Dunántúl, 1912. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1912-04-02 / 75. szám

I­. AVfolyam. 75. szám. előfizetési éve Egész évre . . . 24.— Félévre.....................11-Negyedém . . . I— Egy hóra .... 2.— Ebu­szán ára I ffllir. Kiadóhivatal luíceum-utca 4. u. Kiadó telefonja: 222. it'en­fitBik napoBklQ* régid. F Kedd. Pécs, 1912. április 2. Szerkesztőség: Lyceum­ utca 4. sz. Felelős szerkesztő: KÉSMÁRKY ISTVÁN dr Szerkesztőség telefonja: 650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések díjszabás szerint: mi A kormány bemutatkozása. Budapest, április 1. Elnök Návay Lajos. Jelenti, hogy Szi­­vák Imre képviselő váratlanul elhunyt, in­dítványozza, hogy emléke a Ház mai jegy­zőkönyvébe megörökíttessék. A Ház az in­dítványhoz hozzájárul. Bemutatja a széki kerületben megválasztott Hatfaludi Ernő mandátumát, melyet az igazoló­bizottsághoz utasítani kér. (Gúnyos felkiáltás a balolda­lon: szép kis választás.) Jelenti, hogy Holló Lajos és Szász Pál mandátuma ellen be­adott petíciókat a Kúria elutasította. (A Hé­­derváry vezetésével belépő kormányt a jobboldal felállással és óriási tapssal fo­gadja. Zajos kiabálás a baloldalon, mi van a választójoggal, mi van a rezolucióval?) Héderváry Károly miniszterelnök je­lenti, hogy legmagasabb királyi kézirat ér­kezett, kéri annak felolvasását. Mirályi Péter jegyző olvassa a királyi kéziratokat. Héderváry Károly gróf miniszterelnök: Kötelessége a lefolyt válságról beszámolni. Elmondja, hogy a válság a véderőreform ujoncmegajánlási joga miatt tört ki. A kor­mány következetese levonta magára nézve a konzekvenciákat é­s lemondott. Lemondá­­sunkat őfelsége nem fogadta el s nekünk kö­telességünk volt öreg uralkodónknak azon kívánságát teljesíteni, hogy ne keserítsük meg öreg napjaira uralkodását. Hazafiai kö­telességet teljesítettek, amidőn a rezolució félretételével lehetővé tették azt, hogy egy készülő újabb politikai bonyodalom meg­akadályoztassék. (Helyeslés és taps a jobb­oldalon.) Kéri a Ház jóindulatú támogatását. (Taps a jobboldalon.) Kossuth Ferenc: Szokatlan, hogy egy kormány máról-holnapra megváltoztatja álláspontját és szokatlan a királyi kézirat tartalma is. Azt hiszi, hogy a magyar kép­viselők között egy sincs, aki a király jogait korlátozni akarná, viszont konstatálja azt is, hogy minden jog a nemzettől ered. (Úgy van, a baloldalon.) Ha őfelsége igazi felvilágosí­tást kapna, akkor nem idegenkedne a nem­zet jogos kívánalmainak teljesítésétől. Ha a kormány nem állja a Kossuth-párttal történt megállapodásokat, akkor a párt szabad ke­zet nyer és minden törvényes eszközzel meg fogja akadályozni, hogy a nemzet jogai csorbát ne szenvedjen. Határozati javaslatot tesz, küldjön ki a Ház egy huszonegy tagú bizottságot, amely bizottság dolgozzon ki egy őfelségéhez intézendő feliratot, melyben az uralkodó felvilágosíttatnék, hogy a rezo­lucióval a magyar parlament nem óhajtja korlátozni az ő felségjogait. (Helyeslés a baloldalon.) Holló Lajos pártja nevében hozzájárul Kossuth benyújtott határozati javaslatához. A Justh-párt, ha nem is szimpatizált a kor­mány és Kossuth-pártnak a rezolució alap­ján történő megállapodásával, ellene azonban semm­k sérti tért, mert í úgy látta, hogy ezzel az ország törvényes jogait akarnák megerő­síteni, holott ennek nem volna szabad meg­erősítésre szorulnia, mert vagy van a nem­zetnek törvényben megállapított joga vagy nincs. Bármi legyen egy kormánynak a fel­fogása egy bizonyos kérdésben, sohasem szabad a királlyal fedezni álláspontját, mert ez nem parlamentáris. (Taps a baloldalon.) Ha a kormány nem tudta megvalósítani programmját, végérvényesen vissza kellett volna vonulnia és át kellett volna engednie helyét akár saját pártjabelieknek, akár má­soknak, (Derültség a jobboldalon.) akik a nemzet jogait hathatósabban meg tudták vol­na védelmezni. A legteljesebb bizalmatlan­sággal viseltetik a kormány iránt és ezért már beszédét, amellyel kinevezését meg­okolta, nem veszi tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) 5 perc szünet, mely után Návay Lajos elnök az ülést újból megnyitja. Zichy Aladár gróf az előtte felszólaltak fejtegetéseikhez hozzájárul. Hangoztatja, hogy a választójog sürgős megvalósítását minden pártnak komolyan akarni kell. Ez­után a miniszterelnök lemondásával fog­lalkozik s azt mondja vannak rendkívüli ese­tek, amelyek egy kormánynak kötelességévé teszi a helyén való maradását, mint az a jelen esetben is fennáll. (Igaz, úgy van, a jobboldalon.) Azonban ez a rendkívüli eset még nem indokolhatja meg azt az eljárásu­kat, hogy amiért ma határozatilag leköti magát kormány és pártja egyaránt, később azonban összes követeléseit elejtse. Hozzá­járul Kossuth határozati javaslatához. (He­ly­e­tte a néppárton.) Egry Béla szintén hozzájárul Kossuth határozati javaslatához. Felszólitja a mi­niszterelnököt, nyilatkozzék afelől, mennyi­ben van alapja annak a hírnek, hogy őfelsége a trónról való lemondással fenyegetőzött az esetre, ha a többség a rezoluciót el nem ejti­­ és az erre érkezett cáfolatra. Zichy Inte­gréf emlétére. A budai külv. Kath. Kör március 31-iki ünnepélyén el­mondta: Bahula József dr. Szent Karácsony napján, amikor min­den katholikus családban örömtüzek gyulnak, mert hiszen eljön a jó Jézuska, s­ afelett a nagy család felett, a melyet a magyar kato­likusok összesége alkot, megsuhintotta szár­nyát a halál angyala. — Meghalt, életének 83-ik évében, a fejérvármegyei Adony köz­ségben, küzdő egyházunk vezéralakja: Gróf Zichy Nándor. Nem kellett címeit, méltóságait felsorol­ni, nem kellett erősitgetni, hogy mi volt; elég volt a szomorú hírhez csupán a neve, hogy a királyi tróntól az utolsó nádfedeles kuny­hóig minden katholikus hivő lélek érezze, hogy gyásza van. És ez a gyász — méltó volt és indokolt! Mert hiszen 83 esztendő, még ha a minden­napi élet gőzkörén túl nem emelkedik is, ugy-e bár, tiszteletet érdemel. Hát vájjon ez a galamblelkű aggastyán, a kinek egész élete csupa tett, csupa lángolás, csupa fára­dozás volt, fáradozás hazája, hite és a ka­­tholicizmus érdekeiért, vájjon ő nem érdem­ii-e meg, hogy mi, mi, a kikért annyit küzdött, dolgozott és áldozott, kalap-emelve említsük nevét?! Testvéreim! A gyermek akkor tudja meg csak, mije volt neki az édes­apja, a t­wifeor már eltávozot az élők sorából. Mi is csak ma tudjuk igazán, mink volt nekünk Zichy Nándor gróf! Már akkor, a mikor a szabadságharc után hazánkra szakadt az abszolutizmus, a mikor a haza védelmére kenni egyenlő volt az­­ életveszedelemmel; már akkor gróf Zichy Nándor volt az, a ki felemelte dörgő szavát a magyar ősi joga és igaza érdekében. — És a hatalom, a melynek útjait imigyen keresz­tezte, mint az ölyv, csapott le rá, megfosztotta méltóságaitól, börtönbe záratta, meggyötörte, de meg nem törte. A lelke, éz a lelke az olyan maradt, mint a szikla-bérc, a melynek se vi­har, se förgeteg meg nem árt, s a melynek bensejében fölbecsülhetlen értékű kincsek rejlenek. Ezek a kincsek az ő lelkéből napvilágra is kerültek! A­mikor az idegenből sugalmazott, terv­­szerüleg fejlesztett viszonyok a magyar kath. egyházat olyan szomorú helyzetbe juttatták; a mikor a rohamosan törtető ellentétes világ­nézet a kath. férfiakat elébb közönyösekké, utóbb szégyenlősekké tette; a mikor ez az ellentétes világnézet immár a törvényhozás termeiben is diadalt aratott és a kath. ember­nek, ha valamit jogosan el akart érni, el kellett hallgatnia, el kellett titkolnia, hogy katholi­­kus; akkor, ezen a kopár sivatagon ezen al­­éltság, megtanulás, csak suttogva mondott panasz és néma fájdalom közepett, egy ko­moly és magasztos alak emelkedett fel és megállította a rohanókat, lelket öntött a szunnyadozókba és egyenlő és igazságos el­bánást követelt a katholikusok részére. Ez a komoly és magasztos alak, nem is kell mon­danom: gróf Zichy Nándor volt? őt nem lehetett megijeszteni. Ebben a szomorú időben a hit elhomá­lyosult a lelkekben. Az a nagyértékű­ valami, mit kath. öntudatnak nevezünk, még a leg­jobbak szivében is, félénken pislogott, akár csak egy kis olaj­mécses. Az ő lelkében azon­ban lángra lobbant és úgy fénylett, mint a zi­vataros tengeren a­­ világitó torony. Ez a lángoló hit, ez a dacos kath. öntu­dat bele­világított a nép széles rétegeibe. El­hatott a palotákba és a kunyhókba. A paloták­ban nem sokan értették meg ugyan, de a kunyhókban megmozdult a nép szive és falun és tanyákon úgy emlegették a nevét, mint egy hitvallóét. Úgy is járt-kelt az országban, mint egy hitvalló, mert fennen hirdette, hogy nemcsak az egyes ember, de maga a társadalom is ak­kor jár csak az igaz boldogulás ösvényén, amikor Krisztus lába nyomába lép. Fennen hirdette, hogy ha keressük a jó Istent, meg is találjuk, és megtaláljuk vele együtt a szív nyugodalmát, a békét önma­gunkkal és az összhangot a világgal és az em­berekkel. És amikoron mi, a többiek úgy­ éltünk, mint az őserdő fái, hogy egyik sem hasonlít a másikhoz, egyik sem rokona a másiknak, hanem valamennyi küzd valamennyi ellen és egyik a másik elől elfogná a napot, a helyet, a levegőt; amikor löktük, gyűrtük, taszigáltuk egymást, hogy érvényesülhessünk és amikor minden igyekezetünk abban culminált, hogy jóléthez jussunk, hogy pénzt szerezzünk, pénzt, sokat és gyorsan, addig ő a krisztusi testvériséget hirdette, dolgozott szakadatla­nul, dolgozott és belemarkolva a saját erszé­nyébe, — fizetett! És zászlót bontott, pártot toborzott, kat­holikus sajtót alapított, — és még, hogy mi mindent tett, én nem tudom! Csak annyit tu-

Next