Dunántúl, 1911. március (1. évfolyam, 1-5. szám)
1911-03-25 / 1. szám
Előfizetési ári Egész évre . . . 24.— Félévre.....................12.— Negyedévre . . . 6.— Egy hónapra . . . 2.— Egy szám ára 8 fillér. Kiadóhivatal: Lyceum-utca 4. sz. Kiadó telefonja: 222. Megjelenik naponkint reggel. ~ Ifsájtkesztőség: Szepessy-utca 3. sz. Felelős szerkesztő: a PERSIAN ÁDABI! Szerkesztőség telefonja: 650. szám«' Kéziratokat nem adunk* vissza/?*'’ Hirdetések díjszabás szerint ... --- - ' - i-' ....................1 Tűig ítítüim i.i». ■ ■»■ .111 —1 — Az egyszeri kalifa, amikor derék muzulmán híveihez legelőször szónokolni akart, ezzel kezdte: — Tudjátok-e jó emberek, ki vagyok én? A derék muzulmánok egyértelműen nemmel feleltek. Mire a bölcs kalifa így folytatta: — No, ha nem tudjátok, akkor úgyis hiába beszélnék nektek ... És ezzel faképnél hagyta őket. A következő alkalommal újra,ezzel a kérdéssel fordult híveihez a kalifaés a muzulmánok kórusban zengték feléje: — Ismerünk, ismerünk bölcs férfiú!... — ismertek? — kérdezte tőlük ámulva a kalifa.— Hátha ismertek, minek beszéljek, — mondotta röviden és távozott. Harmadszor, amikor újra megjelent a kalifa a muzulmánok előtt és megkérdezte, ismerik-e őt? A ravasz muzulmánok igy válaszoltak : Vannak, akik ismernek, vannak, akik nem ismernek. A kalifa azonban bölcs volt és igy szólott a ravasz muzulmánokhoz: — Rendben van igaz hivök. Akik tudják, mondják el azoknak, akik nem tudják ... Minden hasonlat sántít ugyan, de a bölcs kalifa ruháit szívesen öltjük fel magunk is, mert valóban: hiába is beszélnénk azoknak, akik nem tudják, hogy kik vagyunk, hadd mondják el nekik azok, akik ismerik a szavunkat. • Kétségkívül izgató látványt nyújt a publikumnak a munkapárti éra küzdelme a koalícióval, mert az mindig érdekes, hogy ha irtások ütik egymást, különösen pedig akkor, hogy ha , a verekedők grófok és a főispánok. A mi gyomrunk érzi meg azonban azt, hogy a gazdasági egyesületek elnökválasztásainál az az irányadó, hogy koalíciós-e a főispán ,avagy munkapárti-e a gróf — avagy vie e versa. A föld termőképességének emeléséhez és az állattenyésztés fellendüléséhez mindezeknek, — legalább is ami szerény véleményünk szerint, vajmi kevés közük lehet. Dunántúl .Kelet. Akkor a lágy ,b., fuvarosst rügyet, bimbót fákat lllvó gályákon, zöld pázsitot telit fiste rétekre, s virágokat bont ki a /'hantokból; mikor a napsugár mál ' \ \ hatalmas kévékben hömpölyög i ■#.; medt,vidéken és a rideg, szöges ` «ákat/ enyhén lesimitva üde''fényt és ’ 'át lehel reája s kedves harmóniát ad ki: ' ki rajta; mikor a ligetben minden ?in bokron újra csendül a kedves mód akkor — igen akkor tágra nyiltaszt 4 1, bizsergő izmokkal, feszülő kt.! .. 1 érzi minden ember s végigzsong. tz. egész természeten — ime itt ag tavat , megjött a kikelet. Ilyen érzést, ilyen hangulatot sejtünk és kívánunk a szellemi világ forgatá ván is, mikor a „Dunántúl* '^gclcő. ér ’cgszyFmáén GvjjnvM**», )itó Boldogasszony napjjBL elen. Hosszú készülődés,, erős munka, sok áldozat egyengette útját. De hát norri hába! A bimbó kipattant S ez a bimbó ij életet jelent, kikeletet hirdet, új,méheket szí fel, erőket tömörít a legszentebb eszmék, önzetlen, férfias, hű szolgálatára. Jogot, igazságot, keresztény eszméket s a magyar hazának lelkes szeretetét hordozza homlokán. Ezek: alkottál meg, ezeket szolgálja. Ezekért küzd törhetetlen hűséggel, ezeket akarja, "bejel vésni a lelkek mélyébe, hogy hatalmas öntudatos munka fakadjon nyomukbar a nemzet javára. Gyéren-Nem rombolni, hanem éppeni, nem szétszórni, hanem gyűjteni, nemértatni, hanem az igazság tüzétől látigőítte az eszményi szépet, jót s nemesen hirdeti szolgálni — lesz az ideálja, és ett i?s ideált be kell oltani a fonnyait. félte« hogy a társadalom, — a keresztény ■ gyár társadalom ismét tudja, miért vm§ mit akar s céljaiért ne csak flelkesi, hanem tenni, alko^ni is tudjon?". Pozitív keresztény s öntudatos. Ha gyár eszmevilág leszen az oltérforra ..Dunántúl“ mindenki képvisSTi lS akkor ai-BNtfcÉhyV melyet nemcsak a dunántúli fogja betölteni, hanem a hazának javára is szólgát. ■MlÄf ------ ■■ -------- — X i•'*‘•$5%'jy'*M s Gyermeknevelés. irta : Kincs István. Korcsmában politizáltak az atyafiak s szidták a drága életet. Drága a bor, drága a hús. — A gyerek meg legeslegdrágább — bökte ki kedvetlenül az általános elégedetlenség közepette Babóthi Menyus a maga véleményét. — A gyerek?... piszkálta orra hegyét Torkos Iván, a mester. Előadó létére neki vala jussa minden fölvetett új eszme körül a maga véleményét elsőben leadni, így történt az most is. No hát nincs egészen igaza Babóthi uramnak — hozta meg némi gondolkozás után Torkos Iván a verdiktet. Csakhogy Babóthi Menyus rögtön megfélebbezte a kántor ítéletét. — Márminthogy nem a gyerek volna legdrágább? — Nem bizony? — kötötte meg magát Torkos Iván is. — Hiszen a mai gazdának manapság, ha sok a gyereke, pipaszóval fumigálja az egész világot. Többet ér manapság pár jó munkás kéz, mint egy rossz bankóprés Körmöcön. — Hát amíg megneveli őket, mennyit kóstálnak? Vagy azt gondolja mester úr, az mind sifli? • — Dehogy sifli! Kell nekik minden esztendőben egy pár csizma, a süveg, bekecs két esztendőt is kibír, ha hármat nem ... Babóthi Menyus idegesen kezdte huzigálni a nyakravalóját. Szinte szemlátomást nekikeseredett. Mérgesen vágta ki a végén: — Akkor mester úr nem tudja mit kóstálnak a gyerekek. Nekem egyetlen egy fiam volt s mig csak megneveltem, csak Isten őrizte, hogy utánna nem úszott az egész gazdaságom. — Ohó! — kiáltott föl diadalmas fölénynyel a kántor — ki mondta magának, hogy fiskálist neveljen a fiából? — Ki? Hát senki! — volt a koszos válasz. — Ott van ii s Babóthi uram mégis üstököstül futott neki a falnak. Ja, édes barátom, úgy van az, mikor valaki a farkától kantározza a lovat. Ne tessék mindent fordítva csinálni. Nevelt volna fiából tisztességes gazdaembert s a gyerek, ha többet nem, a csizma árát bizonyosan beszerezte volna. Akkor most nem volna oka panaszkodni. No ugye emberek? Az atyafiak köhintettek. Mindenhogyan igazat adtak a mesternek. Babóthi Menyust azonban tisztára kizökkentette a barázdából, hogy mindenki ő eile-AS? Mro“ Pi és 'da mint közönségesen. — Kelmétek nem értenk a dologhoz. S ezzel meglépett a korcsmából. — Kinek vaj van a fején, ne Menjen ki a napvilágra — szólt utánna a káktor, majd az egybegyült atyafiakhoz fordulva lelkesen folytatta: — Hát ugyan ki értené, ha mi nem? Adott az Isten nekünk is gyereket, mint a szösz. Ugye bizony? — Már hogy — bólogattak erős meggyőződéssel a többiek. — Hanem a gyerek még csak gyerek — tüzesedett neki a kántor — ember kell hozzá, aki valami okosat faragjon belőle. Mert hát a fa sem egyforma: kinek bicska, kinek fejsze kell. Úgy vagyon azjá gyerekneveléssel is. No nem igaz? — Igaz — igaz! — hagytáj helyben az emberek — mert ha már a gyerek neveléséről esik szó, akkor első sorban a kántor úrnak kell értenie. Azért lett mesteri’ .. És Torkos Iván biztonsággal fejtegette további elveit a gyereknevelés körüli — Minden attól függ, mennyi sütnivaló szorult kinek-kinek a fejébe. Nem a gyerekébe, én itt csak a szülőkről beszélek. Mert ami a szülőnek hibázik, az századon keresi a békát, ott pedig csak nyiszlet leveli béka terem meg. Babóthi is fordítva csinálta, azért vakarja magát most ott is, hol nem csípi semmi. S a végén még neki áll Wrebhy Ostorbaság. Lássák emberek, nekem semmiuíjont, meg is házast-" Gyerekem is van elég.