Demokrácia, 1946. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1946-01-06 / 1. szám
Ш ЖA TISZTOGATÁS A RENDŐRSÉGEN MB&sssérgetés Ausztria Újabb jelentések a nyersanyag-világpiacokról Megmentheti-e az éhínségtől Európát az NMMSIA Herbert H Lehman kormányzónak, az IMRRA vezérigazgatójának nyilatkozata UNRRA tudvalevőleg a kezdőbetűkből alakított, rövidített címe az United Nations Relief and Rehabilitation Administration* (Egyesült Nemzetek Segély- és Helyreállítási Bizottság) nevű testületnek, mely még a II. számú vi-1- evl-v- Kfty'j •—« D Jlj '?V| l'XI'T. havában alakult, tehát több mint kétéves áldásos működésre tekint immár vissza. A romokban heverő, a legsúlyosabb megélhetési gondokkal küszködő a mostani téli hónapokban szinte éhínség előtt álló Európa lakosságának milliói az UNRRA-ban látják egyetlen életmentőjüket. Hozzá fordult mostanában egy megrázó SOS-szózatban Az első nyilatkozat a legmérvadóbb, hivatalos helyről származik: Herbert H. Lehman New York állambeli kormányzótól, aki egyben az UNRRA vezérigazgatója. Nemcsak az USA és a többi győztes nemzet országaiban hatott ezen nyilatkozat egy nagy szenzáció erejével, hanem még sokkalta inkább az ínséges, az UNRRA segítségét áhítozó európai országokban. Az őszinte és leplezetlen nyilatkozat behatóan foglalkozik ugyanis az eddigi UNRRA-segélyrohammunkával és megállapítja: az UNRRA akar és tud is segíteni, de csak úgy, ha szabadon engedik dolgozni A második nyilatkozat szerzője egy népszerű amerikai újságíró-közíró: John Corson, a «Washington Post» főszerkesztője és az UNRRA egyik igazgatója. Az utóbbi nyilatkozat az USA egyik legolvasottabb és legelőkelőbb hetilapjának, a newyorki «The Nation» hasábjain jelent meg és e kérdésre válaszol: *Megállíthatja-e az Budapest polgármestere, Kővágó Jenőt is, kérve az UNRRA segítségét immár a puszta életünket is fenyegető borzalmas nyomorúságunkban. Az UNRRA hivatalos válasza még nem érkezett meg, de legutóbb két tiNHiA-vezetős nyilatkozom az eddigi segélyakciókról, azok akadályairól és jövőbeli kilátásairól. Ezen bennünket jelenleg oly közelről érintő, sorsdöntő nyilatkozatokról a következőkben van módunk olvasóinkat tájékoztatni és egyben az UNRRA oly hőén áhítozott magyar segélyakciójának kilátásait is mérlegelni: UNRRA az éhínséget?» A két nyilatkozatból mi is megtudhatjuk, mit várhatunk az UNRRA-tól és miként kell viselkednünk az UNRRA-vezetőséggel Ezeket a kérdéseket veti fel a «The Nation» és válaszképpen hivatkozik a már említett Lehman kormányzó nyilatkozatára. Ebből megtudjuk, hogy az UNRRA-bizottság még 1943 szeptember havában megállapította «azon élelmicikkek, nyersanyagok és elsőrendű szükségletek jegyzékét, melyek a felszabadítandó területek első félévi felsegélyezésére múlhatatlanul rendelkezésre állítandók». A teljhatalmú hadvezetőségek azonban kezükben tartva az elhajózás és ellátás minden szálát, sohsem vállaltak kötelezettséget aziránt, hogy elszállítják ezen szükségletnek akárcsak minimumát is. Ellenkezőleg a polgári lakosság ezen szükségleteit állandóan lecsökkentették azon szintre, mely elegendő ahhoz, «hogy elejét vegye a nyomornak és zendülésnek», szemben, hogy annak esetleges magyar akcióját siker is kísérje. A két nyilatkozat tömören összefoglalva ezeket állapítja meg: Az UNRRA-egyezményt ezelőtt két éve írták alá az Egyesült Nemzetek acol» .„.'red..., hogy ozo...ai, «égben részesítik a háborúsújtott országokat Európa már rég felszabadult, az innen származó jelentések mégis továbbra is arról adnak hírt, hogy a lakosság éhezik, fázik, nyomorog, megfagy és elpusztul. Az UNRRA-egyezmény által beígért nemzetközi együttműködésnek nem sikerült élelmezni és felruházni ezen néptömegmilliókat Az idei télen pedig Európában az élelem, ruházat és fűtőanyag oly gyéren áll rendelkezésre, mint tán még sohasem. Vájjon mi ezen sikertelenség oka? Mulasztás-e az UNRRA részéről, avagy a nemzetközi együttműködés máris tökéletlen? Pedig az UNRRA valóban megtette kötelességét. Íme ennek bizonyságául néhány adat. Költségeihez megszavaztak az USA 1350 millió, azaz majdnem másfél milliárd dollárt, Anglia 80 millió fontot, Kanada 80 millió dollárt, Ausztrália, Brazília és Mexikó szintén hatalmas milliós összegeket és vállalták, hogy ezek 90 százalékát árukban szállítják le ténylegesen, tehát egyszersmind megoldják az áruellátás nehéz problémáját is. Az UNRRA washingtoni központja pedig régen megszervezte azon hadsereget, melyet 30 különféle nemzetiség legalkalmasabb embereiből választottak ki és melynek létszáma ma már meghatója a 3000 UNRRA-katonát. Az UNRRA fiókokat létesített a következő fővárosokban: London, Párizs, Kairó, Athén, Róma, Belgrád, Addis-Abeba, Ri o de Janeiro, Sydney, Chunking, sőt tudomásunk szerint Budapestens. Hogy ezen hatalmas szervezet még nem tudja teljes mértékben keresztülvinni emberbaráti nagyszabású terveit, *Az íme nem az UNRRA vezetőségén múlik, Ьтз,-.-.., ••’ijr.os, n b■' ( !-.»: rágok-w*—rokratáin és részben azok féltékenységén. Hogy mennyire jogosulatlanul támadják az UNRRA-t, igazolja néhány példa, melyeket a «The Nation» cikkírója felsorol. Nincs hajó és jóakarat Franciaországba a felszabadulás utáni félévben az UNRRA 202.000 tonna élelmiszert, ruházatot, gyógyszert és petróleumot szállíthatott csupán, ami egyötödénél is kevesebb, merít amit az UNRRA-bizottság, mint minimumot annak idején a francia szenvedő lakosság számára megállapított. Nem állott elegendő hajó rendelkezésre, hogy úgy a hadsereg, mint a polgári lakosság szükségletét teljes mérvben fedezni lehetett volna. A „The Nation“ mindezek után megállapítja, hogy a nagyszabású segítő tervek megvalósításához és sikeréhez az UNRRA legmeszebbmillő támogatására és lehetővé tételére van szükség, nem pedig olyan akadályozására, amint eddig úgy megszálló hadvezetőségek, mint részint a helyi hatóságok bürokrata és féltékenykedő magatartásából eredtek. Az UNRRA gépezete, ha erre alkalmat s módot adunk, már a legközelebbi jövőben igenis megállapítja az európai éhinséget — állapítja meg a The Nation. Magyarország a maga részéről örömteljes készséggel várja az UNRRA- segélyt és annak bizonyára a legmeszszebbmenő mérvben enged szabad érvényesülést. Fialla-Dörl Ottó Az UNRRA segít A bürokrácia akadályozza a segítés munkáját I TÖMEGEK ÉS PÁRTEGYSÉG Ária: Haves Sándor őszinte örömmel olvastam az Igazság című lapban Bognár József cikkét, mely — noha általánosságban foglalkozik fiatal demokráciánk belső problémáival — végeredményben a Független Kisgazdapárt egyik régen vajúdó témáját érinti. Bognár József, aki fiatal párttag, cikkében élesen elválasztja felfogását a neofita tömegek hangulatától s nem mondhatja ugyan ki, de egész ideológiai nevelés fontosságát. Mert ma az a helyzet, hogy a tömegek a saját elképzeléseiket magyarázzák bele a Kisgazdapártba s mert mint mondani szokták — ez a párt helyezkedett el a koalíció jobbszárnyán, egész egyszerűen jobboldali pártot látnak benne, sőt tagadhatatlan, hogy bizonyos erőt is fejtenek ki, hogy jobbra tolják. Holott — ezt talán nem is kell külön leszögeznünk — a Független Kisgazdapárt alakulása óta intranzigens baloldali programot hirdet, amit, mint mindnyájan tudjuk, tűzzelvassal, börtönnel és bitófával üldöztek a letűnt jobboldali rendszerben. S természetes, hogy — lerögzített ideológiai program híján — kifelé sem tudják pontosan megfogalmazni a Kisgazdapárt politikai jellegét. A választások után szinte versenyeztek egymással a nagy külföldi lapok, hogy kitalálják, váljon konzervatív, liberális vagy katolikus párt-e a Független Kisgazdapárt? Az angolszász sajtó nagyobbik része konzervatívnak, kisebbik része liberálisnak, az Observer pedig katolikus, «kereszény pártnak» ismeri. A 43-as polgári tagozat, mely, sajnos, elég későn alakult meg, erőteljes és eredményes munkát végzett csaknem valamennyi bizottságában (átfogó, nagy kulturális programja még ma is megvalósulásra vár), de kétségkívül mulasztást követett el akkor, amikor mellőzte az ideológiai program kidolgozását. Csak 1944 elején, Bajcsy-Zsilinszky Endre sürgetésére és irányítása mellett igyekeztünk hozzálátni ehhez a rendkívül fontos, ugyanakkor azonban kétségkívül nehéz, sok körültekintést, egyeztetést, tanácskozást igénylő feladat megoldásához. Nagy mártírunk megadta az irányelveket. A Gellért-szálloda éttermében diktálta le elgondolásait e sorok írójának. De már nem futotta az időből. Csak a börtönben tért vissza újra s újra ez a téma, a korszerűsített, megújhodott nemzeti radikalizmus ... S most újra jelentkezik. Nincs semmi célja ugyanis annak, hogy letagadjuk: a Független Kisgazdapárt és tömegei — főként és elsősorban polgári zöménél — között éles ideológiai határok vannak. Mindenki tudja, hogy ez a jobboldali nevelésből fakad s mindenki tudja azt is, hogy ezeket a tömegeket nemcsak a Kisgazdapárttól, de általában a demokráciától is jelentős távolságok választják el. Ez a jobboldali tömeg politikai analfabétizmusánál fogva egész egyszerűen két tábort különböztet meg s ilyen általános, tán keresek közé préseli elképzeléseit és elveit a demokráciáról. Van jobboldal és van baloldal. Aki baloldali, az kommunista, vagy — szelídebb formában — marxista. Fogalma sincs arról, hogy a baloldalon létezik egy bizonyos rétegeződés, még a marxista pártok között is; persze, mert olyan messze áll a baloldaltól, hogy nem tudja felfedezni az olykor nem is árnyalati különbségeket. Már a manchesteri liberalizmus is forradalmi jelenség számára, nem is szólva a jámbor Homais úr szabadgondolkodásáról, melyet már Flaubert is csak a gúny kedvéért illesztett bele regényébe. Hol van mindez a Független Kisgazdapárt modern radikalizmusától? Az egyezménytől, melyet még a német megszállás előtt kötött a Szociáldemokrata Párttal s melyben közösen leszögezik, hogy segítik egymást a földreform megvalósításában, illetve a bányák és mammutvállalatok államosításában? Hol van a Nemzeti Függetlenségi front akcióprogramjától, melyet a Kisgazdapártnak is vállalnia kell s vállal is? S hol van az angol munkáspárttól, mellyel a Kisgazdapárt — Balla Antal szerint is — közeli rokonságot mutat fel? Nem lehet, tehát nyugodtan elfogadni azt, hogy a tömegek politikailag iskolázatlanok és maradiak, harcolni kell a felvilágosításért, küzdeni kell a kóros maradiság ellen. Ahogy a marxista pártok a pártiskolákban, szemináriumokon és egyéb előadásokon teszik. Sürgősen meg kell alkotni a Független Kisgazdapárt írásba foglalt politikai ideológiáját. Örök emberi ideálok állnak előttünk, melyeket írásba kell foglalni, a humanizmus, a jogegyenlőség, a szabadság és az emberi szolidaritás szellemében, figyelembe véve sajátos magyar helyzetünket. Új, igazabb, mélyebbről jövő hazafiságot kell hirdetnünk benne, a régi, álpáthoszos, operettnacionalizmus helyett; át kell értékelnünk agyonszidott, teljesen ferde beállításba helyezett fogalmakat, meg kell magyaráznunk a jogot, melyet minden ember egyformán hrez magával a világra s a kötelességet, mely elkíséri egy életen át. Le kell vezetnünk a demokrácia történetét — s benne a magyar demokrácia történetét is — napjainkig, részletesen megmagyaráznunk fejlődését, különböző irányzatait, a politikai és a gazdasági demokráciát. Mindenben egyetértek Bognár József cikkének állításaival. Amióta tollat tartok a kezemben, azóta — üldöztetésen, meghurcoltatáson, rendőrségen és börtönön keresztül — mindig a magyar demokrácia, a haladás és a felvilágosodás ügyét szolgáltam. Örülök neki, ha egy új párttag — eltérően annyi sok-sok más neofitától — ugyanúgy látja a dolgokat, mint én. Aentieket azonban hozzáillesztem cikkéhez, mert úgy érzem, szolgálatot teljesítek rtf* Remélem, Jesx foganatjr