Délamerikai Magyarság, 1938. július-szeptember (10. évfolyam, 1300-1337. szám)
1938-07-02 / 1300. szám
2 Károlyi Gyula gróf a parancs-uralom ellen Budapest, június 25 — Repülőpostával érkezett tudósítás — A felsőház megkezdte a költségvetés vitáját. . Károlyi Gyula gróf volt miniszterelnök a költségvetéshez hozzászólva, rámutatott a nemzetközi bizonytalan helyzetre, amely a békeszerződések alapvető hibáira vezethető vissza. Végzetes hibának mondotta, hogy a Népszövetségbe felvették a szovjetet, mely mindenütt az ellentétek kiélezésére törekszik és végeredményben világforradalmat akar elérni. A nemzeti összefogás szükségéről szólva kifejtette, hogy ez csak az ezeréves alkotmány keretében s kiépítésével lehetséges. Egypártrendszer és parlamentarizmus: ellentmondó fogalmak. Egészséges parlamentáris kormányzat nem lehet meg ellenzéki ellenőrzés és bírálat nélkül. — Vannak — folytatta — akik az öszszefogást valamely parancsuralmi rendszerrel vélik elérhetőnek. — Kijelentem, hogy én a parancsuralmi elgondolást magyar szempontból teljesen elhibázottnak tartom. — Nálunk a parancsuralmi rendszer nem képzelhető el máskép, mint erőszakos puccs útján. Híve vagyok a tekintély-kormánynak, de kell, hogy ezt a tekintélyt az ország közvéleménye elismerje részben az illetők szellemi és erkölcsi kvalitásai, részben pedig végzett munkásságuk alapján. . — Az ország józan közvéleménye — folytatta — nem fogadhatja el tekintélynek az ismeretlenség homályából pillanatnyilag felbukkanó egyéniséget, aki csupán nevének állandó reklámozásával akarja magát tekintélynek és országos vezérnek feltüntetni. Befejezésül a rend fentartásának szükségéről szólt és hangoztatta, hogy az ország egész közvéleménye teljes bizalommal van e tekintetben a kormány és a belügyminiszter iránt. Rendelje meg a “Magyarság”-ot. Havonta 1 pesó az ára! TÚL A RÁCSON Írta: JAMES RILEY Cannes-ban, a hegyoldal felé lassan emelkedő úton haladt a nagy luxusautó, benne Sir Cavington Henry, a szép felesége és aranyszőke négyéves kisleánya. Mentőneka igyekeztek látogatóba Sir Henry egyik barátjához. A kirándulást két napra tervezték s erre az időre Agathe, a kislány nevelőnője, egyedül maradt a középkori várra emlékeztető óriási villában. Előre örült a két csendes napnak. Reggeltől estig körüljárhatta az óriási parkot, amelyik dél felől a tengerpartig ér le és a gyönyörűen berendezett termeket. — Elnézheti újra a mesterműveket, festményeket, szobrokat. Kétszer huszonnégy óráig nem lesz a kis négyéves zsarnok rabszolgája, nem a “kisasszony” lesz, az alig emberszámba vett nevelőnő, hanem saját gondolataival foglalkozhatik és nem tartozik számot adni arról, hogy miért szomorú, vagy miért mosolyog. A cselédségnek is szabadságot adott Sir Henry erre a két napra. — Kisasszony, érezze jól magát és pihenjen — mondotta az öreg házvezetőnő, amikor kezében kis táskájával elindult. Elköszönt a szakácsnő is, az inas is, a szobalány és Lady Cavington komornája. Még a kocsimosó is bezárta a garázst és elment kétnapi kirándulásra. A szakácsnő két napra kikészítette a konyhába a “kisasszony” számára mindazt, amiből sajátmagának főzhet, ezenkívül a nagy jégszekrény tele volt hideg ételekkel. Nem kellett attól tartani hogy éhenhal. Amikor Agathe magára maradt, könyvet vett elő és olvasni kezdett. Hamarosan félrelökte. Nem volt az olvasáshoz türelme. Elgondolkozott azon, milyen boldogan szaladt szét az egész kiszolgáló személyzet, hogy két napig saját világukban éljenek. A milliomos nagyúri család házatája számukra örökké idegen világ marad, amivel alig van lelki közösségük. Bármilyen szegényesen is, szívesen töltenek egy-két napot saját világukban, a hozzájuk hasonlók körében. Csak Agathe maradt itt, nem volt hová mennie. A családja nagyon messze élt valahol az angol keleti partvidéken. Elindult a parkba. Odakinn forrón sütött a március végi nap, a tenger tükre vakítón verte vissza a sugarakat. De a park óriási fái közé a napfény csak gyengén hatolt be. Ebben a főúri villában még a nap is korlátok közé volt szorítva. Agatha lézengve, szórakozottan eljutott a park főkapujához. A vakítón megvilágított hófehér út ellenállhatatlanul vonzotta. Visszament a park túlsó végében álló garázshoz, amelynek a kulcsa az ajtó mellett a szokott helyen volt felakasztva. Agathe bement a garázsba. Két autó állt ott. A nagyvárosi autó és Lady Cavington kétüléses sportautója. Agathe jól tudott vezetni. Felszaladt a szobájába, felvette az autóutakra Lady Cavingtontól kapott sportköpenyét, sportsapkáját, a szemüveget, kivezette a kétüléses kocsit az útra és bezárta maga után a főkaput. Végtelenül élvezte a meleg rivéziai tavaszt. Most ő is független fiatal leány volt, mint azok a gazdag, előkelő leányok, akik az autójukon végigröpülnek a csodásan szép tengerparti után. Más autókkal találkozott, azokon is elegáns férfiak, divatos dámák voltak. Agathe lassan beleélte magát az álomszerű hangulatba, a képzelete repült vele, ő is gazdag, ünnepelt fiatal leány volt. Gyönyörrel szívta magába a tenger illatát. .i ii— —! Egy fordulónál valami árnyék bukkant fel. Mire Agathe tudatára ébredt, hogy ember ugrik félre a kilencvenkilométeres sebességgel repülő gép elől, már késő volt. A sárhányó elkapta az útjába kerülő emberi alakot és félredobta. Agathe dermedt rémülettel állította meg a gépkocsit s leugrott, odaszaladt az útszélen fekvő emberhez. Fiatal férfi volt. Mialatt a lány rémült arccal ránézett, a bokáját dörzsölgette a kezével s mosolyogva mondta: — Bocsásson meg az ügyetlenségemért . .. örülök, hogy nem okoztam bajt. — Hisz én vagyok a hibás.. . Nagyon megsebesült? — kérdezte Agathe és letérdelt a férfi mellé az aszfaltos útra. —Nem történt komolyabb baj. A jobblábam kissé megrándult. — Kérem, üljön be mellém, hazaviszem és erősen bekötöm a lábát, hogy meg ne dagadjon. Rövid tiltakozás után a férfi hálásan mosolygott és beült az autóba. A fejedelmi külsejű villa előtt szemmel láthatólag meghökkent, de nem fordult vissza. Agathe erős kötéssel bepólyálta a lábát. A fiatal, rokonszenves külsejű fiatalember hálásan fog 'Délamerikai Magyarság'' 1938. július hó 2 A Sárga folyam mellett újból súlyosan megverték a kínai csapatokat Hankon felé haladnak a japán hadtestek - Franciák tevékenysége Indo-Kinában (Táviratok kivonata) Matung közelében a japán csapatoknak sikerült átkelniök a Sárga folyón s repülőgépeik segítségével áttörték a kinaiak megerősített pozícióit, egy borzalmas, több napig tartó küzdelem árán. A harcban a Yangtzén felfelé haladó japán flotta kisebb egységei is tevékeny részt vettek és az ágyúikkal óriási pusztítást vittek végbe a partmelléki erődítményekben. A kínai csapatok elkeseredetten védekeztek a technikailag jobban felszerelt támadóik ellen. Repülőgépeik öt japán torpedórombolót és ágyúnaszádot süllyesztettek el a véres küzdelem folyamán. Chang-Kai-Shek haderői egészen Hokon városáig vonultak vissza, ahol a Sárga folyó még épen maradt gátjainak felrobbantásával fenyegetik a Hankow felé előnyomuló japánokat. Hankow városát máris tömegesen hagyják el az idegenek, hogy a déli fővárosban, Kantonban, vagy pedig az angol fenhatóság alatt levő Honkongban keressenek védelmet az in- Ivázió elől.Miután a német—japán közreműködés egyre szorosabbá válik, Hitler táviratilag hívta vissza Falkenhausen tábornokot, a Kínában működő német katonai miszszió főnökét, úgyszintén annak összes tagjait is. A Hankowból érkező távirati jelentések szerint Falkenhausen máris elhagyta az ország területét, azonban a német katonai misszió többi tagjait Chang-Kai-Shek marsall fogságba vetette. A francia fenhatóság alatt levő Indo-Kina északi határán nagyszabású katonai előkészületek folynak, miután a japán repülők több izben bombázták a Kanton felé haladó vasútvonalat, amelyen keresztül naponta 500 tonnányi hadianyag megy a kínai csapatok számára. ANILINAS COLIBRI Regalan con compras de cajas grandes MAPAS completos grandes modernisimos de la REP. ARGENTINA A csodatevő ember A csodatevő ember egy álom elgondolása, mégpedig az emberi tökéletesség és boldogság lehetőségeiről. A negatív eredmény ne aggassza az olvasót, mert amíg eddig a befejezésig eljut, addig egy zseniális agyvelő erőfeszítéseit élvezheti, ahogyan az emberiségért küzd, ahogy minden lehetőt elkövet ahhoz, hogy valami kiutat találjon az emberek millióinak leromlott lelkiségéből keletkezett zűrzavarból. Egy új korszak akarna, szeretne, próbálkozik megszületni, de végre, kicsinyes, kapzsi, önzőlelkű szűkreméretezett agyvelőnk sehogyan sem engedi ezt az “emberiség új aranykorát” világra jönni. A nagy vajúdásokból mindig csak egerek születnek és ezen Wells sem tud segíteni. Ezredszer is konstatálja, amit előtte annyian és annyiszor állapítottak meg: az ember nem Isten és az isteni szikra benne talán csak az, hogy az igazit szereti és a hamisat gyűlöli. Wells-nek ez a regénye is, a fantasztikum mellett, mélységesen humanista irányú. Az emberi gyarlóságok felett elnéző sóhajjal fejezi be könyvét.— Megveheti három pesó hatvan centavosért Barna könyvkereskedésében, Lavalle háromszázhetvenkilenc szám alatt. ZEJTE Italo Montemezzi: “A Három Király szerelme” Montemezzi “L’amore dei trere” című operája, az új romantikus irányzathoz tartozik. Benne csak a háború előtti verizmusnak folytatását látjuk, de sem esztétikai, sem pedig zene-történetfejlődési szempontból nem tulajdoníthatunk ennek a műnek nagyobb jelentőséget. Reményt keltőeknek számíthattak a mű keletkezésekor (1913.) igen szép, kifejezőteljes kórusai és szenvedélytől áthatott, meleg Erikája, mely utóbbi azonban Wagner Trisztánja nélkül sohasem jött volna létre. Mindamellett az operaprodukció mai terméketlen korszakában ezt az opuszt is — az operarepertoár gazdagítása érdekében — szívesen kell fogadnunk. Régi, elavult díszletek keretében Pinza, a vak király, ragyogtatta magas művészetét és kivételesen szomorúan csengő, óriási hangját. Mellette Elisabeth Rethberg hódított poezistől áthatott, a kulturáltság szuperlativistát jelentő énekével. Galeffi bár énekében már nélkülöznünk kell a nyugodt vonalvezetést, szimpatikus fellépésével nyerte meg a közönsget. Jagel, korrekt, muzikálisan éneklő Avitot állított elénk. A dirigáló Serafin erősen húzta alá a partitúra szenvedélyes részeit, de veszni hagyta a lila finomságait. I. H. K.