Divatcsarnok, 1858 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-05 / 1. szám

RÉGI GONDOLATOK - IÍJÉV NAPJÁRA, —Stu­fest, 1857. december 31. ár óra még, s az év — a végtelen időnek általunk ko- f rülirt e pillanata — véget ér, hogy a kör újabb pontja- vagy vonalánál kezdjen tovább forogni, enyészni! — Mily komoly, mily megható, mennyire szomorú ez az enyészet eszméje! S én, bár tudom, hogy újévkor vidámak szoktak és sze­retnek lenni az emberek : mégis ily szomorú eszmével lépek t. olva­sóim elé! Igen ; mert hát van-e, lehet-e szebb, érdemesebb tárgy, mely- lyel e komolyan-ünnepies pillanatban t. olvasóim elé léphetnék, mint irodalmunk — ezen szent oltár, melyen nyelvünk, s igy nemzetiségünk életlángja ég?! . . . De enyészet és irodalom ? ! — Hogy is tűnhetnek föl igy egyszerre lelki szemeim előtt? Egyszerű, természetes dolog ; elmondom ezennel. Eszembe jut, kivált e napon, szeretett hazám és nemzetem, melynek elviharzott régi múltjában a nagyság, fény és dicsőség mellett, oly ritka, oly kevés örömnapokat tüntet föl a történet: inig a borúnak, gyásznak és gyötrelemnek százakra menő évei vonúlnak el visszapillantó sze- I 1 a# ________________________________________________________—.---------

Next

/
Thumbnails
Contents