Délamerikai Magyarság, 1938. október-december (10. évfolyam, 1338-1375. szám)

1938-10-01 / 1338. szám

1938. október hó 1. "Délamerikai Magyarság" Új argentínai követet neveznek ki Budapestre Brebbia megha­miniszter cserél a hágai miniszterrel Buenos Aires, szeptember 30 Alig néhány hónappal ezelőtt foglalta e­l helyét Argentína magyarországi követe, Carlos Brebbia volt földmivelésügyi ál­lamtitkár és máris elhagyja Budapestet, ahová olyan nagy örömmel ment és ahol olyan kitűnően érezte magát. Brebbia követet — mint ismeretes — , még Saav­edra-Lamas külügyminiszter ne­vezte ki Budapestre s amikor az új kor­mány hivatalba lépett. Cantillo külügy­miniszter egészen más megbízatást szánt volna a pesti követnek. Kinevezését azon­ban nem akarták hatálytalanítani és így elutazott állomáshelyére, ahonnan azon­ban — bármennyire is szereti a magyaro­kat és szép Budapestünket — igen hamar kénytelen távozni, mert Cantillo külügy­miniszter ragaszkodott ahhoz, hogy rend­kívüli és sokoldalú képességeit olyan he­lyen használja fel, ahol követi tevékeny­sége mellett gazdasági tanácsadóként is működhetik. Elsősorban az argentin—angol kapcso­latok ápolása és kiépítése tekintetében volt erre szükség s ezért a londoni követ­ség közvetlen közelségében kívánta tud­ni a minisztere s ezért Breblia követet Hágába helyezte át, ahol alig néhány órai át választja el csak a szigetország fővárosától. Az igy megüresedő budapesti követi ál­lásba az eddigi hágai követ, José Manuel Llobez megy, aki ezidőszerint szabadság­idejét Buenos Airesben tölti. "M­A­G­D­A” KALAPSZALON ESMERALDA 786 U. T. 31. — 1547 a t. magyar hölgy­közönség szives tu­domására hozza, hogy megérkeztek a tavaszi és nyári ,á­­melyeknek megtekintését klienseinek a figyelmébe ajánlja. rizsi modelljei. Új út épíl Argentina és Chile közt Buenos Aires, szeptember 28 A chilei kormány útépítő bizottságának vezetője a napokban Mendozában időzött és megbeszéléseket folytatott az argentí­nai illetékes körökkel egy új nemzetközi út építésére vonatkozólag, amely Argen­tína és Chile között új összeköttetést lé­tesítsen. Az új út a chilei Portillo és az argentí­nai Las Cuevas helységek közt vezetne át a határon egy nyolc kilométeres alag­­úton át, amelyet az Andesek hegyláncán át fúrnának. Vasárnaptól kezdve innét tovagyitjuk műsorunkat­­ A műsoradás kezdete reggel fél 10 óra Buenos Aires, szeptember 30 A “Délamerikai Magyarság” közel nyolc esztendős rádió­szolgálatát vasárnap, ok­tóber 3-ától kezdve új állomáson foly­tatja. Sikerült, újabb áldozathozással a közép­­állomások egyik legnagyobbikát, a STEN­­TOR stúdióját megszereznünk, amely na­gyobb adó­erejénél és jobb fekvésénél fogva sokkal távolabbi pontokig sugározza ki műsorát, mint eddigi állomásaink és nemcsak Argentína minden pontján, ha­nem a szomszédos államokban is kitűnő­en fogható. Állomásunk felcserélésével egyidejűleg megváltoztattuk (s azt hisszük, meg is ja­vítottuk) a leadás időpontját, amennyi­ben vasárnaptól kezdve a közvetítés valamivel későbben, reg­gel fél 10 órakor kezdődik. A leadás időpontja — úgy, mint eddig is — egy teljes óra lesz. A “STENTOR” jele L. S. 8. és a “dial”­­ban legutóbbi álomásainktól balra a kö­zép felé található. Mindenki helyesen te­szi be, saját készülékén már ma megke­resi ezt az adó­állomást, hogy a vasárnapi órát­­zavartalanul élvezhesse végig. Kérjük különösen távolvidéki s a szom­szédos államokban élő előfizetőinket, hogy a vételi viszonyokról bennünket infor­málni szíveskedjenek. mon lakik. Ha elmegyek hazulról csuka teste felé. Mikor már a­nya­­bevásárolni, velem jön. Az én kis fa körül van a hurok, villámgyár- falumnak a főutcáján két oldalt fák vannak. A veréb néha unja, hogy lassan gyalogolok, felröppen a vállamról, előre repül vagy tíz fával, ugrál a lombok között, aztán visszaszáll a vállamra. Ha a bolt­ban alkuszom, ott ül a vállamon. Ha kimegyek, megint röpköd ked­vére. Az állatokról kezdtek beszélni: állatkínzásról. Majd vadászatról. Majd halászatról. S megszólalt egy eddig hallgató idősebb úriember, nagyszakállas. — Én Schleswig-N­olsteinban la­kom. Ott egy igen érdekes neme dívik a halászatnak. Sok ott a csa­torna, amelyekben igen tiszta a viz — lelátni a fenékig. A parasztfiúk ebben a vízben csukát fognak drót­tal. Ez a következőképpen megy. Igen fényes és vékony fémszálból hurkot készítenek s a parton ha­salva, a hurkot leeresztik a vízbe. A csukának az a szokása, hogy egy helyben áll és úgy várja a zsámá­­nyát. Roppant óvatosan az orra alá kell bocsájtani a hurkot. Ha jól süt a nap, a hurok olyan fényes, hogy ő azt nem látja. Akkor a hurkot lassan, nagyon lassan vinni kell a san meg kell rántani. De ennek a mozdulatnak nagyon gyorsnak kell lennie, mert a csuka is igen gyors állat. Szempillantás alatt előre ug­rik a vízben, mikor érzi a vesze­delmet. A hurok rendesen a farká­nál fogja meg. Mikor kirántják, a farkánál fogva lóg és hevesen csap­kod, de a hurok annál erősebben szorul a farkára. Erre megint a chilei vette át a szót: — Nálunk elég érdekes a tenge­ri rákászat. A chilei parton sok a tengeri rák, csak úgy nyüzsögnek. A benszülöttek szemfényvesztő ügyességgel tudják fogni őket. Po­tom áron adják el. Van ott egy magyar, aki a rákászoktól olcsón összevásárolja a zsákmányt és jó áron eladja. Már eléggé megszed­te magát. Erre én is beleelegyedek a tár­salgásba : — Bocsánat, uram, nem tudja véletlenül annak a magyarnak a nevét ? — Nem, sajnálom. A magyar neveket lehetetlen megjegyezni. Elfelejtettem. Miért érdekli? Mert magyar vagyok magam is.. Mindeddig felváltva folyt a tár­salgás németül és angolul. E­bben a pillanatban megszólalt a bolgár bárpincér, Iván, magyarul: — Nagyságos úr magyar? Én most tanulom a magyarul. Akarom menni Budapest. Erre a szóra, hogy Budapest, va­lamennyien egyszerre szólaltak meg. Kivétel nélkül valamennyien voltak már Budapesten, össze-visz­­sza beszéltek hozzám nagy élénk­séggel. A Margit-szigetet említet­ték, a Halászbástyát, a Lánchidat. Azt mondták, hogy “barack” és “köszönem szépen”. Lelkesek let­tek és jókedvűek. A világ egyik legszebb városának mondták Bu­dapestet. — Csak Rio de Janeiro szebb — mondta az ecuadori ember. Ez nem tetszett nekem. Hiszen lehet, hogy Rio szebb, de mit kell azt az orrom alá dörzsölni. — Kapni ott balatoni fogast ? — kérdeztem támadóan. Mind elismerték, hogy Rióban nem kapni balatoni fogast. — Na, also — mondtam gőgö­sen. Fizettem és külön borravalót ad­tam a magyarul tanuló pincérnek. HERCZEG FERENC 75 ÉVES Budapest, szeptember 25 Herczeg Ferenc, a legnagyobb magyar író, most ünnepli 75. születésnapját. Eb­ből az alkalomból a Nemzeti Színhéz cik­lust rendez nagysikerű darabjaiból. A ciklust a “Kék róka” előadása nyitotta meg. Az író nem lehetett jelen, mert hús­mérgezés következtében szanatóriumban fekszik. 3­ 0«fzt­ONSAG BIZTONSÁG TELJES BIZTONSÁG kell önnek — ma még sokkal inkább, mint ezelőtt — hogyha nehezen megtakarított pénzét takarék-betét számlára helyezi. Ezt a teljes biztonságot s megfelelő kamatot nyújt­ja a magyarok igaz barátja, a TO HOLANDES UNIDO­­ESAL BUENOS AIRES Igyar OSZTÁLYA Fő­intézet: Bme, Mitre 234 italások bármily pénznemben, repülőköltség nélkül. Városi fiók: Corrientes 1900 leszállított jutalékkal, ÜT ivó és menet­jegyek kaphatók­ az összes hajókra, legolcsóbban Ismeretlen tengeri állatokat fedeztek fel a délamerikai vizeken A Harvard-egyetem állattani gyűjte­ménye a leggazdagabb és legteljesebb a maga nemében az egész világon. A mú­zeumnak igen értékes és nevezetes osz­tálya a halak és tengeri állatok gyűjte­ménye. Ez a rész most jelentékenyen gaz­dagodott, annyira, hogy ki kellett bőví­teni. Dr. Hubert L. Clark vezetésével ugyanis kutatóvaj járta be a forró égövi tengeri vidékeket és hosszabb időt töl­tött Közép- és Délamerika nyugati part­vidéke mentén. Több, mint kilencezer angol mérföld­­nyi utat tett meg a társaság és kétezer­nél több állatot vitt magával a mélység­ből. Ezek között harminc olyan lény van, amelyet eddig a tudomány nem tartott nyilván. AZ EGYETLEN magyar hirdetési orgánum a La Plata-i országokban a DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG

Next