Dunántúl, 1919. június (9. évfolyam, 111-133. szám)

1919-06-01 / 111. szám

it. («folg«« 111. **a®. Vasárnap fies. *919. siratus t.­elöüz«r és t­ér: Égisz évre . . . 84'— fa ívre . ... 42‘— Negyedévre . . . 21 — Irjjy hóra .... 7.— Hí szám ára 40 fillé* Kiadóhivatal: l­yceum-utca 4. szám. Kiadó telefonja: 222. Szerkes­­ség: Speumi­tter 4. *». Szerkesztőség: telefonja 650. szám. Kéziratokat nem vednek vissza. Hirdetés díjszabás szerin. Nyíl­ttér soronkint 2 kor A jövő iskolája Pécs, május 31. A természetben nincs megállás. Minden vál­tozásnak, fejlődésnek van alávetve. Ez bio­lógiai törvény. A pedagógiai törté­netében sincs megállás. Nincs, nem is volt korszak, melyben az emberek a nevelés irá­nyával, szellemével, főleg eredményével meg lettek volna elégedve. Nemcsak a pedagógu­sok, de a laikusok is bírálatot mondanak a mostani idők nveléséről, korunk iskoláiról. Mi az elégedetlenkedés oka? Az, hogy míg a nevelés ügyében alig történik valami, amig hagyományos csiga lassúsággal történtek in­tézkedések, addig a cammogó szekér körül egymás után tűntek föl s rohantak tovább diadalmas útjukra az egészségesebb nézetek. A nevelés s tanitás szekere csak döcögött. Az eszmék s nézetek tisztultak, megváltozott a felfogás a nevelés céljáról, de megváltozott az ideál is amit a nevelés számára megállapí­­tottak. A mi korunk a forrongások, változások korszaka. A világháború megváltoztatta a gazdasági viszonyokat és ezzel az életet, meg­élhetést, az életfenntartás feltételeit és mód­ját. A kultúra tartalma is megváltozott. Ha a nevelés körül megváltozott minden, szük­ségképpen meg kell változni a jelenlegi isko­lai intézményeknek is. Meg fog változni a tanítás módja, az egész nevelésünk iránya. Sok az ellentétes nézet s nagy küzdelmet vív­tak egymással. Az eszmék e harcából még nem alakult ki a végleges jövendő képe, az eszmék sem kristályosodtak még ki teljesen. Az egyik részen taposott utón haladnak és nem akarnak eltérni, mert ez még a régi s már bevált, a másik oldalon a kor szociális követelményeit megértő nevelők tábora s a sas szárnyalásaival iparkodnak, hogy eszméi­ket diadalra juttassák. Történtek már javítások a pedagógia terén, de még nagyon kevés ahhoz, hogy a mostani viszonyoknk megfeleljen és a mostani köve­telményeket kielégítse. De eljön az idő, ami­kor már meg lesz szervezve a nyolcosztályú osztott népiskola az egész vonalon. Ennek végeztével ki-ki képességéhez mért ingyenes szakiskolában fejlesztheti azt tovább. A szak­­iskolák szervezetük lényegében olyanok lesz­nek, mint a népiskolák. Ott van a jövő népiskolája a szabadban, kö­rülötte nagy telek. Az iskola kert tele gyü­mölcsfákkal, zöldség- és főzelékfélékkel, gyógynövény ágyasokkal. Gabona s kapás nö­vények hirdetik, hogy itt a gyermekek, ifjak dolgozva tanulnak. Erdő lombjai s madárral veszi körű a tudomány e szentélyét. S a gyer­meksereg maga készítette gyeppadon ülve hallgatja tanítóját. Délelőtt tanítás, délután pihenés, bogarászás, úszás, sport, hancúrozás, kerti stb. munka. Föl van szerelve ez az iskola laboratórium­mal, gépteremmel, van továbbá asztalos mű­hely, napközi otthon, fürdő stb. Szóval mind­az, ami a kultur­államok iskolájában szét­szórva, jó, használható, a jövő iskolájában mind együtt van. Ez a külső keret. Belső élete a haladás jegyében folyik, nem törődik az előítéletekkel, ez elő akarja mez­es­ítani az ember természetes fejlődését, kellő harmóniába foglalkoztatva minden képessé­gét nem csupán értelmi erejét. Ez az iskola főkészít a szociális társas életre, mint a szűk családi kör; előkészít az életre, kifejti sza­badon a jellemét és az egyéniségét. A jövő iskolájában ott van már a kor szel­lemében nevelt szaktanító. Szó szoros érte­lemben vett tökéletes embernek kell lennie. Nagyon tapintatos, finom lelkű, jellemes, mély tudású pszichológiai ismerettel rendel­kező, egészen hivatásuknak élő pedagógusok­ra van szükség, úgy lesz, mint Demolins mondja: „Azok, kik a tanítást nem akarják életfeladatuknak tekinteni, s kiknek nincs hajlandóságuk a ta­nításra és nevelésre, ne jelentkezzenek.“ T. i. az ő iskolájába. Nem is fognak jelentkezni a jövő iskoláják sem. Maguk az iskolák fog­ják a tanítót is fejleszteni, mert nem egysze­rű előadót, szomorú felügyelőt kívánnak, ha­nem valódi nevelőt. « Ma belépő jegyet adnak az iskola befejez­tével az egyes hivatalokba, életpályákra. Nem ez kell! A jövő iskolája is ad, de nem ily je­gyet, hanem embert, a­kinek van kezdemé­nyező képessége, tettereje és tudása. Ez az iskola arra törekszik hogy az élet minden körülményei között meg tudjon állni a gyer­mek és ifjú. Nem fogja szaporítani a kitartot­tak számát, hanem olyan egyéneket nevel, kik produktiv tagjai lesznek a nemzetnek. A szo­ciális eszme évszázdos küzdelem után dia­dalra jutott s meg fogja valósítani azt, ami eddig millióknak csak álom volt. Madách mondja: „Folyam a kor, mely visz vagy elmerik úszója s nem vezére az egyén.“ Értsük meg a kor szavát, gyújtsunk világot a gyermeki lélekben, hogy a szeretet jegyében felvilágosított szellem megállhassa helyét, mert küönben tényleg elmerülünk. Udvarát Antal. Mac>OOOOOOOOQCXXXXXXXXXXXXXXXXXXX3000 Törökországot nem osztják fel — A Dunántúl értesülése. — V­e­r­s at 11 e­s, május 31. Wilson részt vett a négyek tanácsának hét­fői ülésén és kijelentette, nem hiszi, hogy az amerikai szenátus hozzájáruljon ahhoz, hogy Konstantinápoly, Örményország és Anatólia felett az Egyesült Államok a protektorátust elvállalják. Ezért a négyek tanácsa azt a határozatot hozta, hogy Konstantinápolyt és­­az európai parton egy keskeny földsávot, úgyszintén az ázsiai parton is egy kisebb földterületet a ten­gerpart mellékén meghagynak Törökország­nak, amelyen önálló kormányzatot fog kapni. Tüntetések Csehországban * — A Dunántúl értesülése. — P­rág­a, május 31. Karlsbadból jelentik. A karlsbadi munkanélküliek véres lefolyá­sú tüntetést rendeztek. A rendőrség fegyver­rel akarta megfékezni a tüntetőket, de nem sikerült. Mikor a rendőrség visszavonult, a­­t­üntető tömeg ennek kaszárnyáját támadta meg. A helyszínen megjelenő katonaság sor­­tüzet adott a tömegre. Az összecsapásnak sok seb­esü­ltje van. Ki­adnó, május 31. A városháza előtti téren a drágaság ellen tüntetők akasztófát állítottak fel és kénysze­­rítették a közismert árdrágítókat, hogy az akasztófák alatt vonuljanak el. Kihirdették, hogy az akasztófa most csk szimbólum, de mindenki akasztófára jut, aki a nép kenyerét­­ drágítja. A gyáriparosok memoranduma _A lefoglalt pécsi üzemek sorsa Pécs, május 31. (A Dunántúl tudósítójától.) Mai számunkban megírtuk már, hogy a gyárak és üzemek lefoglalása minő veszedel­meket rejt magában. A gyáriparosok ez ügy­ben küldöttségileg járultak Csolakantics ez­redes parancsnokhoz, hogy feltárják előtte a helyzetet. A küldöttség holnap délelőtt Pan­­durovics László dr. szerb-horvát-szlovén fő­ispán-kormánybiztosnál tiszeleg és egy me­morandumot nyújt át, amelyben többek közt ezeket mondják: — Bátrak voltunk már kormánybiztos úr­hoz fordulni sérelmeink orvoslása végett, ab­ból az alkalomból, hogy a szerb királyi kor­mány kiküldöttei az Első Pécsi Bőrgyárat, amely kizáróag pécsi polgárok magántulaj­dona, lefoglalták és egyidejűleg készbőrkész­­letének túlnyomó részét (2 vagyon rakományt) valamint pénzkészletének nagy részét elszál­­lították.­­ Rámutattunk már akkor arra, hogy a bőrgyár az üzeme folytatásához szükséges nyersanyagot az adott súlyos gazdasági hely­zetben csak készáru ellenében tudja besze­rezni és hogy ennélfogva a készbőr készletek elszállítása a gyár üzemének beszünteését vonja maga után, aminek következménye vi­szont az lesz, hogy az üzemét beszüntetett pécsi dohánygyár 600 munkásához hasonlóan további 200 munkás válik munkanélkülivé.­­ Rámutattunk arra is, hogy ez a lefogla­lás a szerb királyi kereskedelmi és iparügyi miniszter folyó évi április hó 30-án, 6717. sz. alatt kiadott rendel­ete alapján meg nem áll­hat, mert ha Pécs város az S. H. S. királyság területéhez tartozónak tekintetnék, akkor az itteni polgárok vagyona nem ellenséges kül­földi alattvalók tulajdona, ha pedig ez az eset nem áll fenn, vagyis ha Pécs város nem csa­­toltatik az S. H. S. királyság területéhez, ak­kor az idézett rendelet hatálya annak vilá­gos szava szerint ide ki nem terjedhet. — Kormánybizos úr tanácsára ugyanezen ügyben eljártunk a belgrádi királyi kormány­nál is, ahol legilletékesebb helyen azt az ígé­retet nyertük, hogy az itteni lefoglalások sem­miesetre sem vonhatják maguk után a válla­latok üzemeinek megszüntetését és ezért, a­hol szükséges, gondoskodás fog történni ar­ról, hogy nyersanyag bocsáttassák a vállala­tok rendelkezésére. — Kiküldötteink belgrádi utazásuk alkal­mával azt a tapasztalatot szerezték, hogy az itteni vagyontárgyak lefoglalása és elszállítá­sa azt a célt, amelyet szolgálni hivatva van, alig mozdítja elő, mert a nagy mennyiségben elszállított anyagok részint a kezelés hiányos­sága, részint szállítási nehézségek miatt út­közben teljesen elpusztulnak, vagy csak alig hasznavehető állapotban érkeznek rendelteté­sük helyére. Látták kiküldötteink, hogy pél­dául a Dunagőzhajózási Társaságtól még a múlt ősszel elszállítot 100 vaggon cement ma is az uszályokban kirakatlanul fekszik és ter­mészetszerűleg hasznavehetetlenné vált,­­ hogy a Pécsről vonatszámra elszállított búto­rok és egyéb felszerelési tárgyak túlnyomó ré­sze útközben elvész, a megmaradó rész pe­dig, minthogy a szállítás csomagolatlanul, nyi­tott kocsikban történik, olyan állapotban él-

Next