Dunántúl, 1917. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1917-02-01 / 26. szám

VII. évfolyam 26. szám, Csütörtök Pécs, 1917. február 1 Szerkesztőség: Lyceum­ utca 4. sz. Főszerkesztő: KÉSIwARKY ISTVÁN ér Szerkesztőség telefonja: 650. szám. Kéziratokat nem adnak viseaa. eie««d­4*t ári «■t*t évn . . . 21*— füiT­t .... 14*— Negyedévre . . . T'**­„fisy aora .... 2*48 Eft szil­éra: 18 fillér, Kiadóhivatal: UifM)n­«­(a 4. sséai. Kiadó tetet«**«. 222. Egy öltözet ruha, amolyan hadiszövetből ma 300 korona. Ez a ruha nem is varrva, hanem öltve van s mihelyt fel van öltve már kopik, tükröződik, szakad, talán nyikorog is, mint az uj cipő. Egy pár uj cipő, amolyan hadi bőrből, illetve papirosból, ma 100 korona. A talpa csak olyan könnyen szakad szét, mint azé a 100 koronás bankóé, amelyet fizetünk érte. Egy darab valamire való szappanért 3—6 koro­nát fizetünk anélkül, hogy habozna a hadi szappan. És így tovább sorolhatnánk fel olyan mindennapi szükségletre való használati cik­keket, amelyek a mellett, hogy rém drágák, rém rosszak is. Arról ne is beszéljünk, hogy a fehérnemű, vagy vászonféle milyen drága. Mert fehérnemű, vagy vászonnemű egyálta­lán nincs is. Már­pedig, ahol nincs, ott ne ke­ress, hogy mégis ezeket a köznapias cikkeket újságban tárgyaljuk, arra súlyos okunk van. Az egyik az, hogy ezek a nélkülözhetetlen használati cikkek ma­ holnap, sőt már ma, olyan árakat mutatnak, hogy azt egy becsü­letesen dolgozó hivatalnok-ember képtelen megfizetni. A ruha, cipő és egyéb szükségleti cikkek ára önmaguktól szabályozódik. Azaz az ára­kat a gyárak, közvetítők, kereskedők akként srófolják felfelé, ahogy nekik tetszik. Ezek­nek a cikkeknek az árát senki és semmi nem mérsékli. Ezért kell ideráncigálni az újság­­hasábra ezt a szomorú kérdést. A felfelé sza­ladó áraknak egy megálljt kell kiálltani. Le kell szorítani abból a magasból, hova a kö­zönség szelíd béketű­rése és a hivatalos intéz­kedések lassúsága engedte. Meg kell állapí­tani hatalmi intézkedéssel, hogy eddig és­­ne tovább. Be kell hozni az iparcikkek ármaxi­málását. Lehetetlen, hogy beavatkozás, maxi­málás nélkül sokáig bírni lehessen ezt az ár­­srófolást. Ruha, cipő, szappan és a többi cik­kek, amelyek hozzátartoznak a mindennapos élethez, nem szökhetnek abban az arányban, ahogy azt a gyárak, az eladók nyereség­vágya kívánja a tömeg rovására. A kemé­nyítő például nem többel, csak csekély 3000 (háromezer) százalékkal drágult meg. Ami­kor ez az áremelkedés ilyen rettenetes nagy utat tett meg a magasba, csak akkor jutott el az ármaximáláshoz, így a fehérneműtisztítók azzal kecsegtetnek, hogy február 12-től nem keményítenek sem gallért, sem kézellőt. De annyi baj legyen. Járunk puha gallérban. Sokkal nagyobb baj, hogy a ruha és cipő ára nincs még maximálva. Természetesen a ma­ximálás alatt az áraknak nem ezt a magas­sági rekordját értjük, amelyet a keményítő­­nek is sikerült elérnie. Amilyen fontos kérdés a háborúban az élelem kérdése, olyan fontos a ruházkodás kérdése is. A békéből vissza­maradt ruhák, cipők, a háború hosszú tarta­ma alatt, ha még oly jók és erősek voltak is, elpusztulnak, az új dolgok silányak, drágák, hadiak, valamit tenni kell, hogy könnyítve le­gyen azoknak a helyzetén, akik nem hadse­­regszállítással, hanem keserves munkával szerzik meg a pénzt, hogy legalább a létmini­mumot biztosítsák. Már­pedig ezek a keser­vesen dolgozók többen vannak,,mint a köny­­nyen pénzeink, akiknek semmi sem drága, még a tulajdon becsületük sem. interpellációs nap Mezőssé az összeférhetetlenségi ügyekről !­ Budapest, január 31. (A Dunántúl telefonjelentése.) Szász Károly alelnök 11 órakor megnyitja az ülést. Bejelenti, hogy az összeférhetetlen­ségi ügyeket mely időben tárgyalja a Ház. Simonyi-Semadam Sándor összeférhetet­lenségi bejelentést tesz önmaga ellen, mint aki a parcellázó bank igazgatóságának tagja. A kivételes hatalom kiterjesztése Folytatta a Ház a kivételes hatalom kiter­jesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyalá­sát. Giesswein Sándor tiltakozik az ellen a fel­fogás ellen, hogy a Ház nem tud kellő nyu­galommal felszólalni a javaslatokhoz. Nem híve a kormányzati omnipotencia további fokozásának. Nincs szükségünk diktatúrára. Egészen hozzászoktunk az abszolutisztikus állapotokhoz. Az egyesülési, gyülekezési jog szünetel. A rokkantak segélyezését sürgeti. Hangoztatja a nemzetközi bíráskodás szük­ségességét. Helyesli Tiszának válaszát Wil­son jegyzékére. Esterházy Móric gróf: Nem az volt a baj, hogy hiányzott a felhatalmazás, hanem az, hogy a felhatalmazás alapján kiadott rende­letek hibásak voltak és zavarokat okoztak. Meg kell adni a törvényhozásnak, hogy a há­ború harmadik évében nyomatékosan közre­működhessék az ország kormányzásában. Sürgeti a katonák választójogát. Az első szakasz módosítását kívánja. Héderváry Lehel határozati javaslatot nyújt be, hogy a harctéren levőket hivatal­ból kell felvenni a választók névjegyzékébe. Simorsits Elemér alelnök 2 órakor szüne­tet rendel. Szünet után délután 4 órakor folytatják a tanácskozást. Jaczkó Pál a katonák­­választójogáról be­szél,­­ nem vagyunk gyarmat, sem osztrák cseléd . A kormány erélytelenségét okolja. Harkányi János kereskedelmi miniszter azt válaszolja, hogy ismerik a bajt. Rendel- s­­ünk szenet Németországban, de a fuvaro­­­­zás igen nehéz. A kormányban meg van a­­ jóakarat, azt nem lehet okolni. Sümegi Vilmos replikája után a Ház több­­­­sége tudomásul vette a választ. Az ipari cikkek maximálása Ábrahám Dezső az iparcikkek árának maximálása tárgyában interpellál. Elkeserí-­í­tő, hogy a nyersanyagot maximálják az ipar­­i cikkeket nem.­­ Harkányi miniszter visszautasítja a vádat,­­ hogy a kormány nem tartotta volna szent­­ előtt a maximálásnál a valódi szempontokat.­­ Először a tömegcikkeket rekvirálták és­­ maximálták, azután jönnek más cikkek. Minden téren rendszeresen fogja folytatni a maximálást. A többség a választ tudomásul vette. Kisüstök és szabadságolások Szabó István nagyatádi a kisüstök dolgá­­­­ban interpellálja a pénzügyminisztert és a katonai szabadságolások ügyében a honvé­­­­delm­i minisztert. Teleszky János pénzügyminiszter válaszol­­ és a Ház a választ tudomásul vette. Hazai honvédelmi miniszter megnyugtató­­ választ adott. Az összeférhetetlenség Mezőssy interpellációja Mezőssy Béla: Interpellációt intéz a ki­­­­rály személye körüli miniszterhez a kijárá­­­­sok dolgában. Az ellenzék és a sajtó köte­lességét teljesíti, amikor az összeférhetet­lenségi ügyeket felszínen tartja. Ne nézzék ezt embervadászatnak, mert bármennyire­­ óhajtják is, hogy a kormány távozzék a he­lyéről, ilyen eszközzel nem akarnak dol­gozni. Sajnálja, hogy a múltkor a lista abban a formában került a Ház asztalára, amint azt a miniszterelnök felolvasta, mert olyan képviselők is vannak közötte, akik altruisz­­tikus célokért interveniáltak és akik ezt a közvetett megb­élyegzést kénytelenek vol­tak elszenvedni. Nem érti, miért vezette a­­ vizsgálatot a felség személye körüli minisz­ter, holott ez nem tartozik a reszortjába. Ha a hadügyminiszter vette volna kezébe az­­ ügyet, kötelességszerűen vállalta volna a­­ felelősséget nemcsak a minisztériumban,­­ hanem az összes alája tartozó kommandók­nál lévő­­kijárásokat is. Hogyan jut az össze- Interpellációk 5 órakor Szász Károly alelnök megszakítja a vitát és áttérnek az interpellációkra. A szénellátás Sümegi Vilmos: A gázgyárak szénellátá­sa dolgában interpellál. Budapest utcái sö­tétek, hiába fordultak a hadügyminiszterhez. Azt a választ kapták, csak 17 cseh és német városnak adhatnak szenet, mert azoknak a gázüzeme fontos. Ezt nem lehet tűrni. Mi Lapunfc mid száma 8 oldal.

Next