Dunántúl, 1913. október (3. évfolyam, 226-252. szám)

1913-10-01 / 226. szám

III. évfolyam. 226. szám. Előfizetési ár: Egész évre . . . 24.— Félévre.................12.— Negyedévre . . . 6.— Egy hóra .... 7— EU szán k­i 8 fillér. Kiadóhivatal Lyosam-ustca 4. n. Kiadó telefonja: 222. Megjelen­tő napsztűrt vehet. Szerda KÖNYVTÁRA Pécs, 1913. Október 1. Szerkesztőség: Lyceum­ utca 4. aa. Felelős szerkesztői KésmÁrky ISTVÁN ál Szerkesztőség telefonja: 650. szem­. Kéziratokat nem te­ste vissza. GtSiO Hirdetések dijszabés szerint Görög-török viszály. Pécs, szeptember 30. A görög-török viszályban tegnap óta nem változott a helyzet. Mindkét hatalom várakozó álláspontra helyezkedett, az ár­kot, mely őket elválasztja, egyik sem meri átlépni. A tárgyalások azonban folynak to­vább úgy Konstantinápolyban, hol már pár hét óta tartózkodik Levidis és Dragumis, a görög kormány kiküldöttei, mint Athén­ben is, Réchid beynek, a török kormány ki­küldöttének közvetítésével, aki az össze­köttetést tartja fenn a két város között, folyton jár ide-oda, de sohasem siet valami nagyon. Az a kérdés, hogy mik képezik a vi­szály okait, melyek olyan sok nehézséget és késedelmet idéztek elő és amelyek any­­nyira késleltetik a végleges béke megköté­sét Törökország és Görögország között? Nagyon sok és különböző természetű ilyen ok forog fenn. Csak egy-kettőre terjeszke­dünk itt ki. Első és fő kérdés az, hogy minő nem­zetiségűek lesznek a jövőben azon török tartományok lakói, melyeket Görögország most meghódított? Görögország azt akar­ja, hogy alkalmazzák itt is egyszerűen a Thessáliára vonatkozó azt a szabályt, me­lyet e tartománynak Görögországhoz tör­tént csatolása alkalmával 1881-ben állítot­tak fel a nagyhatalmak által akkor kidol­gozott békében, melyet akkor az érdekelt két állam is elfogadott, mely szerint az an­­nektált tartományban lakó összes idege­nek, valamint azok is, kik a tartományban születtek, akár idegen országban, akár Tö­rökországban laknak, görög alattvalóknak tekintessenek. Görögország itt egy kis en­gedményt is hajlandó tenni: azt ajánlja, hogy minden visszaélés elkerülése végett ezt a záradékot visszamenőleg csak egy, legföljebb két nemzedékre alkalmazzák, vagyis csak azokra a lakókra, akik maguk is ott születtek abban a tartományban, vagy szüleik születtek ott. Törökország ellenben csak azokat a bennszülötteket akarja elismerni görög alattvalóknak, kik tényleg a meghódított tartományban laknak, vagy még nincs há­rom éve, hogy elhagyták a tartományt. Görögország ezt a megszorítást semmikép sem hajlandó elfogadni. Mert ha ezt elfo­gadná, elveszítené az epirusi férfilakosság legnagyobb részét és egy jó nagy részét Macedonia népességének. Mert valóban az epirusi férfinépség látván hazájának sze­génységét, a török közigazgatás rosszasá­gát és az albánok által gyakorolt terroriz­must, már több nemzedék óta tömegesen főleg németszű „Hier liegt vor deiner Ma­jestät“ uralkodik, melyet általában Hajdú­nak szoktak tulajdonítani, noha eredeti dal­lama, amint újabban kiderült — nem is Haj­dútól való, hanem Haunertől. (L. Baumker III. 304.) Ily szomorú állapotok uralkodtak az Egyház kórusain mígnem a 19. század hetvenes éveiben — s az öntudatra ébredt német katholicizmus e téren is hozott javuló változást — a Cecilia egyesület megalakítá­sával, mely erélyesen hozzálátott e szomo­rú állapotok megszüntetéséhez. Nálunk sajnos e tekintetben is más­kép áll a dolog. A magyar Ceciliaegyesület épen oly korban alakul, amikor a legke­­vésbbé sem volt b­iztató a helyzet; azon idő­ben alakult, mely időben úgyszólván aludt a kath öntudat és hitélet; amidőn annyi erő sem volt a magyar katholicizmusban é­s ennek vezető férfiaiban, hogy szembeszáll­tak volna azon áramlattal, mely a hamis fölvilágosultság cégére alatt támadta az Egyház legszentebb intézményeit. Annál in­kább kell örülnünk, midőn látjuk, hogy most végre valahára mintha e téren is új élet kez­dene lüktetni. A hitélet már néhány év óta örvendetesen föllendült — nem csoda,, ha rendes hit kísérője, a liturgiai ének — az egyház fölemelő szertartásai iránt való ér­deklődés is felkéi a szívekben. Jóleső öröm­mel regisztrálhatjuk, hogy épen Pécs váro­sunk is kiveszi részét az áttörés nehéz munkájából. Világhírű székesegyháza már évtizedek óta hirdeti a magyar egyházi ze­ne kultúráját , s ami a fő, most már nem áll egyedül. A líceumi templomban, a nő­hagyta el hazáját, Szmyrnába, Konstanti­­nápolyba, Romániába, vagy Egyptomba vándorolt ki szerencsét próbálni. Jelenleg­­tényleg ezerszámra laknak külföldön, ép úgy, mint a macedónok. Sokan ezen görö­gök közül nagy vagyonra tettek szert és az ő nagylelkűségüknek köszönhetők azok a nagyszerű tanintézetek, kórházak és más jótékony intézmények, melyek méltán lepik meg az idegent Epirus és Macedonia váro­saiban, falvaiban, sőt magában Konstanti­­nápolyban, Smyrnáb­an­­és egyebütt is. A másik okát a viszálykodásnak az úgynevezett vakut javak képezik. (Kegyes alapítványok.) Törökország azt követeli, hogy ismerjék el minden megszorítás nél­kül föltétlenül az ő jogát ezerr­­javakra, melyeket a muzulipán­ községek’ szabadon kezelhessenek s ezek összeköttetésben ma­radnak a konstantinápolyi seik-ül-izlam­­mal, Görögország meg nem engedheti meg, hogy a seik-ül-izlam beleavatkozzék az ő belügyeibe. Görögország beleegyezik abba, hogy kivételt tesz azon vakus javakra néz­ve, melyek kizárólag jótékonyságra, me­csetek, kórházak stb. fenntartására vannak rendelve, de a többi vakuf javakra nézve nem akarja megengedni, hogy azok a kon­stantinápolyi seik-ül-izlam pénztárát sza­porítsák, annál is inkább, mert Törökor­szág a vakuf jogot ki akarja terjeszteni a zárda templomában, szemináriumában is­­számos nevelőintézeteinek kápolnáiban is figyelemben részesül az egyház ezen eddig félreismert mostohagyermeke, sőt van váro­sunknak most már plébániatemploma is, (Ágoston-téri templom), hol állandóan és példásan van használatban a korrekt litur­gikus mű­ és népének az összes liturgikus functiók alatt. De azért még mindig nagyon messze vagyunk a céltól; még nagyon sok a tennivaló; nemcsak azért mert az em­lített helyek mellett van még 4—5 templom (Székesegyházi, plébániatemplom, belváro­si — szigeti külvárosi, Ferencrendiek, Mize­­riek templomai!) ahol bizony még sem tet­tek eddig, — hanem azért is, mert a közön­ségben sőt a vezető intelligens körökben is, még mindig nagyon kevés a liturgiai érzék, és még igen nagy a tájékozatlanság. Épen amint e sorokat írom, — előkelő helyről azon kéréssel fordulnak hozzám, — ajánlanék néhány szóló áriát egy helybeli művészszereplőnek, hogy ezekkel kiegészít­ve programmját, melyet a napokban Pécs egyik templomában fog előadni mise alatt! Hát ez nem a sors iróniája? A szépen fejlődő korrekt egyházi zene korában — midőn minden erőnkből oda kellene töre­kedni, hogy minél inkább előmozdítsuk a cecilián törekvéseket — s minél szélesebb körben terjesszük a liturgikus egyházi ze­nét, —­még most is akadnak — akik jó szol­gálatot vélnek tenni az ügynek, ha oly elő­adások megvalósításán fáradoznak, melyek a l­egélesebb ellentétben állanak minden kor­rekt liturgikus egyházzenei felfogással!­­ A mostoha gyermek. Irta: Stefan Artur. A Jozefinisztikus szellem fejezte be végre ama káros mozgalmat, melyet a re­­formátió vetett felszínre t. i. az egyház litur­gikus nyelvének kiküszöbölését, mint az Egyház egysége — s Rómától való elidege­nítés egyik leghatalmasabb tényezőjét — s ezzel az egyházzenei értelemben vett litur­gikus istentisztelet úgyszólván teljesen megszűnt. A nép ez utolsó intézkedéssel teljesen elvesztette liturgiai érzékét — különvált az oltártól, melyhez ezen időtől fogva nem kap­csolta már az Egyház szabályainak megfe­lelő liturgikus ének. II. József 1782-ben eltilt­ja a papoknak a naponkint való misézést, el­rendeli a mellék­oltároknak eltávolítását a templomokból, korlátozza a 40 órai Szent­­ségimádást, elrendeli továbbá a szent­misé­nek német nyelven való éneklését. Ez utóbbi intézkedés hatalmas l­ökést adott az u. n. népének becsempészésére a templomba litur­gikus functiók alatt is — amely functiók épen ez által el is vesztették liturgikus jel­legüket. (Ezen tény megvilágítására s a he­lyes egyházi álláspont precizirozására kü­lönben még visszatérünk későbben!) Na­gyobb templomokban ahol akadt „anyag“ — a modern, főleg hangszeres világias zene ütött tanyát, s a kórust legjobb esetben is koncertteremmé alakította át, tág teret nyit­ván az összes ezen jelleggel járó visszaélé­seknek kisebb helyeken pedig a cikornyás, s

Next