszonyom. — Ki kovászolta, ki dagasztotta, ki sütötte ezt a királynak való kenyeret? — Nem ,a feleségem — felelte a hadnagy ur. — De magának is azt mondom, hogy csak egyék. Második tál ételnek hizlalt sült kappan és harmadiknak rétes került az asztalra. Ennél a két fogásnál is ahány asszonyszáj, annyi magasztalás hangzott el és mert nem hagytak békét a hadnagynak, ez végre is felállt: — No, most behozom a szakácsnőt, hogy szembe is dicsérhessék, asszonyok. Kiment és pár perc múlva visszajött s az asztal elé pöndöritette — Ács Terkát. — Ez sütötte a kenyeret, ez hizlalta a kappant, főzte meg a tejfölös-paprikás csirkét és verte fel és nyújtotta ki a rétest. Ez egyedül, minden segítség nélkül. No, de ezután, Igricné lelkem, csak nincs ellene szava, hogy a fia elvegye ezt a kis boszorkányt? Három hónap alatt megtanulta mindazt, amit maga kincsem nehezményezett, hogy nem tudja. Feleségemtől tanulta meg, hogy mit kell tudni az asszonynak a ház körül. Igricné arcán meglátszott a jóakarat, de mert hallgatott, hadnagy uram tréfás eréllyel ezt mondta: — Mert ha van ellene szava, akkor Balázs fia megújítja a pert és én bizony elmarasztalom magát, Igricné lelkem. — Akkor inkább saját magamat marasztalom el — felelte Igricné derűsen és keblére vonta és megcsókolta Ács Terkát. ...Ilyen magyarosan, okosan tett igazságot Királyfia hadnagy ur. Eggyé kalapálta a két igazságot, özvegy Ig .T.jVr>é j-■ ■ •••,.•'.r :■ '• '"•■ét ■ .i ■■, . tv •.'-'