Délamerikai Magyarság, 1959 (32. évfolyam, 3920-3970. szám)

1959-01-01 / 3920. szám

Franqueo a pagar No. 112 Boldog Ureszten kíván minden magyarnak Ára 5.­ peso. 1959. Január 1. Dé­lame**ikai MAGYA­RSÁG C. J1a CORRAO 1481 T. 1. 31 (Retiro) 2819 XXXII. évfolyam, 3920. szám. Csütörtök. Dirección y Administración­­ LAVALLH 3B1 . B*. AIRIES CINZANO, yOOS SIGLOS DE CALIDAD..1 a “Délamerikai Magyarság” szerkesztősége és kiadóhivatala Frondizi gazdasági terve Frondizi államelnök decem­ber 29-én este rádióbeszéd ke­retében ismertette azokat a gazdasági terveket, amelyek két év alatt Argentína gaz­­dasági életét gyökeresen meg­javítani hivatottak. Az ország gazdasági helyze­te drámai. Az infláció nap­­ról-napra nagyobb. Az 1948. évi 7600 milliós bankjegyfor­­galom idén 70.000 milió pe­­sora emelkedett. Az utolsó 15 év alatt Argentína sok­kel többet költött, mint a mennyit termett s felélte tar­talékait, amellett súlyos adós­ságokat vállalt külföldön. A második világháboru után a külföldön lévő tartozásokat a­ Nemzeti Bank arany- és de­viza-tartalékai még 1300 mil­lió dollárral múlták felül.­­ Ez év április végén pedig már­­a külföldi adósság múlta fe­lül 1100 millió dollárral az argentin arany- és deviza­­tartalékokat. Az ország a fizetésképtelen­ség szélén áll. A vállalt kö­­telezetteég°k és már koráb­ban engedélyezett behozata­lok kétszeresen felülmúlják a jelenlegi szabad és konverti­­b­is arany- és devizakészle­tet, amely mindössze 104 mil­lió dollár. Ráadásul az újév­vel további 200 millió dollá­ros kötelezettség áll elő a külföldi adósságok kamatai és törlesztési százalékai fe­jében. 1955. január 1-től máig Ar­gentína külkereskede­mi de­ficitje ezer mil­ió dollárra emelkedett. Az állami üze­mek óriási veszteséggel jár­nak. Az államosított vasutak vesztesége évi­ 14 000 m­i­ó peso, miután a 20 ezer m­ió peso kiadással szemben csa 6 ezer millió peso a bevétel, nem számítva az amortizáci­ókat, és a karbantartást,­­ Utánpótlást. 1946-tól a mai napig az államkincstár a nyugdíjalaptól több mint 55­­ezer millió pesot vont el, ez­ért az nem tudott eleget ten­ni kötelezettségeinek. Tehát­­ a munkások öregség esetére megtakarított pénzét vette el és élte fel az állam. Az álami és tartományi tisztviselők száma 1,800 000, amely a családtagokkal hét milliós tömeget jelent. Az ál­lami bevételek több mint 80 száza­l­ka megy a fizetésekre. Ezért nincs pénz lakásépítés­­r­re, utakra, iskolákra, stb. Az állam egymaga több mint 100 ezer millió pesóba kerül éven­te az országnak. De ennek csak felét fedezik az adók és más terhek. Az állami ad­minisztráció tehát kétszere­sét költi a bevételének, a hiányt kölcsönökkel és bank­jegykibocsátással pótolja. — Nem csoda, hogy a megélhe­tés az utolsó tíz év alatt 600 százalékkal drágult. Amennyiben ez a folyamat tovább tart, beláthatatlan ka­tasztrófa előtt állunk. Nincs más út, mint a gyökeres re­form útja. A kormány tehát kidolgoz­­ta tervét, melynek következ­ményeként az állam 1959 év­ben elkerülheti az 50 000 mil­lió pesós deficitet. Az állam­­a reális gazdasági alapokat­­akarja szilárdan lerakni és­­ehhez megnyerte a külföldi nagytőke segítségét. A Fondo Monetario Internacional 75 millió dollárt bocsájtott ren­delkezésére, ugyanakkor az USA hivatalos pénzintézete­ és magánbarkjai további 254 millió dolláros hitelkeretet nyitottak az ipari termelő eszközök utánpótlására és­­ kiterjesztésére. A kormány tervének főbb­­ pontjai: 1. 1959. január 1-től megszű­nik az eddigi rendszer a kül­kereskedelem terén. 2. Megszűrnie a dollár hi­­rteltes kotizálása, csak sza­bad ár lesz a kereslte és kí­­nálat törvénye szerint.­­ A Banco Central befolyást fog gyakorolni egy relatív sta­bilitás tekintetében. 3. A nagyon szüksége­* cik­kek behozatala szabad dol­lár kotizációjával történik. A többi importáru 20-tól 300 szezalékig terjedő behozatali vámtarifa alá esik. 4. Az export ugyancsak ma­gad­ketizáció alapján törté­nik, de az áruk értéke után 10 és 20 százalék közötti vám­­ alá esik.­­ 5. Hitelt csak a tem­elésre adnak, semmiképpen sem a spekulálóra, uzsorára és a gazdasági parazitáskodásra. 6. Az árak szabadok lesz­nek, kivéve néhány négy fon­tossági árut. Azonban egyet­len ár sem kap szubszidiát. 7. Az állami bürokráciát fokozatosan leépítik. A nem feltétlenül szükséges közmun­kákat elhalasztják. 8. Felemelik az adókat és annak behajtását szigorít­ják. 9. Az állami vállalatok szubszidióját megszüntetik. Felemelik a városi és vasúti közlekedés tarifáját. A kormány minden eszköz­zel a termelés emelését kí­vánja előmozdítani, mint a gazdasági krízisből való szaba­dulás és a fejlődés egyetlen reális alapját. Argentína nem térhet ki a realitások törvé­nye elől. Latin - Amerika és a guruló rubelek 111 millió dollárt adott Moszkva 1958-ban latinamerikui kommunista akciókra AZ ELMÚLT ÉVBEN meg­élénkült a helyzet a hideg­háború latinamerikai front­­ján. Míg a délamerikai köz­társaságokban a diktátorok bukása után konszolidáló­­dott az alkotmányos intéz­mények rendje, gazdasági szempontból nehézségekkel küzdenek Buenos Airesben éppúgy, mint Rio de Janei­­róban, Bogotában vagy La Pazban. A kommunisták a gazdasági gépezet akadozá­sát és az inflációt használták fel mindenütt az elégedet­lenség szítására. Néhány or­szágban — például Braziliá­­ban és Guatemalában — ille­­galitásban működnek, más köztársaságokban — Argen­tínában, Venezuelában, Chi­­­ében — viszont legális for­mában szervezkednek a kom­munisták s zajos propagan­­dakampányokat indítottek. Ezeket a propaganda"k"tó­­kat Moszkvából irányítják. A kommunista pártok és il­­legális csoportok szervezésé­hez a pénzt is Moszkva bo­­csát­ja rendelkezésre. NÉHÁNY HÉTTEL ezelőtt I.Latin-Amerika több fő­váro­­sában hívták fel a figyelmet arra, hogy különféle csator­­nákon szovjet pénz eretek­­ ebbe a vitásrészbe. Peruból, Monte videóból majd Rio de­­Tsneiróból érkeztek jel°nté- i sok a guruló rulete­kről és az­­ argentin rendőrfőnök ponto­­­­san meghatározta az össze­­­­get is — évi harmincmillió dollárban — amit külföld­­ről dobnak be az országba szubverzív célok érdekében. Mex'kóból jelentették, hogy a latinamerikai kommunista mozgalom finanszírozása nagyrészben a szovj­et nagy­­követségeken és a csatlósoil­lamok követségein és keres­kedelmi küldöttségein keresz­tül történik. Végül a brazíliai rendőrfőnök adott nyilatkoza­tot arról, hogy a Latinameri­kában működő kommunista követségek és kereskedelmi delegációk tulajdonképpen Moszkva előretolt bázisai, a­­melyek a kommunisták fel­forgató tevékenységének és a bevetett és helyi ügynö­­köknek organizációs központ­jai. MOST A “VISION”, Latin Amerika nagy képeslapja — a Time-hez hasonló folyói­rat — közölt hosszabb tanul­­mányt a kommunisták latin amerikai manöverleiről. A “Vision” szerkesztői megál­lapították, hogy 1958-ban a kommunisták 111 millió dol­lárt költöttek propagandára és egyéb célokra, főként szer­vezkedésre; ötven százalék­­kal többet, mint 1955-ben. A lap szerkesztőinek számí­­tása szerint a helyi kommu­nista szervezetek mindössze kilencmilliót tudtak előterem­teni, Moszkva tehát 102 mil­lió dollárt fordított az el­­múlt évben Latin-Amerika aláaknázására. A “Vision” adatai szerint Lat­in- Amerikában a kommu­nista pártoknak összesen 300000 tagj­a van, ami cse­kély a “Hatodik Kontinens” lakosságának csaknem két­­százmilliós számához viszo­nyítva. A lap szerkesztői vi­­szont megjegyzik, hogy ”egy­­vasos­ daganat rosszindulatú volta nem függ a nagyságú­tól; ugyanez a helyzet a kom­munizmus esetében is”. MEG KELL ÁLLAPÍTA­NUNK, hogy a kommuniz­­mus az elmúlt években tért hódított Latin-Amerikában. Ez a tény annál is figyelem, reméltóbb, mert Nyugateu­­rópában mindenütt visszaeső tendencia figyelhető meg a kommunizmusnál. A vörösök latinamerikai mozgalmi sike­­reinek alapja a nagy pro­­(Folytatás a 2. oldalon) etette:. 0­ A vörös kéményseprő és újévi malaca

Next