Dunántúl, 1919. február (9. évfolyam, 26-45. szám)
1919-02-01 / 26. szám
IX. évfolyam 26. szám. Szombat ?écs, 1919. február 1 tiófizeléss Ar: *Cé*i tvTe . . . 72*— Félévre .... 36*— MegyedAvre . . . 18 - S*y hóra .... 6 — t«r %m ára 30 fillér, Kiadóhivatal L^fccwn-utca 4. szám. •C:»4 teletöm«: Ut. Szerkesztőség L{jceum-utc: 4. » Szerkesztőség telet« ««na 650. szám. Kéziratokat nem xrunk vioua. Hirdetés dijS/ahá» szeri*. Nyift tér soronkfe'.* ? kar .................................................................................................................................. «rtVnVllVlYIYinniVWIWWWR JtW A meg nem értés régi betegségünk. Az emberek nem tudják és son is akarják megérteni egymást. A meg nem értésből jó még soha, de annál több rossz és baj született. Az érdekek összeütközése az a pont, ahol az emberek eltávolodnak egymástól. De nem azok a nagy érdekek, amelyek országok, nemzetek sorsát és jövőjét érintik, hanem azok a kicsinyes egyéni érdekek választják el és osztják meg az embereket, amelyek az anyagi vagy erkölcsi érvényesülést jelentik. Pártok, osztályok viaskodnak mindenkor egymással. A fegyverük nem a meggyőzés, a logikai érvelés, hanem a bosszú, a gyűlölet. Nem volt még olyan párt, vagy osztály egy országban, amely ne állt volna szembe és talán alig volt más ok az ellentétekre, mint a személyi kérdések. Ha a pártodat, osztályokat nézzük, valamennyinek a programmja, törekvése, végcélja rokonszenves és tisztelereméltó. Alig akad egy néhány, amelyiknek programmpontja súlyos eltévelyedéseket tartalmaz. Ha pedig részeire bontjuk a pártokat, egyenként vizsgáigertjük az embereket, tömegével találunk a megosztó és egymássalszemben álló emberek között olyanokat, akiket az életkörülmények, a véletlenek sodortak a párt kötelékbe, akik a programainak nyolcvan százalékát vallják és hirdetik, de a húsz százalékát elvetik. Embereket találunk, akiknek tiszte munkáját, jellemét értékeljük, egyéniségeit megbecsüljük az ellentétes táborban is. És találunk embereket mindegyik pártban, ha nem is nagy számmal, akiknek hitében nem hiszünk, akiknek buzgóságát üzleti vagy önös egyéni érdek mozgatja, embereket találunk, akiket úgynevezett nemkívánatos elemeknek találunk. A mai idők forrongó alakulásában a múltnak rosszul nevelt, minden modern haladástól didergő, reakciós alakjai, amikor felborult a régi rendszer, ijedten tekinthettek körül, hova rebbenjenek, hol helyezkedjenek el biztos alapon, hogy kicsi vagy nagy, de nem a saját erejükből szerzett, hanem kiprotezsált egzisztenciájukat megmentsék. Ezek az emberek bármilyen pártkeretben is helyezkedtek el, akár keresztényszocialisták, akár szociáldemokraták lettek, nem erősségei a pártoknak.. Az átalakulás helyett csak az alkalmazkodásig jutottak el. A szocializálódáshoz nem diploma, nem bizonyítvány, nem nagy hang, hanem lélek és szív kell. Szocialista csak az lehet, akinek érzése és értelme van. Érzése, hogy szeresse az emberben az embert, értelme, hogy felül tudjon emelkedni kicsiségeken, hogy le tudja győzni önmagát, hogy még az ellenségének is meg tudjon bocsátani. Vájjon a szocialista eszmék hirdetői és követői végigállják-e ezt az alapprogrammot, vájjon nem férkőzik-e közéjök a meg nem értés? Állandóan tapasztaljuk, hogy ez a meg nem értés éket ver minden pártegységbe. A szociáldemokrata párt táborában a radikális túlzók, a Károlyi-pártban a szélsőségesek és minden egyes pártban vett kísért a robbantásra kész meg nem értés. A összetartozásukról híres és irigyelt zsidók körében is felütötte fejét ez a meg nem értés. Zsidók a zsidók ellen lépnek fel. A cionisták, akik a Palesztinát önálló zsidó állam hívei megtámadták Budapesten a zsidók hetilapjának az Egyenlőségnek szerkesztőségét és szétrombolták. Sőt mi több egy rabbijelölt még a zsidó szerkesztőre is rátámadt. Tehát még a zsidók is. Szomorú ez a széthúzás, ez a meg nem értés, amely a békés együttműködés helyett, további harcot vetént. Várjon az emberek mikor értik meg egymást? Kemény fejek Irta: Kincs István őt is ölébe kapta, ölelte, csókolta. Azután jutott eszébe valami. A tarisznyája után kotorászott. — Ide nézzetek, kis cselédeim, mit hoztam én ti nektek? S kezdte kiszedni a nagy piros almákat szép sorjába; párosával adta majd az egyiknek, majd a másiknak, hogy a végén már nem győzték fogni. S az almák gurulni kezdtek, a fiúk utánuk kaptak, arra még több neki indul! s nemsokára az egész előszoba guruló almával volt tele. Mert az előszobánál tovább még nem is jutottak, Ágnes csak most biztatta apját, kerüljön beljebb. No és az öreg megindult, merre vezették. Pompás szobába léptek. Tele szebbnél szebb függönyökkel, bútorral, szőnyeggel. Kistamás Miklós alig akart hinni a szemének. Csak ámult,, bámult, — Ágnes! — tört ki belőőle a csudálkozás s ez a tiéd? Hát kié volna ? — volt a büszke válasz. — Mind a tiéd? — rázta a fejét az ámuló, szegény ember. — No ugye édesapám, hogy jó volt eljönnöm hazulról? — tette föl furcsa célzással a kérdést Ágnes. Édesatyja nem mondta, hogy jó vol, de azt sem, hogy rossz volt. Nevetséges mit kezdjen most megint egy keserűen szomorú történetet és miről! — Hol van az urad? — fordított a dolgon elég tapintattal Kistamás Miklós. — Nincsen idehaza. Hát hol van? — Utazik. — S mikor jön haza? — Mit tudom én! — emelgette vállát a szép asszony, mert azt elfeledtük mondani, hogy Ágnes fejedelmi büszke megjelenés volt. Tulajdon édesatyja nemi győzött betelni a nézésével. El sem akarta hinni, hogy ez a szép asszony az ő Ágnese, az ő leánya. — De valamikor csak hazajön? — firtatta tovább leányát az édesatyja. — Hogyne önné! — nevetett Ágnes bizalmasan. — Havonta egyszer-kétszer megkerül. Nagy urakkal van, sok dolga akad mindenfelé az országban. — Értem, értem — hagyta rá az öreg —, no, csakhogy mégis többször megkerül, mert a tisztességes édesapának, tudod, Ágnes, a gyerekei között a helye. Köszönöm igaz, a leveledet. Jól tetted hogy megszidtál benne. De tudtam is én, hogy nekem ilyen szép unokáim vannak! A gyerekek megkerültek, miután a sok almát biztonságba helyezték s most kezdődött, még csak az igazi, ismerkedés. Imre fölmászott öregatyja térdére, Géza meg a karjába csimpaszkodva tapszolta, mondjon, meséljen valamit a faluról, bárányokról és farkasokról. És az öreg mesélt. Annyit beszélt, annyit mesélt, hogy a végén maga is csudálkozni kezdett, hogy tőle annyi minden telik. Ágnes pedig teríteni kezdett. Szegény nagyapa hosszú utat tett, el is fáradhatott, meg is éhezhetett. Arról pedig tenni kell. Mikor a kicsinyek beteltek a mesével, játékaikat hozták. Mindent meg akartak mutatni a nagypapának. S a nagypapa érdekkel nézte a sok kardot, puskát, ólomkatonákat. Gyönyörűség volt neki minden, ami unokáinak örömet szerzett. A végén Géza írásait hozta. — Nézd nagypapa — kínálta föl neki a sárga füzeteket — ezt az iskolában írtam. Ugye hogy szép! — Félre gyerekek! — rendelkezett a mama párolgó tállal a kezében. — A nagypapa éhes, majd vacsora után megnézi a többit. — Mindjárt, Ágnes — fogta kis unokája pártját a nagypapa s azzal már forgatni kezdte a lapokat, Ákom-bákom volt még az eleje, de lassan formába gurultak a betűk. Az első lapokon még bukdácsoltak jobbra-balra, mint az utcán a részeg emberek, hasztalan a járda, hiába a korlát, keresztül-kasul törtetitek minden. Hanem pá lappal hátrább már glédába állottak, mint az esztendős újoncok a kaszárnyában, össze is olvadtak egymással és egész szavak születtek a nyomukba. Helyre állt a közbiztonság (A Dunántúl tudósítójára) A város hatósága és a munkások küldöttsége a szerb parancsnoknál — Szigorú eljárás indult meg a garázdálkodás ellen — A közönség megnyugtatása Pécs, jan. 31. A legutóbbi pár napokban a közbiztonsági viszonyok kissé elfajultak a városban. Tisztességes polgárok, köztük nők is, akiknek az esti, vagy a kora éjjeli órákban dolguk akadt az utcán, a legdurvább inzultusoknak voltak kitéve egyes garázda, legtöbbször ittas emberek részéről. A rendőrségre számtalan feljelentés érkezett, hogy védtelen polgárokat kifosztottak és tettleg inzultáltak az utcán, a nőktől elszedték az ékszereket és pénzüket, elverték őket, sőt volt eset arra is, hogy magánlakásba behatoltak és ott garázdálkodtak. A lakosság a lehető legnagyobb mértékben el volt keseredve az ilyen jogtalan inzultusok miatt, amely már már oda fajult, hogy a sötétség beálltával alig mertek egyesek az utcán tartózkodni. A város hatósága elhatározta, hogy az ilyen magukról megfeledkezett emberek ellen védelmet kér a szerb parancsnokságnál és követelni fogja, hogy a város közbiztonsága érdekében a lehető legszigorúbb intézkedéseket tegye. E célból ma délelőtt, 11 órakor Tróber Aladár dr. polgármester-helyettes vezetésével tisztviselőkbőlés városi bizottsági tagokból alakult 30 tagú"öküldettség járt a szerb parancsnokságon.