Dunántúl, 1917. március (7. évfolyam, 49-75. szám)

1917-03-01 / 49. szám

VII. fotolyam M. szán. Csütörtök Mos, ton. máteitts 1 Ef ter­ém . Félém . . NegywWrTe . Er­­ínS« • . £f* fiás ín­ nyiafwJViitlWWyiVWWyi Kím&£ Mafonja: 22XDUNÁNTÚL dfftecMtf éri 14-2-40 Krádóhivital; L»r««Mn»®tc* 4. síén. Szerkesztőség: Lyceum­ utca 4. sx. Főszerkesztő: NESMÁRKY ISTVÁN 41 Szerkesztőség telefonja, 650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. •• Önsegély nélkül nincs gazdasági boldogulás. Termé­szetes, hiszen bizonyos életszínvonalra jutás egyéni erőfeszítést kiván, az elért színvona­lon maradás állandó energia-kifejtést követel. A társadalmi fejlődés azonban az erőkifej­tés formáját megváltoztatja, az egyéni erőki­fejtést a társas energia-érvényesítés váltja fel. A kultúra haladása, az elért színvonalon maradás szempontjából az elszigetelt egyéni erőkifejtés erőpazarlással jár s aránytalanul kevés hasznot hozóvá lesz. Sőt vannak fel­adatok, amelyek csak kollektív erőkifejtéssel­ oldhatók meg. Ez a felismerés a gazdasági szervezkedések alapja társadalmi­­ rétegek, foglalkozási ágak szerint. Ha van társadalmi réteg, mely a kollektív erőkifejtés alkalmazásba vételére rá van utalva, a közfunkcionáriusok, a fix javadal­­mazású tisztviselők és alkalmazottak kategó­riája az. A közfunkcionáriusok mint az ál­lamhatalom szervei osztályk­üzd­elmet nem folytathatnak, mint a termelő rétegek. Az ő szervezkedésük lényegesen más módszer­rel­ igyekszik az érdekeltek céljait előmozdí­tani. Egyrészt­ a társadalom minden rétegét •igyekszik meggyőzni afelől, hogy érdekei­nek felkarolása közérdek és a közérdek cí­mén fordul helyzetének javítása céljából az állami­ hatalomhoz, melynek szerves alkotó­része, másrészt saját kebelében törekszik az önsegély elvét gyakorlatilag érvényesí­teni, erkölcsi és anyagi érdekeit előmozdí­tani. Mit köszönhet a kefunkcionáriusok­ ál­lama, törvényhatósági és községi alkalma­zottak kara a munkaadóval szemben tá­masztott igények kielégítése szempontjából, arról ezúttal nem szólunk, de hogy az ön­segély elvének érvényesítéseként alkotott intézmények létesítésével mindezidáig ke­veset ért el, az kétséget nem szenved. Pécsett a közelmúlt napokban két olyan mozgalom indult meg és tett erőteljes lépé­seket a kitűzött cél elérése felé, mely az önsegély elvét a közalkalmazottak anyagi boldogulásának előmozdítására van hivat­va érvényesíteni. Az egyik a fogyasztás szervezésével, másik a tisztviselőnek ter­melésben való részvételével kívánja a jel­zett­ célt szolgálni. Egyik a tisztviselők fo­gyasztási szövetkezete, a másik a tisztvise­lői konyhákért ideájának valóra v­álás­a.. Az a rendkívüli érdeklődés, mellyel a köz­­alkalmazottak a fogyasztási szövetkezet, de kiváltképen a konyhákért ügyét felkarol­ták, a siker teljes biztosítékának ígérkezik. A városháza nagy terme ritkán látott falai­­között olyan hatalmas közönséget, aminőt a konyhákért ügye a február hó 27-n­ki érte­kezletre összehozott. Ez a nagy érdeklődés a mozgalom életre valósága mellett a legfényesebb tanúságté­­tel, egyben a siker főbiztosítéka. Jelzen té­­ko­ny tényezői a sikernek a város áldozat­­készsége, Makay tanácsnok útján hozzá­értő, lelkes támogatása, a vármegyei gazda­sági Egyesület nagy segítsége, a Közélel­mezési­­ Hivatal jelentékeny, erkölcsi és anyagi támogatása. Bizton „reméljük, hogy a közalkalmazottak ezekre a támogatásokra buzgó munkájukkal érdemesekké lesznek s ezzel nemcsak önmaguknak használnak, hanem fontos közérdeket is előmozditanak­. E. I. Egy kis vite, a Ksafaasi Tisza beszél — Interpellációk Budapest, február 28. (A Dunán túl telefonjelentése.) Szász Károly alelnök 3 óra után nyitja meg az ülést. Napirenden a miniszterelnöki jelentés sze­repel a kivételes hatalom igénybevételéről. A hazai románokról Szegescu József a többtermelés, majd a nemzetiségi kérdéssel foglalkozik. A napok­ban szó volt egy mérsékelt nemzetiségi párt alakításáról. Ilyen gondolat politikai abszur­dum, sem célja, sem értelme nincs. A ro­mánság helyezkedjék el a megtevő pártok keretein belül. A magyarság és románság között most egy újabb vérszerződés jön lét­re az egyenjogúsítás és a kölcsönös meg­értés alapján. (Általános helyeslés.) A há­ború igazolta a magyar pártokban, elhelyez­kedett románok politikáját, amely igyekezett az állam nemzeti jellegének megóvása mel­lett az itt lakó románság jogos érd­ekeit, tö­rekvéseit a magyar nemzet céljaira össz­hangzásba hozni. Foglalkozik Schmidt Ká­roly legutóbbi beszédjével. A visszatérők ügyét me­g kell vizsgálni, a bűnösöket ha­lálra ítélni, de az ártatlanokat sújtani nem szabad. Foglalkozik a 20.000 dezentorral. Sajnálja, ha ez igaz, de dezentor háború alatt mindig volt. Helyteleníti, hogy Schmidt hazafias ran­difitk­oza­tot létesít a nemzetisé­giek között. A románság minden diettje jobb fokozatba jut a szászoknál. Kér­i a kormányt jutsson a hazaárulókra, de védje meg a tisz­tességes kötelességét teljesítő románságot. (Általános helyeslés.) Tisssy beszéde Válasz a felszólalásokra Tisza István gróf miniszterelnök. Azt hi­szi, hogy pártkülönbség nélkül mindenki örül a korrekt, hazafias nyilatkozatnak, amely az imént elhangzott. Örömét fejezi ki a nyilat­kozat precizitása fölött. Ha­ a románok a magyar hazában nemcsak jogi, hanem test­véri érzületet is keresnek akikor minden pártalakítási szándékot félretéve egyszerűen fogadják el a magyar tételes törvényt, a ma­gyar alkotmányt és helyezkedjenek el a meglevő magyar pártok keretei között. Sajnálja, hogy Siegescu a romá­sság és a szászság magatartását szembeállíttotta. A mostani időkben fontos, hogy'a teljes harmó­niában harcoljunk vállvetve a teljes győze­lemért. Foglalkozik Schmidt beszédével, vájjon kellő elővigyázatossággal fel lehetett volna-e tartóztatni a román betörőket. Meg­állapítja, hogy a Schmidt által emilített né­hány jól elhelyezett ágyút, az ellenség egy­szerűen bekerítette volna. A betört sereg­nek 4—5 hét kellett ahoz, hogy 70—80 kilo­méternyire benyomuljon az ország terüle­tére. Nekünk viszont ennyi idő kellett, hogy ennyi hadierőt gyűjth­essünk össze. Augusz­tus­­végén kezdődött felikreszületítésünk és szeptemberben jutottunk abba a helyzetbe, hogy megkezdhettük a románok­­kiverését. Nemcsak a székelyek kérték, hogy vigyék­­ őket Erdély védelmére, hanem a 7-ik had­test romáin ajkú csapatai is. Kéritek, vigyek öklét is oda, hogy m­egpillt­a­­h­as­sék a rank­­törő románoknak, a mi románjaink haza­fiasságát. Sajnos megtörtént több helyen, fooszv­egyesek érintkeztek az ellens­éggel, ezeknek a névsorát igyekszünk összeállí­tani és mindenesetre­ lelkiismeretesen meg­állapítani a tényállást. Súlyos bűn lenne ár­tatlanokat sújtani, de megbocsáthatatlan bűnt volna bű­n­tetlenül hagyni a bűnösöket. Sajnos le kell vonnunk a kolnszekventeitát, hogy különösen az erdélyi Inttelligeníciá­­ban­ nem találtuk meg a megbizhattóság­­nak azt a fokát, amelyet vártunk. A meg­torlásnak azonban nem az a módjai, amit a túloldalon kívánnak, hanem hogy a­ hazai, románok érzelmi vil­á­gát közelebb kell hozni magunkhoz és biztosítani kiési az állam hatékony befolyását. Vélemény­különbségek lehetnek közöttünk, de a fő­szempontra nézve magyar és magyar között nincs különbség. (Általános helyeslés.) Tilta­kozik Andrássy feltevése ellen, mintha a komány a nemzet nagy kérdéseinek bárme­lyikénél pártpolitikai szempontoktól vezérel­tetné magát. A horvát kérdésnél sem érvé­nyesültek pártpolitikai szempontok, de a legrosszabb szolgálatot tette az ügynek am az irány, amely a horvát-szerb koalíciót ura­lomra engedte jutni. Polemizál Pallavicini legutóbbi kijelentésével. Pallavicini a Mundus ügyben könnyebben informálhatta volna ma­gát, mert ő közelebb áll a Hitelbankhoz, hi­szen a Hitelbank jóvoltából néhány igazgató­­sági tagságot tölt be. (Derültség.) A román betörés ügyében Pallavicini uraságoktól le­vetett valótlanságokkal állott elő. Mailáth püspök is könnyű hittel szólt 8000 gyermeki pusztulásáról, amikor csak pár gyermek halt­­ meg. Az összeférhetetlenségi kérdésben ál­láspontja a legszigorúbb mindenkivel szem­­ben. •­ »•* Beck Lajos: Dániellel szemben is? Tisza,: Ha a határozat az tesz, hogy ösz- Lapunk mai száma 8 oldal.

Next