Dunántúl, 1912. december (2. évfolyam, 275-299. szám)
1912-12-01 / 275. szám
db JJV/a vix R. évfoyam. 275. szám. Vasárnap. Előfizetési ári Egész évre . . . 24.— Fél évre .... 12.— Negyedévre . . . 6.— Egy hóra .... 2— Egy szám ára 8 fillér. Kiadóhivatal: Sposum-utca 4. sz. Kiadó telefonja: 222. IkljHMik napoiktet reggel. Pécs, 1912. december 1. — Szerkesztőség: Lyceum-utca 4. as. Felelős szerkesztő: KÉSMÁRKY ISTVÁNdp Szerkesztőség telefonat 650. siáa. Kéziratokat nem adatt vissza. — Hetések díjszabás szitte 9 bűnözés világa. Pécs, november 30. A laikus iskola termi a gyümölcseit. A harmadik köztársaság Franciaországban a társadalom laicizálását tűzte ki feladatául, azért megalapította a laikus iskolát, melynek tantervéből kidobta a vallástanítást, tantermeiből a kongregációs tanítókat. Ez a vallástalan irány termi most a gyümölcseit. Bonnot, Carnier és társainak gaztettei szörnyű panorámát nyújtanak az utolsó öt-hat év gonosztetteiről. Maga a francia sajtó is megborzadva kiált fel e rettentő panoráma láttára, szörnyüködve idéz néhány jellemző esetet a legutóbbi évek történetéből. Ott van a híres Lozéri dráma. Egy kereskedő család, a férj, feleség és gyermekei Páris közelében laknak egy villában, ahonnan naponként bementek Párisba, este pedig haza. Egyik este, amint hazaérnek, a bokorból kiugrik egy fiatalember, revolverrel lelövi a kereskedő fiát, óriási megdöbbenés. Megérkeznek az újságírók, kikérdezik a családot, s az apa a következőket mondja el nekik: Uraim, sokan azt állították, hogy az én fiam árulta el Bonnot egyik cinkostársát. Ez képtelenség. Az én fiam soha Szaloniki. Az Athos hegyi baráttelep kedvéért érdemes egyszer Szalonikin keresztül menni Konstantinápolyba. Ez az útvonal nyilván jókora kerülő, de nem egy kárpótlást is nyújt ennek ellenében, így Üszkük táján egy hosszú, hóval fedett hegyvonal, a hatalmas Demir Kapu (Vas Kapu, ez a pécsi Dömör kapunak is az eredeti elnevezése), Szaloniki előtt a buja síkság az Égei tengerrel, Szaloniki meg az áthajózás azt annyiszor emlegetett, aknákkal most jól megrakott Dardanellákon s a mesés kilátás a hajóról Konstantinápolyra. Nis-től vagy 16 órát vesz igénybe az utazás Szalonikiig. Hasznos tudnivaló, hogy a vonaton étkező kocsi nincs, és noha egyes állomásokon lehet enni s inni, aki pupilláris biztossággal akar utazni, magával viszi az elemózsiát. Különféle tájszépségektől eltekintve, a vonat érinti a ma aktuális jelentőségű Vardar völgyét és Üszküböt, a Szerb mai aspirációk gyöngyét,* ahol a Balkán félsziget egyik legremekebb panorámája tárul az utas elé. Maga a város is gyönyörű látványt nyújt minaretjeivel és régi várával a Sar-Dagh hegylánc hóval borított legemelkedettebb részével háttér gyanánt. Ma azonban nem a békés turista útvonala érdekli az embereket, hanem a bolgárok, a görögök útja Szalonikibe, annál is inkább, mert mint előre megjósoltuk e lap hasábjain, csakugyan összekaptak a koncon a győztes fejedelmek, és a legelső érdemleges összetűzés okát épen Szaloniki képezi) Noha össze-vissza csak valami 40 évig volt Szerb birtok a 14. sz. elején, senkit sem árult el. Az egészből csak anynyi az igaz, hogy én és fiam gyakran olvastunk anarchista és szabadgondolkodó iratokat s azok tanai elcsábítottak bennünket. Többször látogattuk az anarchista gyűléseket, s ott gyakran találkoztunk Bonnotval. Csak később jöttünk rá, hogy micsoda társaságba keveredtünk, akkor viszavonultunk. Lehet, hogy Bonnet és társai emiatt tartottak bennünket desertoroknak s emiatt büntettek. Ez az egész. Hát igen, ez az egész, de nem egy szörnyű képről rántja le a leplet. Ugyanabban az időben egy feltűnő letartóztatásról is írtak a lapok. Egy reggel Párisban a Konstantinápoly utcában két kifogástalanul öltözött fiatal úriember sétált, az egyiknek hóna alatt egy ügyvédi tárca látszott. Egyszerre csak a járókelők nagy megdöbbenésére előrohan két rendőr, reáveti magát az egyik fiatalemberre, a másik a másik fiatalemberre. Ez a két fiatal ember jócsaládból származott két titkos börzeügynöke volt Bonnot bandájának, ők adták el a börzén a banda által ellopott vagy gyilkosság közt elrabolt értékpapírokat s mikor az újságírók felkeresték az egyiknek a lakását, egy gyönyörű lakosztályt találtak, hol egy kifogástalanul öltözött urite a bolgárok és a görögök közt, s miként a minap azt olvastuk a lapokban, az oroszok, a mai jelentések szerint pedig, kibékülvén a görögökkel, a török is a görögnek ítélte meg Szalonikit. A görögök három oszlopban vonultak Szaloniki ellen, a régi jó stratégiai szabály értelmében: getrennt marschiren, vereint schlagen. Két hadtest a hajdan „istenek“ lakta Olympustól jobbra és balra elhaladva, egyesül Topsinban. A harmadik oszlop Catterininél szárazföldre szállva, szintén Topsinnak tartott. A szerbek Vardarnak, a bolgárok Seres felől jöttek ugyancsak Topsinba. A törökök már nov. 7. megadták volna magukat, de Konstantin trónörökös nem akarta elfogadni a feltételeket. 8-án azonban d. u. Tahsin pasa 25.000 demoralizált emberével állván szemben 75.000 diadalittas ellenséggel, feltétlenül megadta magát s átengedte a stratégiai szempontból éppen sem fontos várost. Mikor már a városba bevonult a görög trónörökös, akkor érkeztek be a szerbek és a bolgárok. 12-én aztán nagy pompával bevonult a görög király is. 450 esztendő óta az első bevonulás Macedóniába egy görög fejedelemnek hadsereg élén, a régi görög császárság e nevezetes városába, a szép bazilikák városába, ahol Sz. Pál és Demeter is hirdették az evangéliumot .... A város K. U. előtt 315-ben jön alapítva s nevét II. Sándor nővérétől, Thessalonikától kapta. A város fekvése amfitheatrumszerü egy dombvonal oldalán, fönt egy akropolis, köröskörül falak s tornyok. A tenger felől valóban festői látványosság. Már az ókorban egyik kiváló kikötővárosa asszony fogadta őket, kit az elfogatás hire nagyon felizgatott. Sajnos, kiáltott fel fájdalmas hangon, X. úr, kit ma reggel elfogtak, csakugyan nálam lakott. Én az édesanyjának a barátnéja vagyok, ki ugyn kért engem, hogy fogadjam magamhoz a fiát, aki nem tudott lemondani arról a fényűzésről és kényelemről, melyre szüksége is van az ő nevelésével és rangjával biró fiatal embernek. Fürdőszoba, fogadóterem, szolgák, jó asztal stb. És ime, most mit kell hallanom? És ki volt a barátja, asszonyom, akit vele együtt fogtak el? Jaj, uram, az meg az unokaöcsém volt! Egy nagy gyárosnak a fia. Istenem, minő szerencsétlenség! Ugyebár borzasztó egy eset? Bizonyára borzasztó, de talán még borzasztóbb az a kép, mely előttünk feltárul, mikor látjuk, hogy két jó családból származott kifogástalannak látszó fiatal ember azzal foglalkozik, hogy Bonnet és gonosztevő társai rablott zsákmányát értékesítse a börzén. Vagy ki ne tudná ma már, kié volt a híres „Vörös fészek“ címü major, a banditák véres menedékhelye? Egy milliomos szabadkőművesnek volt a tulajdona, ki tagja volt a „Szabad vizsgálódás“ című volt az Égei-tengernek, s nagy kilátásai vannak a jövőre is, amint abból is világosan kiderül, hogy Genova helyett már többször javaslatba lett hozva mint kiindulási pont India számára. A városnak egy egész csomó keleti piszoktól ragyogó girbe-görbe utcája van, amelyek közül előnyösen válik ki a Quai kilátással a hóval fedett „isteni“ tanyára, az Olympusra. Legimpozánsabb épülete az Aja Szófia, a város főmecsete, amely régente keresztény templom volt. A hagyomány szerint ezt is Jusztinián császár építette. Néhány évvel ezelőtt egy kitört tűzveszedelem rengeteg kárt tett benne. A régi templomok közül, melyek a török alatt mecsetté lettek, legérdekesebb a Kasszimije mecset. Ez a templom, Sz. Demeternek jön dedikálva, az 5. századból való rendkívüli érdekes bazilika, verde antico-ból készült remek oszlopokkal. A bal oldalhajóban Sz. Demetrius sírja ereklyékkel, melyeket a keresztények szabadon tisztelhetnek. A város keleti részén van a régi Sz. György templom (rotunda) II. Konstantin idejéből érdekes mozaikokkal, ma persze ez is mecset. Citadella, Vértorony (janicsármészárlás) stb. A kikötőben megforduló hajók közül legtöbb az angol és francia, s ezek után az osztrák-magyar. Hogy a szabad vasúti hozzáférhetés Magyarország-Ausztriának jó idő óta legforróbb vágya, ezt nem is kell említenem. A városnak körülbelül 150.000 lakosa van, akik közül 25 % görög, 15 % török, bolgár, szerb és cincár 5%—5%, majdnem Lapunk mai száma 16 oldal.