Dunántúli Népszava, 1946. április (2. évfolyam, 75-96. szám)

1946-04-02 / 75. szám

A magyar demokrácia örökös és végleges poli­ikai életforma Ebből az állapotból kellett ne­künk átlépni a szörnyű háború, a mérhetetlen pusztulás és az or­szág összeomlása árán, abba az országba, amelyben ma élünk: a demokráciába. Sok ember ar­cán még ma is meg lehet látni a nyilvános és etitkolt fintort akkor ez a­szó: de­mokrácia, elhangzik. Ezt a fin­tort, a demokrácia ellenségeinél, a demokrácia öklével, míg a jó­­hiszeműeknél barátságos megér­téssel, a demokrácia áldásainak bebizonyításával kell megváltoz­tatni. A második világháború után a demokrácia már nem lehet­­ politikai kísérlet, amelyet fel- II. évfolyam 73. szám ,te, 1946 április 2. kedd Ára 59.000 pengő Szerkesztőség Ulefennáius 15-A Szerkesztőség és kiadóhivatal: Perczel­ utca X szám. Kiadóhivatal telefonszíma: 15-41 Nagy Ferenc miniszterelnök országépítő kormányzati terveket jelentett be Pécsett A múlt bűneiről, a jelen kötelességeiről és a jövő reménységeiről tájékoztatta a kormány­elnök az ország népét a vasárnapi pécsi nagygyűlésen . Hűségünket tolmácsolta a Szovjetunió felé és köszönetet mondott a külföldnek a kapott segítségért 19És bennem a hit, hogy Magyarország boldog, művelt, jómódú ország lesz" ti«»* Menn­ém­­e Feszült érdeklődéssel fordult az ország közvéleménye vasárnap Bécs felé, ahol a koalíciós kor­­mány miniszterelnöke, kormánya «fjainak jelenlétében adott tá­­nkoztatást a kormányzás idősze­­■fi kérdéseiről az ország közvéle­­ményének. A kormán­yelnöki meg­­nyilatkozást azért kísérte feszült­rdeklődés, mert az ország népe flaszt várt a kormányelnöktől. Béketárgy­alások felé haladó idő­­tért bizonyos bel- és külpolitikai kérdésekre, valamint a mind ne­hezebbé váló gazdasági helyzet onszolid­álására várt kormány­­■ervekre. Baranya vármegye népe kül­döttségeiben felvonult a Széche­­lyi-térre, ahova felsorakozott Pécs város társadalma is politi­­kai pártállásra való tekintet nél­A megnyitó beszéd után Nagy Ferenc miniszterelnök lépett a ■zónoki emelvényre. Megjelenése­­kor hosszantartó taps fogadta, amelynek elhangzása után meg­­kezdte feszült érdeklődés közben és őszinte halotti csendben há­­romórás beszédét. Beszédének elején visszapillan­tást vetett küzdelmes politikai nulljára és megállapította, hogy ♦agyot kellett változnia a világ­nak ahhoz, hogy a harcos ellen­zéki küzdelemből sok szenvedés, börtön és bujdosás után minisz­terei, államtitkárai és az ország egyéb vezetői kíséretében kor­­mányelnöki beszámolót mondhas­son­­ Pécsett. Foglalkozott ez­­után az első világháború utáni reményekkel és megállapította, hogy akkor letörték a demokrá­ciának a munkásoldalról feltörő forradalmi megjelenését, azután szétzüllesztették a parasztdemo­­kráciát és intézményesítették a a rekadót a világ legüresebb, leg­tartalmatlanabb és legléhább jel­szavának, a szegedi gondolatnak jegyében. A német kötelékből közjogilag megszabadult ország ugyanazoknak a grófoknak, tá­bornokoknak,­ kapitalistáknak és szolgabíráknak a vezetése alá ke­rült akik a monarchia idején parádéztak az élen. A nép pedig kül. A hatalmas tér zsúfolásig megtelt és ahogyan a szónoki emelvény körül osztatlanul helyet foglalt az ország mai vezetősége, ugyanúgy felsorakozott a térre az újjáépítésre kész magyar tár­sadalom egésze. Nemzetiszínű zászlók lobogtak a ragyogó napfényben, amikor 11 óra után néhány perccel Nagy Ferenc miniszterelnök és szűkebb kísérete megjelent a gyű­lés színhelyén. A népszerűség és bizalom jeleként hosszantartó taps és éljenzés áradt feléje mindenfelől. A zenekar a him­nuszt játszotta, majd Pert Vik­tor nemzetgyűlési képviselő me­leghangú üdvözlő beszéde hang­zott el, amelyben köszöntötte a nagygyűlés vendégeit és hallga­tóságát ugyanazt a szolgaságot nyögte tovább mint azelőtt. A reakció­nak itt ezeréves tapasztalata volt, ezeket a tapasztalatokat érvénye­sítette részint önzésből, részint a saját vezetői képességébe vetett vak hittel. Neki elég gazdag volt az ország, ha a nép nyomorgott is. Elég demokratikus volt, ha a nép politikai szolgaságban élt is, elég művelt, ha a nép tudatlan­ságban vergődött is és elég szo­ciális, ha a legelmaradottabb ál­lapotban élt is a nép. Ezt az ál­lapotot akarta megörökíteni min­den intézkedésével. Bebiztosította magát politikailag, elvette az ijedtében megadott titkos válasz­tójogot és a nyílt választás meg­alázó rendszerébe szorította a dolgozó népet. Arról azután gon­doskodott a közigazgatás, hogy a többség sohase merjen alkotmá­nyos jogaival a szive szerint él­ni. A nép szegényedett és eladó­sodott, a tőke hízott és gyarapo­dott. A földreformot elsikkasz­totta és a föld népének jobbá­gyi állapotát meghonosította még a XX-ik század harmadik évtize­dében is. Itt a nincstelen alföldi mezőgazdasági munkás évi át­lagkereste 110 pengő volt gyer­mekei répától és kukoricától puffadt hassal nőttek bele a tü­dővészbe és korcsosultak el.­válthat a régi rendszernek vala­milyen javított formája, követ majd egy örökös és végleges po­litikai életforma, amelyért élni, dolgozni és ha kell meghalni az érdemet. (Éljenzés, taps.) Ezután megindokolta, hogy mi­ért nem ad a demokrácia egészen szabad utat már, most, minden, akár reakciós véleménynyilvání­tásnak is, mert nem vonja ki a rendőri szolgálatot a maga biz­tonságának védelméből, miért hirdeti állandóan a harcot a re­akció ellen, miért akarja meg­merevíteni a demokráciát a maga formájában. A kérdésekre rövi­den összefoglalva azzal válaszolt, hogy ott áll kísértetiesen előttünk a múlt, amikor gyengeségből ve­szítette el a nép a játszmát. Ezután a társadalom kötelezett­ségeiről beszélt és megállapította, hogy a társadalom első feladata, hogy a demokrácia sikere érdeké­ben méltóságteljes türelemmel vi­selje a gazdasági nehézségeket Másik kötelessége, hogy ismerje el a demokrácia eddigi eredmé­nyeit További feladat a dolgo­zók békéjének és az egymás közti megértésnek a biztosítása. Ennek szerves következménye, a politi­kai együttműködés mindaddig, amíg az ország gondjai el nem múlnak. I­ reakciósok rabszolgaságban tartották a magyar dolgozókat A magyar társadalom ne engedjen utat az antiszemitizmusnak A társadalmi béke biztosításá­val kétféle vonatkozásban foglal­kozott. A vallásnak és pol­tiká­nak egymáshoz való viszonyáról megállapította, hogy a demokrá­ciában nincsenek rendiségek és így a politikai közéleti felszaba­dulás a rendiség nyomása alól való felszabadulást is jelenti. Sajnálatosan helytelen lenne, ha az egyház körein belül egyesek­nek a biztatására helytelen véle­mény alakulna ki a magyar de­mokrácia megítéléséről. A demo­krácia örömmel látja a politiká­ban az egyház demokratikus kép­viselőit és a demokrácia erősö­désének tartjuk, ha abban a val­­láserkölcs is kifejezésre jut. A másik vonatkozás a faji, il­letve a felekezeti gyűlölködés kérdése. Figyelmezteti a magyar társadalmat ne engedjen utat az antiszemitizmus indulatainak, mert egyrészről a világ leganti­­demokratikusabb töm­eghangula­­tának nincs helye a magyar de­mokráciában, másrészt tűrhetet­len lenne, ha még egyszer meg­próbálnának tüzet gyújtani azok, akik most nem találnak módot pecsenyéjük megsűtésére. A kor­mány el van határozva arra, hogy a nemzet békéjét befelé és tekintélyét dkifelé mindenképpen megvédje az ártalmas kultúrhar­cokkal és a faji gyűlölködéssel szemben, — mondotta a minisz­terelnök. A társadalom kötelességei so­rába tartozik a központi hatalom és törvény tekintélyének követe­lése is. A magyar köztársasági kormány nem azt akarj, hogy a magyar nép részéről szervilis hó­dolat nyilvánuljon meg, olyan melyet a régi rendszerek láttak, hanem megbecsülésből fakadó te­kintélytisztelet. Tekintse a ma­gyar nép a központi hatalmat a sajátjának, becsülje meg benne önmagát és engedelmesekedjék a törvényes intézkedéseknek. Ezután megállapította, hogy egy politikai rendszert, a demo­kráciát is csak akkor lehet meg­gyökereztetni, csak úgy lehet ter­melni, a jólétet fokozni, ha rend és biztonság ön az országban (Úgy van!) A rend megteremtésé­nek kérdéséről ezután még a kö­vetkezőket mondotta. fliópengő =51.— pengő! A rendet és a félelemmentes életet csak a törvények és azok betartása biztosíthatják . A rendet nem lehet kizáró­lag a társadalom belátására, em­berek jóindulatára bízni, így a rend megtartása nagyon egyolda­lú kötelezettségeket róhat a tár­sadalom egyes rétegeire. A rendet csak a törvények biztosíthatják. A nemzet életében szükséges változásokat csak a törvények szabályozhatják. Mivel a törvé­nyesség állapota fokmérője a de­mokratikus renszernek és erejé­nek is, a kormány a leghatáro­zottabban kíván őrködni a tör­vények felett és biztosítani kí­vánja, hogy sem a polgár tulaj­donához, sem máséhoz, sem sza­badságához ne nyúljon senki, (Éljenzés, taps.) a törvény utasí­tása nélkül. Ha a törvények ellen a polgár vét szigorú következ­ményeknek teszi­­ magát — De még szigorúbb büntetés­re teszi magát méltóvá az, aki olyan minőségben követ el tör­vénytelenséget, amely minőségben a törvényességet védenie kellene és a törvénynek érvényt kellene szereznie. (Éljenzés, taps.) Ezzel kívánja biztosítani a magyar kormányzat a magyar társadalom számára a félelemmentes életet (Éljenzés, taps.) — A törvény ereje azonban nemcsak a törvény hatalmában és alkalmazásában rejlik, hanem főleg abban, hogy mennyire tisz­teli és mennyire tartja meg saját törvényeit a nép. Ezért kérem én ápolni és erősíteni a törvény­­tiszteletet A magyar paraszt és az ipari munkás legendás hősiességgel teljesíti kötelességét Rámutatott ezután a miniszter­­elnök, hogy a magyar paraszt és ipari munkás szinte legendás hő­siességgel küzd a nehézségekkel és teljesíti örökkévaló kötelessé­gét. En­nek így is kell lennie, mert az egész nemzet a nagyobb da­rab kenyér reményében él. Ugyan­akkor meg kell állapítani, hogy ▼annak sajnos olyan parasztok is, akik kész gazdaságba ültek bele, akiknek a tulajdonságait eddig nem ismertük és akik ahelyett hogy igyekeznének azt gyarapí­tani, prédálják a készet, megmű­velés helyett egyenesen megcse­­mére fogunk nézni és hanem vál­­lalják a földet. Ezeknek a kör­­lalják a mindenkire kötelező ál­dozatos munkát gondoskodunk helyükre olyan új kisgazdákról, akik nem tékozolnak, hanem sze­retettel ölelik át az életetadó ff®é­det. (Éljenzés és taps.) Ezután így folytatta a minis*« terelnök: : -— A magyar munkásság szán*­' talan esetben adta tanú jelét an­nak, hogy teljes mértékben áte érzi a demokráciában reáhárult feladatokat A szénbányák ten«­melésének állandó emelkedése —« és itt had mondjak köszönetet a ' pécsvidéki bányászoknak (éljene­zés) — elérte a termelés békebeli színvonalát és mértékét. Az egyes , üzemek és műhelyek békebeli eredményei, a Kossuth híd meg­­építése mind-mind a magyar­­ munkásság hazafias áldozatait mutatja. A munkaerkölcsöknek a köte­lességteljesítés minden területén meg kell szilárdulnia.

Next