Dunántúl, 1916. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1916-05-02 / 100. szám

VI. évfolyam­, 100. szám. %qAA­bées, 1910. május 2. Szerkesztőség: LycenoHrtu 4. sz. Főszerkesztő: KÉSItAOKY »STVA« dr Szerkesztőség telefonja: 650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza.­­ Egy l­ j­ári 8 fiftár. Kiadóhivatal: Kitett telefonja: ^ •• •* •• Gyönyörű idő volt tegnap, vasárnap délután. Ragyo­gott a nap. Esőfényben csillogott az élet. A fák, virágok, bokrok könnyesek voltak, mintha csak a kacagás csalta volna­ ki a könnyeiket. Ünnepnek való idő volt. És volt is ünnep. Katonák ünnepeltek. És mégsem volt katonai az ünnep. A hozzávaló keret volt csak az, az ünneplő katonák egytől­­egyig érző, meleg szivü emberek voltak. Nem az uniformisok, hanem a szivek ünne­peltek. Gyönyörű napja volt a csapatkórháznak. Az emberszeretet diadalmaskodott. Már­ványba foglalt emléktábla hirdeti, hogy­ az emberi szivekből nem halt ki a hála érzése, hogy a szeretetnek és jóságnak jutalma van. Ennek az ünnepélynek fényt adott a csillogó nap, a csillogó egyenruha és a szívek su­gárzó szeretete. Gyönyörűséges napja volt ez a csapat­kórháznak. Arról a szónoki dobogóról, ahon­nan a tábornok érces hangja csengett és ha­totta meg a meggyőzés erejével a hallgató­ságot, ugyanarról a dobogóról utána egy sebesült hős egyszerű, keresetlen szavai hatottak a szívünkre. A tábornok és a se­besült hős közlegény között, lelki szemeink előtt ott láttuk a szeretetben, munkában, kötelességteljesítésben összetalálkozott em­­berszeretetet, ott láttuk a jövő Magyaror­szágot. A tábornok magyar szavait, amikor haza­szeretetről, királyhűségről szólott jól­eső ér­zéssel fogadtuk magunkba, örült a lelkünk, örült a magyar szónak, amely az ősz ki­rály személye felé irányította figyelmünket. Király és nemzet megértik egymást. Az ősz uralkodó imádkozik, aggódik a vérző népért és a nép életeket áldoz királyért, hazáért. Azt a rettenthetetlen hősiességet, amely a csataterek felől dicsőséget sugároz meg­értettük, amikor a talpig katona tábornok mellett, mankóira támaszkodva az emel­vényre lépett a csukaszürke ruhás köz­legény, egy magyar hős a sok közül. Még a fülünkben csengett a tábornok hangja, amely a küzdő bajtársakról, a szenvedő harcosokról, emberszerető orvosokról, a vérző haza szeretetéről és a koronás király iránt való törhetetlen hűségről szólt. Még hallani véltük ezeket a hangokat, amikor már más valaki állt előttünk. A kórháznak egy szerény lakója. Csukaszürkéjében, a lámpaláztó bizonytalanul, elfogódottan emel­kedett ki az ünneplők közül. Egyszerű ke­resetlen szavaival ő is hazaszeretetről szó­lott, lelkesedéssel beszélt azokról,­­ akiket ünnepelnek, akik megmentői voltak itt sok­sok életnek. Akadozva mondotta el, amiket akart, néhány hálás köszönő szót és amikor befejezte és lelépett nehézkesen, mankóira támaszkodva, elnézést kérőn, szinte könyör­gően szólt oda az ünneplő sokaságnak: — Bocsánatot kérek... A melegszívű magyar ember szerénysé­ge, mint a legszebb, legtündöklőbb vonása a magyar katonának jelentkezett ebben a két szóban. Mintha csak azt mondotta volna: — bocsánatot kérek, hogy vagyok, — bocsá­natot kérek, hogy harcoltam, — bocsánatot kérek, hogy mankón járok, — bocsánatot kérek tőletek vidáman nevető, boldogan élő emberek, hogy én is élek... jt harcterek elcsendesülnek A tiroli határon visszaűztük az olaszokat — A franciák és a németek csak a DTSort Komme on harcolnak, egyébként repülőharcok folynak — Az orosz frontról és a Balkánról nincs hír az olasz harctér Visszavert olasz támadás — Hivatalos jelentés. — A miniszterelnökségi sajtóosztály távirata. Főhadiszállásunkról jelentik hivatalosan május 1-én. A helyzet változatlan. A d a m e 11 a szakaszon csapataink el­lenség támadásait, amelyek főképen Forgorida szoros ellen irányultak, az alpinik tekintélyes veszteségei mellett visszautasították. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A francia harctér A Wort Komme-ou­ — Hivatalos jelentés. — A miniszterelnökségi sajtóosztály távirata. A német nagy főhadiszállás jelenti Ber­linbe május 1-én. A helyzet általában változatlan. A MORT HOMME magaslaton tegnap is heves harc folyt. Repülőink VERDUN-től nyugatra és délre bőségesen dobtak bombákat ellen­séges csapatállásokra. NOYON-tól keletre légi harcban lelőt­tünk egy francia kétfedelűt. A bennülők meghaltak. Legfőbb hadvezetőség. Az orosz harctér Semmi újság — Hivatalos jelentés. — A miniszterelnökségi sajtóosztály távirata. Főhadiszállásunkról jelentik hivatalosan május 1-én. Nincs újabb esemény. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Hines esemény — Hivatalos jelentés. — A miniszterelnökségi sajtóosztály távirata. A német nagy főhadiszállás jelenti Ber­linbe május 1-én. Különös jelentőségű esemény nem tör­tént. Legfőbb hadvezetőség. Az ír felkelés elnyomása Kopenhága, május 1. Dublin még most sem csendesedett el. A forradalmárok igen sok barrikádot emeltek. Maxwell tábornok csapatai folyton újabb rendkívüli erősítéseket kaptak. Az írországi események és a védkötele­­zettség nehézségei miatt Londonban a nyug­talanság a legmagasabb fokra hágott. A török hadsereg üdvözlése Konstantinápoly, május 1. Z­z­e­k­o­v tábornok, a bolgár hadsereg fővezére Enver Kasa török hadügyminisz­terhez a bolgár hadsereg nevében meleg­hangú táviratot intézett és üdvözölte a vi­téz ottomán hadsereget és a közös cél el­érésére újabb győzelmeket kívánt. Konstantinápoly, május 1. Enver basa helyettes fővezér jelentést tett a szultánnak a törökök újabb eredmé­nyeiről. A szultáni kancellária válasza sze­rint a hit nagy örömet szerzett a padisah­­nak. Lesz-e harmadik téli háború! Zürich, május 1. A francia hadügyminiszter a hadügyi bi­zottság pénteki ülésén kijelentette: " Nem Franciaországon, hanem a szövet­ségesek haditanácsán áll dönteni, lesz-e harmadik téli hadjárat. De remélhető, hogy Franciaország, amely a szövetségesek kö­zül eddig legtöbbet szenvedett, meg lesz ki­­s­melve a harmadik tél csapásaitól. Az ásítani közös nagy offenzivája München, április 1. R­e p i­n g t­o n vezérkari ezredes írja: A szövetségesek tavaszi offenzívája el­maradt ugyan, de a történelem soha nem bo­­csátaná meg azt a türelmetlenséget, hogy ennek idő előtti megkezdésével veszélyez­tessük a biztos győzelmet. Lehet, hogy csak 1917-ben vagy 1918-ban, de eljön az idő, amikor hozzáfognak a nagy offenzívához. Az olasz főparancsnokság Tarentinóban Lugano, május 1. A páduai Benetto b­ra­­gadorna vezérkarával és a speciális beosztású tisztekkel különvonaton T­r­e­n­t­i­­n­ó­b­a utazott. Ebből következtetik, hogy az olasz főparancsnokság hosszabb ideig ott lesz. A város nevét nem tudják.

Next