Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-01-02 / 1. szám
2 ada!. DUNÁNTÚLI protestáns lap 1944 jére munkaiényt, így majd mindenre jut idő és nem marad elvégezetlen, aminek elvégzését reá bízta az Úr. Ezzel a munkával kapcsolatban nyomatékosan figyelmetekbe ajánlom, az úgynevezett népfőiskolái munkát. Egyházkerületünk területén négy népfőiskola, illetve népfőiskolai tanfolyam működik (Veszprém, Rónafő, Csurgó, Pápa). Hívjátok fel ifjúságunk figyelmét ezekre. A közelmúltban részt vettem a veszprémi népfőiskola leventevezető tanfolyamának záróvizsgáján, hol személyesen győződtem meg a látottak és a hallottak alapján arról, hogy nemcsak a leventeintézménnyel kapcsolatos tudnivalókat sajátították el, nemcsak történeti, nyelvi, számtani, zenei stb. ismereteiket gyarapították az azon részt vett ifjaink, hanem főként lelki indításokat is nyertek Jézus követésére és társaiknak is hozzávaló elezetésére. A másik fontos munka, amit el kell indítani minden egyházközségben: a női munka megszervezése. Egyházkerületi missziós bizottságunk és közgyűléseink évtizedeken át adott utasításai után, újat alig mondhatok. De arra való tekintettel, hogy a legutóbbi missziói jelentés adatai szerint egyházközségeinknek még a felében sem folyt ez a missziói munka s miután egyházkerületi közgyűlésünk minden egyházközségben kötelezővé tette a nőszövetségek megszervezését és a munka elindítását, arra különösen felhívom figyelmeteket szeretett lelkipásztortársaim. Meg kell indítani ezt azért is, mert úgy látom, hogy az egyesületi módszer lejárt és a nagy missziós kérdések a szövetségi munkaágak kiépítésével lesznek megoldhatók és továbbfejleszthetők. Általános irányelvekül a következők szem előtt tartását kérem. Általában a női munka célja a református női hitélet ápolása és a gyülekezeti jótékonyság gyakorlására való megszervezés. A hitélet ápolására szolgálnak a bibliaórák, vallásos összejövetelek, templomi ünnepélyek. A női munka körébe sorozható a templomok tisztántartása és díszítése, kultúrösszejövetelek, varróórák, konferenciák és kirándulások rendezése, gyülekezeti jótékonyság, szegények segélyezése, iskolásgyermekek felruházása, munkaalkalmak felkutatása és munkához juttatás, kísértésnek kitett nők, kiváltképen leányok gondozása, bukott nők felemelése, özvegyeknek és árváknak (különösen hadiözvegyeknek és hadiárváknak) gondozása és segítése, betegeknek, elhagyottaknak, munkaképteleneknek és aggoknak látogatása, ápolása, felkarolása és segélyezése. Ezeket a mnkákat tanácsos két csoportba osztani annak megjelölésével, hogy mit végezzen a nőszövetség és mit a leánykor. A határvonalat megvonni a kettő között nagyon nehéz, mégis tanácsos kijelölni mindegyik működési körét és területét, úgy azonban, hogy az összhang a nőszövetség és a leánykor között meglegyen. Bár mindegyik önmagát tartja fenn és táplálja, mégis mindegyik a másikért is felelős. Ez kifejezésre juttatható úgy is, hogy a nőszövetség a leánymunkában, a leánykor viszont a nőszövetségi munkában képviselteti magát. Feltétlenül kívánatos az, hogy a nőszövetségnek és a leánykörnek külön bibliaórája legyen, mert mások az asszony- és mások a leányélet problémái, melyeket az evangélium fényében kell megvilágítani. Ha van olyan kisebb gyülekezetünk, — mint ahogyan nagyon sok van — ahol az általam felsorolt munkaágak mind nem valósíthatók meg, egyet feltétlen meg kell tenni: a nőket bibliaközösségben összegyűjteni! Ez a közösség majd meg fogja találni a munkaalkalmaikat, s azt tartanám legegészségesebbnek, ha ebből a közösségből nőnének ki azok a különböző gyülekezeti munkaágak, melyeket a nők végezhetnek. Ennek a nagyjelentőségű munkának elindításában, megszervezésében és végzésében szívesen jön segítségül tanáccsal és munkával Pilder Mária úrhölgy, akit az Egyetemes Konvent elnöksége az 1944-ik év tartamára, a mai naptól fogva az Országos Református Nőszövetség titkári teendőinek ellátásával megbízott sőt 1943. évi december hó 30-án kelt 7451/1943. számú ajánló levelével figyelmünkbe ajánlott. Szolgálata igénybe vehető a már meglévő női munkák magasabb egységbe való szervezésénél, az egyházmegyei nőszövetségek minden munkájában, egyházközségenként és egyházkerületenként a női munkák számára munkásképző konferenciák, tanfolyamok szervezésében és tartásában. Pilder Mária tanárnő őnagyságát az Országos Református Nőszövetség titkárát, a nőszövetségi munka kipróbált munkáját bizalommal és szeretettel ajánlom szíves figyelmetekbe, különösen az egyházmegyéknek figyelmébe a női munka egyházmegyei megszervezése és továbbvitele szempontjából. Mindezeknek végzéséhez a mindenható Isten adjon kitartást, buzgóságot és erőt és töltsön be Titeket öröm- mel és békességgel a hívésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal. Békét hozó, áldott újesztendő kívánásával és atyafiságos szeretettel vagyok Pápán, 1944. évi január hó 1-én. szerető lelkipásztor-testvéretek Győry Elemér püspök. Miklós Géza: 1868—1943. A székesfehérvári gyülekezet nyugalomba vonult agg prédikátora dec. 12-én rövid szenvedés után elhunyt. Benne a székesfehérvári egyház utóbbi 35 éves történetének jellegzetes egyénisége távozott el a minden élők útján. Miklós Géza 1868 február 2-án Csősz községben született. Gyermekéveit itt, majd Falubattyánban töltötte, hol édesapja községi jegyző volt. Gimnáziumi tanulmányait a pápai főiskolában végezte, majd innen a budapesti theologiára ment. Mindenütt elsőrendű tanuló volt. A papi vizsga letétele után Skóciában kapott ösztöndíjat az edinburghi híres New College-ben. Itt jeles tanárai voltak, köztük a híres Dods is. Élete végéig szeretettel nézegette azt a nagyszámú könyvet, amit skóciai tanulmánya idején szerzett és könyvtárának tudományos értékét megalapozta. Ebben az időben hosszabb-rövidebb tanulmányi utat tett Németországban, Svájcban, Franciaországban is. Hazájába visszatérve segédlelkész volt több helyen, majd 1895-ben az erdélyi sepsiszentgyörgyi Mikó kollégiumba választatott meg vallástanárnak. 1900-ban pedig a falubattyáni gyülekezet lelkipásztorává választotta. Az itt töltött 4 év alatt megjavította a paróchiát, a gyülekezet új iskolát épített, tanítólakást szerzett és helyreállította a takarékmagtárat. 1904-ben a székesfehérvári gyülekezet hívta meg lelkipásztorának. A gyülekezet még akkor kicsi, csaknem fele volt a mainak. A város környékén azonban református községek voltak, honnan egyre többen költöztek be. A fejlődésképes helyen a fiatal lelkész nagy lendülettel állott neki a munkának. Elhagyott állapotban voltak az épületek. Ezeket megjavíttatta. Az alacsony templomtornyot felemelte a gyülekezettel egyetértve, nagyharangot szerzett bele közadakozásból. A világháború és forras