Egyetemi beszédek, 1877-1878. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem

Laubhaimer Ferenc rektor leköszönő beszéde

Mélyen tisztelt Gyülekezet ! A szokás által szentesített kötelességet teljesí­tek és rectori tisztem utolsó teendőjét végzem, midőn a múlt és jelen, a lefolyt tanév és a megkezdendő új iskolai évnek közös határán a múltra még egyszer visszatekintve beszámolok. A lefolyt év kiválóbb ese­ményeinek rövid feltüntetésén kívül a lelépő rectorok ez alkalommal a számokat szokták beszéltetni, me­lyek csoportosításából, ha a múlttal történik egybe­­hasonlítás, kiderül, hogy főtanodánknak a lefolyt tan­évben is nemcsak tanulói szaporodtak, hanem tanítói kara is kiváló erőkkel gyarapodott, hogy a hallgatók szorgalmát, iparkodását feltüntető szigorlatok, egyéb vizsgák és tudott fokok számának arányával nincs okunk elégedetleneknek lenni, hogy a főtanoda cél­jainak előmozdítására közoktatásügyünk nagyméltó­ságú vezetője semmi gondot és fáradságot nem kí­mért, és hogy nemes intenzióinak megvalósításához a törvényhozás is, az ország pénzügyeinek kedvezőt­len volta mellett is, nagylelkűen hozzájárult. A rectori jelentéshez csatolandó irodalmi munkásságról a tolda­lék pedig alkalmat fog nyújtani annak megbírálha­­tására, hogy ezen, mint buzgó hivatali elődöm elne­­vező, az egyetem szellemi életének legmagasb nyil­­vánulásai mennyire feleltek meg a várakozásnak. A lefolyt tanévben a tanítással (51 rendes, 18 rendkívüli, 50 magántanár, 5 helyettes tanár, 24

Next