Magyar könyvbarátok Diáriuma 1935 (1-8. szám)

1935 / 1. szám - MÁTÉ KÁROLY: Könyvkiadás hajdan és most

MAGYAR KÖNYVBARÁTOK » DIARIUMA 1935. 1. sz. KÖNYVKIADÁS HAJDAN ÉS MOST. A­ZT TARTJA A RÓMAI KÖZMONDÁS: „Historia est magistra vitae". Rántsuk hát magunkra a historikus mérföldjáró csizmáját s járjuk be vele a magyar könyvkiadás történetének főbb állomásait. Tekintsünk végig az első próbálkozásokon, tapogatódzó kísérleteken, csodáljuk meg a magyar kultúra érdekében vívott hero­ikus küzdelmet és a 20. századfordulónak nagyszerű ígéretekkel kecsegtető lendületét, hogy a múlt tanulságain okulva, kibontakoz­zanak előttünk a jelen könyvkiadói feladatai. A kezdődő könyvnyomtatás korában nálunk latin kultúrájú a mű­velt ember. Különös világ. A mai ember alig tudna beleilleszkedni. Aránylag kevesen részesei ekkor még az írás-olvasás áldásos tudomá­nyának, a magyarul beszélő egyszerűbb néprétegek meg szinte egy­általán nem. Természetes tehát, hogy a könyvek kiadása nem jelent jövedelmező üzletet, hanem csupán költséget és áldozatot. Könyv­kiadással üzletszerűen senki sem foglalkozik. Balul üt ki a nyomdai költségek üzleti alapon való megszerzésének minden kísérlete. Egy protestáns prédikációs gyűjtemény kiadói háromszáz évvel ezelőtt az első kötet eladott példányainak árából szeretnék előteremteni a második kötet kinyomásának költségeit. Csalódnak. A második kötet előszavában újra pártfogóikhoz kénytelenek folyamodni segítségért. Az üzleti vállalkozókedvet a könyvkiadásban ebben az időben a pártfogók, mecénások pénzbeli támogatása pótolja. Ezért a támo­gatásért esdekelnek az írók könyvük elé írt ajánló levélben, dediká­cióban, köszönik meg az esetleg már elnyert segítséget, ígérik, hogy a mecénás nevét nem hagyják feledésbe merülni. Megörökítik, köny­vükben fenntartják a késő századok számára. Hallgatólagos meg­egyezés ez a szerző és a mecénás között: a pártfogó fedezi a költsé­geket s az író hálából megörökíti a mecénás nevét. A társadalom vezető egyéniségei többé-kevésbbé bőkezűen vállal­ták ezt az áldozatos szerepet, melyet a kor divatja rájuk rótt. Magyar példák során ugyan nem tudunk beszámolni aranyakkal megtöltött arany ser­­egekről, amilyent pl. Morus Tamás angol kancellár adott a tudós God­eniusnak, de a külföldi írók is követendő például hoz- V. évfolyam 1

Next