Dunántúl, 1919. október (9. évfolyam, 203-220. szám)

1919-10-01 / 203. szám

_ IS fvMgMn. 20$„ Mm* Sj£@fds Pfttc, ifit. aktóber 1 mWiaiíWVUVATJll - MMMMMnWMVM<M¥tW ISAA*AAA**AAA«i%#wm«N*WWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWW EMfliitM *rt )8#E*7 évre . . . 126— félévre .... 60­— féfegyedévre . . . 30 — Egy bóra .... !©•— ED «ám ára 50 fillér. Kiach’hivatal: 4 »ián, telefonja: "No» Szerkesztőeég: Lyceum­otea 4 szám. fceriseszteség telefonja­­ 650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetés díjszabás szerint Nyilttér soronkint 2 kor -*--vn ^■^TAOAr.rxJVin.w‘inrirvTj Pécs vagyoni helyzete A polgármeder nyilatkozik a városi pénzről, a beváltásról­­ és a város ingatlanainak javasolt eladásáról Pécs, szept. 30. (Dunántúl tudósítójától.) Pécs pénzügyi helyzetének meg­oldásáról a „Dunántúl­’ vasárnapi számában egy cikk jelent meg, amely pro és kontra egyformán ér­deklődésre talált. Erre való tekin­tettel a „Dunántúl­" munkatársa ma meginterjúvolta Nendtvích An­dort, a város polgármesterét, mon­daná el a városi pénz sorsáról és jövőjéről, valamint a város ingatla­nainak esetleges eladásáról való véleményét. A polgármesterrel folytatott beszélgetést, amely egy­ben a város gazdasági életébe is bepillantást enged, az alábbiakban adjuk vissza: — Mi a véleménye polgár­­­mester úrnak most, egy fél esz­tendő után a mostoha sorsban részesülő városi pénzről? — A városi pénztárjegyek ez év április elején kerültek kibocsátás­ra. Ebben az időben alig volt bank­jegy a forgalomban. Az import már megindult és a kereskedők töme­gesen szállították vidékre a kérő­­pénzt. Exportra érdemes termék egyáltalában nem volt Pécsett ez időtájt. Teljes hiával volt a fizetési eszköznek a közüzemek és a ma­gánvállalatok legtöbbje. A pénz­források bedugultak és a munkabé­rek hetenkint való előteremtése a legsúlyosabb feladatok elé állítot­ták az összes munkaadókat. Ebben a szomorú gazdasági miliőben szü­letett meg a városi pénz mint az egyetlen segítő eszköz, mellyel a helyzetet javítani lehetett. A viszo­nyok alapos ismeretével egyáltalá­ban nem állhat helyt az a megálla­pítás, hogy a városi pénz nem vál­totta be a hozzáfűzött reményeket, de minden aggályt igazolt. A Du­nántúl vasárnapi számában megje­lent cikk túlzott jelentőséget ad a városi pénznek, mert ennek a gaz­dasági krízisben kevés része van. Téves az az argumentáció, hogy ahányszor a pénz gazdát cserél, annyiszor devalválódik. Ez csak egyszer lehetséges, amikor kék­pénzre váltják be. A városi pénz­nek nincs része azokban a károk­ban, amelyek gazdasági életünket a háború következményeképen ér­ték. — A városi pénz beváltásá­hoz szükségesnek és helyesnek­­ tartaná-e polgármester úr a vá­­­­ros ingatlanainak javasolt érté­kesítését? —­ A városi ingatlanok eladása csak a végső szükség eszköze le­hetne, miután fekvőségeket ma ér­tékesíteni nem volna rezonszerű. Ma az anyaga az igazi érték és nem a pénz. Az a körülmény, hogy több pénzt kapunk, ma nem lehet csaln­i étek az értékesítésre, mert a pénz­­ fiktív valami. Ha szükségessé vál-­­­na az inagtlan eladás, csak olyan­­ ingatlant volna szabad eladni, amelyre különböző városi célok megvalósítása érdekében nincs szükség. Az erdő eladását a tör­vény maga is tiltja. Vétek volna az erdőeladás, amikor ilyen nagy a fahiány. A'Tszem­elés-ség némileg szabályozhatjuk a faárakat' is. De a pécsi erdőik klimatikus célt is szolgálnak. Az erdők eladása tehát a városi érdekek ellen szólna. A legelő rendkívül fontos szerepet játszik a szarvasmarhaállomány, illetve a tejtermelés szempontjá­­­­ból. A budai külvárosból mintegy­­ 130, a szigeti külvárosból 200 és a­­ belvárosból 68 tehén jár legelőre.­­ Érdeke tehát a városnak, hogy a­­ legelőt megtartsa. — Mi a véleménye a polgár­­mester úrnak a színház épü­letének eladásáról?­­ — A színház értékesítését nem­­ tartom, kritikusnak, mert a színház ma már nem szolgálja azt a célt, amelyet régebben. A színház ma magánvállalkozás, nem szükséges,­­ hogy az épület a városé legyen. A­­ színház eladásától, ha kellő ár vol­­t­­a elérhető és kellő garancia, hogy­­ megfelelő célokra lesz felhasználva,­­ nem lehetne elzárkózni. — És a városi b­é­r­h­á­­z­a­k értékesítése?­­ — A bérházak eladása volna a legkeresztülvihetőbb. Ezzel az el­adási tervvel a város vezetősége már évek óta foglalkozik, de meg­felelő ajánlatot még nem kapott. Ennek az eladása is csak azért tör­ténnék, hogy a lakástermelési tö­rekvést elősegítsük, vagyis a befo­lyó vételárat új házak építésére fordítanánk. A magánvállalkozás ma nem állít épületeket, a lakás­hiány egyre nő, tehát ez a köteles­ség is a közre hárul. — A városi pénznek­ polgár­­mester úr szerint mi szerepe volt? — Munkások és tisztviselők ezrei hónapokon keresztül városi pénz­tárjegyben kapták fizetésüket, ami feltétlenül elmaradt volna, ha nem lett volna városi pénz. Feltétlenül bekövetkező összeomlás fenyegette a város egész gazdasági életét, ami­től egyedül a pénztárjegyek men­tették meg a várost. A pénztárje­gyek tehát minden­képen teljesítet­ték azt a feladatot, amelyért nap­világot láttak. Ha má­s szolgálatot nem is tettek, pusztán a fenyegető gazdasági katasztrófa elhárításával tehát ki kellett vívniok minden hoz­záértő osztatlan elismerését. — Ma már más a helyzet. A kékpénz lassan előkerül. A terme­lés nagyobb arányúvá lett és nagy­mennyiségű exportcikk kerül állan­dóan kivitelre, amiért kizárólag kékpénzt kapnak a vállalatok. A városi pénztárjegy tehát megtette kötelességét. Ezért lassan kint kezd feleslegessé válni, amiért kívánatos, hogy bevonása megkezdődjék. — Mikorra váltható a városi pénz beváltása? — A városi pénz beváltása, sze­rintem kívánatos ugyan, hogy mi­előbb eltűnjék, de amennyiben ez hamarjában keresztülvihető nem volna, nem okozna a város gazda­sági életére nagy kárt, mert öröm­mel­­­onstatálható ma már, hogy mind nagyobb és nagyobb mennyi­­­ségben jön forgalomba a kékpénz.­­ Ennek az oka, hogy a város iránt­­ teljes a bizalom, másrészt, mert megindult a gazdasági termelés és az ezzel járó áruexport (szén, bőr, sör stb. kivitele). A helyzet pedig csak javulni fog a forgalom sza­baddá tételével. Kívánatosnak tar­tom, hogy a városi pénzt mielőbb beváltsuk, de ha nem lehet, ez nem jelent a város életére csapást. Ezért nem látom szükségesnek a városi ingatlanok értékesítését. Re­méljük, hogy a kékpénznek a vá­rosba való beözönlésével a takarék­­pénztárak abba a helyzetbe jutnak, hogy a városi pénzt beválthatják. Mert a városi pénz beváltása a pénzintézetek kötelessége. Ha most nem is a lejárati terminuskor, de a meghosszabbított kedvező időben beváltásra kerül a városi pénz, amely mindenesetre inkább volt hasznos, mint káros. Wilson Fiume kiürítését követeli D'Annuunzio nem enged — A Dundalin értesülése — Zágráb, szept. 30. Tegnap délelőtt a Jellasics-téren nagyszabású népgyűlés volt, ame­lyen tiltakoztak Fiume megszállása miatt. A gyűlés alatt és után viha­ros tüntetés volt Olaszország ellen. Berlin, szept. 30. A Berliner Tageblatt jelenti Há­gából. Wilson elnök legutóbbi jegyzé­kében azt követelte az olasz kor­mánytól, hogy Fiumét haladéktala­nul ürítse ki. Lugano, szept. 30. Olasz lapok jelentik, hogy a leg­utóbbi minisztertanácson elhatá­rozták, hogy Fiume annektálására vonatkozólag még Wilson kívánsá­ga ellenére is javaslatot tesznek. Lyon, szept. 30. D'Annunzio a francia néphez ki­áltványt intézett, amelyben bil­lenti, hogy Fiumét minden körül­mények között , meg fogja védeni. Róma, szept. 30. Cogni admirális Fiuméba érke­zett. Ő vezeti a tárgyalásokat D ‘ Annunzioval. Lyon, szept. 30. A lapok jelentése szerint Wilson válasza megérkezett Rómmába. A válasz megérkezése után nyomban koronatanács ült össze. Wilson első­sorban azt követeli, hogy D'Annun­zio haladék nélkül ürítse ki Fiu­mét. Nem tudni, várjon D'Annun­zio elfogadja-e ezt a feltééelt, mert a fiumei kérdést Olaszország jogos aspirációja alapján akarja megolda­ni. Nittf a­­koronatanácson kijelen­tette, hogy a fiumei eseményekre és Itália jövő politikájára való te­kintettel, szükséges, hogy a felelős­ség egy részét az összes pártoknak viselni kell. A miniszterek csatla­koztak ehez az állásponthoz. A szocialisták vezetői a koronatanár ősen való részvételt megtagadták. A belgrádi kormány ragaszkodik a visszahódításhoz. A délszláv saj­tóiroda megcáfolja a hírt, hogy Olaszország és Jugoszlávia között pillanatnyi megegyezés jött volna létre a fiumei vagy az Adria-kérdés ügyében. A Giornale d'Italia a helyzetről a következőket írja: A fegyverszüneti zónában és Fiu­méban uralkodó viszonyok tartha­tatlanok. A belső viszonyok rend­kívül nehezek. D'Annunzio ellen­szegül és Jugoszlávia mozgósít. A csapatok és az önkéntesek gyüle­keznek.­ Lyon, szept. 30. Az amerikai delegátusok kijelen­tették, hogy Jugoszláviának fegy­veres erővel is fel szabad lépni Olaszországgal szemben, ha az meg­ akarja tartani Fiumét. Z­ür­i­c­h, szep­t. 30. Milánóban és Velencében szaka­datlanul tüntetnek D'Annunzio ér­dekében. Egy népgyű­lésen azt ja­­vasolták, hogy proklamálják a köz­társaságot és a szabad Olaszország rímükévé D'Annunziot hívják meg. A rendőrség erre közbe lépett és így határozathozatalra nem került sor. Amsterdam, szept. 30. Washingtonból jelentik, hogy a Balkán államok képviselői a fiumei események miatt nagyon aggódnak. Félnek, hogy az antant kénytelen esz fegyveres lépéseket tenni. S p a­­ a t­o, szept. 30. Rossi Gilda, aki Fiuméból a na­pokban tért vissza, azt mondja, hogy D'Annunzioi a fiumeiek hiv­­ák. Fiuméban minden ház alá van aknázva. Minden lakásban készen van a petoleum és a gyújtóanyag, hogy szükség esetén lángokba bo­­ntsák a várost. Német bizonyítékok a világháború okaira — A Dunántúl értesülése — Lyon, szept. 30. A berlini lapok elentése szerint október hó folyamán nyilvánosság­ra hozzák mindazokat az okokat, amelyek a világháborút előidézték. Először azokat a bizonyítékokat hozzák napvilágra, amelyek az 1914. június 28-tól a hadüzenetig terjedő időre vonatkoznak. Ezen okmányok kiadásával Schukíng ta­nárt és Montgelas grófot bízták meg. A további okmányokat Men­­delsohn-Bartholdy tanár fogja kö­zölni. KBKHMBP.SB VOlKRffHKBnBI Jugoszlávia aláírja az osztrák békeszerződést — A Danántiú értesülése — Lyon, szept. 30. A Petit Journal jelnzi, hogy Ju­goszlávia aláírja az osztrák béke­­szrződést és hozzáfűzi, hogy ezt az­­határozást a fiumei események megkönyítették. A zágrábi nyomdászsztrájk véget ért — A Dunántúl értesülése — Zágráb, szept. 30. A nyomdászsztrájk tegnap véget é­rt. A nyomdatulajdonosok 50%-os férfelemelést biztosítottak. Az új­­ságok ma már megjelentek.

Next