Délamerikai Magyarság, 1935. július-szeptember (7. évfolyam, 849-887. szám)
1935-07-02 / 849. szám
MOSOLYJ ORSZÁGA HAZAFELÉ . Egy békés kis uccában éjfél után két órakor szokatlan lárma, kiáltozás verte fel nemrég a csendet. Hatteljesen elázott polgár dülöngélt az egyik ház kapuja előtt és szenvedélyesen vitatkoztak már több, mint félórája. A nagy zajra végre kinyílt az egyik első emeleti lakás ablaka és álmosarcú, hálókabátos idősebb hölgy dugta ki rajta mérgesen a fejét. A fenn álló határ észrevette ezt és szinte egyszerre kiáltott fel hozzá: — Halló, maga a Havlicsákné? — Igen... én vagyok! — kiáltott le a hölgy. Az egyik úr, aki aránylag még a legszilárdabbban állt a lábán, visszaszólt:. — Akkor le-legyen szives, jöjjön le, na-nagyság és ke-ke-keresse ki közülünk a fé férjét, mert a tö-tö többiek haza akarnak me-me-menni. Német jogászok Budapesten Magyar-német bajtársi barátkozó egy kongresszus után Budapest, június 20 (Havas ügynökség Négyszáz német jogásznak a magyar fővárosban való tartózkodása megfelelő alkalmat adott arra, hogy a rokonszenv és szívélyesség a legnagyobb mértékben megnyilvánuljon, s a magyar jogászvilág részéről valóban a legőszintébb bajtársi szellem volt tapasztalható a vendégekkel szemben. Mielőtt a kongresszusi tagok visszatértek Németországba, vezetőjük Raeke (?) nyilatkozatot tett a magyar sajtó munkásai előtt és kijelentette, hogy “a nemzeti szocialista Németország őszinte barátsággal viseltetik Magyarország iránt”, majd hozzátette: “ Nem felejtettük el és sosem fogjuk elfelejteni azt a testvéri bajtársiasságot, amely bennünket a háború alatt összefűzött.” .A tiszta ember írta: Bibó Lajos Komjáti Balázsnak hívták. Nem emlékszem, hol ismerkedtem meg vele Nem tudom, mi volt a foglalkozása, vagy hogy űzött-e egyáltalán valamilyen mesterséget, annyit tudok csupán, hogy megpróbálkozott ezen a világon mindennel, soha nem vitte semmira — de az arca mindig tüzelt, a szeme lángolt és valahányszor találkoztunk, mindig kész tervvel állott elő hogy megváltoztassa a világrendet. — No, hogy hajt a Száli — tettem föl legutóbb a kérdést, mikor átestünk a viszontlátás örömein. Megölelt, megcsókolt, aztán lehúzott maga mellé a kávéház divánjára. — Kérlek — kezdte. — Hidd el, a nők az okai mindennek. Mosolyogtam. Fonák szerelmes ez a kedves, jó fiú. — Hm! — hunyorítottam rá. — A barnákra gondolsz, vagy a szőkékre? Megvetően legyintett: — Ugyan, csak nem gondolod, hogy érdekből beszélek. Nem, barátom. Nem vagyok szerelmes... én nem tartozom azok közé az emberek közé, akik a mindenkori helyzetük szerint építik meg a maguk világnézetét. — Mi bajod van akkor a nőkkel? Fölhorkant. — Mi bajom van ? Hát majd megmagyarázom. Kérlek szépen, nincs pénz, kíncs hitel, nincs élet, az ember, vagyis a homo sapiens szédületes iramban rohat a teljes megsemmisülés felé. — A férfi nem feladta a küzdelmet. Nézz körül. Nő és női mindenütt. Nő a kölcsöné, nő a sírnál. Nők dolgoznak a műhelyekben, gyárakban, irodákban, hivatalokban Az orvosoknak fele, az ügyvédeknek negyedésze a nő. Külföldön már kezükbe kaparintották a bíráskodást is. Két év óta csak nő repülte át az óceánt, nők vezetnek mindenütt és mindenben, irodalomban, művészetben, közéletben, politikában, nők állnak mindenütt, még a háttérben a kulisszák mögött is, a nők döntik el: háború-e, vagy béke. Megállítottam. — Hát, hát, tudod, nem egészen így van. De ha így volna is, mindez átmenet. Nem tudom, mi veszélyt rejt magában a nőknek az a látszólagos előre- vonuulása a férfinemre nézve? — Mit? Hát éppen ez az. Ma már nincs többé férfinem. Hímnemű lények ugyan lézengenek még a játekén, de az a halálraítélt zaj, amit te férfi révvel illetsz, már csak nyomorult rabszolgahad, eszköz csupán a mindent hatalmába kerítő, fölfaló, magába olvasztó női nemmel szemben. Mi, himnemü nyomorultak, már csupán azért vagyunk, hogy közvetve, vagy közvetlenül szolgáljuk a nőket. Csupán a biológiai szükségnek és kényszernek köszönhetjük, hogy még a világon vagyunk, hogy még megtűrnek bennünket Gondolj a méhekre, vagy gondolj az afrikai óriáspókra, amelyik a megtermékenyülés után rögtön fölfalja a himjét. Ez történik velünk is, csupán a forma más, csupán a folyamat lassúbb. Minden a nőkért van, minden a nőké, amit mi férfiak produkálunk. — minden tevékenységünk őket táplálja, erősíti, szépíti, az ő hatalmukat röveti, minden gondolatunk, minden érzésünk, minden lélegzésünk, minden önfeláldozásunk, minden hatalmas hőstettünk — hódolat, fegyverletétel, feltétlen fagadás. Nem szóltam. Eltűnődtem. Mond valamit ez a drága kamasz. Néhány percg hallgattunk, akkor a zsebébe nyúlt. — Fizetek — szólt a röpbeérnek. — Hová Erdiiz ? A pénzét olvasta. — A fene egye meg, mindössze öt pengőm van. Nem tudom, elég lesz-e. Rátekintettem. — Mire kell a pénz? Arca egyszerre átszellemült. Gyermekes pk öntötte el: — Kell... — csillogott a szeme. — Moziba megyünk Judittal. Te... — ragadta meg a karomat. — Micsoda győri. Maga a szépség, ifjúság, maga az álombéli szleség, csodálatos, szent élet. Istenem, talán meg is halok érte. Meghalok, úgy szeretem... Elrohant. Utánatekintettem. — Balázs... Balázs, de tiszta vagy. Te vagy a tiszta ember. S boldog voltam ezen az estén. Délamerikai „Magyarság" ,1935. július hó 2. ". 50 fontért visszaadtak ír egy vagyont érő kincset ! A maharadzsa elveszett gyémántja i Londonból jelentik ! Az angol király jubileumára az indiai nábobok is felvonultak, hogy hódolatukat bemutassák az uralkodónak. Patiala maharadzsája is megjelent Londonban és már a felvonulás alkalmával is feltűnt a menetben. Káprázatos drágakövek díszítették turbánját, vagyont érő gyöngyök villogtak a ruháján és kardján A maharadzsa ugyan a múlt évben is hosszabb időt töltött Londonban, de a mostani ünnepségeket is felhasználta, hogy átrándulhasson Angliába. Az indiai fejedelem nagyszerűen mulatott. Színházakban, mozikban, előkelő éttermekben, ahol csak szórakozás kínálkozott, mindenütt látható volt. Senkinek sem tűnt fel, mikor az egyik bárban is megjelent titkárja kíséretében és ott táncolt is. A maharadzsa ékszerei közül most csak egyet viselt nyakkendőjében, platinafoglalatban tündöklött a NADIR néven ismeretes, ritka szép tüzű, hatalmas gyémánt. Mulatozás közben a titkár egyszerre csak észrevette, hogy a Nadir nincs a nyakkendőben. Egy pillanat alatt, mint a futótűz terjedt el a megdöbbentő hír, hogy a vagyont érő kincs eltűnt. A bár tulajdonosa reszketve sietett a telefonhoz, értesítette a Scotland Yardot és az összes kijáratokat lezáratta- Kezeit tördelve biztosította a maharadzsát, hogy a kincsnek elő kell kerülnie. A bár vendégei mind rendkívül izgatottak voltak, csak Patiala ura és titkára viselkedtek egész nyugodtan. Mintha mi sem történt volna. A titkár azután így szólt a vendégekhez: — Hölgyeim és uraim, ne zavartassák magukat. Táncoljanak, mulassanak tovább. A Nadir nem veszett el. India urai ugyanis nagyértékű kincseikről kitűnően sikerült másolatokat készíttetnek és ha a nyilvánosság előtt mutatkoznak, ezeket a hamisítványokat veszik fel. Az a kő, amely őfensége nyakkendőjéből elveszett, ugyancsak ilyen utánzat volt. Az általános megkönnyebbülés sóhaja hallatszott. Hogy azonban a kő megtalálója mégis kárpótoltassék, őfensége ötven font jutalomban fogja részesíteni. Pár perc múlva már megkerült a kő. Egy pincér “találta” meg. Boldogan vette át a titkártól az ötven fontot. Amaharadzsa elégedetten csólongatott és nyilván azt gondolta magában: — Nem olyan könnyű dolog egy keleti kenyur ravaszságán túljárni. A kő ugyanis az IGAZI Nadir volt, a világ legszebb gyémántjának egyike. Beküldött fairek: — Az egyesületek által közlés végett hozzánk jutatott hírek, jelentések stb. formájáért és tartalmáért azok beküldői tartoznak kizárólagos felelőséggel. Szeretettel értesítjük az evangélikus és református testvéreinket, hogy Tomonkó László prédikátor testvérünk Paraguayból visszaérkezett s igy újból megkezdjük a rendes istentiszteleteink megtartását. Az első istentiszteletünk julius 7-én, vasárnap délután lesz megtartva az Avenida Forest 2000 szám alatti templomunkban fél 4 órai kezdettel. Szeretettel kérjük úgy az evangélikus, mint a református testvéreinket, hogy az istentiszteleteken teljes számban jelenjenek meg. A további istentiszteleteink sorrendjéről a “Magyarság” útján fogjuk értesíteni hittestvéreinket. Frakk Demeter A Hungária Sportklub ezúton értesíti tagjait és a 1. magyar kolóniát, hogy minden vasárnap délután táncmulatságot rendez, melyre tisztelettel meghívja a szórakozni akaró magyar kolónia tagjait. A zenét kitűnő zenekarunk szolgál latja. Belépti díj: 30 drs. A Rákóczi Sport Club tisztelettel meghívja az egész magyar kolóniát a július 6-án, este 9 órai kezdettel a Germania összes termeiben (calle Alsina 2513 sz.) tartandó, tánccal egybekötött nagyszabású szinielőadásra. Szinre kerül “Este kis senki” 3 felvonásos vígjáték elsőrendű szereposztásban és magánszámok. Bővebbet a “Magyarság” legközelebbi számában. — Titkár. A Santa Fé-i Első Magyar Kör júnus 6-án ünnepli meg diszközgyűlés és tánchalátság formájában hatéves fennállásé, életképességének bizonyságát, amelyre ezúton is meghívja a helyi kolóniát a vezetőség. A Rákóczi L. K. műsoros naptára. (A Germania-teremben tartandó összejövetelek) Julius 6-án: Nagy műsoros bál. Színre kerül :‘Egy kis senki”. Vígjáték 3 felvonásban. Julius 21-én: Tánccal egybekötött műsoros lea délután. Augusztus 3-án: Nagy műsoros bál egy operetté előadásával. A LYRA-Dalkör hírei. A Lyra-Dalkör július hó 6-án, szombaton este 9 órakor Dock Ludan, a Cosmos Bar összes helyiségeiben calle Facundo Quiroga 1465 szám alatt (CHADEval szemben) tánccal és tombolával egybekötött dalestélyt rendez. Tekintettel arra, hogy meghívókat nem bocsájtunk ki, ezúton hívjuk meg dalestélyünkre az egész magyar kolóniát, hogy mindenki részese legyen egy ismét kellemesen eltöltött Lyra-estnek. Belépőjegyek árai: Uraknak $ 1. Hölgyek nem fizetnek. Közlekedések: A bocai és barracasi hídtól a 7. és 9. sz. omnibuszok. A CHADE-ig villamos a bocai hídtól. A Dalkör minden héten szerdán este fél héllig tartja dalóráit Birkner András karnagy vezetése mellett a Dalkör helyiségében, Rivera 1999 száma. Felkérünk minden dalkedvelőt, akik ezideig nem tagjai a dalárdának (tekintet nélkül arra, hogy működtek már dalárdában, vagy nem), hogy mielőbb jelentkezzenek a fent említett dalórákon, mivel dalkörünk célja az összes dalosok és dalkedvelők egy dalárdában való