Dunántúl, 1912. december (2. évfolyam, 275-299. szám)

1912-12-01 / 275. szám

db JJV/a vix R. évfoyam. 275. szám. Vasárnap. Előfizetési ári Egész évre . . . 24.— Fél évre .... 12.— Negyedévre . . . 6.— Egy hóra .... 2— Egy szám ára 8 fillér. Kiadóhivatal: Sposum-utca 4. sz. Kiadó telefonja: 222. IkljHMik napoiktet reggel. Pécs, 1912. december 1. — Szerkesztőség: Lyceum-utca 4. as. Felelős szerkesztő: KÉSMÁRKY ISTVÁNdp Szerkesztőség telefonat 650. siáa. Kéziratokat nem adat­t vissza. — H­etések díjszabás szitte 9 bűnözés világa. Pécs, november 30. A laikus iskola termi a gyümölcseit. A harmadik köztársaság Franciaország­ban a társadalom laicizálását tűzte ki fel­adatául, azért megalapította a laikus is­kolát, melynek tantervéből kidobta a val­­lástanítást, tantermeiből a kongregációs tanítókat. Ez a vallástalan irány termi most a gyümölcseit. Bonnot, Carnier és társainak gaztettei szörnyű panorámát nyújtanak az utolsó öt-hat év gonosztet­teiről. Maga a francia sajtó is megborzad­va kiált fel e rettentő panoráma láttára, szörnyüködve idéz néhány jellemző ese­tet a legutóbbi évek történetéből. Ott van a híres Lozéri dráma. Egy kereskedő család, a férj, feleség és gyer­mekei Páris közelében laknak egy villá­ban, ahonnan naponként bementek Páris­­ba, este pedig haza. Egyik este, amint ha­zaérnek, a bokorból kiugrik egy fiatal­ember, revolverrel lelövi a kereskedő fiát, óriási megdöbbenés. Megérkeznek az új­ságírók, kikérdezik a családot, s az apa a következőket mondja el nekik: Uraim, sokan azt állították, hogy az én fiam árulta el Bonnot egyik cinkos­társát. Ez képtelenség. Az én fiam soha Szaloniki. Az Athos hegyi baráttelep kedvéért érdemes egyszer Szalonikin keresztül men­ni Konstantinápolyba. Ez az útvonal nyil­ván jókora kerülő, de nem egy kárpótlást is nyújt­ ennek ellenében, így Üszkük táján egy hosszú, hóval fedett hegyvonal, a ha­talmas Demir Kapu (Vas Kapu, ez a pécsi Dömör kapunak is az eredeti elnevezése), Szaloniki előtt a buja síkság az Égei tenger­rel, Szaloniki meg az áthajózás azt annyiszor emlegetett, aknákkal most jól megrakott Dardanellákon s a mesés kilátás a hajóról Konstantinápolyra. Nis-től vagy 16 órát vesz igénybe az utazás Szalonikiig. Hasznos tudnivaló, hogy a vonaton étkező kocsi nincs, és noha egyes állomásokon lehet enni s inni, aki pupilláris biztossággal akar utazni, magával viszi az elemózsiát. Különféle tájszépségektől elte­kintve, a vonat érinti a ma aktuális jelen­tőségű Vardar völgyét és Üszküböt, a Szerb mai aspirációk gyöngyét,*­ ahol a Balkán félsziget egyik legremekebb panorámája tá­rul az utas elé. Maga a város is gyönyörű látványt nyújt minaretjeivel és régi várá­val a Sar-Dagh hegylánc hóval borított leg­­emelkedettebb részével háttér gyanánt. Ma azonban nem a békés turista út­vonala érdekli az embereket, hanem a bol­gárok, a görögök útja Szalonikibe, annál is inkább, mert mint előre megjósoltuk e lap hasábjain, csakugyan összekaptak a koncon a győztes fejedelmek, és a legelső érdemle­ges összetűzés okát épen Szaloniki képez­i) Noha össze-vissza csak valami 40 évig volt Szerb birtok a 14. sz. elején, senkit sem árult el. Az egészből csak any­­nyi az igaz, hogy én és fiam gyakran ol­vastunk anarchista és szabadgondolkodó iratokat s azok tanai elcsábítottak bennün­ket. Többször látogattuk az anarchista gyűléseket, s ott gyakran találkoztunk Bonnotval. Csak később jöttünk rá, hogy micsoda társaságba keveredtünk, akkor viszavonultunk. Lehet, hogy Bonnet és társai emiatt tartottak bennünket deser­­toroknak s emiatt büntettek. Ez az egész. Hát igen, ez az egész, de nem egy szörnyű képről rántja le a leplet. Ugyanabban az időben egy feltűnő letartóztatásról is írtak a lapok. Egy reg­gel Párisban a Konstantinápoly utcában két kifogástalanul öltözött fiatal úri­em­ber sétált, az egyiknek hóna alatt egy ügyvédi tárca látszott. Egyszerre csak a járó­kelők nagy megdöbbenésére előro­han két rendőr, reáveti magát az egyik fiatal­emberre, a másik a másik fiatal­em­berre. Ez a két fiatal ember jócsaládból származott két titkos börzeügynöke volt Bonnot bandájának, ők adták el a bör­zén a banda által ellopott vagy gyilkos­ság közt elrabolt értékpapírokat s mikor az újságírók felkeresték az egyiknek a lakását, egy gyönyörű lakosztályt talál­tak, hol egy kifogástalanul öltözött uri­te a bolgárok és a görögök közt, s miként a minap azt olvastuk a­ lapokban, az oroszok, a mai jelentések szerint pedig, kibékülvén a görögökkel, a török is a görögnek ítélte meg Szalonikit. A görögök három oszlopban vonultak Szaloniki ellen, a régi jó stratégiai szabály értelmében: getrennt marschiren, vereint schlagen. Két hadtest a hajdan „istenek“ lakta Olympustól jobbra és balra elhaladva, egyesül Topsinban. A harmadik oszlop Cat­­terininél szárazföldre szállva, szintén Top­­sinnak tartott. A szerbek Vardarnak, a bol­gárok Seres felől jöttek ugyancsak Topsin­­ba. A törökök már nov. 7. megadták volna magukat, de Konstantin trónörökös nem akarta elfogadni a feltételeket. 8-án azon­ban d. u. Tahsin pasa 25.000 demoralizált emberével állván szemben 75.000 diadalittas ellenséggel, feltétlenül megadta magát s át­engedte a stratégiai szempontból éppen sem fontos várost. Mikor már a városba bevonult a görög trónörökös, akkor érkez­tek be a szerbek és a bolgárok. 12-én aztán nagy pompával bevonult a görög király is. 450 esztendő óta az első bevonulás Mace­dóniába egy görög fejedelemnek hadsereg élén, a régi görög császárság e nevezetes városába, a szép bazilikák városába, ahol Sz. Pál és Demeter is hirdették az evan­géliumot­ .... A város K. U. előtt 315-ben jön ala­pítva s nevét II. Sándor nővérétől, Thessa­­lonikától kapta. A város fekvése amfitheat­­rumszerü egy dombvonal oldalán, fönt egy akropolis, köröskörül falak s tornyok. A tenger felől valóban festői látványosság. Már az ó­korban egyik kiváló kikötővárosa asszony fogadta őket, kit az elfogatás hire nagyon felizgatott. Sajnos, kiáltott fel fájdalmas han­gon, X. úr, kit ma reggel elfogtak, csak­ugyan nálam lakott. Én az édesanyjának a barátnéja vagyok, ki ugyn kért engem, hogy fogadjam magamhoz a fiát, aki nem tudott lemondani arról a fényűzésről és ké­nyelemről, melyre szüksége is van az ő ne­velésével és rangjával biró fiatal ember­nek. Fürdőszoba, fogadóterem, szolgák, jó asztal stb. És ime, most mit kell halla­nom? És ki volt a barátja, asszonyom, akit vele együtt fogtak el? Jaj, uram, az meg az unokaöcsém volt! Egy nagy gyárosnak a fia. Istenem, minő szerencsétlenség! Ugy­e­bár bor­zasztó egy eset? Bizonyára borzasztó, de talán még borzasztóbb az a kép, mely előttünk fel­tárul, mikor látjuk, hogy két jó családból származott kifogástalannak látszó fiatal ember azzal foglalkozik, hogy Bonnet és gonosztevő társai rablott zsákmányát ér­tékesítse a börzén. Vagy ki ne tudná ma már, kié volt a híres „Vörös fészek“ címü major, a ban­diták véres menedékhelye? Egy milliomos szabadkőművesnek volt a tulajdona, ki tagja volt a „Szabad vizsgálódás“ című volt az Égei-tengernek, s nagy kilátásai vannak a jövőre is, amint abból is világosan kiderül, hogy Genova helyett már többször javaslatba lett hozva mint kiindulási pont India számára. A városnak egy egész csomó keleti piszoktól ragyogó girbe-görbe utcája van, amelyek közül előnyösen válik ki a Quai kilátással a hóval fedett „isteni“ tanyára, az Olympusra. Legimpozánsabb épülete az Aja Szó­fia, a város főmecsete, amely régente ke­resztény templom volt. A hagyomány sze­rint ezt is Jusztinián császár építette. Né­hány évvel ezelőtt egy kitört tűzveszedelem rengeteg kárt tett benne. A régi templomok közül, melyek a török alatt mecsetté lettek, legérdekesebb a Kasszimije mecset. Ez a templom, Sz. Demeternek jön dedikálva, az 5. századból való rendkívüli érdekes bazili­ka, verde antico-ból készült remek oszlo­pokkal. A bal oldalhajóban Sz. Demetrius sírja ereklyékkel, melyeket a keresztények szabadon tisztelhetnek. A város keleti rész­én van a régi Sz. György templom (rotunda) II. Konstantin idejéből érdekes mozaikokkal, ma persze ez is mecset. Citadella, Vértorony (janicsár­mészárlás) stb. A kikötőben megforduló hajók közül legtöbb az angol és francia, s ezek után az osztrák-magyar. Hogy a szabad vasúti hoz­­záférhetés Magyarország-Ausztriának jó idő óta legforróbb vágya, ezt nem is kell említenem. A városnak körülbelül 150.000 lakosa van, akik közül 25 % görög, 15 % török, bolgár, szerb és cincár 5%—5%, majdnem Lapunk mai száma 16 oldal.

Next