Délamerikai Magyarság, 1935. október-december (7. évfolyam, 888-926. szám)

1935-10-01 / 888. szám

1935. október Hó 1. Délamerikai „Magyarság” PATAKY KÁLMÁN BÚCSÚJA Ma délután lesz a hangversenye — Találkozás a Colon „kiskapuja” előtt Buenos Aires, szeptember 30 Hétfőn este kezdődött meg Pataky Kálmán diadalmas búcsúzkodása: — a „Délamerikai Magyarság” által a Ra­dio Splendid-ben rendezett rövid, csak félórás magyar órájában néhány gyö­nyörű szép dallal búcsúzott a távoli hallgatóságtól. Személyes, közvetlen ünnepi búcsúja ma, kedden délután lesz a Colón-szín­­ház­ban, ahol nagy és változatos mű­sorral hangversenyt tart. Ennek a hangversenynek a belépődí­jait úgy állapították meg (a legdrá­gább hely­ű pesó), hogy azon mindenki— aki a zenét kedveli és a dalművészet egyik nagy képviselőjének tisztelője­ — résztvehessen. Az eddig megnyilvánult nagy érdeklődésből is megállapítható, hogy a hangverseny Pataky itteni sze­­replésének egyik újabb siker­állomása * lesz " Ott lesz — természetesen — a ma­­­gyar kolónia is ezen a búcsuvételen és olvasóink részéről fölmerült az a ked­ves ötlet, hogy a hangverseny befejezte után a magyarok ne oszoljanak szét, hanem vonuljanak át a calle Cerrit­o-n levő színészkijáróhoz, színházi nyelven szólva: ‘kiskamu”-hoz és ott várják be a távozó művészt, hogy istenhozzádot mondjanak neki. Pataky Kálmánék kedden este az “Augustus”-sal távoznak körünkből.­­ Hogy vis­szatérnek-e jövőre, ez ma még bizonytalan, hisz az sem biztos, hogy a Colón igazgatósága megmarad-e a jövő évre mai összetételében? Patakynak mindenesetre egy aláírt szerződést adtak át hétfőn azzal, hogy az a jelenlegi igazgatóságot kötelezi, Patakyt ellenben nem. A szerződés az idei feltételeknél ked­vezőbbeket tartalmaz, de hogy elfogad­ja-e Pataky, az attól függ, hogy kon­tinentális szerződései, valamint észak­amerikai meghívásai lehetővé fogják-e tenni egy újabb délamerikai útját? Magyar újságíró angol könyve a legaktuálisabb országról Abessinia on the eveií »> Buenos Aires, szeptember 30 Az egész emberiség érdeklődése Etió­pia rejtélyes világa felé fordul s nekünk szinte egészen természetes, hogy a leg­aktuálisabb kérdésről egy­­ magyar újságíró nyújtsa át az első és legauten­tikusabb könyvet? Faragó László magyar újságíró, aki már évek óta Londonban él és az an­­gol nyelvű világsajtó egyik ismert nevű munkása, riporter-ösztönnel megérezte a közeledő eseményeket és alig néhány hét előtt tért vissza Etiópiából, ahová csak most indulnak a világ minden ré­széből a hirlaptudósítók. Faragó László könyve részleteiben 13 regénynél izgalmasabb olvasmány s most sorra lefordítják a világ minden nyelvére, hogy mire elsimulnak az el­lentétek, vagy fellángol a háború,­­ mindenütt “kézikönyv”-ként használhas­sák a háború színhelyeinek követésében , s­tb. Argentína közönsége is hamarosan megismeri ezt a művet: a buenosairesi CRITICA vasárnapi számában képekkel is illusztrált részleteket közöl a hatal­mas munkából. Nem kaphatnak magyar iskolát egy felvidéki község magyar gyerekei A csehek nem tudják megállapítani, él-e magyar „kisebbség" a pozsonymegyei Főréven Pozsonyból j­elentik. A pozsonymegyei Főrév nagyközség magyarsága évről-évre szaporodik, sok csallóközi és mátyásföldi magyar csa­lád telepedett le évek során a község­ben. Ennek a főként magyarlakta tele­pülésnek a gyermekei eddig Pozsonyba jártak iskolába, ami annyit jelentett, hogy a gyermekeknek naponta hat-hét kilométeres utat kellett megtenniük.­­ Két év óta a gyermekek egy része a tót liga iskoláit látogatja, mert télvíz ide­jén nem lehet őket a városba küldeni. Száznál több azoknak a főrévi gyer­mekeknek a száma, akik magyar iskola hííján a tót liga iskoláit, vagy a német iskolát látogatják. Főrév lakossága több száz aláírással ellátott kérvényt nyúj­tott be az iskolaügyi referátushoz, a­melyben magyar iskola felállítását kér­vényezte. A kormánybiztos 1934 decem­berben a magyar lakosságnak ezt a jo­gos kérését elutasította.­­ Hat hónap múlva a pozsonyi járási hivatal jóvá­hagyta a határozatot. A megokolás szerint az 1930-ban meg­tartott népszámlálás eredményét a sta­tisztikai hivatal eddig még nem hozta nyilvánosságra, úgy, hogy a járási hi­vatalnak nem áll módjában megállapí­tani, van-e Ferér községnek valóban magyar kisebbsége. Az érdekelt magyar szülők felebbez­­tek az országos hivatalhoz, amely a já­rási hivatal döntését a benne foglalt fur­csa megokolással együtt helybenhagyta és a felebbezést elutasíttotta. Dr. Ricardo Bompet ’ ORR. GÉGE és FÜLSPECIALISTA Bécsi és org. diplomával, a La Plata-i egyetem H. tanára, docente libre a buenosairesi orvos­egyetemen — a Ramos Mejia kórház szakorvo­sa — Rendel TALCAHUANO 727 sz. alatt — w­ T. 41 — Plaza — 1256 — 2—5 óra között ) Komoly szó az olvasókhoz! — Új negyed küszöbén - Buenos Aires, szeptember 30 Október elsejével új, ezidén utolsó ne­gyedévbe lép a Délamerikai Magyarság. Az évnegyedek fordulása alkalmából szokványos felhívással fordulunk az ol­vasókhoz; emlékeztetjük azokat, akiknek lejár az előfizetésük, hogy újítsák azt meg és fel-felhívjuk azokat az olvasó­kat, akik nem vlvnának előfizetőink, hogy lépjenek be ebbe a tisztes táborba, legyenek név szerint is a mi barátaink. Most ezen a már megszokott felhívá­son túlmenőleg, különös hangsúllyal akarjuk kérni előfizetőinket, hogy irá­nyunkban való baráti érzelmeiket is­mét tanúsítsák éspedig abban a formá­tlan, hogy­­ szerezzenek nekünk új elő­fizetőket. Azokat pedig, akik a mások újságját olvassák, hogy könnytsék meg előfizetőink segítő­készségét és jelent­kezzenek ők maguk az előfizetők közé! Hat tisztes, fáradhatatlan munkával betöltött esztendő után joggal mondhat­juk el, hogy a Délamerikai Magyarság nemcsak egy újság, amely hazai és itte­ni híreket közöl, nemcsak tükre a ma­gyar társadalmi életnek, hanem annál sokkal több, — szinte egyetlen és leg­biztosabb támasza minden magyar tö­rekvésnek, legyen az kulturális, nemze­ti, vallási, vagy akár­­ magánérdek is. Mindenki tudja már a saját személyes tapasztalatából, hogy amikor sehol ta­náccsal, útbaigazítással, jószóval, vi­gasztalással senki sem jön a segítségé­re, ott van a “Délamerikai Magyarság” amely minden körülmények között együttérez és tehetsége szerint segít­ségére is van! De ebből az újság nem tud megélni! Az újságra nemcsak akkor kell gon­dolni, amikor a magunk, vagy ember­társaink ügyében hozzájá fordulunk, ha­nem akkor is, amikor az újság fentartá­­sának gondjait előfizetésünkkel ma­gunkra vállaljuk! A sok- és sokféle eset közül, ami itt napról-napra előadódik, most nem aka­runk egyeseket kiragadni, de bizony mondjuk, hogy napról-napra nő a ko­lónia ilyen irányú igénye is valünk — szemben — és így kénytelenek va­gyunk most a sok közügy mellett a ma­gunk ügyével is foglalkozni és őszin­tén feltárva a helyzetet és megvilágít­va olyan oldalról is, amire sokan talán — elfoglaltságukban — nem gondolnak, arra kérni mindenkit, aki olvassa ezeket a sorokat és még nem tagja a mi elő­fizető-táborunknak, lépjen be, rendelje meg — havi csekély­­ pesóért — a la­pot, segítse ennek megerősödését, mert mindig lesznek gyengék, akik segítség­re szorulnak és honnan segítsen egy új­ság, ha maga is erőtlen, gyönge, gon­dokkal küzködő. ...Aki ismer bennünket, az tudja, hogy mit teszünk évek óta és látja, hogy célkitűzésünk egyenes iránya. S az tud­­ja azt is, hogy ezt támogatni annyi, mint magát a magyar életet erősíteni általa. Magyar táncjáték a Teatro Colónban fából faragott királyfi” Bartók Belától Buenos Aires, szeptember 30 Cseplinszky lengyel születésű ugyan, de három évet töltött a budapesti Opera­háznál mint koreográfiai rendező és ez az idő elegendő volt arra, hogy megis­merje a magyar kultúrát, a magyar művészetet, melynek most ő igen lelkes propagálója, Bartókot, mint zeneszer­zőt, mint embert végtelenül szereti és nagyrabecsül­“Én csak azért kívánom a Colónban előadatni ezt a magyar táncjátékot — mondja — mert hihetetlenül szeretem ezt a zenét, azonfelül pedig a jelenkor legértékesebb kadettzenéjének tartom. Nagy boldogsággal tölt el, hogy én le­hetek az, aki ezt a zseniális alkotást Buenos Aires közönségével megismer­tethetem.­­­­— A budapesti bemutató előtt, ezt a művet magával Bartókkal tanulmányoz­tam át taktusról taktusra és a partitú­rát könyv nélkül ismerem. Igazi ősma­gyar folklorisztikus elemekből áll ez a zene, melyhez én stilizált, magyar tán­cokat komponáltam. Ugy a dekorációk, mint kosztümök is magyarosok kell, hogy legyenek’." A Colónban már lázasan folynak a “Királyfi”-próbák és Cseplinszky mes­ter el van ragadtatva művészgárdájá­tól, mely a legnagyobb lelkesedéssel éli bele magát az “estile hungaro”-ba. A színház egyik folyosóján, lelken­dezve jön Olim Dora del Grande és büsz­kén újságolja, hogy a magyar darabnak ő lesz a főszereplője. A férfi Szólista Michel Borovszky lesz . Az előadás október 8-ára van tervbe véve és biztosra vesszük, hogy ezen a magyar bemutatón a magyar kolónia is nagy számban lesz képviselve. I. H. K. Válási világrekord Egy szerajevói pár dicsekedhetik az­zal, amíg az ellenkezőjét be nem bizo­nyítják, hogy ő tartja a világrekordot a ház­ass­ágok rövidsége tekintetében. _ Miután az ifjú pár egybekelt a meg­kapta a vallás áldását, három óra múl­va megjelent a muzulmán imámnál — mohamedánok voltak az ifjak — és arra kérte a papot, hogy bontsa fel a há­zasságot. Az ok — amint olvassuk — “az egyik házasfél kíncs meglepetése volt” Boszniában ugyanis a mohamedán nők még mindig fátyolt viselnek Magyro- német és német magyar szó­tár -a kötetbe kötve; ára 3 pesó 50 d­s. Kapható a könyvosztályban.

Next