Demokrácia, 1946. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1946-01-06 / 1. szám

Ш ЖA TISZTOGATÁS A RENDŐRSÉGEN MB&sssérgetés Ausztria Újabb jelentések a nyersanyag-világpiacokról Megmentheti-e az éhínségtől Európát az N­MMSIA Herbert H Lehman kormányzónak, az IM­RRA vezérigazgatójának nyilatkozata UNRRA tudvalevőleg a kezdőbetűk­ből alakított, rövidített címe az United Nations Relief and Rehabilitation Ad­ministration* (Egyesült Nemzetek Se­gély- és Helyreállítási Bizottság) nevű testületnek, mely még a II. számú vi-1- evl-v- Kfty'j •—« D Jlj '?V| l'XI'T. havában alakult, tehát több mint két­éves áldásos működésre tekint immár vissza. A romokban heverő, a legsúlyo­sabb megélhetési gondokkal küszködő a mostani téli hónapokban szinte éh­ínség előtt álló Európa lakosságának milliói az UNRRA-ban látják egyetlen életmentőjüket. Hozzá fordult mosta­nában egy megrázó SOS-szózatban Az első nyilatkozat a legmérvadóbb, hivatalos helyről származik: Herbert H. Lehman New York­ állambeli kor­mányzótól, aki egyben az UNRRA ve­zérigazgatója. Nemcsak az USA és a többi győztes nemzet országaiban ha­tott ezen nyilatkozat egy nagy szenzá­­­ció erejével, hanem még sokkalta in­kább az ínséges, az UNRRA segítsé­gét áhítozó európai országokban. Az őszinte és leplezetlen nyilatkozat be­hatóan foglalkozik ugyanis az eddigi UNRRA-segélyrohammunkával és meg­állapítja: az UNRRA akar és tud is segíteni, de csak úgy, ha szabadon en­gedik dolgozni A második nyilatkozat szerzője egy népszerű amerikai újságíró-közíró: John Corson, a «Washington Post» főszerkesztője és az UNRRA egyik igazgatója. Az utóbbi nyilatkozat az USA egyik legolvasottabb és legelőke­lőbb hetilapjának, a newyorki «The Nation» hasábjain jelent meg és e kér­désre válaszol: *Megállíthatja-e az Budapest polgármestere, Kővágó Je­nőt is, kérve az UNRRA segítségét immár a puszta életünket is fenyegető borzalmas nyomorúságunkban. Az UNRRA hivatalos válasza még nem érkezett meg, de legutóbb két tiNHi­A-vezetős nyilatkozom az eddigi segélyakciókról, azok akadályairól és jövőbeli kilátásairól. Ezen bennünket jelenleg oly közelről érintő, sorsdöntő nyilatkozatokról a következőkben van módunk olvasóinkat tájékoztatni és egyben az UNRRA oly hőén áhítozott magyar segélyakciójának kilátásait is mérlegelni: UNRRA az éhínséget?» A két nyilatko­zatból mi is megtudhatjuk, mit vár­hatunk az UNRRA-tól és miként kell viselkednünk az UNRRA-vezetőséggel Ezeket a kérdéseket veti fel a «The Nation» és válaszképpen hivatkozik a már említett Lehman kormányzó nyi­latkozatára. Ebből megtudjuk, hogy az UNRRA-bizottság még 1943 szep­tember havában megállapította «azon élelmicikkek, nyersanyagok és első­rendű szükségletek jegyzékét, melyek a felszabadítandó területek első félévi felsegélyezésére múlhatatlanul rendel­kezésre állítandók». A teljhatalmú had­­vezetőségek azonban kezükben tartva az elhajózás és ellátás minden szálát, sohsem vállaltak kötelezettséget az­iránt, hogy elszállítják ezen szükség­letnek akárcsak minimumát is. Ellen­kezőleg a polgári lakosság ezen szük­ségleteit állandóan lecsökkentették azon szintre, mely elegendő ahhoz, «hogy elejét vegye a nyomornak és zendülésnek», szemben, hogy annak esetleges ma­gyar akcióját siker is kísérje. A két nyilatkozat tömören összefoglalva eze­ket állapítja meg: Az UNRRA-egyezményt ezelőtt két éve írták alá az Egyesült Nemzetek acol» .„.'red..., hogy ozo...ai, «égben részesítik a háborúsújtott or­szágokat Európa már rég felszaba­dult, az innen származó jelentések mégis továbbra is arról adnak hírt, hogy a lakosság éhezik, fázik, nyo­morog, megfagy és elpusztul. Az UNRRA-egyezmény által beígért nem­zetközi együttműködésnek nem sikerült élelmezni és felruházni ezen néptömeg­­milliókat Az idei télen pedig Európá­ban az élelem, ruházat és fűtőanyag oly gyéren áll rendelkezésre, mint tán még sohasem. Vájjon mi ezen siker­telenség oka? Mulasztás-e az UNRRA részéről, avagy a nemzetközi együtt­működés máris tökéletlen? Pedig az UNRRA valóban megtette kötelességét. Íme ennek bizonyságául néhány adat. Költségeihez megszavaz­tak az USA 1350 millió, azaz majdnem másfél milliárd dollárt, Anglia 80 mil­lió fontot, Kanada 80 millió dollárt, Ausztrália, Brazília és Mexikó szintén hatalmas milliós összegeket és vál­lalták, hogy ezek 90 százalékát áruk­ban szállítják le ténylegesen, tehát egyszersmind megoldják az áruellátás nehéz problémáját is. Az UNRRA washingtoni központja pedig régen megszervezte azon hadsereget, melyet 30 különféle nemzetiség legalkalma­sabb embereiből választottak ki és melynek létszáma ma már meghatója a 3000 UNRRA-katonát. Az UNRRA fiókokat létesített a következő főváro­sokban: London, Párizs, Kairó, Athén, Róma, Belgrád, Addis-Abeba, Ri­ o de Janeiro, Sydney, Chunking, sőt tudo­­másunk szerint Budapesten­­s. Hogy ezen hatalmas szervezet még nem tudja teljes mértékben keresztülvinni ember­baráti nagyszabású terveit, *Az íme nem az UNRRA vezetőségén múlik, Ьтз,-.-.., ••’ijr.os, n b■' ( !-.»: rágok-w*—­rokratáin és részben azok féltékeny­ségén. Hogy mennyire jogosulatlanul tá­madják az UN­RRA-t, igazolja néhány példa, melyeket a «The Nation» cikk­írója felsorol. Nincs hajó és jóakarat Franciaországba a felszabadulás utáni félévben az UNRRA 202.000 tonna élelmiszert, ruházatot, gyógy­szert és petróleumot szállíthatott csu­pán, ami egyötödénél is kevesebb, merít amit az UNRRA-bizottság, mint minimumot annak idején a francia szenvedő lakosság számára megállapí­tott. Nem állott elegendő hajó rendel­kezésre, hogy úgy a hadsereg, mint a polgári lakosság szükségletét teljes mérvben fedezni lehetett volna. A „The Nation“ mindezek után meg­állapítja, hogy a nagyszabású segítő tervek megvalósításához és sikeréhez az UNRRA legmeszebbmillő támoga­tására és lehetővé tételére van szükség, nem pedig olyan akadályozására, amint eddig úgy megszálló hadveze­­tőségek, mint részint a helyi hatósá­gok bürokrata és féltékenykedő maga­tartásából eredtek. Az UNRRA gépezete, ha erre alkal­mat s módot adunk, már a legközelebbi jövőben igenis megállapítja az európai éhinséget — állapítja meg a The Na­tion. Magyarország a maga részéről örömteljes készséggel várja az UNRRA- segélyt és annak bizonyára a legmesz­­szebbmenő mérvben enged szabad ér­vényesülést. Fialla-Dörl Ottó Az UNRRA segít A bürokrácia akadályozza a segítés munkáját I TÖMEGEK ÉS PÁRTEGYSÉG Ária: Haves Sándor őszinte örömmel olvastam az Igazság című lapban Bognár József cikkét, mely — noha általánosság­ban foglalkozik fiatal demokráciánk belső problémáival — végered­ményben a Független Kisgazdapárt egyik régen vajúdó témáját érinti. Bognár József, aki fiatal párttag, cikkében élesen elválasztja felfogá­sát a neofita tömegek hangulatától s nem mondhatja ugyan ki, de egész ideológiai nevelés fontosságát. Mert ma az a helyzet, hogy a tömegek a saját elképzeléseiket magyarázzák bele a Kisgazdapártba s mert mint mondani szokták — ez a párt helyezkedett el a koalíció jobbszár­nyán, egész egyszerűen jobboldali pártot látnak benne, sőt tagadha­tatlan, hogy bizonyos erőt is fejte­nek ki, hogy jobbra tolják. Holott­ — ezt talán nem is kell külön le­szögeznünk — a Független Kis­gazdapárt alakulása óta intranzigens baloldali programot hirdet, amit, mint mindnyájan tudjuk, tűzzel­­vassal, börtönnel és bitófával ül­döztek a letűnt jobboldali rendszer­ben. S természetes, hogy — lerögzített ideológiai program híján — kifelé sem tudják pontosan megfogalmazni a Kisgazdapárt politikai jellegét. A választások után szinte versenyeztek egymással a nagy külföldi lapok, hogy kitalálják, váljon konzervatív, liberális vagy katolikus párt-e a Független Kisgazdapárt? Az angol­szász sajtó nagyobbik része konzer­vatívnak, kisebbik része liberális­nak, az Observer pedig katolikus, «kereszény pártnak» ismeri. A 43-as polgári tagozat, mely, sajnos, elég későn alakult meg, erő­teljes és eredményes munkát vég­zett csaknem valamennyi bizottságá­ban (átfogó, nagy kulturális pro­gramja még ma is megvalósulásra vár), de kétségkívül mulasztást kö­vetett el akkor, amikor mellőzte az ideológiai program kidolgozását. Csak 1944 elején, Bajcsy-Zsilinszky Endre sürgetésére és irányítása mel­lett igyekeztünk hozzálátni ehhez a rendkívül fontos, ugyanakkor azon­ban kétségkívül nehéz, sok körül­tekintést, egyeztetést, tanácskozást igénylő feladat megoldásához. Nagy mártírunk megadta az irányelveket. A Gellért-szálloda éttermében dik­tálta le elgondolásait e sorok írójá­nak. De már nem futotta az idő­ből. Csak a börtönben tért vissza újra s újra ez a téma, a korszerű­sített, megújhodott nemzeti radika­lizmus ... S most újra jelentkezik. Nincs semmi célja ugyanis annak­, hogy letagadjuk: a Független Kisgazda­­párt és tömegei — főként és első­sorban polgári zöménél — között éles ideológiai határok van­nak. Mindenki tudja, hogy ez a jobboldali nevelésből fakad s mindenki tudja azt is, hogy ezeket a tömegeket nem­csak a Kisgazdapárttól, de általában a demokráciától is jelentős távolsá­gok választják el. Ez a jobboldali tömeg politikai analfabétizmusánál fogva egész egyszerűen két tábort különböztet meg s ilyen általános, tán keresek közé préseli elképzeléseit és elveit a demokráciáról. Van jobb­oldal és van baloldal. Aki baloldali, az kommunista, vagy — szelídebb formában — marxista. Fogalma sincs arról, hogy a baloldalon léte­zik egy bizonyos rétegeződés, még a­­ marxista pártok között is; persze, mert olyan messze áll a baloldaltól, hogy nem tudja felfedezni az oly­kor nem is árnyalati különbségeket. Már a manchesteri liberalizmus is forradalmi jelenség számára, nem is szólva a jámbor Homais úr szabad­gondolkodásáról, melyet már Flau­bert is csak a gúny kedvéért illesz­tett bele regényébe. Hol van mindez a Független Kis­gazdapárt modern radikalizmusától? Az egyezménytől, melyet még a né­met megszállás előtt kötött a Szo­ciáldemokrata Párttal s melyben kö­zösen leszögezik, hogy segítik egy­mást a földreform megvalósításá­ban, illetve a bányák és mammut­­vállalatok államosításában? Hol van a Nemzeti Függetlenségi front akció­­programjától, melyet a Kisgazda­pártnak is vállalnia kell s vállal is? S hol van az angol munkáspárttól, mellyel a Kisgazdapárt — Balla Antal szerint is — közeli rokonságot mutat fel? Nem lehet, tehát nyugodtan elfo­gadni azt, hogy a tömegek politikai­lag iskolázatlanok és maradiak, har­colni kell a felvilágosításért, küz­deni kell a kóros maradiság ellen. Ahogy a marxista pártok a pártis­kolákban, szemináriumokon és egyéb előadásokon teszik. Sürgősen meg kell alkotni a Füg­getlen Kisgazdapárt írásba foglalt politikai ideológiáját. Örök emberi ideálok állnak előttünk, melyeket írásba kell foglalni, a humanizmus, a jogegyenlőség, a szabadság és az emberi szolidaritás szellemében, fi­­gyelembe véve sajátos magyar hely­zetünket. Új, igazabb, mélyebbről jövő hazafiságot kell hirdetnünk benne, a régi, álpáthoszos, operett­nacionalizmus helyett; át kell érté­kelnünk agyonszidott, teljesen ferde beállításba helyezett fogalmakat, meg kell magyaráznunk a jogot, melyet minden ember egyformán hrez magával a világra s a köteles­séget, mely elkíséri egy életen át. Le kell vezetnünk a demokrácia történetét — s benne a magyar de­mokrácia történetét is — napjainkig, részletesen megmagyaráznunk fejlő­dését, különböző irányzatait, a po­litikai és a gazdasági demokráciát. Mindenben egyetértek Bognár Jó­zsef cikkének állításaival. Amióta tollat tartok a kezemben, azóta — üldöztetésen, meghurcoltatáson, rendőrségen és börtönön keresztül — mindig a magyar demokrácia, a haladás és a felvilágosodás ügyét szolgáltam. Örülök neki, ha egy új párttag — eltérően annyi sok-sok más neofitától — ugyanúgy látja a dolgokat, mint én. A­­­entiek­et azon­ban hozzáillesztem cikkéhez, mert úgy érzem, szolgálatot teljesítek rtf* Remélem, Jesx foganatjr

Next