Délamerikai Magyarság, 1936. január-március (8. évfolyam, 927-963. szám)

1936-01-04 / 927. szám

______ Délamerikai „Magyarság" repviszonyok és az időjárás változásai nem akadályozzák: hamarosan jelentős előnyomulással akarnak ‘‘nagyobb nyo- matékot” adni az olasz álláspontnak... A repülőtámadások megélénkülése máris komoly, szinte nemzetközi bonyo. dalmat hozott. Az etiopiai katonák két olasz repülőt, aki kényszerleszállást hajtott végre, elfogták, lefejezték, a két levágott főt, mint diadaljelvényt hordozták körül a táborokban, hogy ezzel lelkesítsék a különben is vérengző törzseket. A borzalmas kegyetlenséggel vég- rehojtott lefejezést több olasz repü­lőgép tisztjei maguk is kénytelenek voltak a levegőből végignézni. A repülraj parancsnoka kiadta a ren- eletet, hogy a kegyetlen törzset pél- ¡ásan büntessék meg. A közelben táborozott összes repülő­gépek a barbár törzsek üldözésére in­dultak, mivel pedig ezek — mint már máskor is megtörtént — egy vöi'öske- reszt zászlóval védett sátortáborba me­nekültek, amit a repülők minden két­séget kizáróan megállapítottak, elkezd­ték ezt a tábort bombázni. A repülőtámadásnak több halottja és igen sok sebesültje volt. Később kiderült, hogy a bombázott te­lep valóban tábori kórház volt, melyeit j a svéd vöröskereszt állított fel. Minthogy a svédek érdekeit Abesszí­niában az angolok védik, az angol kö­vetség nyomban jelentést tett a sajná­latos esetről a svéd kormánynak, a mely részletes felvilágosítást kért és egyben diplomáciai magyarázatért for­dult az olasz kormányhoz. Az olaszo kmegállapitották a már fentebb közölt tényállást és bár sajnál­kozásukat fejezték ki a svéd kórházte- Jep bombázása felett, azt a történtek szerint jogosnak minősítették és han­goztatták, hogy a jövőben is csak azok a kórházak mentesülhetnek a támadá­sok elől, amelyek nem adnak menedé­MAGYAR SORS A FELVIDÉKEN A csehek megakadályozták Eperjesen a magyar közművelődési est megtartását 1936, január hó 4. láttak hozzá a rend helvreállitásához A tüntetők erre szétfutottak, de nehány perc múlva uira összeverődtek, küldött, secret menesztettek a Járási főnökhöz és követelték, hogy a magyarok előadását tiltsa be. A iárási főnök a tüntetők ké­rését teljesítette A betiltó végzést Mécs László szlo- venszkói papköltö Jelentette be a közön­ségnek. Könnves szemmel közölte, hogy az előadást magyarellenes tüntetések mi­att nem lehet megtartani. A cseh csőcselék magatartása min­denütt általános felháborodást keltett. Eperjesen az idén is megismétlődtek a magyarellenes zavargások, amelyek­hez hasonlót a cseh soviniszták két év­vel ezelőtt rendeztek. Kedden este a Szlovenszkói Magyar Közművelődési Egyesület sárosi estet akart rendezni. A cseh legionisták és szokoüsták bujto- gatására a soviniszta diákok röpiratok- kal ragasztották át a sárosi est plakát­jait. — A sárosi magyar svihákok estjét — szólott az egyik röpirat — minden körülmények között meg kell akadá­lyozni. A csendőrség a röpiiatokat ‘‘eltávo­lította” ugyan, ám alig tépték Ifc a gya­lázkodó röpiratokat, ‘‘ismeretlen kezek” újra átragasztották a plakátokat. Ek­kor már látszott a városban, hogy az i est folyamán tüntetésekre kerül a sor. \ J Ennek ellenére az eperjesi és környék- i beli magyai ság zsúfolásig megtöltötte j a polgári iskola tornatermét, ahol a sá- j j rosi estet meg akarták tartani. ^ Az előadás megkezdése előtt mintegy ^ kétszáz főből álló tömeg vonult az iskola elé és követelték, hogy a ter. j met ürítsék ki s a közönség azonnal , távozzék. Mialatt az iskola előtt a tüntetők kia­báltak, a munkásotthonból kivonultak a munkások, akik felszólították a ma- gyargyalázó csőcseléket, hogy ne pro­vokálják a kisebbséget, vonuljanak- cl . és engedjék, hogy a magyarok megtart '' hassák a művelődési előadásukat. A felbujtatott “csehszlovák” tüntető 11 két a barbár fejvadászoknak. Különben ! í a bombázásnál svéd ember nem veszi- ¡ i tette életét, csupán egy orvos sebesült j < meg, de ennek bárki ki van téve, aki a {¡ hadszíntér közelében szerepet vállal. | 1 tömeg a felszólításra durva szitkok Sző- j rését teljesítette nét zúdította a magyarokat védő mun. kásokra, majd verekedésre került a sor. A soviniszta tüntetők és a munkások botokkal és dorongokkal estek egymás­nak. Nehány perc múlva csendőrök érkez­tek a helyszínre, akik gummibotokkal Már a gimnazistáktól is félnek Pozsony, december hó. A pozsonyi felsőbiróság Drbohláv- tanácsa érdekes “rendtörvényes” ügvct tárgyalt a napokban. A komáromi ügyészség vádat emelt Gál Jenő komáromi nyolcadik gimná­ziumi tanuló ellen a köztársaság védel­méről szóló törvénybe ütköző elnöksér- | tés miatt, melyet a vádirat szerint úgy i követett el, hogy 1935 január 3-án a j vonaton, Masaryk elnök mellszobrát j szállítván, a község jegyzőjének, körül- j belül 15 diáktársa előtt a mellszobrot kicsomagolta, a szobor fejére oly illet­len módon tette a kalapját, hogy ez a jelenlevőkből nevetést váltott ki és azt mondta volna, hogy: “nézzétek, miíven kopasz”, majd azt: “bújj el te hólyag”. Mikor figyelmeztették, azt mondta, hogy Csallóközaranyoson leejti a szob­rot a földre, hogy összetör ion. Az ügyészség eleinte még másik két gimnazista ellen is megindította az el- j járást, de ellenük ezt később megszün- j tette. — A komáromi kerületi bíróság ¡ előtt csupán Haitik István kilencéves J diák vállalta a vádiratban foglaltakat j — maga a vádlott és gimnazistatársai ! azt adták elő, hogy Gál a kalapot csak ¡ azért helyzete a szoborra, hogv meg- I állapítsa, vájjon a szobor életnágysá. j gu-e, vagy sem. A kifejezések haszná- | latát azonban tagadta. A komáromi kerületi biróság Gál Je­nőt, a vád alól felmentette, de az ügyész az Ítélet ellen felebbezett. A pozsonyi felsőbíróságon az ügy is­mertetése után Rozicka dr. főügyészhe­lyettes kérte Gál szigorú büntetését a vádirat értelmében és hivatkozott arra. hogy Rajtik tanú a kerületi bíróság megállapítás szerint is értelmileg is ige fejlett vallomása szavahihetőséget kel­tett és jól tud magyarul. így nem fér­het kétség vallomása helyességéhez. —■ Ennek ellenében a mentötanuk egy ré­sze ellen is folyt az eljárás és diáktár­sukról lévén szó, igyekeznek azt men­teni Sziláid Marcell dr. pozsonyi ügyvéd, védő, a feiebbezés elutasítását kérte, rámutatva arra, hogy az esetet Rajtuk tanú apja jelentette fel a csendőrscgen és kilencéves fiú vallomása alapján nem lehet Gált • elitélni. A felsőbíróság hosszas tanácskozás után kihirdette ítéleté*, amely szerint az ügyészség felebbezését elutasítja és a felmentő ítéletet megerősíti. A felsőbíróság nem fogadta el Raj­tik vallomását s igy a kifejezések hasz­nálatát nem látta beigazolnak, a ka­lapnak a szoborra való tételét pedig nem minősítette olyan cselekedetnek, a mely az elnök tekintélyét lealacsonyí­taná. Ahány ház annyi szokás Irta: ViUey Alexandré Renard kisasszony, a kiváló ügyvéd­nő, hanyag mozdulattal hátrasimitotta a homlokán lelógó hajfürtöt s igy szólt a parancsra váró irodakisasszonynak: — Bejöhet az a hölgy... Az iroda félhomályba merült, csak az Íróasztalon álló lámpa , világította nieg homályosan a szobát. Nyílt az ajtó és belépett a bejelentett hölgy. — Tessék közelebb jönni és helyet foglalni — szólította fel a félhomályból kibontakozó alakot. Egyelőre csak any- nyit látott, hogy világos ruhája van. A látogató leült az asztal mellett álló székre. Fiatal leány volt. Elegánsnak épenséggel nem lehetett volna mondani az egész megjelenését. Rosszul ondolált haja eléggé rendetlenkedett ég kevéssé sikeresen volt szőkítve. A kalapja alól egyes fürtök kiszabadultak és a homlo­kára lógtak. Amikor megszólalt, hang­ja úgy hatott, mintha elszokott volna a beszédtől, vagy holtfáradt volna. — Azért jöttem épen magához — igy kezdte — noha annyi ügyvéd van Párizsban, hogy a Szajnát lehetne ve­lük elrekeszteni, mert mint nő, talán jobban megérti az esetemet, mint a hogy férfikollégái értenék meg. Penard kisasszony a nem túlságosan hízelgő bevezetésre unottan emelte fel a fejét. Nem mintha érzékeny lett vol­na. de unta a női szellemeskedést és előre sejtette, hogy ilyen bevezetés után mi következik. Miről lehetne szó, ha nem a “léha férfiről”; aki ezt az áldat­lan báránykát “cserben hagyta” és most arra kell ügyvédi fenyegetéssel kény­szeríteni, hogy ezt az ártatlanságot fe­leségül vegye. Ezt gondolta magában az ügyvédnő, de csak ennyit felelt: — Tessék elmondani, hogy miről van szó ?... Nem mintha nem tudta volna előre a regényt, amely ilyenkor következik. Mindig ugyanaz a történet, csak egves külsőségek változnak esetenként. — A nevem Masson Annie — kezdte a leány — és hat hónap előtt megis­merkedtem Dillon Jean-na), a gazdag ékszerész fiával. — Dillon — jegyezte meg az ügy­védnő — ismerem az atyját. A leány mereven bámult valami tá­voli pontra és nem vett tudomást a fél­beszakításról, hanem igy folytatta: — Szerettük egymást és hirtelen, — anélkül, hogy ezt bármivel indokolta volna. — eltűnt- Azóta semmit sem hallottam róla és képtelen voltam fel­kutatni. Az atyját nem ismerem... A> üzletben a kérdéseimre kitérő választ kaptam. S a lény most minden átmenet nélkül kétségbeesetten zokogni kezdett s szén. ; vedélyesen megragadta az ügyvédnő kezét, kérlel»*: — Kérem, adjon tanácsot, hogy sze­rezzem vissza Jeant? Imádom őt. Azt hiszem, hogy amikor a lakásán telefo­non kerestem, otthon volt, de amint a hangomat megismerte, szó nélkül letet­te a kagylót. Az ügyvédnő messzebbre tolta magá­tól az asztali lámpát, mert érezte, hogy elDirult... Vele igyanez történt, nem is olyan régen... A vőlegénye, a bol­dog jegyesség delclöjén hirtelen, indo­kolás nélkül, elmaradt... s azóta a le­veleire se felel... De Renard kisasz- szony erélyesen lerázta magáról a hirte­len támadt gyengeséget. Végre is... ügyvéd... tanácsot kell adnia az ügy­félnek.., — Kedves kiasszony — mondta hi­deg üzleti hangon — hívja fel újra te­lefonon a fiút, de ne kérdezze, hogy ki beszél, hanem minden bevezetés nélkül vad szenvedéllyel kiáltsa be a telefonba: “Szeretlek, nem törődöm azzal, hogy elhagytál! Csak azt tudom, hogy sze­retlek és nem tudok nélküled élni! Nem bánom, akármit gondolsz is erről a vi- jelkedlsemről, szeretlek és mindig csak ■ízertni fogtak!” ■— Ha erre a vőlegény visszatér ma. gáhez, kétszáz frank tiszteletdijat ka­pok, ha nem... Alig maradt magára az ügyvédnő, — merészet gondolt. Hátha ő maga is ezt próbálná meg, amit most az ügyfelének javasolt. Elsápadt az izgatottságtól, a mikor felvette a telefont s letárcsázta a hűtlen vőlegénye számát. Amint pedig megismerte a telefonban a szeretett férfi hangját, minden bevezetés nélkül, szenvedélyesen, amit az ügyfelének ta­nácsolt, belesirt a telefonba: “Szeretlek, Marcel, nem törődöm az­zal, hogy elhagytál. Csak azt tudom, hogy szeretlek és nem tudok nélküled élni! Nem bánom, akármit gondolsz is erről a viselkedésemről, szeretlek és mindig csak szeretni foglak!” Vadul dobogott a «7,ive, amikor elhall­gatott. Egy pércig halotti csend volt. Aztán megszólalt a volt vőlegény hang­ja... . éles n... kellemetlenül­— Mi ez? Valami beszélőfilmet pró­bálsz? Vagy melodrámát tanulsz be? Ugyan, ne tedd magad nevetségessé! — Nincs időm műkedvelő színházat ját­szani!. .. Renard kisasszony megszégyenülve csapta le a telefont Másnap délután boldog arccal állított be hozzá tegnapi ügyfele és kétszáz frankot tett le az asztalra: — A tanács nagyszerűen bevált... Jean, amint a maga receptje szerint be- lesirtam a telefonba, boldogan orditotia, hogy már ő sem bírja tovább nélkülem az életet... Tegnap már együtt vacso­ráztunk és... két hét múlva meglesz az esküvőnk!... Amint a boldog újjászületett meny­asszony távozott, Renard kisasszony szomorúan gondolta magában: ‘‘ahány ház, annyi szokás.. V

Next

/
Thumbnails
Contents