Dunántúl, 1913. április (3. évfolyam, 74-99. szám)
1913-04-01 / 74. szám
KIR - ügtíj *zása a feil . i / PÉCSI '*W3 HI. évfolyam. 74. szám. Kedd. Pécs, 1913. április 1. wasw vji mm Előfizetési ár: Egész évre . . . 24.— Félévre .... 1.— Negyedévre . . . 6.— Egy hóra .... 2.— Egy szám ára 8 fillér. Kiadóhivatal: Lycom-utc* 4. *7. Kiadó telefonja: 222. Megjelenik naponkint regyei. Szerkesztőség: Lyceum-circa 4..... Felelős szerkesztő: KÉSMÁRKY ISTVÁN dr Szerkesztőség telefonja: 650. szám. Kéziratokat nem adunk — vissza. —» Hirdetések díjszabás szerint: A MuzeumEgyesület • M M |f KOZgIr UIOSG« Pécs-Baranya megyei Muzeum-Egyesület. Pécs, március 31. A Pécs-Baranyamegyei Múzeum-Egyesület vasárnap délelőtt fél 11 órakor a püspöki jogakadémia dísztermében tartotta Koszíts Kamill nyug alispán, alelnök elnöklete mellett hatodik évi rendes közgyűlését. Koszits Kamill elnök megnyitó beszédében utalt arra, hogy ma, a háborúk és békétlenségek korában minden olyan intézményt pártolni kell, amely a békés haladásnak előmozdítója. A Múzeum Egyesület békességes munkásságot fejt ki, mikor a múltak példáit tárja szemeink elé, hogy azokból okulást merítsünk, hazaszeretetet tanuljunk. Nagy tetszést kiváltó beszédje végén indítványt tett, hogy Zsolnay Miklós, mint a városi múzeumnak adományaival pártfogója és a létesítendő kultúrpalota anyagi alapjának tetemes részében való megteremtője főrendiházi taggá történt legfelsőbb kineveztetése alkalmával üdvözöltessék. Az indítványt természetesen a közgyűlés egyhangú tetszéssel elfogadta. Erre Szieberth Róbert áll. népiskolai igazgató tartotta meg emlékbeszédét Szauter Antal, néhai görcsönyi plébános, a Pécs város oktatásügyében kiváló szerepet játszott, népszerű paedagógus fölött. A közönség feszült figyelemmel hallgatta a kiváló fejtegetéseket, melyek az ünnepelt férfiú pályafutásának és működésének hű képét rajzolták meg, majd a beszéd befejezte után élénk tetszésnyilvánításokkal honorálta az előadó buzgó munkáját, mely a Múzeum-Egyesületnek közgyűlése alkalmával a helyi kultúra vezéralakjai fölett tartatni szokott emlékbeszédek sorozzatát egy kiváló művel gyarapította. A beszédet egész terjedelmében közölni fogjuk. A titkári jelentést dr. Szőnyi Ottó, jogtanár, titkár olvasta fel. Bevezetésében a múzeum célját fejtegette, kiemelvén, hogy nemcsak az anyagi hasznosság célját szolgáló intézmények, hanem a szellemi előreme- netelt, az ízlés nevelését, a hagyományok szeretetét, a természet és művészetért való lelkesedét ápoló berendezések és ezek között a múzeum is a közérdeket mozdítják elő. Majd az Egyesület múlt évi működését rajzolva meg, kiemelte azt a tudományos felolvasást, melyet a helyi kultúra emlékeiből merítve tárgyukat, önzetlen lekesedéssel tartottak meg tudományos életünk legkiválóbb képviselői és amelyeket a közönség kiváló szeretettel hallgatott a püspöki jogakadémia dísztermében. Az Egyesületi Értesítő 10 évnyi terjedelemben 164 nagy oldalon, többször képekkel illusztrálva, jelent meg. Tartalmazva a felolvasásokat, a történelmi, régészeti, néprajzi, művészeti és természetrajzi körből vett dolgozatokat s az egyesületi és múzeumi életről szóló híradásokat. Szerkesztette dr. Szőnyi Ottó. Készséggel elismerjük , hogy az Értesítő valódi nagy ellenértéke a koronás rendes, és 1 koronás pártoló tagsági díjnak. A jelentés regisztrálta még a választmányban történt változásokat s a vége kérelem volt, hogy az egyesületi tagok minél több tagot toborozzanak. A jelentést tetszéssel vette tudomásul a közgyűlés és a tikárnak köszönetét fejezte ki ügybuzgó munkásságáért. A számvizsgáló bizottság jelentését a múlt évi számadásokról Halász Antal, pénzügyi főtitkár pénztáros olvasta fel s annak alapján a számadási felmentvényt 200 korona dij utalványozása mellett megadta a közgyűlés a pénztárosnak. Ugyancsak ő terjesztette elő az 1913. évi költségvetést, melyet egész terjedelmében elfogadtak. Ebből kiemeljük, hogy az Egyesület törzsvagyona 12.400 korona, alapítványai 1123 K. 96 f. tesznek ki. A bevétel összesen 16266 K. 97 fillérre, a kiadások 2716 korona 97 fillérre vannak előirányozva. Van az egyesületnek 176 rendes, 129 pártoló és 3 előfizető, 6 örökös és 6 alapító tagja. A pécsi székesegyház 1882. évi restaurációja előtti állapotnak leírására kitűzött 300 koronás pályatételre beérkezett és 3 bíráló által egyhangúlag elfogadott eredeti kutatáson alapuló mű jeligés levélkéjét bontották fel ezután, amelyből dr. Szőnyi Ottó, jogtanár, titkár és múzeumigazgató neve tűnt elő. A közgyűlés őszinte lelkesedéssel gratulált a szerzőnek.. A pályamunka az egyesületi Értesítőben fog megjelenni. Erre a dr. Rónaky Kálmán által javaslatba hozott néprajzi tételt tűzték ki 1914. január 20-iki határidővel, amely a baranyai magyar nép családi életének leírását kívánja meg és 300 koronával van jutalmazva. Minden magyar állampolgár pályázhatik. A pályázat titkos, 3 bírálója lesz a beérkezendő műveknek. A művek idegen kézzel irva, fűzve, jeligés levélkével felszerelve dr. Szőnyi Ottó titkárhoz (Szepessy utca 3.) küldendők. Az elhunyt választmányi tagok helyébe közfelkiáltással Cserkuti Adolf városi levéltárost, Reéh György városi tanácsost, Szentkirályi István theológiai tanárt és dr. Visy László pécsvárosi főispánt választották meg. A városi múzeumi bizottságba dr. Vasváry Ferenc jogtanárt küldték ki. Egy monstre per 1800-ban. Joggal szoktuk azt mondani, hogy a történelem folytonos ismétlésekből áll, így az anarchista banditák ellen folyó mostani pernek is meg volt az előzője, mely 1800-ra, tehát több mint egy századra nyúlik vissza. Ebben a korszakban, 1798 körül Franciaország egy egész vidékét, la Beauve és rOrleanais-t örökös rettegésben tartotta egy vérengző haramia banda, melynek tagjai úgy számra, mint vadságra felülmúlták a mostani banditákat. Úgyszólván nem múlt el éjszaka, melyet egy vagy több gyilkosság, ne bélyegezett volna meg, majdnem valamennyit ugyanazon módon és körülmények közt hajtották végre. Leginkább magánosan álló házakat, kastélyokat és nagyobb majorokat támadtak meg ugyanazon vakmerőséggel és cinizmussal, mint a mostani banditák, amikor például el akarták rabolni egy közjegyzőnek az automobilját. A kastélynak, majornak mindig egy volt a sorsa, megtámadták, a lakosokat legyilkolták, a pénzt elrabolták. Ha arra volt szükség, hogy nagyobb tömeggel lépjenek fel, a banditák ettől sem riadtak vissza. Így 1795-ben egy októberi éjszaka tizenhat lovas és ugyanannyi gyalogos gyűlt össze, hogy megtámadják Gaurray kastélyt Orleans közelében, mely még ma is létezik. És célt is értek, mert miután gyilkoltak, raboltak és ittak, akkora zsákmányt vittek el, hogy egyre- egyre körülbelül ezer frank esett. Három éven át folytonosan ismétlődtek a rablások. A rablóknak rettenetes és titokszerű szervezetük volt, a megrémült ország meg aggódva kérdezte, hogy mi lesz ennek a vége. Végre is két szerény igazságügyi hivatalnok, egy békebiró és egy zsandárőrmester megesküdtek, hogy megtisztítják az országot a rablóktól és ami a legkülönösebb, célt is értek. 1798. januárban egymás után elkövetett két szörnyű bűntény következtében a rémület a tetőpontjára hágott. Vasseur zsandárőrmester megfogadta, hogy a legelső alkalmat megragadja, hogy kezébe vegye azt a fonalat, amely a banda nyomára vezeti őt. A szerencsés véletlen is a kezére játszott. 1798. január harmincadikán két gyanús koldussal találkozott: „az egyik férfi volt, a másik nővelők volt egy negyedfél éves gyermek, amint jelentésében mondja. Letartóztatta őket és Fougeron polgártárs, az orgeri békebiró elé állította őket. A derék zsandárnak szerencsés keze volt, mert a férfi koldus nem más volt, mint a banditák egyik feje, kit Borgne-de-Jouy melléknéven ismertek. Hogy Vasseur miből gyanúsította e fogás fontosságát és hogy mivel bírta rá a banditát a vallomásra, azt nem tudjuk. De az bizonyos, hogy Borgne-de-Jouy elárulta az egész bandát és négy hónapon át ő kisérte a zsandárokat a banda tagjainak összefogdosásában. Az elfogatások szünet nélkül tartottak, mindennap új bűntársakra akadtak, Vasseur és az orgeri békebíró fáradhatatlanok voltak, rendelkezésekre bocsátottak annyi huszárt és zsandárt, amennyire csak szükségök volt. Némelyik letartóztatás nagy meglepetést keltett, így elfogtak egy Borgne-de- Mans nevű egyént, kit 12 gonosztettért tizenkét különböző név alatt ítéltek már el, de mindig megszökött; azután volt egy Birgitte Robilard nevű, kit egy nagy perben tizenhét év előtt élethossziglani fogságra ítéltek. Szörnyű részletek kerültek napfényre. Több elfogott felakasztotta magát a börtönben, egyik pedig ijedtében halt meg, mikor látta, hogy a tanuk felismerték. A zsandárőrmester azonban Borgnede-Jouy társaságában fáradhatatlanul tovább kutatott a vidéken, mert a banda fejét. Lapunk mai száma 10 oldal.